Az elmúlt időszakban az egészségügyi válsághelyzet és azzal összefüggő gazdasági kihívások uralták a közbeszédet. Emellett azonban a klímaváltozás következményei továbbra is jelentős szerepet töltenek be életünkben, így a hatásainak csökkentésére irányuló gyakorlatok versenyjogi szempontú vizsgálata is indokolt.
A piaci változásokat követve, a versenyhatóságok részéről is egyre nagyobb hangsúly helyeződik a versenyjog és a fenntarthatóság kapcsolatának vizsgálatára. 2014-ben a holland kormány irányelveket[1] határozott meg a holland versenyhatóság részére, melyben az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikk (3) bekezdésével azonos holland jogszabály alkalmazásának és a fenntarthatóságnak az összeférhetőségével foglalkoznak. A vállalkozások fenntartható üzleti gyakorlatok alkalmazására való ösztönzése kiemelt szerepet tölt be az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) fenntartható fejlődési céljai között, a Bundeskartellamt pedig részletes munkaanyagot adott ki a témában.
A téma folyamatos, versenyjogi szempontból is releváns aktualitását mutatják Margarethe Vestager, az Európai Unió korábbi versenyjogért felelős biztosának ezirányú kijelentései is. A főbiztos beszédeiben kijelentette, hogy a vállalkozásoknak nemcsak a termékeik minőségéért, hanem a környezetre gyakorolt hatásaiért is felelősségeket kell vállalniuk,[2] valamint hogy a piaci versenyt támogató versenypolitikának és versenyjognak kiemelkedő szerepe van a fenntarthatósági célok megvalósításában, hiszen folyamatos innovációra ösztönzi a piaci szereplőket. Emellett a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is kiemelt figyelmet szentel a fenntarthatóság, valamint a versenyjog és versenypolitika egymáshoz való viszonyának vizsgálatára.[3]
A fenntartható fejlődés a Brundtland-jelentésben meghatározottak szerint olyan folyamat, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét arra, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket.[4] Ezen fogalomhoz pedig szorosan kötődik a fenntarthatóság három pillére: a környezet, a gazdaság és a társadalom.[5] A fenntartható fejlődés megvalósításához ezen három tényező érdekeinek kiegyensúlyozása, összehangolása szükséges. Az érdekek összehangolása következtében pedig az egyes pillérek nem kioltják egymást, hanem lehetővé teszik, hogy a gazdasági növekedés mellett megőrizzük egészséges környezetünket, és a környezet védelme mellett hozzájáruljanak a társadalmi egyenlőtlenségek lebontásához.[6] A fenntartható fejlődésre való törekvés tehát annak elfogadását jelenti, hogy a természeti erőforrások korlát nélküli kihasználása végső soron a gazdasági fejlődés és az életminőség romlásához vezet. Ennek elkerülése érdekében pedig új típusú növekedésre kell törekedni, amely az emberiség hosszú távú céljait is szem előtt tartja, és biztosítja, hogy az előnyökből minél szélesebb társadalmi rétegek részesüljenek.
Az árérzékenység központi szerepe ellenére a fenntarthatóságra való törekvés a fogyasztói döntések meghozatalakor is egyre inkább megjelenik. A fogyasztói szokások ilyen jellegű változását a vállalkozások is egyre nagyobb mértékben veszik figyelembe piaci stratégiájuk és termékeik jellemzőinek kialakításakor.
A környezetvédelem előtérbe helyezését a fogyasztói elvárások mellett bizonyos állami és nemzetközi ösztönzők - például a kibocsátási korlátozások vagy az energiahatékonysági minimumkövetelmények - is megkövetelik. A vállalkozások sok esetben azonban csak szavakban kötelezik el magukat a fenntartható üzleti gyakorlatok alkalmazása mellett és nyilvános célkitűzéseik mögött nincs valós motiváció. Ennek okán a versenyjogi joggyakorlat alakítóinak, így elsősorban a hatóságoknak és a jogalkotónak ösztönöznie kellene a vállalkozásokat, hogy az innovációkon és befektetéseken keresztül valós tartalmat állítsanak a fenntarthatósági célkitűzéseik mögé.
A környezetvédelmi politika által meghatározott célok elérése érdekében sok esetben a vállalkozások egyoldalú környezetvédelmi vállalásokat tesznek, azonban egyes esetekben a céljaik elérését nem tartják megvalósíthatónak együttműködés nélkül. A fenntarthatóság megvalósítása érdekében folytatott vállalatok közötti együttműködés elfogadható, amíg az nem sérti a versenyjog előírásait, illetve a fogyasztók érdekeit. Amennyiben ennek az együttműködésnek az intenzitása elér egy bizonyos, versenyjogi szempontból már kritikusnak tekinthető szintet, és így jogsértést valósít meg, felmerül a kérdés, hogy lehet-e helye az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése, illetve a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 17. §-a szerinti egyedi mentesítésnek.
