A magyar környezetügyben dolgozók és a témakörben érintett, vagy iránta érdeklődő jogászok körében ismert tény, hogy a Közösség 1985-ben irányelvet jelentetett meg a környezeti hatásvizsgálat szükségességéről. A jogintézmény ezért korábban terjedt el Európa nyugati felén. Hazánk viszonylag hamar felismerte a szabályozás jelentőségét és megtette a legfontosabb intézkedéseket. Immár több mint hét éve gyűlnek a tapasztalatok a környezeti hatásvizsgálat gyakorlatáról. Meggyőződésem, hogy érdemes foglalkozni ezekkel a tapasztalatokkal, érdemes megismertetni a hazai nyilvánossággal is, hogy mit tehet és mit tett a jogalkalmazó ezen a sokszínű és mégiscsak új területen.
1993. június 4-én a Magyar Közlönyben megjelent, majd harminc nap múlva hatályba lépett a 86/1993. (VI. 4.) Korm. rendelet az "egyes tevékenységek környezeti hatásvizsgálatának átmeneti szabályozásáról". Ezzel a jogszabállyal a magyar környezetvédelmi jogban egy teljesen új intézmény és ezzel együtt egy addig nem gyakorolt eljárási forma, a nyilvános tárgyalás jelent meg a napi jogalkalmazásban. A rendelet 7. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a tárgyalás megtartásának a célja a nyilvánosság bevonásának a biztosítása. A rendelet meghatározta a nyilvánosság tájékoztatásának (értesítésének) a rendjét is, amely erre a közzétételt, mint formát jelölte meg azzal az ismert fordulattal, hogy "a helyben szokásos módon" kell értesíteni "az érintett település(ek) lakosságát, valamint azzal az időbeli kikötéssel, hogy a közzétételnek "legalább 15 nappal" meg kell előznie magát a tárgyalást.
Ez a kormányrendelet 1995. december 19-ig volt hatályban. Hatályos környezetvédelmi törvényünk, az 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tv.), valamint a 152/1995. (XII.12.) Kormányrendelet (a továbbiakban R.) egyaránt 1995. december 19-től alkalmazható, egyúttal hatályon kívül helyezve az átmeneti szabályokat, új eljárási követelményeket és rendet állapítottak meg. A legfontosabb új elem maga a meghatározás: a nyilvánosság biztosítása érdekében kötelező tárgyalás, azaz nyilvános tárgyalás helyébe a közmeghallgatás intézménye lépett. [Tv. 93. § (1) bekezdés.]
A közmeghallgatás fogalma, intézménye nem volt már teljesen új a magyar jogrendszerben, de a környezetvédelmi jogban, ebben a formában igen. Megváltozott a közzététel formája is: nem elégedett meg a jogalkotó a "helyben szokásos módon" formulával és előírta azt, hogy a felügyelőség a részletes hatástanulmányra és a közmeghallgatásra vonatkozó (időpont, helyszín, témakör) adatokat jelentesse meg a sajtóban. [R. 15. § (1) bekezdése.]
A Tv. az átmeneti szabályozás időszakában érvényes 15 napos közzététel időszakot 30 napra emelte fel. E harminc nap alatt nyílt meg a lehetőség arra, hogy az érintett lakosok észrevételeket tehessenek ott helyben vagy a felügyelőségen.
Az így kialakult átmeneti és ma hatályos szabályozás valójában érdemben csak egy alkalommal, 1999-ben változott, az Espoo-i Egyezmény kihirdetésével összefüggésben az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatának témakörével. Ez utóbbi önmagában is jelentős új fejlemény környezeti jogunkban, amely nem mással egészítette ki a környezetvédelmi engedély megadásához vezető eljárást, minthogy abban lehetőséget biztosít a hatásviselő másik állam hatóságainak és érintett lakosainak a tájékozódásra, a vélemény nyilvánítására országhatáron átterjedő környezeti hatások esetén. [172/1999. (XII. 6.) Korm. rendelet.]
