A 2004. év jelentős mérföldkő lesz mind az Európai Unió, mind Magyarország számára. A tíz új tagállam csatlakozásával megvalósuló bővítés, az Unió hatásköri, intézményi és döntéshozatali mechanizmusát megújítani hivatott alkotmányos szerződés elfogadása és az új Európai Parlament megválasztása képezi a legfontosabb eseménysort.
Ebben az összefüggésben fontos szerep vár a nyilvánosságon és érdekartikuláción alapuló civil társadalomra is, hiszen szervezetei közvetíteni tudják a társadalom elvárásait az állami akarat, a politika felé, illetve a politika üzenetét a társadalom számára, továbbá bizonyos kontrollt tudnak kifejteni a politika, a politikusok tevékenységére.
Magyarországon, bár nem előzmények nélkül,[1] demokratikus, jogállami feltételek között csak az elmúlt majd másfél évtizedben kezdett újra életre kelni a civil társadalom.[2]
Jelenleg csaknem 50 ezer civil szervezet működik, s a mindenkori kormányzat számára alapvető és nélkülözhetetlen a civil szektorral folytatott párbeszéd. Az európai uniós csatlakozás után pedig nemcsak a civil szervezetek társadalmi szerepe változik, hanem az érdekérvényesítés és a finanszírozás feltételei is. Ennek jegyében fogadta el a magyar Országgyűlés 2003. június 23-án a Nemzeti Civil Alapprogramról (a továbbiakban: NCA) szóló 2003. évi L. törvényt, melynek végrehajtásról a 160/2003. (X. 7.) Korm. rendelet rendelkezik.[3]
- 267/268 -
A jelenlegi uniós tagállamokban a civil társadalom erős, nagy hagyományokkal rendelkezik, bár a szervezetek struktúrája, jogállása, a döntéshozatalban való esetleges részvétele országonként eltérő. Maga az Európai Unió folyamatosan bővíti a vele együttműködő civil szervezetek körét, s a velük kapcsolatos politika fejlődési íve is imponáló, bár korántsem problémamentes.
Bár a közösségi intézmények és az európai szintű civil szervezetek együttműködése az 1970-es évek közepéig nyúlik vissza, az Európai Közösségek, illetve az Unió elsődleges jogában a civil szervezetekre vonatkozóan eddig csak két mellékletben történt említés: a Maastrichti Szerződéshez csatolt 23. sz. Nyilatkozat[4] a szolidarítási egyesületek és alapítványok, illetve a civil párbeszéd fontosságát emelte ki, az Amszterdami Szerződéshez[5] mellékelt 38. sz. Nyilatkozat pedig az önkéntes szervezetek jelentőségét hangsúlyozta.
Az elmúlt évtizedekben azonban az európai integráció intézményei és a civil társadalom közötti partneri viszony minden területen kiszélesedett. Intenzívebbé válása egy sor kérdést érintett mind az Európai Közösségen, illetve Unión belül, mind pedig a partnerországokban.
- 268/269 -
Az Európai Bizottság 1997 júniusában adta ki "Az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről Európában"[6] című Közleményét. Ebben az önkéntes szervezetek típusainak meghatározását és közös jellemzőiket adta meg.
Az Európai Unió határozott törekvésévé vált, hogy lépéseket tegyen Brüsszel és az állampolgárok és szervezeteik közötti párbeszéd továbbfolytatására. Ennek jegyében dolgoztak ki és bocsátottak vitára 2000 január 18-án "A Bizottság és a nem-kormányzati szervezetek: szorosabb partneri kapcsolatok kiépítése"[7] címmel egy dokumentum-tervezetet, mely az Európai Unió és a civil szervezetek együttműködésével, kapcsolattartási rendszerével foglalkozott és javaslatokat tett annak továbbfejlesztésére. A vitaanyag különös hangsúlyt fektetett a nem kormányzati szervezetek (angol rövidítéssel és a továbbiakban: NGO-k[8]) részére nyújtott bizottsági támogatás kérdésére és vizsgálta a párbeszéd lehetséges hatékonyabb módszereit. (Zárójelben megjegyzendő, hogy az európai civil szervezetek körében nagy visszhangot és számtalan reflexiót kiváltott dokumentum vitáját 2000 közepére hivatalos részről lezártnak tekintették.)