Az uniós joggyakorlat már több mint két évtizede foglalkozik a fenntarthatóság és a környezetvédelem versenyjogi aspektusaival. A környezeti szempontok fi-
- 1/2 -
gyelembevételével kapcsolatos pozitív hozzáállás már a kezdetektől fogva megfigyelhető az európai joggyakorlatban, ezt jól példázza Mario Montinak, az Európai Bizottság korábbi versenyjogért felelős biztosának - a későbbiekben részletesen bemutatott - a CECED-ügy eredménye kapcsán kifejtett véleménye, miszerint a döntés jól példázza, hogy a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele nem áll ellentétben a versenypolitika megvalósításával. Álláspontja szerint egyes esetekben ugyanis a versenykorlátozó magatartások a megfelelő és szükséges eszközök az olyan környezeti célok eléréséhez, amelyek a jelenlegi és jövőbeni generációk hasznára is válnak.[7] Kiemelendő, hogy a Tpvt. 17. § a) pontja az EUMSZ-t meghaladva nevesíti is a környezetvédelmet mint a mentesség egyik mérlegelendő szempontját.
Véleményem szerint a releváns joggyakorlat vizsgálata és értékelése alapján levonhatók olyan következtetések, amelyek a jelenlegi jogszabályi környezetben egy fenntarthatósági alapon való egyedi mentesítés esetén a szükséges feltételek teljesítését megalapozhatják, tanulmányomban ezekre kívánok rávilágítani. A feltételek vizsgálatakor kiemelt figyelmet fordítok a hatékonysági előnyökre és a fogyasztók méltányos részesedésére.
A következőkben azon ügyek írásom témája szempontjából releváns részleteit mutatom be, amelyek álláspontom szerint meghatározók a környezeti szempontok mint az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti hatékonysági előnyök figyelembe vehetősége és értékelése szempontjából. Az ügyek nem csak a közösségi joggyakorlatból kerültek ki, mivel a közelmúltban a tagállami hatóságok gyakorlatában is egyre inkább felmerülnek ilyen jellegű kérdések, és a versenyjog harmonizációja okán ezek is hasznos tanulságokkal szolgálhatnak valamennyi tagállam versenyjoggal és versenypolitikával foglalkozó szakemberei számára.
A CECED-ügyben az Európai Bizottság az európai mosógépgyártó vállalatok döntő többsége által kötött megállapodást vizsgálta, amelyben azok a háztartási mosógépek energiahatékonyságának növelésére kötelezték magukat.[9]
A megállapodás célja az volt, hogy a mosógépek energiaigénye 2002-ig húsz százalékkal csökkenjen, amely lényegében a nem energiahatékony mosógépek előállításának és értékesítésének kizárásával jelentett egyet. A megállapodás egy energiahatékonysági standardot hozott létre, amelynek valamennyi, a megállapodásban részes vállalkozás által gyártott vagy importált mosógépnek meg kellett felelnie. Ennek elérése érdekében a vállalkozások megállapodtak abban, hogy bizonyos, alacsony energiahatékonyságú mosógépeket a korábbi gyakorlatuktól eltérően a jövőben nem fognak gyártani, illetve értékesíteni. A megállapodás következtében a kevésbé fejlett, kevésbé hatékony mosógépek kiszorultak a piacról.
A CECED[10] álláspontja szerint a megállapodás növelte volna az Európai Unió területén értékesített mosógépek energiahatékonyságát, és az ilyen módon előálló előnyökből - a kevesebb felhasznált elektromos áramból származó megtakarítás révén - a fogyasztók is részesedtek volna.[11]
A megállapodás következtében tehát a fogyasztók választási lehetőségei csökkentek, az alacsony energiahatékonyságú termékek vonatkozásában a gyártók közötti verseny megszűnt, a termékek árai pedig valószínűsíthetően nőttek volna, így az Európai Bizottság álláspontja szerint a megállapodás az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EK-Szerződés) 81. szakasz (1) bekezdése, vagyis a jelenlegi EUMSZ 101. szakasz (1) bekezdése alá esett.[12]
Az Európai Bizottság azonban arra a megállapításra jutott, hogy mivel a magas energiahatékonyságú mosógépek lényegesen előnyösebbek környezetvédelmi szempontból, így a fenntarthatósági előnyök meghaladják a növekvő költségekből eredő hátrányokat, és az energiatakarékos megoldások miatt csökkenő költségek rövid időn belül megtérítik a mosógépek árának emelkedését a fogyasztók számára. Ennek alapján a vállalkozások közötti együttműködés mind egyéni, mind pedig közösségi szinten növelte a fogyasztói jólétet. Az energiahatékonyságot lehetővé tevő technológiai megoldásokon túl a vállalkozások pedig továbbra is versenyeztek, így a megállapodás mentesülhetett.
