Szalay Péter[1]: Mosolyogj, figyel a kamera! - Közterületi térfigyelőrendszerek magyar módra (IJ, 2024/2. (83.), 23-31. o.)

Absztrakt

A tanulmány a közterületi térfigyelő kamerarendszerek történeti fejlődését, gyakorlati megvalósulását és jogi szabályozását vizsgálja Magyarországon. Bemutatja a rendszerek kialakulásának főbb állomásait, az adatkezeléssel kapcsolatos szabályozási kihívásokat, különös tekintettel a GDPR és az Infotv. előírásaira, valamint elemzi az adatvédelmi követelmények gyakorlati érvényesülését. A kutatás során több mint 200 önkormányzat megkérdezésével végzett felmérés alapján feltárja a rendszerek üzemeltetésének jellemzőit, a dokumentációs hiányosságokat és a hatósági ellenőrzések gyakoriságát. A tanulmány célja, hogy átfogó képet nyújtson a magyarországi térfigyelő rendszerek működéséről, azok adatvédelmi vonatkozásairól és a szabályozás kihívásairól.

Bevezetés

A mindennapok egyik legtermészetesebb jelensége az, hogy kamerával megfigyelt területekre lépünk be, vagy azon áthaladunk. Sokszor fel sem tűnik, vagy az egyén ingerküszöbét meg sem üti az a tény, hogy valaki őt megfigyeli, és felvételt készít róla. A közterületen elhelyezett kamerarendszerek hatékony eszközei lehetnek a bűnmegelőzésnek és a bűnfelderítésnek, azonban alkalmazásuk során kiemelten fontos a személyes adatok védelme, valamint az arányosság és a szükségesség elvének betartása. Vajon ez mennyire valósul meg a gyakorlatban?

1. A térfigyelő rendszerek hazai kialakulása

Magyarországon 1959-ben a Magyar Híradástechnika folyóiratban írtak kikötői hajózás témakörben először a kamera használatáról, biztonsági szempontból: "kis hajók legmagasabb pontjára ipari televízió kamera kerül, a továbbított kép alapján a hajó biztosabban vezethető, mintha csak a parancsnoki hídról figyelnék az irányt. Japánban kifejlesztették az infravörös ipari televízió kamerát is, melyet hajókon e célra ködben is jól lehet alkalmazni."[1]

A "zártláncú ipari tv" kifejezés 1963-ban a "Népszerű Technika" folyóiratban jelent meg termelésirányítási berendezésekkel összefüggésben.[2] Külföldön a CCTV kifejezést a '40-es évek közepétől használták, vélhetően ez indukálta a magyar szaknyelvben is ennek a kifejezésnek a megjelenését, hogy "zártláncú".

A "térfigyelő kamera" kifejezés először 1967-ben jelenik meg a Magyar Nemzet, Napi Krónika rovatában: "[...] - kísérletként - a forgalmi irodában a tévé képernyőjén térfigyelő kamera mutatja a forgalmistának a beérkező vagy induló autóbuszokat, s így mindig a helyzetnek megfelelően tud intézkedni".[3]

1979-ben Budapesten létesült az első magyarországi közterületi kamerarendszer, 30 kamerával. A rendszer fekete-fehér képet adott, a kamerák nem voltak mozgathatóak, és elsődleges céljuk a forgalomfigyelés volt, nem pedig a közbiztonság.[4]

1994. május 1-én lépett hatályba az első olyan magyar jogszabály, ami először adott felhatalmazást közterületen kép- és hangfelvétel rögzítésére: "A Rendőrség a rendőri intézkedéssel összefüggésben az intézkedéssel érintett személyről, a környezetről, illetőleg a rendőri intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet. Az intézkedés alapjául szolgáló esemény helyszínén a rendőr, valamint a más által készített kép- és hangfelvétel jogszabály előírásai szerint használható fel."[5]

2. Kamerás adatkezelések elhatárolása

2018. május 25. napja mind az adatvédelem, mind a kamerás adatkezelések vonatkozásában egy történelmi jelentőségű időpont volt, ami alapjaiban változtatta meg az adatkezelési tevékenységek jogszerűségének alapjait. 2018. május 25-e előtt létezett az Infotv. háttérszabályozása és mellette a speciálisabb területeket lefedő törvényi rendelkezések, többek között:

• a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.);

• a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (Kftv.);

• a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény (Fbőtv.);

• a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvmt.);

• a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Sport tv.);

• a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (Személyszállítási tv.);

• a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Társasházi tv.).

