Az Országgyűlés a gyülekezési szabadság érvényesülése érdekében 1989-ben alkotta meg a mai is hatályos gyülekezési jogról szóló törvényt (1989. évi III. törvény. Továbbiakban: Gytv.). A Gytv. azon túl, hogy elismeri azt, hogy "a gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog" és "biztosítja annak zavartalan gyakorlását" (Gytv. 1. §) kimondja azt is, hogy ennek a jognak a "gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (a továbbiakban együtt: rendezvény) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják" [Gytv. 2. § (1)]. Ugyanebben az I. fejezetben kerül szabályozásra az is, hogy "A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével" [Gytv. 2. § (3)]. Ennek a jogi kiegészítését a III. fejezet tartalmazza, amikor kimondásra kerül, hogy: "Ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, illetőleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna, a rendőrség" a rendezvény "megtartását megtilthatja". [Gytv. 8. § (1)].
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: Egyezmény), amelyet Magyarország 1992-ben ratifikált, szintén a védett jogok közé sorolja a gyülekezés és egyesülés szabadságát (11. Cikk). Az Egyezmény 11. Cikkének első pontja rögzíti "a békés célú gyülekezés" szabadságának mindenkit megillető jogát, majd felsorolja e jog gyakorlásának korlátait, vagyis a gyülekezés jogát "csak a törvényben meghatározott olyan korlátoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűncselekmény megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságjogai védelme érdekében szükségesek".
A gyülekezési jognak a magyar és az európai szabályozása megegyezik abban, hogy békés célú gyülekezés szabadságát elismeri, védelmezi és zavartalanságát garantálja. Annak érdekében, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon, mindkét jogforrás tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor mégiscsak lehet a gyülekezéshez fűződő jogot korlátozni. Ezeknek az elfogadható korlátozásoknak a feltétele, hogy törvényen kell alapulniuk (törvénynek minősül minden publikus jogszabály), továbbá rendelkezniük kell a törvényben rögzített céllal és egy demokratikus társadalomban szükségesnek kell minősülnie. Utóbbi esetben, egy demokratikus társadalomban a korlátozás célja akkor szükséges, ha az állami beavatkozás mögött valóban nyomos közérdek húzódik meg és az állami korlátozás arányban áll az érvényesíteni kívánt törvényes céllal.
Mindezek tudatában vizsgálandó a Budapesti Rendőrfőkapitányság (BRFK) által a közlekedés rendjének aránytalan sérelme [Gytv. 8. § (1)] miatt betiltott és széles nyilvánosságot kapott tüntetések sora (2003 tele), így az iraki háborút ellenző Civilek a Békéért mozgalom 2003. február 15-i betiltott tüntetése is.1
A Civilek a Békéért (CaB) 2002 végén alakult háborúellenes, antirasszista független civil szervezet, amely mintegy 120 civil szervezet nevében lépett fel az iraki háború ellen. A CaB szervezetei és ezen szervezetek tagsága különböző okokból voltak ugyan háborúellenesek, de valamennyien megegyeztek abban, hogy háborúellenességüknek kizárólag erőszakmentes módon és békés eszközökkel adjanak hangot. A CaB a betiltott2 2003. február 15-i tüntetés esetében is úgy akart hangot adni háború ellenességének, hogy egyértelműen kinyilvánította, hogy a békés célú gyülekezési jogával kíván élni akkor, amikor a vonatkozó törvény betartásával békés demonstrációt kívánt tartani, az általa megnevezett útvonalon (Andrássy út-Kossuth tér).
A CaB tüntetésének békés szándéka jutott kifejezésre akkor is, amikor a Gytv. által meghatározott jogi kritériumok pontos betartásával és a BRFK-val való szoros együttműködésben (ún. egyeztető tárgyalások; helyszíni együttműködés) kívánta megtartani a tüntetést. A BRFK és utóbb a határozatát jóváhagyó Fővárosi Bíróság végzése egyetlen egyszer sem vonta kétségbe a tüntetés békés célját és annak békés eszközökkel történő lebonyolításának szándékát.