A luxemburgi versenyhatóság több taxitársaság azon megállapodását vizsgálta és találta versenykorlátozónak, mely szerint áraikat egy önműködő algoritmus használatával egyeztetik.
Az áregyeztetés alapjául szolgáló eszköz a "Webtaxi" egy taxifoglaló alkalmazás volt. Az alkalmazás földrajzi meghatározottság és az utas által megjelölt egyéb kritériumok alapján összeköti az utast és a hozzá legközelebb lévő taxit.
Az a gyakorlat, hogy a taxiszolgáltatók megállapodásuk alapján a viteldíjakat az árazó algoritmusok segítségével azonos módon meghatározzák, árkartellnek minősül a luxemburgi versenyhatóság döntése értelmében. A hatóság azonban a luxemburgi versenytörvénynek az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésével megegyező rendelkezése alapján egyedi mentességben részesítette a megállapodást.
A Webtaxi azzal, hogy az utashoz a legközelebb lévő taxit irányította, csökkentette az utas nélkül megtett távolságokat. Ezáltal csökkent a károsanyag kibocsátás is, amely a környezetvédelmi célkitűzések elérése szempontjából komoly jelentőséggel bír. Az utasok a Webtaxi egységes platformján keresztül különböző taxitársaságok ajánlatai közül válogathatnak, valamint folyamatosan hozzáférhetnek a taxiszolgáltatáshoz. Az
- 2/3 -
alkalmazás használata a szolgáltatók szempontjából is jelentős hatékonyságnövelő hatással bír, mivel az alkalmazáson keresztül folyamatosan tudják követni a kereslet változásait területi és időbeli vonatkozásban is, és így könnyebben tudják az erőforrásaikat allokálni.[14]
Ezek alapján megállapítható, hogy az algoritmus alkalmazása általános árcsökkenéshez vezet a taxiszolgáltatások vonatkozásában. Környezeti előny, hogy mivel az alkalmazás a legközelebbi taxit küldi az utashoz, csökken a várakozási idő, valamint a kisebb megtett távolság kevesebb károsanyag-kibocsátással jár, és így egészségesebb környezetet biztosít a város lakói számára.
Az alkalmazás használata révén az utazások rövidebbé, kényelmesebbé és környezetkímélőbbé is váltak, így a fogyasztók méltányos részesedése is megállapítható.
A VOTOB egy holland szervezet,[16] melynek tagjai tartályokat adnak bérbe a vegyipar szereplői számára. A környezeti normáknak való megfelelés céljából a VOTOB megállapodott a holland hatóságokkal, hogy csökkenti a károsanyag-kibocsátását. A szervezet terve szerint a kiadások egy részét a kormányzatnak kellett volna fizetni, ami azonban ezt végül nem vállalta.
Ennek ellenére a VOTOB úgy döntött, hogy eleget tesz a szerződésben vállaltaknak és a szükséges összeget a tényleges szennyezőktől, a vegyipari vállalatoktól szerezte be. A tartályszolgáltatók ennek érdekében egy fix környezetvédelmi felárat adtak a szolgáltatási díjaikhoz, ami ellentételezte az állami támogatás miatti forrásvesztést.
Az Európai Bizottság megállapította, hogy ez a magatartás árrögzítésnek minősül. Az általános felár ugyanis nem eredményez környezetvédelmi előrelépést, és a tényleges környezetvédelmi költségek is rejtve maradtak. Ebből kifolyólag a magatartás az EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alá esett.
2015-ben holland vállalkozások - élelmiszer-üzletláncok, baromfitenyésztők és csirkehúsfeldolgozók - meg kívántak egyezni abban, hogy megszüntetik a nem fenntartható forrásból származó csirkehús értékesítését.
Ebben az esetben a holland versenyhatóság (Autoriteit Consument & Markt - ACM) a vizsgálat során igyekezett figyelmet fordítani a nem gazdasági jellegű előnyökre. E vonatkozásban az ACM megvizsgálta, hogy a haszonállatok jóléte, a környezeti szempontok és a közegészségügy javulása a fogyasztók számára nyújtott előnynek tekinthető-e, valamint, hogy a fogyasztók hajlandók-e többet fizetni a fenntartható forrásból származó csirkehúsért. Az ACM álláspontja szerint ezen tényezők akkor tekinthetők előnynek, ha ezek a fogyasztók számára tényleges előnyként jelentkeznek.
Az ACM döntése szerint a megállapodás eredményeként létrejött áremelkedés meghaladta a fogyasztók által még vállalható összes többletkiadást, így a fogyasztók vonatkozásában tényleges előny nem realizálódott, ennek eredményeképp a megállapodást nem lehet mentesíteni ez EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján.