2018. május 25. előtt közterület megfigyelése akár magánszemély, akár vállalkozás által kategorikusan meg volt tiltva. A szabályozás jellege a hazai joganyagon nyugodott, igaz számtalan nyitott kérdés mutatkozott, de a 2018. május 25. napjával alkalmazandóvá vált EU-s adatvédelmi csomag sokkal több kérdést hozott magával, mint amennyit megválaszolt. A kétéves felkészülési idő alatt az adatkezelők többsége nem volt képes az új szabályozás lényegi elemeit elsajátítani és saját folyamataikba az új rendszert beépíteni.

2018. május 25-e után a közterületen folytatott kamerás adatkezelés kategorikus tiltása a magánszemélyek vagy a vállalkozások számára megszűnt. Látszólagosan úgy tűnk, hogy a szabályozás enyhült és ezáltal olyan adatkezelők is jogosulttá váltak a közterület megfigyelésére, akiknek erre korábban nem volt lehetőségük, ez az enyhítés ugyanakkor csak látszólagos. A gyakorlatban a kamerás adatkezelések szabályozása szigorodott, sokkal nagyobb dokumentáltságot, tudatosságot követel meg az adatkezelőktől, és az elszámoltathatóság elvéből fakadóan a jogszerű adatkezelés bizonyításának a terhe is az adatkezelőre került. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy formailag nincs megtiltva egy magánszemélynek vagy vállalkozónak a közterületen folytatott kamerás megfigyelés, de nagyon szűk metszetben tudja úgy megvalósítani az adatkezelést, hogy a GDPR 6. cikke szerinti jogalapot igazolni tudja.

Közterületi kamerás adatkezelés elhatárolásánál további szempont az adatkezelő személye és az adatkezelés célja. A GDPR hatálya alól kivont egyik terület többek között a bűnüldözési, bűnmegelőzési, honvédelmi és nemzetbiztonsági célú adatkezelések, amire jelen cikk is fókuszál. Feltehető a kérdés: "Ha bűnmegelőzési célból például egy társasház alkalmaz kamerás megfigyelést, akkor milyen jogszabály hatálya alá tartozik?" A GDPR, a bűnügyi irányelv és az Infotv. következetesen és egyértelműen lehatárolják ezt a kérdést, hogy nemcsak az adatkezelés célját kell vizsgálni, hanem az adatkezelő személyét is. A GDPR 2. cikk (2) bekezdés d) pontja "az illetékes hatóságok" általi adatkezeléseket említi, a bűnügyi irányelv szintén "illetékes hatóságok általi" adatkezelést rögzít[6] és annak ellenére, hogy az Infotv. 2. § (3) bekezdése ezt a fordulatot nem tartalmazza, bele kell értenünk az "illetékes hatóság általi" kifejezést a normába: "(Az illetékes hatóság általi) bűnüldözési, nemzetbiztonsági és honvédelmi célú kezelésére e törvényt kell alkalmazni".

A bűnüldözési célú, állandó jellegű és konkrét objektumhoz nem kötődő közterületi kamerás adatkezelések adatkezelőit a jogszabályok kógens módon határozzák meg. Az alábbi szervek/személyek végezhetnek ilyen típusú tevékenységet:

- 23/24 -

3. Hogyan is néz ki a valóság?

Kutatásom célja az volt, hogy megvizsgáljam a közterületi térfigyelő kamerarendszerek magyarországi gyakorlati megvalósulását. Kik végzik? Hogyan végzik? Mennyire szabályosan végzik? stb. A téma többek között azért érdekes, mert nincs olyan személy, akit ne érintene az ilyen típusú adatkezelés. A városban egy sétálóutcán nézelődve, az autóban utazva a kereszteződésnél állva, nagy valószínűséggel a "nagy testvér" lát minket. Annak eldöntése, hogy ez jó-e vagy sem, nem az én feladatom, de mindenesetre azt érdekes volt megvizsgálni, hogy a gyakorlatban ez a "megfigyelés" milyen módon is történik...

