1. A napóleoni hódítás alatt Svájc Helvét Köztársaság néven (République Helvétique, Helvetische Republik) egységes állammá vált. Svájc első alkotmánya, amely az "egy és oszthatatlan" Helvét Köztársaságot létesíti, 1798. április 12-én került elfogadásra. Ennek az alkotmánynak a 48. szakasza arról rendelkezik, hogy az egyes kantonok magánjogi törvényei és szokásjoga egészen a magánjogi törvények egységesítéséig a jogalkalmazás alapját képezik.1 Az alkotmány felhatalmazása alapján a Direktórium 1798. december 5-én kibocsátott üzenete a tizenhárom kanton törvényhozó tanácsát (Conseil législatif) felhívja arra, hogy az egész köztársaság számára dolgozzon ki egységes polgári törvénykönyvet. E felhatalmazás alapján a thur-gaui kantonból származó Anderwert és a Vaud kantoni Carrard két polgári törvénykönyv-tervezetet is szerkesztettek. Mindkét tervezet a francia Code civil Jean-Jacques-Régis de Cambacérés (1753-1824) által szerkesztett tervezeteit követi. Egyik tervezet sem kerül azonban elfogadásra. Ez a tény hozzájárul ahhoz, hogy végül a francia modellt követő egységes svájci polgári törvénykönyv megalkotására nem kerül sor.
Az 1802. május 25-én elfogadott, a föderális elemet erősítő alkotmány 69. szakasza egy egységes kereskedelmi kódex kidolgozásáról rendelkezik. Ugyanez a szakasz egy egységes polgári törvénykönyv szerkesztését is kilátásba helyezi, amely azonban csak az egyes kantonok egyetértése alapján léphet hatályba.
2. A Napóleon által 1803-ban oktrojált alkotmány (Acte de Médiation) értelmében Svájc tizenkilenc, egyenjogú kantonból álló, centralizált állam lett. A régebben "alárendelt területeknek" minősült franciaajkú területek (például Vaud) egyenlő jogú kantonokként kerültek elismerésre. Más franciaajkú területeket (Genf, Neuchâtel és Wallis) Franciaországhoz csatoltak. Ezeken a területeken a francia Code civil és a Code de commerce került bevezetésre.
Az 1815-ös bécsi kongresszus 1815. március 20-án elfogadott döntése értelmében a Helvét Köztársaság feloszlatásra került, és az elcsatolt területek ismét Svájc kantonjai lettek. Az immár huszonkét kantonból álló Svájc visszanyerte konföderális államszervezetének alapjait (Confédération helvétique), az 1815-ben elfogadott "alkotmány" (Pacte) rakta le. Ez az "alkotmány" azonban nem rendelkezett a föderáció szintjén elfogadandó jogszabályokról. Az 1832-ből származó, a föderációt új alapokra fektetni kívánó törvénytervezet nem lépett hatályba. Az új föderális állam első alkotmányát 1848-ban fogadták el. Ezt az alkotmányt átfogó revíziónak vetették alá 1874-ben. Az 1874-ben, 1896-ban, 1898-ban, valamint 1904-ben módosított alkotmányt a 2000. január 1-jén hatályba lépett új alkotmány váltotta fel.
Svájc szövetségi államberendezkedéséből következően a törvényhozás joga 1874-ig nem a szövetség, hanem az egyes kantonok hatáskörébe tartozott. A bécsi kongresszus után a magánjog kantonális szinten került kodifikálásra. E kódexek többsége - a Codex Maximilianus Bavaricus civileshez hasonlóan - egy-egy szerző műve volt.
3. Svájc legtöbb kantonjában a magánjog a XIX. század első évtizedeiben került kodifikálásra. Svájc szövetségi struktúrája (Confoederatio Helvetica) miatt ugyanis a magánjogi törvényhozás joga 1874-ig nem a szövetség, hanem az egyes kantonok hatáskörébe tartozott. Ezek a törvénykönyvek - a Codex Maximilianus Bavaricus civileshez (1756) hasonlóan - egy-egy szerző, s nem pedig egy kodifikációs bizottság alkotásai voltak.