Az Exxon/Shell-ügyben elfogadta az Európai Bizottság, hogy a környezeti kockázatok elkerülését a fogyasztók jelentős része előnyösnek tekinti annak fényében, hogy a társadalom egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a természeti erőforrások csökkenésének, illetve és a természeti környezet veszélyeztetettségének. Ennek alapján pedig úgy ítélte meg, hogy a vállalkozások közötti együttműködés következtében előálló hatékonysági növekedés meghaladja az abból származó hátrányokat.[18]
A joggyakorlat mellett szükséges még megemlíteni a közelmúlt egyik legprogresszívebb versenyhatósági ajánlását.[19] A Position paper: competition and sustainibility elnevezésű dokumentumban az ACM megvizsgálta az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében található szempontrendszer fenntarthatósági tényezők esetében való érvényesíthetőségét. A javaslatban újszerű, álláspontom szerint mindenképpen megfontolásra érdemes felvetések találhatók. Az ACM szerint ugyanis a fogyasztói jólétet tágabban szükséges értelmezi, mivel a hatékonysági előnyök korábbi értelmezéstől eltérően lehetnek nem gazdasági természetűek és jövőbeniek is.
Tágabb értelmezés esetén azonban a fogyasztók egy meghatározott csoportjának kell részesülnie az előnyökből. A hatékonysági szempontoknál tehát a holland javaslat szerint egy széles körű jóléti szempontot kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a fogyasztókat közvetlenül érintő előnyök, így az ár, minőség vagy választéknövekedés veendő figyelembe, hanem a szélesebb körű előnyök is mint környezeti hatások. Ez teljesen egybevág a gazdasági szempontok figyelembevételének fontosságával, ugyanis egy-egy projekt tervezésekor is figyelembe kell venni a környezeti hatásokat. A dokumentum szerint így például a szén-dioxid-kibocsátás csökkenése, a túlhalászás visszafogása vagy az erdősítés olyan tényezők lehetnek, amelyek figyelembe veendők egy egyedi mentesítés esetén, annak ellenére, hogy nem gazdasági jellegűek és hatásaikat csak a jövőben fejtik ki.
A fogyasztók részesedése - mint az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében rögzített konjunktív feltételek egyike - kiemelt jelentőséget kap a fenntarthatósági és környezetvédelemmel kapcsolatos megállapodások mentesíthetőségének vizsgálatakor. Kulcskérdés ugyanis, hogy csak a megállapodás által közvetlenül érintett piac fogyasztói számára nyújtott előnyök adhatnak-e alapot a mentességre, illetve hogy felállítható-e egy szempontrendszer, amely alapján megvizsgálható, hogy a különböző piacok fogyasztói részére nyújtott előnyök együttesen ellensúlyozzák-e a versenykorlátozást.
- 3/4 -
Az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdéséhez tartozó iránymutatás[20] 43. bekezdése szerint a versenykorlátozó megállapodásból származó előnyöknek azon a piacon kell megjelenniük, amelyet a megállapodás érint. Az iránymutatás szerint a fogyasztókat - egy adott földrajzi vagy termékpiacon - érő negatív hatásokat normális esetben nem lehet kiegyenlíteni, és kárpótolni egy másik, nem kapcsolódó földrajzi vagy termékpiac fogyasztóira gyakorolt pozitív hatással. Ha azonban a két piac kapcsolódik egymáshoz, figyelembe lehet venni a különböző piacokon elért hatékonysági előnyöket, feltéve, hogy a korlátozás miatt hátrányosan érintett fogyasztói csoport lényegében megegyezik a hatékonysági előnyökből részesülővel.
Az Európai Unió Bírósága a 2002-es Compagnie Générale Maritime-ügyben hozott ítélete szerint a hasznok vizsgálata vonatkozásában nemcsak a vizsgált megállapodásból származó előnyöket kell figyelembe venni, hanem az egyéb piacokon jelentkező előnyöket is, így azok az egyéni mentesség megállapítása során figyelembe vehetők.[21]
A CECED-ügyben az Európai Bizottság nemcsak a közvetlen fogyasztóknál jelentkező, az alacsonyabb energiafelhasználásából eredő költségbeli előnyöket vette figyelembe, hanem kimondta, hogy a társadalom részére nyújtott környezeti előnyök abban az esetben is a fogyasztók részére nyújtott méltányos részesedésnek tekinthetők, ha nem a közvetlen vásárlók részesednek belőlük.
Összességében a CECED megállapodása által a társadalom részére nyújtott előnyök több mint hétszeresen haladják meg a nagyobb energiahatékonyságú mosógépek előállítása miatti áremelkedés okozta hátrányokat. Egy ilyen mértékű környezeti előny megfelelő részesedést biztosítana a társadalom számára a gazdasági előnyökből, még abban az esetben is, ha a berendezések tényleges vásárlóinál ez az előny közvetlenül nem jelenne meg. Az előnyök, az eszközök alacsonyabb energiafogyasztása okán pedig nemcsak a mosógépek piacán, hanem az energiatermelés piacán is jelentkeznek. Ez alapján az Európai Bizottság akkori álláspontja szerint ezek a közvetett, környezeti előnyök is teljesítenék az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti követelményeket abban az esetben is, ha nem csak a megállapodás által érintett piacon jelentkeznek.