3.1. Az adatgyűjtés formája

A kutatásom első nagy kérdése az volt, hogyan gyűjtsek adatokat? Interneten kutatva az adatok megtévesztők lehetnek. Hatósági vagy érdekképviseleti szervezeti nyilvántartás a témával kapcsolatban nincsen, így ennek megismerésére nincs lehetőség. Döntésem a kérdőíves felmérés útján való adatbegyűjtésre esett. Minden alany ugyanazt a kérdőívet töltötte ki, tehát az adatok összehasonlíthatóak.

Az egyik legfontosabb kérdés az volt a számomra, hogyan érjem el, hogy a lehető legtöbb megkeresett alany válaszoljon? A probléma sokrétű. Vannak az érdektelenek, akik egy nem kötelező részvételű adatgyűjtésben nem kívánnak részt venni. Vannak azok, akik csupán vonakodnak bármilyen jellegű belső információ kiadásától, mert fenyegetést látnak a kérdés feltevésében is. Vannak azok, akik tudatában vannak annak, hogy az adatkezelésük jogsértő, ezért nem merik a kérdőívet kitölteni. És még sorolhatnám a számtalan további okokat. Döntésem végül arra esett, hogy a közérdekű adatigénylés jogintézményét választom. Az általam kiválasztott alanyok az alábbi üzenetet kapták tőlem a honlapjukon közzétett központi email címükre:

Feltehető a kérdés, hogy közérdekű adatigénylés lévén, hogyan lehet névtelenül teljesíteni az adatszolgáltatást? A kérdés jogos, ez egy kisebb mértékű csúsztatás volt az adatigénylésemnél annak érdekében, hogy ezzel is növeljem a válaszadási arányt. Félő, hogy sokan azért nem töltötték volna ki a kérdőívet, mert névvel, beazonosítható módon a válaszait már nem vállalná fel. Az összes válaszadási arány: 67,52% lett; és a válaszadók 43,67%-a választotta a névtelenséget. A számokból ítélve úgy gondolom, hogy a névtelenség lehetőségének biztosítása elősegítette a nagyobb részvételi arányt.

3.2. A megkérdezett alanyok kiválasztása

A legkézenfekvőbb a települési önkormányzatoknak feltenni a kérdést. Minden település rendelkezik olyan közterülettel, aminek a tulajdonjoga az adott települési önkormányzaté, illetve biztosan van helyismeret arra vonatkozóan, hogy működik-e a településen vagy egy településrészen térfigyelő rendszer, vagy sem. Vélhetően akkor is fog tudni válaszolni az önkormányzat, ha nem ő az adatkezelő, hanem például a rendőrség és ez esetben továbbirányít az illetékes szervhez.

A megkérdezett önkormányzatokat igyekeztem úgy kiválasztani, hogy reprezentatív mennyiségű adatot tudjak begyűjteni a nem válaszolókkal is számolva, illetve a másik szempont az volt, hogy a lehető legtöbb települési kategória megszólításra kerüljön. Tanulmányom szempontjából irreleváns a települések konkrét megnevezése, ezért ezen információ ismertetését mellőzöm, sokkal fontosabbnak tartom a kategorizálási szempontokat ismertetni.

Az általam kiválasztott önkormányzatok száma kategóriánként az alábbi:

4. sz. tábla - Megkérdezett települési önkormányzatok lakosság szerinti eloszlása

Az általam kiválasztott önkormányzatok száma vármegyénként történő eloszlása:

5. sz. tábla - Megkérdezett települési önkormányzatok vármegye szerinti eloszlása

A települések vármegyék szerinti eloszlásánál fontos szempont volt, hogy minden megyei jogú város, és 50 000 lakos feletti település kiválasztásra kerüljön, ugyanez mondható el Budapest vonatkozásában, ahol az összes kerületi önkormányzat megkérdezésre került.

- 24/25 -

3.3 A megkérdezett adatok

A kérdések kiválasztásakor gondosan ügyelni kellett arra, hogy a névtelenség lehetőségével élő válaszadók válaszait is be lehessen kategorizálni a megfelelő települési kategóriába, tehát a vármegye és a lakosságszám szerinti csoportba. Ennek azért van jelentősége, mert az adatgyűjtés fényt deríthet olyan tipikus jelenségekre, amelyek egy adott vármegyében, vagy egy adott lakosságszám szerinti kategóriában jellemzőek, ellenben más kategóriában pedig nem.

