"Védjed magad, még nincsen veszve semmi!"[1] Eltekintve attól, hogy Madách Imre az idézett szavakat egy demagógnak tulajdonítja, kétségtelen tény, hogy a jogtalan támadással szembeni védekezés lehetősége az egyik legősibb igényként jelenik meg az emberiség történetében. Jelen dolgozat a jogos védelem történeti előzményeinek,[2] illetve külföldi gyakorlatának[3] részletes ismertetését mellőzve, az új Btk. releváns rendelkezései kapcsán felmerülő legjelentősebb, illetve legvitatottabb jogértelmezési és jogalkalmazási kérdések vizsgálatára szorítkozik, a kialakult joggyakorlat eredményeinek tükrében. Ennek jegyében a jogos védelmi helyzetet megalapozó körülmények, így a jogtalan támadás és a védelmi cselekmény áttekintő analizálását követően sort kívánok keríteni a szükségesség és arányosság kérdéskörének, valamint az új Btk. által felállított, a támadás élet elleni voltára vonatkozó vélelem és a megelőző jogos védelem vizsgálatára.
Jogos védelmi helyzetet[4] a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett jogtalan támadás, illetőleg ilyen támadás közvetlen veszélye keletkeztet.[5] Mint Finkey Ferenc fogalmaz: "... a jogtalanságot, a jogsértéseket az államhatalom feladata és kötelessége megakadályozni, ha pedig megtörténtek, utólag kiegyenlíteni, s így az egyes ember tulajdonképpen önbíráskodást követ el, midőn maga veri vissza a jogtalan támadást; de az is kétségtelen, hogy az állam a maga védelmi eszközeivel (hatóságaival) nem lehet mindig és mindenütt jelen, meg kell tehát engednie, hogy az egyén maga védhesse meg magát, mert e nélkül számtalan esetben nem lehetne megakadályozni a jogsértéseket."[6] Ezt a megengedést Wiener A. Imre a támadás elhárítására való feljogosításként értelmezi.[7] Lényegileg azonos meghatározást fogalmazott meg Angyal Pál,[8] Földvári József,[9] Békés Imre[10] és Ujvári Ákos,[11] akik a jogos védelem megengedhetőségének okaként szintén azt a körülményt azonosítják, hogy az állam bizonyos esetekben képtelen eleget tenni a polgárai megvédésére vonatkozó kötelezettségének. Földvári József szerint ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy "…az állam csak a védelmi jogából enged át meghatározott kört a polgárainak, de semmit sem a felelősségre vonás, az ítélkezés jogából."[12] Az uralkodónak mondható[13] felfogásnak megfelelően vélekedik a jogintézményről Alföldi Ágnes, aki a jogos védelmet az állami jogvédelem "szubszidiárius" megfelelőjeként aposztrofálja.[14] "Lényegében tehát a jogszerűen védekező a társadalom védekezését valósítja meg a támadóval szemben."[15] "Leglényegesebb sajátossága, hogy annak körében a jogtalanság áll szemben a joggal."[16] Sólyom László sze-
- 575/576 -
rint ugyanakkor: "Az élettől való megfosztásra nem áll a jogos védelem szokásos indokolása, hogy »a jogtalan támadás színhelyén az állam bűnüldöző szervei éppen nincsenek jelen, s így a megtámadott (vagy az érdekében fellépő személy) a támadóval szemben a társadalom védekezését valósítja meg«. Az önbíráskodásra az állam nem engedhet át olyan hatalmat, ami neki sincs: a támadót nem ítélhetné halálra a bíróság sem."[17]
Fontos szem előtt tartani, hogy a jogos védelem lehetősége nem pusztán a támadással érintettet illeti meg, tehát azt a megtámadotton kívül álló személy is kifejtheti, így az nem azonosítható az önvédelemmel.[18] Az a körülmény, hogy a megtámadott igényli-e a segítséget vagy sem, a jogos védelmi helyzet fennállása szempontjából irreleváns. Így a büntethetőséget kizáró ok abban az esetben is megállapítható, ha a megtámadott kifejezetten tiltakozik a beavatkozás ellen.[19]
Az új Btk. rendelkezéseinek értelmében a jogos védelem két meghatározó tényezője - a korábbi szabályozással egyezően - a jogtalan támadás és az azzal szembeni védekezés.[20]
Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy támadásnak,[21] illetőleg a támadás közvetlen veszélye[22] objektív létezésének hiányában a jogos védelmi helyzet nem áll fenn.[23] "Ha a támadás nem kezdődött meg, és megkezdésének nagyon rövid időn belüli veszélye nem áll fenn, nem lehet szó jogos védelemről."[24] Az uralkodónak mondható jogelméleti és jogalkalmazói megközelítés szerint támadás alatt aktív magatartást kell értenünk, bár több mérvadó vélemény is lehetőséget lát annak megállapítására mulasztás esetén is.[25] Nagy Ferenc szerint: "a mulasztásos támadást elhárító jogos védelem vagy úgy teljesíthető, hogy a kötelezettet eredményelhárító tevésre kényszerítik, vagy úgy, hogy a jogosan védekező magát a fenyegető eredményt hárítja el."[26] Ujvári Ákos - Földvári József és Finkey Ferenc megközelítésére hivatkozással[27] - teljes dogmatikai képtelenségnek aposztrofálja a passzív magatartás támadásként értékelését.[28] Ezzel ellentétes véleményt fogalmaz meg - mások mellett - Bodrogi Károly, aki szerint "a jogvédett tárgyak megvédése a jogos védelem szabályainak keretein belül nem csak akkor lehetséges, ha a közvetlen veszélyt vagy sérelmet az alany valamilyen aktív magatartása teremti meg, hanem akkor is, ha a káros eredményt vagy annak közvetlen veszélyét mulasztással idézi elő."[29] Mint arra Belovics Ervin rámutat, az a nézet, amely szerint a mulasztás nem eredményezhet jogos védelmi helyzetet, "szem elől téveszti a jogos védelem és a végszükség közötti alapvető különbséget, nevezetesen, hogy az első esetben jog áll szemben jogtalansággal, míg a második esetben a jog ütközik a joggal."[30] Véleményem szerint a konkuráló álláspontok közül azt indokolt helyesként elfogadnunk, amely a jogos védelem
- 576/577 -
lehetőségét nem zárja ki mulasztás esetén.[31] Kétségtelen, hogy a támadás kifejezés szemantikai értelemben aktív, tevőleges magatartást feltételez, ugyanakkor "ha kétségen kívüli az, hogy mulasztással embert lehet ölni vagy sérülést okozni, nehezen érthető és belátható, hogy ezen ölési vagy testi épséget, egészséget csorbító cselekmények nem minősülnek támadásnak."[32]
A jogos védelmi helyzet fennállásához szükséges, hogy a támadás jogellenes,[33] azon belül is büntetőjog-ellenes[34] legyen.[35] Ez pragmatikusan azt jelenti, hogy a támadás részben vagy egészben kimeríti valamely bűncselekmény törvényi tényállását, vagy olyan helyzet áll fenn, amely ennek veszélyével fenyeget.[36] Fontos ugyanakkor, hogy a deliktumok szabálysértési alakzata is jogos védelmi helyzetet keletkeztethet.[37] A Legfelsőbb Bíróság által megállapítottan a más javai ellen intézett jogtalan támadás fogalma alá esik a közvetlen erőszak nélkül véghezvitt lopási cselekmény abban az esetben is, ha az csupán szabálysértési értékre irányul.[38] Annak elfogadása mellett, hogy a szabálysértési értékre elkövetett deliktum jogos védelmi helyzetet keletkeztethet,[39] kézenfekvő kérdés, hogy "egy pusztán szabálysértési cselekmény elhárítása egy egyébként bűncselekménynek minősülő cselekménnyel nem sérti-e az arányosság követelményét."[40] Belovics Ervin szerint, ha a lopás törvényi tényállásába illeszkedő támadásról az elkövetési értékre figyelemmel utóbb kiderül, hogy szabálysértésnek minősül, "a lopást például könnyű testi sértéssel megakadályozó védekezés a jogos védelmi helyzet fennállása miatt jogigazoló jellegű."[41] Egyes megközelítések lehetőséget látnak a jogos védelem megállapítására azokban az esetekben is, amikor a támadás nem büntetőjogi szabály szerinti jogellenes cselekmény.[42] Az e körben példaként hivatkozott esetekben azonban - mint arra Belovics Ervin rámutat - nem a jogos védelmi helyzet, hanem a jogszabály engedélye eredményezi a büntetlenséget.[43] A Legfelsőbb Bíróság releváns döntése szerint nem jogos védelem címén, hanem - mert a cselekmény nem jogellenes - bűncselekmény hiányában van helye a terhelt felmentésének, ha a sértettel szemben az elveszett birtoka visszaszerzése érdekében - mert hatósági úton gyors és hatékony birtokvédelmet nem remélhet - önhatalommal lép fel, s ezzel a birtoksérelemmel arányos erőszakos magatartásával a birtok visszaszerzését követően nyomban felhagy.[44] A birtok visszaszerzését célzó önhatalomra a polgári jog szabályai feljogosítják a birtokost,[45] tehát esetében a büntetendőséget nem a jogos védelem, hanem a jogszabály engedélye zárja ki. "Az egyik jogág által engedélyezett magatartást a másik jogág nem nyilváníthatja jogellenessé."[46] Következésképp a polgári jog által engedélyezett önhatalom esetében a jogos védelem szabályainak értelmezése fel sem merülhet, hiszen annak büntetlenségét a jogszabály engedélye "már biztosította".[47]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
