A jogállamiság és az ebből levezethető jogbiztonság érvényesülése elősegíti a közszolgáltatások természetében rejlő információs aszimmetria csökkentését és a korrupció kiküszöbölését. A kötelezően igénybeveendő közszolgáltatások súlyos beavatkozást jelentenek az egyén szabadságszférájába, ezért alkotmányosságuk alátámasztásához megfelelő súlyú igazolásra van szükség. A közszolgáltatások megszervezése során az alkotmányos elvárások feltétlen érvényre juttatása a jogalanyok érdekeinek védelme érdekében tehát elengedhetetlen. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az elvek és a realitás között több mint két évtizede mély a szakadék.
Jelen tanulmány abból az előfeltevésből indul ki, amely szerint a közszolgáltatások megszervezésének során a jogalanyok (így mind a fogyasztók, mind a szolgáltatók) érdekeinek védelme érdekében elengedhetetlen bizonyos alkotmányos követelmények - így a jogállamiság elvének és az emberi jogoknak - érvényre juttatása.
Ahogyan az a közfeladatok lehetséges megoldási modelljeit bemutató, az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoportjának a "Területi közszolgáltatások szabályozása" című projektje keretében készült Külön utak című kötet[1] több tanulmányából is kiolvasható, a jogállamiság érvényesülése a közszolgáltatások megszervezése során alkalmas a közszolgáltatások természetében rejlő információs aszimmetria redukálására, illetve a korrupció kiküszöbölésének elősegítésére.[2] A közszolgáltatások nyújtásával összefüggésben felmerülő komplex "morális, társadalmi, gazdasági és finanszírozhatósági, környezetvédelmi" elvárások kielégítését az uniós jogban a közszolgáltatási piac szabályozása kapcsán megfogalmazott átláthatósági követelmények szolgálják.[3] A nemzeti jogon belül ezek a követelmények elsősorban a jogállamiság és jogbiztonság, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog és a diszkriminációtilalom mátrixába illeszthetők.
A tanulmány elsősorban a fogyasztónak, mint alkotmányos jogok alanyának szempontjából közelíti a területet, így nem tér ki a hatósági árszabás közgazdaságtani,[4] illetőleg európai uniós jogi kérdéseire,[5] s mellőzi a versenyjogi szemléletű vizsgálódást is. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a versenypiaci szabályok mögött meghúzódó megfontolások között fellelhető a társadalmi szolidaritás igénye is, amelynek végső igazolása az emberi jogokra vezethető vissza.[6] Ily módon, végső soron a versenyjogi szabályok is az egyé-
- 541/542 -
ni szabadságjogok érvényesülésének irányában hatnak. Tekintettel arra, hogy a közszolgáltatások köre meglehetősen tág kategória, a tanulmányban a hulladékkezelési közszolgáltatás területét vizsgálom, amely - már csak kötelező jellegénél fogva is - minden háztartást érint, és amelynek megszervezése és díjszabása számos alkotmányos problémát vetetett fel az elmúlt évtizedekben. Ez a problémakör "állatorvosi lóként" alkalmas a közszolgáltatási díjszabással szemben támasztható alkotmányos elvárások vizsgálatára. A releváns alkotmánybírósági-, ombudsmani-, és kúriai gyakorlatból éppúgy képet kaphatunk az önkormányzati alrendszer szétaprózottságából származó problémákról, mint az új önkormányzati törvény (és kapcsolódó jogszabályok) hatálybalépését követő bizonytalanságokról. A konkrét problémakör kapcsán tett megállapítások önmagukon túlmutató jelentőségűek, s azok alapján általános elvárások fogalmazhatók meg a közszolgáltatások díjszabására vonatkozó szabályozással szemben.
A dolgozat fontos kiindulópontját képezi az a tény, hogy a hulladékszállítási közszolgáltatás igénybevétele a közszolgáltatással ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa vagy használója (a továbbiakban egységesen tulajdonos) számára kötelező. Ebben az esetben nem érvényesül a szerződési szabadság elve, hiszen kötelező közszolgáltatás igénybevétele esetén a szolgáltató rendelkezésre állásával, írásos szerződés nélkül is létrejön a kontraktus. Tehát az állampolgár a közszolgáltatási szerződés alanyává annál a ténynél fogva válik, hogy az adott településen ingatlantulajdont szerez. A hulladékszállítási közszolgáltatás megszervezése a helyi önkormányzatok feladatkörébe tartozik. A helyi önkormányzat választja ki a közszolgáltatót, s a legutóbbi időkig az önkormányzat és a közszolgáltató közötti megállapodás képezte a megfizetendő díj alapját is. Ezekben az esetekben tehát - ahogyan arra az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is egyik jelentésében[7] rámutatott - amennyiben bizonyos jogállami követelmények nem érvényesülnek, úgy "szabályozatlan jogi környezetről és a közszolgáltatónak kiszolgáltatott állampolgárról kell beszélnünk." Végső soron tehát arról van szó, hogy a szolgáltató kiválasztását nem a fogyasztó teszi meg, a megbízást a közszolgáltató közbeszerzés útján nyeri el, s ez biztosíthatja a piacon belüli versenyt.
Az alábbiakban annak érdekében, hogy megállapíthassuk, melyek azok a "jogállami követelmények", amelyeknek érvényesülése esetén az állampolgár egyoldalú kiszolgáltatottsága elkerülhető, a vonatkozó jogszabályi környezet felvázolása után részletesen vizsgálom az alkotmánybíróság gyakorlatát. Majd az ebből leszűrhető alkotmányos követelményekkel kapcsolatosan megjelenő visszásságokat tekintem át az ombudsmani esetjogban. Végül a Kúria közelmúltbeli döntéseinek segítségével igyekszem azonosítani azokat a rendszerszintű problémákat és bizonytalanságokat, amelyeket az új szabályozás is magában hordoz.
1. Az önkormányzatok rendeletalkotási jogát a helyi közügyek tekintetében a rendszerváltást követően az Alkotmány[8] 44/A. § (2) bekezdése alapozta meg, amely kimondta: "a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal." A korábbi önkormányzati törvény[9] 16. § (1) bekezdése előírta, hogy "a képviselőtestület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot." Ugyanezen törvény 8. § (1) bekezdése a helyi önkormányzat feladatává tette a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítását.
A tárgykörben az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban Kötv.) állapított meg további rendelkezéseket, amelyeknek értelmében a települési szilárd hulladék elszállítása közüzemi szerződés keretében megvalósuló közüzemi szolgáltatásnak minősült, és e szolgáltatás igénybevételét "az ellátott területén lévő ingatlan tulajdonosa, használója" számára kötelezővé tette. A Kötv. 2.§ f) pontja tartalmazta azt a felhatalmazó rendelkezést, amelynek alapján az önkormányzat rendeletben állapíthatta meg "az elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit, vagy a szolgáltatás ingyenességét."
2. 2011-ben lezajlott alkotmányozási folyamat eredményeként megszületett Alaptörvény, és a sarkalatos törvényként megalkotott új önkormányzati törvény a korábbiaktól lényegesen eltérő felfogásban gondolkodik a helyi önkormányzatok szerepéről, azaz szakít a korábbi, erős önkormányzati autonómiát garantáló szabályozási megoldással.[10] Mindemellett a 2008-ban kezdődött gazdasági válság egyik hozadékaként a köz-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