További szempont volt a kérdések megfogalmazásakor, hogy azok lehetőleg egyértelműek és gyorsan kitölthetőek legyenek. Ha túl sok a kérdés, és túl sok időt igényel a kitöltése, akkor félő, hogy az alanyok válaszadási kedve eltűnik.

3.4. A beérkezett válaszok ismertetése

3.4.1. A részvétel és a teljesítési határidő

2024. július 3-án küldtem meg e-mail formájában az alanyoknak a közérdekű adatigénylésemet a honlapjukon fellelhető központ e-mail-címükre, összesen 234 helyre. Meglepő módon egyetlen levél sem pattant vissza, tehát szerver oldalon kézbesíthető volt az összes.

A 15 napos adatszolgáltatási határidő utolsó napja 2024. július 18. volt, aki ezt elmulasztotta, és határidő-hosszabbítást sem rendelt el, az jogszerűtlen magatartást tanúsított.

Az alábbi arányban érkeztek vissza határidőben, illetve határidőn túl a válaszok:

- 25/26 -

6. sz. tábla - Válaszadási arány

Az eredmény azt mutatja, hogy a megkérdezett települések 67,52%-a válaszolt teljeskörűen a feltett kérdésekre. Részlegesen teljesített válasz nem volt, mert az online kérdőívet hiányosan nem lehetett lezárni. Egyetlen megyei jogú város élt az Infotv. 28. § (3) bekezdésében foglalt lehetőséggel, az adatigénylés tisztázására való felhívással. Egy háromoldalas felhívás érkezett hozzám már határidőn túl, és az abban leírt tisztázandó pontok létjogosultsága erősen megkérdőjelezhető volt.[7] Véleményem szerint az irat célja csupán az időhúzás volt. Mindenesetre a felhívásban foglaltaknak eleget tettem egy bő 2 oldalas válaszban, majd ezt követően a 29. napon meg is kaptam a választ. A legjobb válaszadási arányt a budapesti kerületek és az "1001-5000 közötti" települési kategóriák érték el. Határidő-hosszabbítás és kérelem elutasítása nem volt! Ez azt jelenti, hogy a települések 32,48%-a az adatigénylést bárminemű válaszadás nélkül mellőzték.

A név felvállalása és a névtelenség közti arány így alakult:

7. sz. tábla - Névtelenséget választók aránya

Az látható, hogy a "félelem" mindegyik kategóriában tapasztalható. Ha nem muszáj, a válaszadó nem szeretné magát felfedni még egy tudományos kutatás céljából sem.

3.4.2. Az adatvédelmi tisztviselővel és az információbiztonságért felelőssel rendelkezés

A kutatás során megkérdezett alanyok homogén módon mind kötelesek voltak adatvédelmi tisztviselőt (továbbiakban: DPO) kinevezni és információbiztonságért felelőst (továbbiakban: IBF) megbízni. A DPO kinevezésének kötelezettségét a GDPR 37. cikk (1) bekezdése 2018. május 25. napjától előírja, illetve az Infotv. 25/L. § (1) bekezdése is rögzíti azt. Az IBF-re vonatkozó szabályozást az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonságáról szóló 2013. évi L. törvény (Ibtv.) rögzíti.

A felmérés eredményét az alábbi táblázat rögzíti:

8. sz. tábla - DPO-val rendelkezők aránya

- 26/27 -

9. sz. tábla - IBF-fel rendelkezők aránya

3.4.3. A rendszerek létesítési ideje, méretei, speciális tulajdonságai

A 158 település válaszai alapján látható, hogy 2009 után indult meg Magyarországon nagyobb volumenben a rendszerek létesítése. Grafikonon szépen látható a görbe, illetve az, hogy a 2013-2016-os időszakban pályázati forrásokat lehetett igénybe venni kamerarendszer létesítésére.

1. sz. diagram - Kamerarendszerek létesítése évenkénti megbontásban

Érdekes megnézni azt, hogy a létesült rendszerek megmaradtak-e idővel, és ha igen, akkor 2024-ben hány darab kamerás mérettel üzemeltek. Példának okáért csak egy adatot kiemelve látható, hogy az 1994-ben létesült rendszert az üzemeltetője mind a mai napig fenntartotta, fejlesztette, és az 2024-ben már 150 db kamerás rendszerként szolgálta a közbiztonságot. Ellenben például a 2021-2024-es időszakban létesített rendszerek kameradarabszámban elmaradtak a 2016-2019-es időszakban létesült rendszerekhez képest. A kutatásom nem terjedt ki a létesítéskori kameradarabszámra.