Egyes közelmúltbeli ügyek alapján azonban tágabban értelmezhető az iránymutatásnak a hatékonyságnövekedéssel érintett piacok kapcsolódó jellegére vonatkozó rendelkezése.
A Mastercard-ügyben[22] megállapításra került, hogy azok az érzékelhető objektív előnyök, amelyekre az EK-Szerződés 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltétel vonatkozik, nemcsak az érintett piacon, hanem olyan más piacokon is kialakulhatnak, amelyen az érintett megállapodás kedvező hatású lehet, akár általánosabban minden olyan szolgáltatás számára, amelynek minősége vagy hatékonysága javulhat az említett megállapodás megléte folytán. Ezek a hatások abban az esetben tekinthetők a vizsgált intézkedésekből eredő hátrányok megfelelő ellensúlyainak, amennyiben nem csak az egyik érintett piacon jelentkeznek, különösen akkor, ha érintett piacok fogyasztói lényegében nem azonosak.[23]
A Star Alliance-ügyben[24] pedig az Európai Bizottság kiterjesztően értelmezte az iránymutatás 43. szakaszát, mivel figyelembe vette a releváns piacon túli hatékonyságnövekedést, azonban megállapította, hogy ezt a különböző piacok fogyasztói közötti nagymértékű átfedés tette lehetővé.
Azt az álláspontot, miszerint az előnyöknek nem kizárólagosan azokra a fogyasztókra kell vonatkoznia, akik a megállapodás által érintett piacon vannak, az ACM ajánlása is magáévá teszi.[25]
A vizsgált ügyek és az EUMSZ rendelkezései alapján megállapítható, hogy az egyedi mentesítésnek elengedhetetlen feltétele, hogy gazdasági előny származzon a versenykorlátozó magatartásból. A magatartás eredményeként tehát csökkennie kell az energiafelhasználásnak, amely alacsonyabb költségeket jelenthet a fogyasztók számára. A környezeti előnyök emellett kiegészítő szerepet tölthetnek be.
Az Európai Bizottság CECED-ügyben tett megállapításaiból - véleményem szerint - ez egyértelműen levezethető. E szerint azon mosógépek, amelyek az egyéb körülmények változatlansága mellett kevesebb elektromos áramot használnak fel, vitathatatlanul nagyobb hatékonysággal működnek. Az alacsonyabb energiafelhasználás egyrészt közvetett módon csökkenti az elektromos áram termeléséből eredő környezetszennyezés mértékét, másrészt pedig további környezetvédelmi előnyökkel is jár, például a vízfogyasztás vagy a mosószer-felhasználás csökkenésével. Az tehát, hogy a jövőben azonos szolgáltatást nyújtó, azonban hatékonyabb és így kevésbé környezetszennyező berendezések kerülnek forgalomba gazdasági szempontból előnyösebb helyzetet jelent, mintha a megállapodás nem jött volna létre.
Szintén szükséges, hogy a környezetvédelmi helyzet javításához való hozzájárulás nettó értéke összességében ellensúlyozza a költségek növekedését. A Chicken of tomorrow- és VOTOB-ügyekben nem realizálódott tényleges előny a fogyasztóknál, így nem is kerülhetett sor az egyedi mentesítésre. A VOTOB-ügy kapcsán az a következtetés is levonható, hogy egy általános díjemelés, még ha a környezetvédelemre hivatkozással történik is, nem mentesülhet, ha nem kötődik hozzá semmilyen tényleges környezetvédelmi előrelépés vagy kibocsátáscsökkentés. Ebben az esetben ugyanis a vállalkozások környezetvédelemre alapozott magatartása mindössze áremelés volt, amely mögött a szennyezés tényleges ára rejtve maradt. A verseny csökkent, a fogyasztók pedig nem részesültek semmilyen előnyben.
Az is egyértelműen megállapítható, hogy nem kerülhet sor a verseny kizárására. Kérdéses azonban, hogy milyen mértékű versenykorlátozás tekinthető megengedhetőnek.
