A Parlamenti Közgyűlés a Miniszteri Bizottság mellett az Európa Tanács legfontosabb szerve. Míg döntéshozatali joga csak az utóbbinak van, addig a Közgyűlés a Tanácsban elsősorban konzultatív funkciót tölt be. Nem rendelkezik ugyan a parlamentek legjelentősebb jogosítványával, a jogalkotói hatáskörrel, mégis sok tekintetben magán viseli a parlamenti jegyeket. Szervezeti és eljárási szabályait megvizsgálva nagyfokú hasonlóság fedezhető fel a nemzeti parlamentekkel, a Közgyűlés működési szabályainak kialakítása során a tagállami parlamentek szabályozása, gyakorlata szolgált mintául. Jelen írás célja a Parlamenti Közgyűlés tevékenységének, szervezeti felépítésének, eljárásának ismertetésével bemutatni a nemzeti parlamentekkel való összehasonlítás során kirajzolódó, a Közgyűlés működésének sajátosságaiból adódó különbségeket, de még inkább rávilágítani arra, hogy a Közgyűlés nemcsak nevében parlamenti szerv, de a nemzeti parlamentek számos ismertetőjegyével, jellemzőjével rendelkezik.
Nemzetközi szervezetek esetében nehezen értelmezhető az állami közhatalmat megtestesítő parlament intézménye, mégis több, az állami hatalmi struktúrát leképező kormányközi, szupranacionális szervezet esetében találkozhatunk a nemzeti parlamentekhez felépítésében és működésében is hasonló intézménnyel. Erre a legklasszikusabb példa az Európai Parlament, amelynek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével megszerzett új hatáskörei révén már komoly beleszólása van az uniós politikai folyamatokba. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése hatásköreit tekintve ugyan jelentősen elmarad az unió parlamentjétől, azonban az összehasonlítás e tekintetben ésszerűtlen is lenne, figyelemmel a két intézmény eltérő funkciójára.
A Parlamenti Közgyűlés az 1949-ben megalakult Európa Tanács egyik legfontosabb szerve a Miniszteri Bizottság mellett. Míg a szervezet döntéshozó szervének a Miniszteri Bizottság tekinthető, addig a Parlamenti Közgyűlés elsősorban konzultatív szerepet tölt be, ennek ellenére jelentősége mégsem elhanyagolható, a szervezeten belüli politikai szerepe és befolyása a fennállása alatt
- 77/78 -
fokozatosan erősödött.[1] A Parlamenti Közgyűlés rendeltetéséből és hatásköreiből adódóan nem tekinthető egy klasszikus értelemben vett törvényhozó szervnek, mégis számos, a hagyományos parlamentekkel megegyező vonással rendelkezik mind szervezeti struktúráját, mind eljárási szabályait illetően.
A Közgyűlésre jellemző parlamenti ismérvek, illetve azok hiányának bemutatását megelőzően azonban elkerülhetetlennek tűnik magának a parlamentnek a definiálása. Szente Zoltán definícióját alapul véve a parlament "az állam közhatalmi, képviseleti alapon működő, legfőbb döntéshozó (törvényalkotó) testületi" szerve.[2] E fogalommeghatározás a Parlamenti Közgyűlésre csupán részben alkalmazható, hiszen a Parlamenti Közgyűlés - mivel egy nemzetközi szervezet parlamenti szerve - állami közhatalmat értelemszerűen nem gyakorol, továbbá legfőbb döntéshozó szervnek sem tekinthető, mert az az Európa Tanácsban a Miniszteri Bizottság. Ugyanakkor képviseleti alapon működik, noha nem a klasszikus, választáson alapuló modellt követi, hiszen tagjai a nemzeti parlamentek delegáltjai. Végül minden kétséget kizáróan egy testületi szerv, amely döntéseit többségi alapon hozza.
Az Európa Tanács az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelmére, az európai kulturális sokszínűség megőrzésére, a tagállamok gazdasági és szociális fejlődésének előmozdítására jött létre 1949. május 5-én.[3] Tanácskozó testülete a Parlamenti Közgyűlés, egy parlamenti jegyeket, jellegzetességeket magán viselő fórum, amely a Tanácson belül elsősorban konzultatív funkciót tölt be. A Parlamenti Közgyűlés lényegében az első európai képviselő-testület,[4] feladata a Tanács célkitűzéseit érintő kérdések megvitatása, valamint ehhez kapcsolódóan ajánlások megfogalmazása a Miniszteri Bizottság számára.[5] A Tanács döntéshozó jogkörrel felruházott szerve ugyanis a Miniszteri Bizottság, amely a tagállamok külügyminisztereiből vagy azok Strasbourgba akkreditált állandó képviselőiből áll.