2. sz. diagram - Az adott évben létesült rendszerek 2024-ben üzemelt méretei (kameradarabszám)

- 27/28 -

A kameradarabszámokat településkategóriánként is érdemes megnézni:

10. sz. tábla - Kamerarendszerek méretei település kategóriánként

A kérdőív tartalmazott egy olyan kérdést, hogy: "Rendelkezik-e speciális tulajdonsággal rendelkező kamerával?" A lehetséges válaszok között szándékosan szerepelt olyan opció, ami a jelenlegi jogi szabályozás értelmében tilos. Különösen ideértem az arcfelismerő kamerát. A NAIH is kijelentette már több határozatában is, hogy a biometrikus adat különleges adat, mely vonatkozásában jogszerűen adatkezelés nem végezhető ilyen módon.

Fentiek ismeretében nézzük meg a kutatás eredményét:

11. sz. tábla - Speciális tulajdonsággal rendelkező kamerákat üzemeltetők száma

Sajnos a kamera használatával kapcsolatos többletinformációt nem bocsátottak a rendelkezésemre. A "mesterséges intelligenciával" vezérelt kamera nem azt jelenti, hogy minden esetben jogellenes adatkezelést valósít meg. Elképzelhető, hogy a válaszadó egy rendszámfelismerő kamerát üzemeltet, csak az eszköz speciális belső algoritmusa miatt azt már mesterséges intelligencia általi vezérlésnek azonosította a kérdőív során.

3.4.4. Az üzemeltető

A jogszabályok meghatározzák a közterületen alkalmazott bűnüldözési célú kamerarendszerek vonatkozásában az üzemeltető személyét. A szűk felsoroláson túl további elem nem emelhető be. A kérdőív során a lehetséges válaszok között okkal volt olyan opció felsorolva, mely nem szabályos, illetve az "Egyéb" válasz engedélyezése is ezt a célt szolgálta, hogy milyen további üzemeltetőket fognak felsorolni az alanyok. Gyakori lett az egyidejűleg több üzemeltető megnevezése (pl. rendőrség ÉS közterület-felügyelet), illetve két esetben megjelent a "polgárőrség" is a válaszokban, akik jogszerűen csak közreműködők lehetnek, élőképet korlátozottan figyelhetnek, de üzemeltetők nem lehetnek.)[8]

Lássuk az eredményt, vastag betűvel kiemelem a kógens felsorolásból hiányzó üzemeltetőket, akik vélhetően jogtalanul végzik tevékenységüket:

12. sz. tábla - Üzemeltetők típusai

3.4.5. A dokumentáltság és a nyilvánosság

A fejezet két fő szempontot vizsgál dokumentáltság tekintetében, az egyik, hogy a létesítéskor milyen formában hozta meg a döntést az üzemeltetésről a település, a másik pedig, hogy milyen dokumentumokkal rendelkeznek az üzemeltetés során. A kérdés feltevésekor nagy dilemmát jelentett az opciós válaszok kiválasztása, hogy mit írjak ki és mit ne, ezért inkább egy szűkebb lehetőséget állítottam be, amit az alanyok az "Egyéb" válasz lehetőségével tudtak bővíteni. A kérdés feltevésének egyik célja az volt, hogy a válaszokból lehessen következtetni arra, hogy GDPR vagy Infotv. hatálya alá tartozó adatkezelésként üzemeltetik a rendszert.

Nézzük meg az eredményt:

13. sz. tábla - Létesítéskori döntés típusa 1000 fő alatti településeken

14. sz. tábla - Létesítéskori döntés típusa 1001-5000 fő közötti településeken

- 28/29 -

15. sz. tábla - Létesítéskori döntés típusa 5001-10 000 fő közötti településeken

16. sz. tábla - Létesítéskori döntés típusa 10 001-50 000 fő közötti településeken

17. sz. tábla - Létesítéskori döntés típusa 50 001 fő feletti településeken

18. sz. tábla - Létesítéskori döntés típusa a budapesti kerületekben

Érdekes a kapott eredmény. A kisebb településeknél a helyi önkormányzati rendeleti forma dominál, viszont ahogy növekedik a lakosságszám, úgy egyre gyakoribb a képviselő-testületi határozati forma, az 50 000 fő feletti településeknél egyértelműen a határozati forma jellemző. A budapesti kerületeknél pedig rendelet+határozat együttesen jelenik meg.

