A Polgári Törvénykönyv a szerződéskötést követően a hangsúlyt a teljesítéshez kötődő kérdésekre koncentrálja. Nem szabályozza a szerződéskötés és a teljesítés közötti időintervallum általános kérdéseit. Eörsi például a szerződés létszakaszai között külön feltünteti a szerződés keletkezésétől a teljesítési határidőig terjedő szakaszt mint igen fontos és lényeges intervallumot, amely sok esetben a teljesítéshez szükséges gazdasági tevékenység végzésének a tényleges ideje.1 Eörsi külön utal arra, hogy ebben a szakaszban a szerződés módosítására is sor kerülhet, továbbá a szerződés teljesítés előtt meg is szűnhet, pl. elállás következtében. A kérdés súlyára utal az is, hogy Szladits Károly szerkesztette nagy összefoglaló magánjogban maga Szladits volt a szerzője a "kötelem lebonyolítása" fejezetnek (Kötelmi jog, Általános rész, 30-36. §§-ok), s a legmélyebb elemzést ebben a tárgyban mai napig Szladitsnál olvashatjuk.
Jelen írásunk igazából egyetlen kis kérdést kíván körüljárni, a szerződéskötést követően, de még a teljesítés előtt felismert hibás szolgáltatással kapcsolatos jogi lehetőségeket. Témánk aktualitását igazolja az is, hogy az adásvételi szerződések között Magyarországon is számos olyan ügylet és szerződési szokás vált honossá, amelyeknél a vevő a szerződés megkötését követően jogosult az adásvétel tárgyát megvizsgálni, az eladói szavatosságokat ellenőrizni. Igen gyakori ez a módszer ún. cégvásárlások esetén, mikor a vevő szerződéskötést követően az átvilágítás (ún. "due diligence") eredményétől függően csökkentheti a vételárat, vagy akár el is állhat a szerződéstől. A témaválasztás aktualitását továbbá indokolhatja az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának elkészülte is, jóllehet a koncepció szintén nem vizsgálta és nem javasolja az általunk megfogalmazott gondolatokat.
A kérdés elsősorban az, vajon mit tehet a vevő, ha az adásvételi szerződés megkötését követően, de még a szerződés teljesítése előtt kiderül, hogy a teljesítendő szolgáltatás nem szerződésszerű, azaz ha az eladó teljesítene, akkor egyértelműen hibásan tudna csak szolgáltatni. Értelemszerűen a kérdés csak egyedi szolgáltatás adásvételére vonatkozik, fajlagos szolgáltatásnál a kicserélés szavatossági joga a hibát könnyebben javíthatóvá teszi.2 A Ptk. a szavatossági jogokat a hibás teljesítés körében szabályozza, aminek szigorú értelmezésével a hibás teljesítés csak a teljesítés időpontjában állhat elő [Ptk. 305. § (1) bek. egyértelműen a "teljesítéskor" kifejezést használja]. Ebből pedig az következik, hogy a szerződésekre vonatkozó általános szabályok szerint a szavatossági jogokat a teljesítést követően lehet csak gyakorolni. Eörsit idézve ismét: "A hibás teljesítés a jogosultnak a szerződéssel szolgálni kívánt érdekét (szerződési érdek) sérti meg."3 Ezt a gondolatmenetet továbbfonva megállapítható, hogy ez az érdeksérelem viszont már a teljesítést megelőzően is előállhat.
Régi magyar jogunk a következő válaszokkal szolgált a problémára. Szladits két időpontot vizsgált ennél a kérdésnél, a szerződéskötés, valamint a teljesítés idejét.