Az egyes kantonális magánjogi kodifikációkat három csoportba lehet sorolni. A genfi csoporthoz tartozó kantonokban a kodifikációnál a francia Code civilt tekintették modellnek. Az 1803-ban kantonná váló Waadt/Vaud polgári törvénykönyvének tervezetét a kanton nagy tanácsa (Grand Conseil) 1818. május 8-án vitatta meg. Ennek a tervezetnek a szerkesztői a francia Code civil mellett tekintettel voltak a kanton évszázados hagyományra visszanyúló szokásaira is. Az 1821. július 1-jén kihirdetett polgári törvénykönyv teljes egészében 1912. január 1-jén vesztette hatályát.
Neuenburg/Neuchátel, amely felett 1707 és 1857 között a porosz király gyakorolta a szuverenitást, nem léptette hatályba az Allgemeines Landrecht für die Preußischen Staatent. A kanton tanácsa (Conseil d'État) 1848 és 1858 között modernizálta a kanton jogrendszerét. Ennek a folyamatnak képezte részét a kanton nagy tanácsa (Grand Conseil) által 1853 és 1855 között több részletben elfogadott polgári törvénykönyv, amely ugyancsak több részletben, 1854 és 1855 között lépett hatályba. A kódex szerkesztői, bár alapvetően a francia Code civil szerkezetére és intézményrendszerére voltak tekintettel, a kanton szokásjogának egyes intézményeit is beépítették a kódexbe.
Wallis/Valais, amelynek területét Napóleon 1810-ben Département du Simplon néven Franciaországhoz csatolt, 1815-ben nyerte vissza Franciaországtól függetlenségét. Még ebben az évben csatlakozott a Svájci Konföderációhoz, annak huszonegyedik kantonjaként. Tekintettel a francia uralom igen rövid tartamára, a francia magánjog nem nyert ténylegesen alkalmazást Valais területén. Az 1853-ban közzétett, és 1855-ben hatályba lépett valais-i polgári törvénykönyv, melynek alkotója Cropt professzor, mind a francia Code civil, mind pedig a szárd polgári törvénykönyv hatását tükrözi.
Tessino/Ticino kanton 1837-ben elfogadott polgári törvénykönyve (Codice civile ticinese) 1838. január 1-jén lépett hatályba. Szerkesztésében a döntő szerepet Antonio Alberizzi ügyvéd játszotta, aki jogi tanulmányait Innsbruckban végezte. Erre tekintettel vitatott az irodalomban, hogy milyen mértékben hatott a kódexre a francia Code civil.2
4. A genfi köztársaságot, amely nem tartozott Svájchoz, a Francia Köztársaság 1798 májusában csatolta Franciaországhoz. A csatlakozásról rendelkező szerződés (Traité de réunion) értelmében a Genfben hatályos magánjogi törvények továbbra is alkalmazást nyertek egészen a Francia Köztársaság magánjogi vonatkozású törvényeinek elfogadásáig. Így 1804-ben a Code civil, 1808-ban pedig a Code de commerce léptek hatályba. 1814. május 18-án a Franciaországtól való elszakadás következményeként a genfi ideiglenes tanács (Conseil provisoire) létrehozott egy polgári törvénykönyv megszerkesztésével megbízott bizottságot. E bizottság feladata volt, hogy az 1707-ben elfogadott és 1783-ban módosított genfi ediktumban foglalt "régi törvények alapulvételével" új polgári törvénykönyvet szerkesz-szen, felváltandó a francia Code civilt. Ennek ellenére a francia Code civil továbbra is hatályban maradt, és az új kódex szerkesztésével megbízott bizottságot feloszlatták. Ilyen módon Genf kantonban a francia Code civil, a francia Code de commerce-szel együtt egészen a svájci polgári törvénykönyv elfogadásáig, 1912. január 1-jéig hatályban maradt.
Fribourg kanton nem vált a Francia Köztársaság, illetve a Francia Császárság részévé. Így a napóleoni kódexek ebben a kantonban nem kerültek bevezetésre. 1822-ben kapott egy bizottság megbízást a fribourgi polgári törvénykönyv megszerkesztésére. A bizottság által elkészített tervezet kihirdetésére több részletben, 1834 és 1849 között került sor. A fribourgi polgári törvénykönyv modelljéül a francia Code civil szolgált, szerkesztői azonban figyelembe vették a fribourgi szokásjogot és a berni polgári törvénykönyvet is. Az 1849-ben kihirdetett fribourgi kereskedelmi törvénykönyv, mely a svájci polgári törvénykönyv hatályba lépéséig nyert alkalmazást, viszont a francia Code de commerce teljes másolatának tekinthető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