A Kftv. értelmében a felügyelő a jogszabályban meghatározott feladatait a felügyelet illetékességi területén látja el.[11] A felügyeletnek, illetőleg a felügyelet részéről eljáró felügyelőnek feladatot - az 1. § (4) bekezdése keretei között - törvény, kormányrendelet, az önkormányzat rendelete állapíthat meg. Az önkormányzat rendelete olyan feladatot állapíthat meg, melyet törvény vagy kormányrendelet nem utal más szerv hatáskörébe.[12] A képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában, illetőleg - a szabályzattal együtt elfogadott - hivatali ügyrendben határozhatja meg a felügyelet szervezeti formáját, a felügyelet, illetőleg a felügyelő feladatait.[13] A képviselő-testület szervezeti és működési szabályzata önkormányzati rendelet formájában jelenik meg.[14] Amennyiben a képfelvevőt a jegyző, vagy a képviselő-testület által kijelölt, a települési önkormányzat alkalmazásában álló köztisztviselő üzemelteti és kezeli, a tevékenységére a Kftv. 8. és a 7/A. §-a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.[15]

A hivatkozott jogszabályok alapján azt lehet megállapítani, hogy a Kftv.-ben rögzített jogi felhatalmazás alapján szükség van egy további helyi döntés meghozatalára is, ami konkretizálja az adatkezelés részleteit, és helyi szinten rögzíti a hatáskört a felügyelet számára. A képviselő-testület szervezeti és működési szabályzata csak önkormányzati rendelet lehet, aminek tartalmaznia kell a felügyelet szervezeti formáját, a felügyelet, illetőleg a felügyelő feladatait, ezáltal jogtechnikailag önkormányzati rendelet megalkotására szükség van. A megfigyelt közterület meghatározása és a kamerák kihelyezésének helyei szintén a képviselő-testület hatáskörébe tartoznak, aminek döntési formája lehet akár önkormányzati rendelet, akár egy a meglévő önkormányzati rendeletre hivatkozó alakszerű határozat is. Az átláthatóság elvéből adódóan jó gyakorlatnak számít ezen döntéseknek önkormányzati rendeletbe való foglalása határozat helyett, tudniillik a képviselő-testületi határozatoknak nyilvánosan elérhető "Határozattári" formája, adatbázisa nincsen, így ezen határozatok felkutatása, kereshetősége, összegyűjtése jelentős nehézséget okozhat. Az önkormányzati rendelet ezzel ellentétben a nemzeti jogszabálytár felületén bárki számára elérhető, kereshető, rendszerezhető. Ezen megvalósulási forma az átláthatóságot, és az érintetti joggyakorlást segíteni tudja.

Amennyiben az adatkezelést a rendőrség végzi - tehát nem a felügyelet -, az Rtv. 42. § (3) bekezdése alapján, a képviselő-testület döntési kompetenciája szűkebb, hiszen ezesetben az elhelyezésre kerülő képfelvevő szükségességéről, a képfelvevővel megfigyelt közterület kijelöléséről a rendőrség dönt, a települési önkormányzat pedig ezt a döntést csupán előzetesen véleményezi, további döntés meghozatalára - az adatkezelést érintően - nem jogosult.