- 78/79 -
Első ülését - tanácsbeli funkcióját kifejezően - még Tanácskozó Közgyűlésként tartotta 1949. augusztus 10-én, a Tanács Alapszabályában is ezen a néven szerepel.[6] 1974-ben ugyan egyoldalú határozatban döntött nevének Parlamenti Közgyűlésre módosításáról, azonban a Miniszteri Bizottság ezt a névváltoztatást hivatalosan csak két évtizeddel később, 1994-ben ismerte el.[7] Aktivizmusának, kezdeményezőkészségének köszönhetően ma már a legkevésbé sem mondható csupán konzultatív fórumnak, befolyása az idők folyamán megnövekedett, ajánlásai meghatározó jelentőséggel bírnak a Miniszteri Bizottság számára, döntéseinek meghozatala során. A Tanács céljait, feladatait érintő bármely kérdést megtárgyalhat, és ehhez kapcsolódóan fogadhat el ajánlásokat, azonban az eredeti elképzelés, valamint egyezményszöveg korántsem szánt ennyire széles jogkört a Közgyűlésnek, a napirendjén szereplő kérdések megvitatása eredetileg a Miniszteri Bizottság jóváhagyását igényelte.[8] A Közgyűlés tevékenysége napjainkban meglehetősen szerteágazó, számos területet felölel, amelyek a teljesség igénye nélkül a következők: emberi jogok, jogi együttműködés, szociális és gazdasági ügyek, egészségügy, oktatás, kultúra, ifjúság, sport, média, környezetvédelem, helyi demokrácia és regionális fejlesztés.[9]
A legjelentősebb eltérés a klasszikus parlamentektől, hogy döntéshozatali, jogalkotói hatáskörrel - a saját tevékenységét érintő döntések kivételével - a Parlamenti Közgyűlés nem rendelkezik. Általánosan kötelező jogi aktusokat nem hozhat, ehhez nem rendelkezik a szükséges felhatalmazással, legitimációval. A Közgyűlés esetében hiányzik az a nemzeti parlamentek többségét megillető jogkör, hogy képes a végrehajtó szerv, jelen esetben a Miniszteri Bizottság megbuktatására; mindössze nemtetszését fejezheti ki döntéseivel szemben. Továbbá költségvetési hatásköre sincs, a Tanács költségvetését a Miniszteri Bizottságon keresztül a tagállamok kormányainak képviselői fogadják el.[10]
A tagállami parlamentek képviselőit tömörítő Parlamenti Közgyűlés hatásköre mindezek ellenére is sokféle, választások megfigyelésétől kezdve, súlyos emberi jogsértések feltárásán keresztül, egészen a tagállamok kizárására irányuló ajánlások elfogadásáig terjed. Az Európa Tanács tagállamainak kormányaira nézve kötelező erejű egyezmények és megállapodások elfogadása előtt is véleményt nyilváníthat, a végső döntést meghozó Miniszteri Bizottság bevonja a tervezetek megvitatásába. Mindemellett a Közgyűlés több alkalommal maga is kezdeményezője volt nemzetközi egyezményeknek.[11]
- 79/80 -
A 800 millió európait képviselő Parlamenti Közgyűlés legitimációját közvetve a tagállami szavazópolgároktól nyeri, jellemzően ez utóbbiak által megválasztott képviselők közül kerülnek ki a Közgyűlés tagjai. A képviselőket ugyanis a tagállami parlamentek delegálják saját tagjaik közül, az egyes államok földrajzi méretével arányos mértékben. Ez tagállamonként legalább 2, legfeljebb 18 főt jelent, akik között - a nemek arányának kiegyensúlyozottabb biztosítása érdekében - legalább egy női képviselőnek[12] is lennie kell.[13] Amennyiben a tagállami kvóta lehetővé teszi, a nemzeti parlamenteknek törekedniük kell arra is, hogy politikai pártjaik, képviselőcsoportjaik arányos képviseletét biztosítsák.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