Az Európai Bizottság 2001. július 25-én tette közzé az európai kormányzás reformjáról[9] szóló Fehér Könyvet.[10] A dokumentum, a 2000-2005 közötti időszakra vonatkozó stratégiai célkitűzéseknek[11] megfelelően, egész sor ajánlást tartalmaz az Európai Unió intézményei legitimitásának növelése és a demokrácia további erősítése, a demokratikus deficit csökkentése tekintetében. A "másképp kormányozni" igénye kiterjed arra is, hogy ezt a szereplők körének kiszélesítésével, elsődlegesen a helyi és regionális önkormányzatokkal és a civil társadalommal szorosabb kapcsolatban kell megvalósítani. A cél a polgárok újbóli bekapcsolása a politikai döntéselőkészítés folyamatába.
- 269/270 -
A Fehér Könyv alapelvei:
Nagyobb részvétel és nyitottság - naprakész információ a döntéshozatal minden szintjén, szisztematikusabb párbeszéd a különböző (nemzeti, regionális, helyi, valamint civil társadalmi) szintekkel,[12] minimális normák megteremtése konzultációk folytatására, a résztvevő szervezetek nyitottságának és átláthatóságának garantálása.
Tökéletesebb politikák, szabályozás és megvalósítás - különböző politikai eszközök használatának előmozdítása, a hatályos EU jogszabályok és nemzeti törvények egyszerűsítése, a szakértői vélemények összegyűjtéséről és felhasználásáról útmutató kiadása.
Globális kormányzás - párbeszéd előmozdítása harmadik országok kormányzati és nem-kormányzati szereplőivel, az EU nemzetközi képviseletének felülvizsgálata, hogy egységes szövetségként hallathassa hangját nemzetközi szinten.
Új megvilágításba helyezett intézmények - a politika koherenciájának biztosítása és hosszútávú célok meghatározása, a következő kormányközi konferenciára javaslatok előterjesztése a Bizottság végrehajtói felelősségének új megvilágításba helyezése érdekében.
A civil társadalom mibenlétéről folyó viták a nyugati politikaelmélet és társadalomfilozófia történelmi hagyományaiban gyökereznek.[13] A globalizációs folyamatokkal párhuzamosan zajló európai integrációs folyamatok és az Európai Unió várható bővítése, mint látjuk, újabb aspektusokat vet fel a civil társadalom fogalmát illetően.[14]
- 270/271 -
a) Az Európai Bizottság értelmezése:
A fentebb említett Fehér Könyv[15] szerint a megcélzott civil társadalom alatt a szakszervezetek és a munkaadók szervezetei (az ún. "szociális partnerek"), a nem kormányzati szervezetek, a szakmai, a karitatív és a bázisszervezetek, az állampolgárokat a helyi életbe bekapcsoló szervezetek, illetve, specifikus hozzájárulással, az egyházak és a vallási közösségek értendők.
b) A Gazdasági és Szociális Bizottság értelmezése:
Az EU intézményrendszerébe tagozódott és konzultációs joggal bíró Gazdasági és Szociális Bizottság (A továbbiakban GSZB) »A szervezett civil társadalom szerepe és hozzájárulása az európai konstrukcióhoz« címmel 1999. szeptember 22-én elfogadott állásfoglalásában[16] a következő definíciót adja: a civil társadalom olyan társadalmi szféra, amely relatíve független az államtól és amely nem merül ki a piac szabályaiban. A civil társadalom olyan elvekre támaszkodik, mint az autonómia, a pluralizmus, a szubszidiaritás, a szolidaritás és a felelősség. Ez egy olyan kommunikációs szféra, amelyen belül fejlődhet a polgárok szenzibilizálása, amely demokratikus részvételhez vezethet. Kommunikálni és szolidárisan cselekedni csak individumok csoportjában lehet.
Vagyis a civil társadalom szervezetei alkotják magát a civil társadalmat, amely tehát mindazon szervezeti struktúráknak az összessége, melyeknek tagjai vitán és konszenzuson alapuló demokratikus eljárás révén a közérdeket szolgálják, ugyanakkor a mediátor szerepét töltik be az állami/közhatalmi szervek és az állampolgárok között.