- 4/5 -
A bemutatott jogesetekben többféle megközelítés is található. Mind a VOTOB-, mind a Webtaxi-ügyekben az ár mint a verseny egyik leglényegesebb komponense vonatkozásában valósult meg a korlátozás. Az Európai Bizottság álláspontja szerint a VOTOB-ügyben, mivel a vállalatok eltérő gazdasági helyzetben voltak és különböző fejlettségi szinten álltak, nem volt indokolt az egységes környezetvédelmi felár alkalmazása.[26] Ebben az esetben ugyanis nem dönthettek külön a vállalkozások arról, mekkora összeget számítanak fel, illetve próbálják-e a profitrátájuk csökkentésével a fogyasztóktól átvállalni az áremelkedés egy részét vagy nem. Mivel így a teljes díj a fogyasztókat terhelte, a vállalkozások további környezetvédelmi fejlesztésre sem voltak rákényszerítve a költségek csökkentése érdekében. A Webtaxi-ügyben az alkalmazott algoritmus azonban csak maximum árat határozott meg, így a szolgáltatóknak maradt mozgástere, és így nem került sor teljes mértékben az árverseny kizárásra.
A magatartások következtében bekövetkező áremelkedés szintén ellensúlyozható, azonban Chicken of tomorrow-ügyben született döntés alapján, az áremelkedés által előidézett hátrányokat meg kell haladniuk a megállapodás előnyeinek.
A CECED-ügyben pedig az alacsonyabb energiafogyasztással és -kibocsátással járó előnyök tudták ellensúlyozni, hogy a verseny a piac egy része vonatkozásában megszűnt.
Látható tehát, hogy amennyiben megfelelő gazdasági és környezeti ellensúlya van a versenykorlátozásnak, még az árral vagy a piac egy részére vonatkozó verseny kizárásával kapcsolatos egyeztetés sem zárja ki a mentesítés lehetőségét, feltéve, hogy nem szűnik meg a verseny a piacon.
A verseny fennmaradását igazolhatja az is - ahogy az a CECED- és az ACEA-ügyekben megjelent -, ha a környezeti kibocsátási előírások technikai megvalósítása az egyes vállalkozások kompetenciája, és e vonatkozásban nincs egységes előírás.[27]
Az értékelhető előnyöknek azonban nem feltétlenül kell közvetlenül jelentkeznie. A CECED-ügyben a megállapodás a fogyasztók számára közvetlen és közvetett előnyöket is hordozott, ugyanis a berendezések alacsonyabb energiafelhasználása miatt csökkentek az ilyen jellegű kiadásaik, valamint az alacsonyabb szén-dioxid- kibocsátás miatt egészségesebb környezetben élhettek. A hatások közvetett jellegéhez kapcsolódik, hogy az ACM ajánlása szerint azoknak nem szükséges azonnal érezhetően jelentkeznie, hanem a hosszú távú hatások is figyelembe vehetők, ez pedig a környezetvédelmi előnyök jellegéből fakadóan azok értékelése esetén kiemelten fontos előrelépés.
A fenntarthatósági előnyök vizsgálatánál szükséges kitérni arra is, hogy ezen előnyök tekinthetők-e gazdasági előnynek. Az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdéséhez tartozó iránymutatás, illetve a horizontális iránymutatás nem tartalmaz utalást a nem gazdasági előnyökre, azonban ahogy a CECED-, a Philips/Osram- és az Exxon/Shell-ügyek mutatják, a joggyakorlat figyelembe vesz nem gazdasági jellegű, például környezeti előnyöket is, különösen az Európai Unió környezetvédelmi politikájának tükrében.
Ahogy korábban bemutattam, az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdéséhez tartozó iránymutatás elsősorban a versenykorlátozó magatartás által érintett vagy ahhoz kapcsolódó piacon jelentkező pozitív hatásokat tekinti figyelembe vehetőnek a mentesítés vonatkozásában.
Azonban, ahogy a jogesetekben bemutattam, az, hogy a társadalom mint a fogyasztók közössége is megjelenhet a versenykorlátozó megállapodások által nyújtott hatékonysági előnyök alanyként, az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága előtt már több ügyben is megjelent.
A bemutatott jogesetek alapján, véleményem szerint megállapítható, hogy abban az esetben nincs helye mentesítésnek, ha az előnyös hatások kizárólag olyan piacokon jelentkeznek, amelyeket a versenykorlátozó magatartás nem érint. Kétoldalú piacok esetén pedig, ahogy a Mastercard-ügy példázza, a mentesítés minimális feltétele, hogy az érintett piac mindkét oldala részesedjen az előnyökből.
Mindezek alapján, álláspontom szerint a fő kérdés a fogyasztók méltányos részesedése vonatkozásában tehát az, hogy az érintett piactól független piacok fogyasztóit kedvezőbb helyzetbe hozó előnyök mennyiben vehetők figyelembe.
A szűk értelmezésre okot adhatna, hogy ne az egyes, a releváns piactól eltérő piachoz kapcsolódó fogyasztók részesedjenek a kérdéses megállapodás előnyeiből, azonban a környezeti előnyök esetén ez - véleményem szerint - nem alkalmazható, ugyanis a tisztább levegő és egészségesebb környezet kis túlzással valamennyi, az Európai Unió területén tartózkodó személy részére előnyös, de az érintett földrajzi piac fogyasztói részére minden bizonnyal az.