Az átmeneti és a hatályos rendelkezések alapján lefolytatott környezetvédelmi engedélyezési eljárások, a hirdetmények közzététele, illetve a közmeghallgatások során több mint hét éve gyűlnek a tapasztalatok, az ismeretek a helyi közösség érdeklődéséről, hozzáállásáról vagy érdektelenségéről, a szabályozás gyakorlati érvényesüléséről.
Az eljárási határidőre vonatkozó szabályozás is lényegesen megváltozott 1995-től, amikortól a felügyelőségen az eljárás 90 napig tarthat, és még a szakhatóságok ezen felül 30 napot kaptak állásfoglalásuk megadására. (A gyakorlatban ez a 30 nap is meghosszabbítható további 8 nappal és egyes szakhatóságok ha nem is túl gyakran, de élnek a lehetőséggel, amely azt eredményezi, hogy ilyen esetben 38 napig tarthat az eljárás szakhatósági szakasza, ugyanennyi idővel meghosszabbítva magát a környezetvédelmi engedélyezési eljárást.)
Az elintézési határidő több mint kétszeresére növekedése is lényeges új eleme a nyilvánosság biztosításának, de a legfontosabb érdemi újítás mégiscsak az, hogy 1995-től már az előzetes szakaszban is mód nyílt az érintettek észrevételeinek megtételére, méghozzá nemcsak a telepítés helye szerinti, hanem az azzal szomszédos önkormányzatok jegyzőinél. [R. 7. § (1) bekezdése.]
Mindez azt jelenti, hogy az átmeneti szabályozás időszakában csak a nyilvános tárgyalásokon, míg a hatályos szabályozás kezdete, 1995. december 19-e óta minden eljárásban születhettek észrevételek, tehát a két időszak engedélyezési tapasztalatai a számszerűség tekintetében nem, az észrevételek tartalmi-érdemi jellege tekintetében egybevethetők.
Külön érdekessége a környezeti hatásvizsgálatoknak a szakmai nyilvánosság érvényesülése, amely egyaránt lehetséges az előkészítő szakaszban (a szakértői megbeszéléseken, egyeztetéseken) valamint a kérelem és az előzetes, vagy már a részletes környezeti hatástanulmány benyújtása után. A környezetvédelmi engedélyezési eljárásokban résztvevő szakhatóságok képviselői, a dokumentációkat készítők szinte minden esetben több környezetvédelmi terület szakmai reprezentánsai, ezért számukra nem csupán az adott eljárás miatt hasznosak és fontosak az ilyen konzultációk, hanem általánosságban is, mivel így megismerhetik a hatósági szakértőket, és azok elvárásait a dokumentáció tartalmi, formai követelményeivel összefüggésben. Ez az előzetes egyeztetés valójában nagyon egyezik az európai szabályozásban már ismert "scoping"-al, azaz a tulajdonképpeni előkészítő eljárással - ilyen eljárási kötelezettség nélkül.
A nyilvánosság és a részvétel lehetősége a Közösség jogában úgy jelent meg, hogy azt minden környezeti hatásvizsgálat engedélyezési eljárásában alkalmazni kell. Ennek formája a hozzáférhetőség, a vélemények, észrevételek nyilvánításának lehetősége az engedélyezés előtt, valamint a tájékozódás lehetősége a meghozott döntés után.
A magyar szabályozásban lényeges különbség volt, hogy a 86/1993. (VI. 4.) Korm. rendelettel közreadott átmeneti szabályozás két és fél éves időszaka alatt - amely fél, egy évnek indult - csak a részletes környezeti hatásvizsgálat szakaszában volt kötelező a nyilvánosság és a részvétel biztosítása. Az átmeneti szabályozás után az 1995. évi LIII. törvény és a 152/1995. (XII.12.) Kormányrendelet, az előzetes környezeti hatástanulmány kötelező hirdetményének a bevezetésével tehát valójában pótolta az addig hiányzó elemet és az EU szabályozásának inkább megfelelő, de még azzal nem teljesen adekvát eljárást indított el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