A szerződéskötéskori időpontra vonatkozóan a szavatosság a szolgáltatás jogi és fizikai kellékeiért való tárgyi felelősséget jelenti, azaz a kötelem eredeti tartalmába beletartozik a hiányoktól mentes szolgáltatás nyújtása. A szavatosság szélesebb értelmébe vonja Szladits azokat az eseteket, ahol nem az adós objektív helytállási kötelezettségéről van szó, hanem a vétkességhez kapcsolódó szubjektív tényállási elemekről. Három esetet említ ennek körében: 1. ha a hiba az adós vétkessége eredményeként kerül a szolgáltatás tárgyába; 2. Ha a hibát az adós rosszhiszeműen vagy legalábbis vétkesen elhallgatta; 3. Ha az adós a dolog hibátlanságáért vagy valamely tulajdonságáért kifejezetten jótállott.4 Az első eset nem is igazán szavatosság, valójában a vétkes hibás teljesítés esete. A 2. esetben a jog vétkességen alapuló garanciát értelmez, míg a 3. esetben - de ide sorolható a 2. is - lényegében az adós vétkességére való tekintet nélkül, úgy felel, mintha vétkes volna, ezért mind negatív, mind pozitív interesse tárgyában felel, azaz teljes kártérítéssel tartozik.
Szladits szerint ha "a szavatossági hiba már az ügyletkötéskor benne van a szolgáltatás tárgyában, akkor a kötelemre nézve -törvényi értelmezés szerint - megszabott mérték: a hibátlan egyed szolgáltatása valójában eredetileg lehetetlen."5 Ebből az következik, hogy jogkövetkezmények megegyeznek a vétlen lehetetlenülés szankcióival, az ellenértéket le lehet arányosan szállítani, vagy pedig elállásra van mód.
Még mindig Szladits gondolatait ismertetve a másik esetkör a szerződéskötés utáni szakaszra vonatkozik. Ha a hiba az ügyletkötés után áll be, akkor az elállás joga korlátozottabb, de szavatossági jogok közül a hitelező részére megmarad a redhibitio és a quanti minoris közötti választás. Ha a szolgáltatás a szerződéskötéskor hibátlan volt, azonban a kötelezettségvállalást követően, de még teljesítés előtt hibás lett, az adós részleges vagy teljes lehetetlenülés alapján menekült, "minthogy a garantia in contrahendo-t a később bekövetkezett lehetetlenülés megerőtleníti."6 Ha a szerződéskötés után meghibásodott szolgáltatással teljesített az adós, a hitelezőnek választási joga volt a quanti minoris (azaz árleszállítás) és a redhibitio (elállás) között az adós jóhiszeműsége esetén, de ha a hibát rosszhiszeműen elhallgatta, hitelező a teljes szerződési kár megtérítésére volt jogosult. Szla-dits megjegyzi, ugyanez a szankciója - azaz teljes kártérítés - annak az esetnek is, ha az adós a szerződéskötéskor hallgatta el rosszhiszeműen a hibát.
Mai jogunkban a kérdést kevésbé elemezték a szerzők. A szavatosságért való helytállás objektív kötelezettsége azonban nem változott. A kártérítési kötelezettség viszont egyszerűsödött, szerződésszegés esetén vétkes (felróható) magatartás alapozhat meg kártérítési kötelezettséget szavatossági kötelezettség megsértése esetén is.
A Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályai nem tárgyalják külön a szerződés megkötése és a szerződés teljesítése közötti intervallum jogi kérdéseit, egyes elszórt rendelkezéseket lehet csak felfedezni. De ez még nem jelenti azt, hogy a szóban forgó intervallumban a felek magatartásait ne lehetne a jog mércéjével mérni vagy minősíteni.
A szavatossági jogokra vonatkozóan az általános szabályok mellett egyes tipizált szerződések körében találunk további részletszabályokat. Aki csak a szerződésekre vonatkozó általános szabályokat kutatja, könnyű megoldásra témánk megoldásában nem talál. Hiszen maga a Ptk. a jogszavatosságot is az adásvétel specális szabályai között tartalmazza. A folyamatos jogviszonyra épülő szerződéseknél - mint pl. bérlet - van megfelelő szabály, a bérbeadó szavatossági kötelezettségének megszegését a bérlő azonnali hatályú felmondási jogával szankcionálja [Ptk. 424. § (2) bek.], letét és megbízás esetében a szerződés egyoldalú megszüntetésének joga szintén megfelelő - de szintén nem tökéletes - szankció lehet a szavatossági kötelemszegésre. Más esetekben, mint pl. a szállítási szerződésnél, az általános szabályokhoz hasonlóan kifejezetten a teljesítéshez kapcsolódóan a jogosult megvizsgálási kötelezettségét írja elő a törvény [Ptk. 383. § (3) és (4) bek.].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