Úgy vélem, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos előnyök esetében nehéz és egyben mesterséges kizárólag a magatartással érintett vagy azzal kapcsolódó piac fogyasztóit alapul venni a méltányos részesedés értékelésekor. Egy gazdasági tevékenység externáliái ugyanis túlterjeszkednek az érintett földrajzi piacon, így például egy kibocsátáscsökkentés több régió vagy akár több tagállam fogyasztói részére is nyújthat előnyöket. A CECED-ügyben is megjelenő energiahatékonyság-növekedés nemcsak a közvetlen fogyasztók kiadásait csökkenti, hanem a károsanyag-kibocsátást is. Ebből következően, a termékek árának a közvetlen fogyasztókat terhelő növekedése ellenére a társadalom mint a fogyasztók összessége előnyösebb helyzetbe kerül a megállapodás révén, a kisebb károsanyag-kibocsátás okán. Jóllehet, az elektromos áram nem tekinthető szűkös erőforrásnak és nem helyi szennyező, azonban termelése mégis hozzájárul a környezetszennyezéshez, amelyet elsősorban nem a termékeket megvásárló fogyasztók, hanem az erőművek környezetében élők érzékelnek.
A fentiekben is bemutatott, nem gazdasági előnyök figyelembe vehetősége kapcsán a szakirodalomban fel-
- 5/6 -
merült, hogy a környezeti előnyök estében, a közösségi fogyasztóvédelmi szabályozás alapján, gazdasági előnyökön kívüli hatások is figyelembe veendők, és ez az érintett fogyasztók körét is kibővíti. A fogyasztóvédelem közösségi szabályozása ugyanis meghaladja a kizárólag gazdasági jellegű előnyökre szorítkozó értékelést, és a fogyasztó tágabb értelemben vett előnyeit veszi figyelembe. E szubjektívebb megközelítés szerint meg kell vizsgálni az érintett fogyasztók egyéni szükségleteit, gazdasági szerepüket és az életszínvonalukat, amelybe az élhető környezet elérhetősége is beletartozik. Ezen tényezők alapján pedig létrehozható egy általános mérce, amellyel valamely magatartás a fogyasztókra mint közösségre gyakorolt hatása megállapítható.[28] Egyes vélemények szerint ez az előnyöket szélesebben értelmező megközelítés pedig alkalmazható és alkalmazandó lenne a közösségi versenypolitikában is. Ennek egy lehetséges kiindulópontja lenne a fenntartható fejlődésnek és a természeti erőforrások jövő generációk részére való megőrzésének az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében szereplő feltételek közé emelése.[29] Emellett véleményem szerint hasznos lenne a versenypolitika érvényesítéséért felelős hatóságok és a környezetvédelmi hatóságok közötti együttműködés erősítése, mivel így a versenyhatóságok megfelelő támpontot kapnának a nem gazdasági jellegű környezeti előnyök felméréséhez. Ezen előnyök ismeretében pedig megfelelően megalapozott vélemény hozható a vonatkozásban, hogy a kisebb vagy a nagyobb verseny okoz-e jelentősebb környezeti terhelést.
Visszatérve Vestager versenyjogi főbiztos beszédére megállapíthatjuk, hogy a versenynek kiemelkedő szerepe van a fenntartható fejlődés elősegítésében és megvalósításában, ugyanis egy versenyző piacon a vállalkozások nem engedhetik meg maguknak, hogy a feltétlenül szükségesnél több nyersanyagot, energiát és más eszközt használjanak fel, hiszen a költségek növekedésével versenyhátrányba kerülnének. A verseny által gerjesztett technológiai fejlődés és innováció szintén segíthet mérsékelni a környezeti problémákat. Egyetértve a főbiztossal, véleményem szerint a legfontosabb azonban, hogy a piaci verseny esetén a vállalkozásoknak szükségszerűen a fogyasztói igények kielégítésre kell törekedniük. A tendenciák pedig egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos fogyasztói tudatosság növekszik.[30] Amennyiben pedig a kereslet a környezetbarát termékek felé irányul, a vállalkozások is törekedni fognak, hogy kínálatukat ilyen irányba bővítsék, lecserélve a korábbi termékpalettájukat környezettudatosabb árukra, illetve szolgáltatásokra. Mindemellett, figyelembe véve, hogy az Európai Unió és az egyes tagállamok törekvései között is egyre nagyobb szerepet tölt be a fenntartható fejlődés, szükséges lehet a piaci verseny és a környezet védelemének az összehangolása.
