A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. gondozásában a "Mindennapi családjog" sorozat részeként jelent meg Dr. Sőth Lászlóné: "Öröklés a családban" című műve 2005. évben. A szerző a témát - ahogy az az alcímből is kitűnik - két nagy részre osztva tárgyalja. A könyv első részében a törvényes öröklés szabályait ismerteti, míg a második rész a köteles rész intézményével foglalkozik.
A téma - annak ellenére, hogy nagyobb részt a polgári jog területére tartozik - jól illeszkedik a mindennapi családjog sorozatába, hiszen öröklésre előbb-utóbb minden család életében sor kerül. A Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk.) rendelkezési szerint amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, úgy az öröklés rendjét elsősorban az határozza meg, mégis a mindennapi életben gyakrabban került sor a törvényes öröklés szabályainak alkalmazására. Végintézkedés tételére - a vagyoni viszonyok átalakulásával, az élettársi kapcsolatok elterjedésével és a többszöri házasságkötések számának emelkedésével, azaz a családi kapcsolatok átalakulásával - egyre gyakrabban kerül sor, a családok még mindig nagy részének életében a hagyaték átadására mégis a törvény rendelkezése alapján kerül sor.
Az öröklési jog a polgári jognak az a területe, mely talán a legszorosabban kapcsolódik a családi joghoz, a Polgári Törvénykönyv rendelkezései csak a Családjogi Törvénnyel (továbbiakban: Csjt.) együtt értelmezhetők. A törvényes öröklés általános szabályainak ismertetése keretében a szerző is kitér arra, hogy az egyenesági, oldalági rokonság fogalmát a Csjt. 34. §-a adja meg. Ugyancsak e törvény határozza meg azt, hogy kit kell a gyermek apjának tekinteni, illetve, hogy az örökbefogadás milyen családi kapcsolatot létesít az örökbefogadó és családja, valamint az örökbefogadott között. Ezen rendelkezések ismerete nélkül az öröklési jog vonatkozó paragrafusai nem alkalmazhatók.
Dr. Sőth Lászlóné felhívja a figyelmet a törvényes öröklési kapcsolat bizonyításának nehézségére, különösen olyan esetekben, amikor olyan felmenőtől való leszármazást kell bizonyítani, aki 1895 előtt (a polgári anyakönyvezés bevezetése előtt) kötött házasságot és gyermekei is ezt megelőzően születtek. E körben több érdekes jogesettel is találkozhatunk a könyvben.
A leszármazók öröklését taglaló részben az író kitér az apasági vélelmekre, és részletesen ismerteti az titkos és a nyílt örökbefogadás vonatkozó jogkövetkezményeit. Örökbefogadás esetén - amennyiben a nagyszülő meghalt gyermekének leszármazóját fogadja örökbe - előállhat az az eset, hogy a leszármazó egyrészt mint az örökhagyó (örökbefogadott) gyermeke, másrészt kieső szülője helyén, mint annak leszármazója örököl, tehát a hagyatékból a többi leszármazókhoz képest nagyobb hányadot szerez meg.
A leszármazók örökléséhez kapcsolódik az osztályrabocsátás intézménye, mely a hagyatékból való részesedés kiegyenlítésére szolgál. Célja, hogy több leszármazó törvényes öröklése esetén a hagyaték
felosztásánál figyelembe vegye az örökhagyó által életében leszármazóinak juttatott adományokat, amennyiben azokat az örökhagyó az osztályrabocsátás kötelezettségével adta. Kifejezett kikötés hiányában a leszármazót vagy leszármazókat akkor is terheli az osztályrabocsátás kötelezettsége, ha az örökhagyó ez irányú szándékára a körülményekből következtetni lehet. Arra nézve, hogy az osztályrabocsátás kötelezettségére milyen körülményekből lehet következtetni, szintén több érdekes és tanulságos jogesetet talál az olvasó. Osztályrabocsátás kötelezettsége esetén a hagyaték felosztásának mikéntjét, az egy leszármazóra jutó örökrész számításának módját több példán keresztül mutatja be a szerző, életközelivé, érthetővé és könnyen alkalmazhatóvá téve a törvénykönyv szövegét.
A házastárs állagöröklésének ismertetése körében ismét találkozhatunk családjogi szabályokkal, hiszen a Csjt. mondja meg számunkra, hogy mikor jön létre a házasság, mikor tekinthető az érvényesnek, mik az érvénytelen házasság jogkövetkezményei, s milyen módokon szűnhet meg a felek házassága. A túlélő házastárs öröklésének azonban - a formálisan fennálló házassági kötelék mellett - feltétele a házassági életközösség fennállása is. A Ptk. szerint ugyanis kiesik az öröklésből az örökhagyó házastársa - s így nem örökölhet -, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Az, hogy a körülményekből mikor következik, hogy az életközösség visszaállítására nem volt remény, a bíró gyakorlatból ismerhető meg, amit Dr. Sőth Lászlóné ismét a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésein keresztül mutat be.
A felmenők és leszármazóik öröklése - amennyiben az örökhagyó után sem leszármazó, sem túlélő házastárs nem maradt, vagy valamely oknál fogva nem örökölhet - parenteláris rendszerben történik, ami azt jelenti, hogy az azonos fokú felmenők és leszármazóik egy öröklési csoportba (azaz parentelába) tartoznak. Ebből a rendszerből az következik, hogy a nagyszülői parentelába tartozó személyek csak akkor örökölhetnek, ha a szülői parentela teljesen kiüresedett. Az, hogy ez a szabályozás adott esetben méltánytalan eredményre is vezethet, egy a szerző által bemutatott példából jól látszik (lásd 106. old.)
A nyílt örökbefogadásból adódó kettős öröklési jogi helyzetre - ahogy a leszármazók öröklésénél is - itt is kitér az író, s számos sematikus ábrán keresztül jól szemlélteti a szülői és nagyszülői parentelában érvényesülő öröklési rendet. A távolabbi felmenők öröklésénél érvényesülő speciális - a szülői és nagyszülői parentelában érvényesülő öröklési rendtől eltérő - szabályok, ahogy az a műben szereplő esetből is kitűnik, - véleményem szerint - igazságtalan eredményre vezetnek. Tekintettel arra, hogy a távolabbi felmenők leszármazói nem örökölhetnek, előfordulhat, hogy bár az örökhagyónak lenne távoli vér szerinti rokona - pl. nagyszülő testvérének leszármazója - mégsem ő, hanem az állam lesz a törvényes örökös.
Az ági öröklés kevéssé közismert, és olykor nehezen érthető szabályaival hosszasan foglalkozik a könyv, bemutatva az ági öröklés feltételeit, az ági jellegű vagyontárgyak körét, az ági öröklés rendjét. Felhívja a szerző az olvasó figyelmét arra, hogy az ági öröklés is a törvényes öröklés egyik kivételes formája, melyből következik, hogy érvényesülése végintézkedéssel kizárható. Az ági jellegű vagyontárgyak ismertetése körében megismerhetjük a Legfelsőbb Bíróság 81. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalását, melynek értelmében a kisajátítási kártalanítás, földrendezés vagy áttelepítés során csere címén juttatott ingatlan - a helyettesítés tilalmára tekintettel - akkor sem ági jellegű, ha az eredeti ingatlan az volt. Talán vitatható a Polgári Törvénykönyv azon megfogalmazása, mely nem tesz különbséget aszerint, hogy a változásokat mi okozta (örökhagyó akarata, illetve külső kényszer), hanem maguk a változások rekesztik ki az ági öröklés szabályainak alkalmazhatóságát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
