Az Európai Unióban alapvető tendencia a piacgazdaság megléte és folyamatos fejlesztése. A piacgazdaság megvalósításához és működéséhez szervesen hozzátartozik az Unió belső piacán a termelési tényezők szabad áramlásának biztosítása. Ilyen termelési tényezőnek számít a termőföld.
Ezzel kapcsolatban alapvető követelmény, hogy
- a termőföld magántulajdonban álljon és forgalomképes legyen,
- további követelmény a föld magánkézbe adásának (privatizációjának) jogi rendezése
- a föld korábbi tulajdonosának való visszaadása, valamint
- földnyilvántartás, földzáloghitel a kereskedelem biztosítása céljából megbízható működése.
A közösségi jog elsődlegességét úgy kell értelmezni tematikánk legfontosabb kérdése tekintetében, hogy a tagországok termőföldre vonatkozó szabályozása nem állhat szemben a közösségi jogi szabályozással.
Az EU termőföldre vonatkozó előírásai, a földdel való rendelkezés kérdései az alapszabadságokat érintik. Ebbe a körbe tartozik:
A) a letelepedés szabadsága;
B) tőke mozgásának szabadsága;
C) a diszkrimináció tilalma különös jelentőséggel bírnak;
D) az Európai Unió közérdek értelmezése nem az országok közrendjét és közérdekét, hanem egy központi közérdeket képvisel, és inkább az alapszabadságok feltétlen érvényesülését és a termőföld megszerzésének a lehetőségét támogatja.
Az EUMSZ (Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés, amely 2009. december 1-jén lépett hatályba) 50. cikk és a már nem hatályos Római Szerződés (a Közösség többször módosított 1957. évi alapító szerződése) 44. cikk (2) bekezdés e) pontja értelmében az Európai Parlament, Európai Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság irányelvek kibocsátásával bármely tagállam állampolgára számára lehetővé teszi, hogy egy másik állam területén földet és épületet szerezzen és használjon. Ez az előírás elsősorban a közösségi vállalatok és állampolgárok letelepedésére vonatkozó szabályok körében érvényesül, mégis érinti a földtulajdonlás, sőt a földtulajdonszerzés kérdését is.
Az Európai Unió belső piacának alapelvét képezi a tőkemozgás szabadsága. A 88/361/EGK irányelv a tagállamok számára teljes egészében felszabadította a tőkemozgást. Eszerint az ingatlan tőkének minősül. A tőke szabad mozgásába beleszámít a termőföld értékesítése, forgalma is. A tőkemozgásba az Irányelv értelmezése szerin különösen beletartoznak az ingatlanbefektetések és a spekulációk, ingatlanok, továbbá lakás és telephely céljából történő ingatlanvásárlások, továbbá mezőgazdasági ingatlanok szerzése. Az 1995-ös Fehér Könyv (a Közép- és Kelet-Európa társult országainak felkészüléséről az Európai Unió egységes belső piacába történő integrációra) szinte teljes liberalizációt ajánl. A Fehér Könyv a tőkemozgások körébe sorolja be az ingatlanbefektetéseket, ideértve a termőföldvásárlást. Az 1997-ben megfogalmazott letelepedés szabadságára vonatkozó általános program állást foglalt a föld tekintetében is. A földtulajdon szerzése vonatkozásában egy másik tagállam területén történő ingatlanszerzés a letelepedési szabadság szükséges kiegészítését jelenti. A Bizottság 97/C/1220/06. sz. közleménye az EU-n belüli befektetések jogi aspektusairól tartalmazza az ingatlanszerzésről szóló korlátozások eltörlését, továbbá a lakás-, telephely- és termőföld szerzésének szabadságát deklarálja.
A földet és a termőföldet érinti az EUMSZ 49 cikk [EK-Szerződés 43. cikke (1)] bekezdése, miszerint el kell törölni azon korlátozásokat, melyek egyik tagállam polgárainak más állam területén való letelepedésére, azaz vállalkozások létesítésére vonatkoznak. Ugyanez érvényes a képviseletek, fióktelepek, leányvállalatok alapítására vonatkozó korlátozásokra is. A letelepedés szabadsága tehát felöleli az önálló kereső tevékenység, ideértve a mezőgazdasági vállalkozás megkezdését, gyakorlását, illetve vállalkozások alapítását és irányítását.