Nem kérdéses, hogy az uniós versenypolitika fókuszában a fogyasztói érdekek érvényesítése mellett általános gazdasági szempontoknak is meg kell jelennie. Mind a vállalkozások, mind pedig a versenyhatóságok számára szükséges, hogy a szélesebb értelemben vett gazdasági szempontokat is figyelembe vegyenek, így különösen az olyan externáliákat, mint a környezetszennyezés és a károsanyag-kibocsátás. Mindezek alapján, véleményem szerint elkerülendő, hogy a versenyhatóságok azon az alapon ne mentesítsenek egyes együttműködéseket, hogy azok előnyei nem érzékelhetők megfelelően a fogyasztók számára, vagy a fogyasztók nem értékelik kellő mértékben azokat, és ennek a környezet, illetve a fenntartható fejlődés lássa kárát.
Mivel az Európai Bizottság az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó, gazdasági megközelítést előnyben részesítő iránymutatása több mint tizenöt éves, talán a környezetvédelem és a klímacélok elérése iránti közösségi elköteleződést megfelelőbben tükrözné a dokumentum ilyen szempontokat súlyozottabban figyelembe vevő átformálása. ■
JEGYZETEK
[1] Besluit van de Minister van Economische Zaken van 6 mei 2014, nr. WJZ/14052830.
[2] Margarethe Vestager: Strength in diversity. Chillin' Competition Conference, Brüsszel, 2018. november 20.
[3] Julian Nowag: Sustainability & Competition Law and Policy - Background Note. OECD, 2020. december 1.
[4] Report of the World Commission on Environment and Developement: Our common future.
[5] Ben Purvis - Yong Mao - Darren Robinson: Three pillars of sustainability: in search of conceptual origins. Sustainability Science, 2018.
[6] Kent E. Portney: Sustainability. MIT Press, 2015.
[7] Európai Bizottság: Commission approves an agreement to improve energy efficiency of washing machines. Brüsszel, 2000. február 11.
[8] 2000/475/EC: Commission Decision of 24 January 1999 relating to a proceeding under Article 81 of the EC Treaty and Article 53 of the EEA Agreement (Case IV.F.1/36.718.CECED).
[9] Az Európai Unióban értékesített háztartási mosógépeket az energiahatékonyságuk alapján osztályokba sorolják. Az energiahatékonysági osztályok A-tól G-ig terjednek, amelyben az A minősül a leghatékonyabbnak.
[10] European Committee of Domestic Equipment Manufacturers.
[11] Nicolas De Sadeleer: Enviromental Law and the Internal Market. Oxford University Press, 2014. 416.
[12] 2000/475/EC: Commission Decision of 24 January 1999 relating to a proceeding under Article 81 of the EC Treaty and Article 53 of the EEA Agreement (Case IV.F.1/36.718.CECED).
[13] Décision n 2018-FO-01 du 7 juin 2018 concernant une procédure au fond mettant en cause Webtaxi S.á.r.l.
[14] Michele Giannino: Webtaxi: The Luxembourg Competition Authority exempts an algorithmic price-fixing arrangement on efficiency grounds. Lexxion.eu, 2018. július 10.
[15] Hans Vedder: Competition Law and Environmental Protection in Europe. Europa Law Publishing, Groningen 2003, 157.
[16] The Dutch Association of Tank Storage Companies.
- 6/7 -
[17] ACM's analysis of the sustainability arrangements concerning the ‘Chicken of Tomorrow'.
[18] 94/322/EC: Commission Decision of 18 May 1994 relating to a proceeding pursuant to Article 85 of the EC Treaty (IV/33.640 - Exxon/Shell) 71. pont.
[19] ACM Position Paper: Competition and Sustainability.
[20] Iránymutatás a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról (2004/C 101/08).
[21] T-86/95. Compagnie générale maritime és társai kontra az Európai Közösségek Bizottsága 130. bek.
[22] T-111/08 Mastercard és társai kontra Bizottság 228. pont.
[23] C-382/12 P Mastercard és társai kontra Bizottság.
[24] Case Comp/AT.39595- Continental/United/Lufthansa/Air Canada 58. szakasz.
[25] ACM Position Paper: Competition and Sustainability.
[26] Eric Orts - Kurt W. Deketelare (szerk.): Enviromental Contracts: Comparatory Approaches to Regulatory Innovation in the United States and Europe. Kluwer Law International, 2001. 257.
[27] Európai Bizottság: Commission and ACEA agree on CO2 emissions from cars. Brüsszel, 1998. július 29.
[28] Kati Cseres: The Controversies of the Consumer Welfare Standard. The Competition Law Review, 2006/2. 127-130.
[29] Suzanne Kingston: Integrating Environmental Protection and EU Competition Law: Why Competition Isn't Special. European Law Journal, 2010/6. 801.
[30] Anja Buerke - Tammo Straatmann - Nick Lin-Hi - Karsten Müller: Consumer awareness and sustainability-focused value orientation as motivating factors of responsible consumer behavior. Review of Managerial Science, 2017/4. 959-991.
Visszaugrás