Kizárható tehát az, hogy a CaB a gyülekezési jog gyakorlása során szándékában állt volna bűncselekmény megvalósítása vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívás [Gytv. 2. § (3)]. Az elmondottakból eredően a CaB megfelelt az Egyezmény 11. Cikk (2) bekezdésében foglaltaknak is, mivel fel sem merült, hogy tüntetést "nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági" okokból, "zavargás vagy bűnözés megakadályozása" végett, a "közegészség", vagy "az erkölcsök" védelme érdekében korlátozni lehetne, vagy korlátozni kellene. Tehát a Gytv. 2. § (3) bekezdésnek, valamint az Egyezmény 11. Cikk 2. pontjának taxatív felsorolásában szereplő okok, amelyek a békés célú gyülekezési szabadsághoz való jognak egy demokratikus társadalomban való törvényes korlátozási okai lehetnek, nem kerültek semmilyen fórumon megnevezésre, ezek nem képezték a CaB és a magyar állam közhatalmi szervei között fennállt vita tárgyát.
Az Andrássy út Budapest nemcsak egyik legforgalmasabb, de egyben a legtöbb és legkülönbözőbb rendezvénynek helyet adó része is. Ezen kulturális, sport és politikai rendezvények szinte egész évben, de leginkább tavasztól őszig kerülnek megrendezésre nyomós közérdekből, a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével. Ezekben az esetekben, általában hétvégenként, több órára vagy egy egész napra lezárásra kerül az Andrássy út, amely nyomán nyilvánvalóan lehetetlenné válik a közlekedés és amelyek megtartása nyilvánvalóan a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járnak. Ezek megtartása azonban soha sem ütközik akadályba, mert ezen rendezvények nagy része ún. nem bejelentés kötelezett rendezvény (kulturális valamint sportrendezvény), amelyekre a Gytv. hatálya nem terjed ki [Gytv. 3. § c)].
A Gytv. hatálya alá tartozott viszont a jugoszláviai bombázás ellen tiltakozó, 1999. május 9-én, vasárnap délelőtt, ugyanennek a most betiltott útvonalnak az igénybevételével megtartott tüntetés.3 Ezt a tüntetést a BRFK engedélyezte és nem merült föl a közlekedés rendje aránytalan sérelmének a kérdése, miközben a tüntetésen mintegy 10 000 ember vett részt.
A szociológiai-politológiai kutatások szerint a budapesti tiltakozások helyszíne jól körülhatárolható.4 A városon belül léteznek olyan kitüntetett helyek, köztük az Andrássy út és a Hősök tere, "amelyeket történelmi jelentőségük, hagyományuk, funkciójuk és nem utolsósorban nagyságuk miatt előszeretettel helyeznek előtérbe a megmozdulások szervezői".5 A rendelkezésemre álló legfrissebb adatok szerint a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvények száma 1991-ben 1629, 1992-ben 1961, míg 1993-ban 2009 volt Magyarországon. Ezen rendezvényekből 1991-ben 3 (0,2%), 1992-ben 2 (0,1%), míg 1993-ban 6 (0,4%) került mindössze betil-tásra.6 Nem ismeretes, hogy a rendőrség az adott rendezvényeket milyen okból tiltotta be, de a betiltások arányából és számából eredően látható, hogy a rendőrség a közlekedés rendje aránytalan sérelmének kitételét csak elvétve alkalmazza. Ez viszont önmagában véve is felveti azt, hogy e kivételesen alkalmazott betiltá-si formulát a CaB esetében a rendőrség megalapozottan alkalmazta-e, vagy csak egy szinte sohasem alkalmazott formulát felhasználva, formális okot keresett annak érdekében, hogy egy hivatalos állásponttal ellentétes vélemény megnyilvánulásának ne adjon teret.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