Az Európai Unió közérdek értelmezése nem az országok közrendjét és közérdekét, hanem inkább az alapszabadságok megvalósulását és a termőföld megszerzésének a lehetőségét támogatja.
A Gebhard v. Consiglio dell' Ordine degli avocate Procurori di Milano (C 55/94. 1995. ECR I. 4165 C 55/94.) európai bírósági ügy eldöntése alakította ki az ún. Gebhard-tesztet. Ennek a lényege az, hogy azon nemzeti intézkedések esetén, amelyek korlátozzák valamelyik alapvető szabadságjog, így a letelepedés szabadságát, négy feltételnek kell eleget tenni:
- nem szabad diszkriminatív módon alkalmazni azokat;
- a közérdek feltétlen érvényesülését kívánó parancsoló követelményeknek kell igazolni létüket;
- alkalmasnak kell lenni a kitűzött cél elérésére;
- 23/24 -
- nem haladhatják meg a szabályozási cél eléréséhez szükséges mértéket.
Az Európai Bíróság számos döntésében azonban nem volt hajlandó elismerni a földszerzés vonatkozásában a tagállamok alapvető érdekeit.
Az Albore-ügyben (C 423/98 Alfredo Albore/az olasz állam. 2000 ECR I-5965) az olasz állam jogi szabályozása csak olasz állampolgároknak biztosította azt a jogát, hogy az állam védelmi érdekeire hivatkozással katonai jelentőségű területeken ingatlant vásároljanak, ezzel szemben más ország állampolgárainak engedélyt kellett kérni a kérdéses tartomány prefektusától. Az Európai Bíróság álláspontja szerint az ország biztonsága sem indokolhat önkényes megkülönböztetést. Más döntés csak akkor volna hozható, hogyha bizonyítanák, hogy a jogegyenlőség biztosítása a többi tagállam polgárának "valós, különleges és komoly" kockázatot jelentene. Továbbá mérlegelni kell azt a lehetőséget, hogy vajon az érintett tagország katonai érdekei szempontjából nem alkalmazhatók-e enyhébb, kevésbé korlátozó intézkedések.
A Görögország/Bizottság-ügy alapja (305/87 Görögország/Bizottság - 1989 - ECR 1461) az volt, hogy görög elnöki dekrétum megtiltotta a nem görög állampolgárságú és honosságú magán- és jogi személyek számára a határok mentén fekvő ingatlanok tulajdonjogának vagy ezekkel kapcsolatos más dologi jog megszerzését, továbbá haszonbérlését és bérlését. Az ilyen jogügyletek semmisek.
A Római Szerződés 12. cikk általános diszkrimináció tilalmat létesített és tilos az állampolgárság alapján történő bármely hátrányos megkülönböztetés. A Bíróság e szakasz értelmezésekor utalt arra, hogy egy másik jogállam területén történő ingatlanszerzés, ingatlanhasználat és az azzal való rendelkezés jogának megszerzése, a letelepedés jogának szükséges kiegészítése. A letelepedés szabadsága vonatkozásában az EK szerződés 43. cikke más tagállamban önálló kereseti tevékenységet folytatni kívánó állampolgárai számára az adott ország állampolgáraival azonos elbírálást biztosít és tilt minden diszkriminációt állampolgárság szerint. Az Európai Bíróság álláspontja szerint a görög szabályok, amelyek ingatlanok megvásárlását, használatát egy másik tagállam állampolgárai számára úgy tilalmazzák, hogy a tilalom nem érvényesül hazai állampolgárokkal szemben, a letelepedés jogát korlátozzák. A letelepedés tiltására vonatkozó előírások a közösségi jog speciális diszkrimináció-tilalmi szabályaiba ütköznek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