A "Kérem jelölje meg, hogy mely típusú dokumentumokkal rendelkezik?" kérdésre beérkezett válaszok rendkívül vegyes végeredményt hoztak. Az adatok tisztítását követően én csupán a főbb kategóriákat kívánom bemutatni:

19. sz. tábla - Dokumentáltság állapota a településeknél

- 29/30 -

Az összesített eredmény láttán üdítő az az adat, hogy az adatkezelők csupán 3,16%-a nem rendelkezik semmilyen jellegű dokumentációval. Az adatvédelmi hatásvizsgálattal rendelkezés 20,89%-a viszont pont ellenkező, ennek aránya rendkívül alacsony. A nemzeti adatvédelmi hatóságok a GDPR 35. cikk (4) bekezdése alapján egy csúfnevén úgynevezett "fekete listát" tehetnek közzé, melyekben azokat az adatkezeléseket sorolják fel, amiknél köteles az adatkezelő adatvédelmi hatásvizsgálatot lefolytatni. A NAIH által közzétett lista 18. pontja rögzíti: "Nagyszámú személyes adatok kezelése bűnüldözési célból".[16]

Ez azt jelenti, hogy a kutatásommal érintett összesen 9660 db térfigyelő kamerát üzemeltető 158 település közül csupán 33 db (20,89%) vizsgálta meg azt, hogy a valószínűsíthetően magas kockázattal járó adatkezelése milyen hatással van a természetes személyek jogaira és szabadságaira nézve. Megdöbbentő ez a szám.

Nyilvánosság tekintetében két releváns kérdés szerepelt a kérdőíven, az egyik a "Nyilvános felületen közzétételre került-e a kamerák helye, és a megfigyelt terület megnevezése?", a másik pedig "A kamerák által megfigyelt közterületről tájékoztatta-e a rendőrséget?".

A "Nyilvános felületen közzétételre került-e a kamerák helye, és a megfigyelt terület megnevezése?" kérdésre kapott válaszok összesítése:

20. sz. tábla - Közzétételi kötelezettség teljesítésének aránya

Fontos ugyanakkor megjegyeznem, hogy szúrópróbaszerűen több település honlapját is megtekintettem, akik úgy nyilatkoztak, hogy a honlapon közzétételre kerültek az adatok, de számomra a cikk írása idején többnél sem volt fellelhető az adat.

"A kamerák által megfigyelt közterületről tájékoztatta-e a rendőrséget?" kérdésre kapott válaszok összesítése:[17]

21. sz. tábla - Rendőrség tájékoztatása

3.4.6. Adattovábbítás és érintetti kérelmek

Felmerült bennem a kérdés, hogy miként lehetne mérni a kamerarendszerek kihasználtságát, működőképességét oly módon, hogy az ne bonyolítsa meg túlzóan az alanyoknak a válaszadást. Bűnügyi statisztikát vélhetően a települések kiadni nem tudtak volna, szabálysértések, szemetelési ügyek, és még számos további olyan ügytípusra kellett volna rákérdezni, ami önmagában egy külön kutatási témát ölelhetne fel. A választásom az adattovábbítások számának vizsgálatára fókuszált, illetve az érintetti kérelmek volumenére.

Az "Évente átlagosan hány kamerafelvételt továbbít hatósági szerv részére? (pl. rendőrség, kormányhivatal stb.)?" kérdésre kapott válaszok összesítése:

22. sz. tábla - Adattovábbítások éves átlagos száma

Egyértelműen látható, hogy a településméret és a megfigyelőrendszer növekedésével arányosan nőnek az adattovábbítások száma is.

Az "Évente átlagosan hány érintetti kérelem érkezik Önhöz? (pl. lakossági kérelem, melyben kérik egy bizonyos felvétel megküldését, kimentését stb.)" kérdésre kapott válaszok összesítése:

23. sz. tábla - Érintetti kérelmek éves átlagos száma

Az érintetti kérelmeket vizsgálva azt láthatjuk, hogy mértéke elenyésző. Még egy budapesti kerületben is átlagosan havonta kicsivel több, mint 2 ilyen kérelem érkezik az adatkezelőhöz. Jó néhány adatkezelő a külön kérdésemre azt a választ adta, hogy az érintetteket a kérelmükkel együtt általában a hatóságok felé terelik, és azt mondják például, hogy a kért felvételt csak a rendőrség külön megkeresésére tudják kiadni. Többen azt a választ adták, hogy kategorikusan elutasítanak minden kérelmet, kizárólag csak hatóságnak adnak ki bármiféle felvételt (de azoknak szinte gondolkodás nélkül bármit). Az általam közölt statisztikai adat nem a teljesített kérelmek számát mutatja, hanem az adatkezelők által a kutatásban bevallott egy év alatt átlagosan beérkezett kérelmek számát.

3.4.7. Az adatvédelmi hatóság jelenléte

A kérdőív utolsó kérdése arra irányult, hogy az adatkezelőknél tartottak-e már hatósági ellenőrzést. Látni szerettem volna, hogy ez a szinte teljes magyar társadalmat érintő tömeges adatkezelés milyen mértékű hatósági kontroll alatt áll. A kérdésekre kapott válasz ezt mutatja: Lásd a 24. sz. tábla).

- 30/31 -

24. sz. tábla - A hatósági ellenőrzések gyakorisága

Halmozott oszlopdiagrammon szemléltetve az eredmény szembetűnőbb:

3. sz. diagram - A hatósági ellenőrzések gyakorisága

Összesítve az adatokat azt láthatjuk, hogy a vizsgált adatkezelők 82,91%-a még nem, 12,66%-a az elmúlt 3 éven belül, 4,43%-a pedig 3 éven túl esett át hatósági ellenőrzésen. Vélhetően a hatóság az eddigiekben célellenőrzéseket ütemterv szerint nem hajtott végre szúrópróbaszerűen, vagy például településméret szerinti kategóriák szerint.

Összegzés

A cikk tárgya és a téma iránti kutatási tevékenység napjainkban közel sincs kiforrva. Nem fedezhető fel egységes gyakorlat az adatkezelőknél, a hatósági joggyakorlat pedig az esetek viszonylagos kis száma miatt még nem tudott kristálytisztán kialakulni. Nagyon sok téves információ terjeng a települések döntéshozói között, a megbízott adatvédelmi szakemberek sincsenek mindig a helyzet magaslatán, nem utolsósorban sokszor a vélt települési érdekek felülírják a jogszerű üzemeltetést. Mindenesetre az kijelenthető, hogy a közterület kamerás megfigyelése évről évre egyre nagyobb kiterjedésű, ami a sok-sok pozitívuma mellett legalább ugyanennyi veszélyt is magában hordoz a természetes személyekre nézve. Az adatvédelem, az adatbiztonság és a jó műszaki-technikai tervezés és kivitelezés elengedhetetlenül fontos, de sajnos a gyakorlatban ezeknek a követelményeknek az adatkezelők sokszor nem felelnek meg. Végszónak csak annyit tudok mondani, hogy: "Mosolyogj, figyel a kamera!" ■

JEGYZETEK

[1] Hargitai E. (1959). Szemle. Magyar Hiradástechnika, 10(1), 32-43.

[2] Ligeti Gy. (1963). Termelésirányító Berendezések. Népszerű Technika, 12(9), 264-275.

[3] Napi Krónika (1967. 07 06). Magyar Nemzet.

[4] A dugók elkerülhetetlenek (1999. szeptember 3.). Népszabadság.

[5] A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 42. §.

[6] Bűnügyi irányelv 2. cikk (1) bekezdés.

[7] Egy ilyen pontra példa: "Kérem, pontosítsa az adatigénylését a tekintetben, hogy mit ért azon, mire vonatkozik az a kérdés, hogy »rendelkezik-e adatvédelmi tisztségviselővel« egy önkormányzat, mikor a GDPR 37. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján valamennyi önkormányzatnak rendelkeznie kell vele."

[8] A polgárőrségről és a polgárőri tevékenység szabályairól szóló 2011. évi CLXV. törvény 3. § (2) bekezdés d) pont.

[9] Vállalkozó adatfeldolgozóként való megbízása az adatkezelésbe az Infotv. 25/C-25/D. §-a alapján lehetséges (tipikusan rendszerbeállítások, jogosultságok beállítása, naplóadatok lekérdezése stb. során), ugyanakkor az adatkezelő szerepét nem veheti át.

[10] Ezt a választ az alanyok generálták az "Egyéb" válasz funkcióval. Vélhetően a válaszadó sem tudta a helyes választ, ezért adhatott meg egy általánosabb jellegűt.

[11] Kftv. 7. § (1) bekezdés.

[12] Kftv. 1. § (6) bekezdés.

[13] Kftv. 1. § (7) bekezdés.

[14] Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 53. § (1) bekezdés.

[15] Kftv. 8. § (1)-(2) bekezdés.

[16] https://www.naih.hu/hatasvizsgalati-lista (letöltve: 2024.08.24.).

[17] Kftv. 7. § (4) bekezdés szerinti kötelezettség vizsgálata.