A nem-kormányzati szervezetek mint a civil társadalom egyre elismertebb szereplői és mint a demokratikus intézményrendszer értékes segítői egyben az európai uniós intézmények és más nemzetközi szervezetek[17] fő partnerei is. Az NGO-k nagyban hozzájárulhatnak a demokrácia és a civil társadalom fejlődéséhez a felvételüket kérő országokban is.
E fogalom definiálásában sincs konszenzus. A szakirodalomban általában két alapvető kritérium lelhető fel: az NGO magánszemélyek vagy
- 271/272 -
kollektívák által szabadon alkotott csoport, amely nem haszonszerzési célokat követ. Az angolszász szakirodalom szerint azok a nem-állami szervek tartoznak ide, amelyek a társadalom érdekében fejtik ki alapvetően nem nyereség-orientált, non-profit tevékenységüket (alapítványok, egyesületek, közhasznú szervezetek, akár önkormányzati társulások, stb.), kiegészítve az önkéntesség kritériumával.
a) A Bizottság 2000. évi vitaanyaga[18]
A Bizottság 2000. évi vitaanyaga elsősorban az úgynevezett "harmadik szektor" szereplőivel foglalkozott, vagyis azokkal, amelyek nem-kormányzati és nem-gazdasági szervezetek. A vitaanyag a nem-kormányzati szervezetek közös jellemzőit az alábbiakban foglalta össze:
- az NGO-kat nem a személyes haszonszerzés céljából hozzák létre. Bár lehetnek fizetett alkalmazottaik és végezhetnek jövedelemszerző tevékenységet, a profit vagy többlet nem kerül felosztásra a tagok vagy a vezetőség körében
- az NGO-k önkéntes alapon szerveződnek és általában önkéntesek is dolgoznak a szervezetben
- az NGO-kat szervezett formájuk és bizonyos mértékű intézményesültségük megkülönbözteti az informális és ad hoc társaságoktól. Általában rendelkeznek alapító okirattal vagy más, a szervezet célját és tevékenységi körét meghatározó dokumentummal. Elszámolással tartoznak tagjaik és támogatóik felé
- az NGO-k függetlenek a kormánytól és más állami intézményektől, a politikai pártoktól vagy gazdálkodó szervezetektől
- az NGO-k nem öncélúak törekvéseikben és értékrendszerükben. Céljuk, hogy a nyilvánosság előtt a társadalmi jólétért egy szűkebb csoport vagy az egész közösség érdekében működjenek. Nem képviselik tagjaik gazdasági vagy személyes érdekeit.
A szervezetek mérete és tevékenységi köre jelentősen eltérhet. Működésük szerint megkülönböztetünk szolgáltató és/vagy érdekvédő szervezetet. Az előbbi kategóriába tartozók különböző szolgáltatásokat nyújtanak (például a szociális területen), az érdekérvényesítő szervezetek elsődleges célja, hogy befolyásolják az állami intézmények tevékenységét és a közvéleményt.
- 272/273 -
b) A Gazdasági és Szociális Bizottság értelmezése
A GSZB fentebb idézett,[19] 1999. szeptemberi véleményében az NGO fogalmát úgy definiálta, mint az egyéneket egy közös ügy szolgálatára összefogó szervezetet. Ilyenek a környezetvédelmi és az emberi jogokat védő szervezetek, a fogyasztóvédelmi szövetségek, a karitatív szervezetek, vagy az oktatási és képzési szervezetek. A GSZB az így meghatározott NGO-kat megkülönböztette az ún. bázisszervezetektől, vagyis amelyek a társadalomban alulról szerveződve jönnek létre és a tagjaikat érintő célokat követnek. Ide sorolta az ifjúsági szervezeteket, a szülői közösségeket és mindazokat a szervezeteket, amelyek közvetítésével a polgárok részt vesznek a helyi életben.
Az európai uniós intézmények közül a Bizottság hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol az NGO-kkal. Az európai civil társadalom kérdéseivel kitüntetett helyen foglalkozik az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága is.
a) A Bizottság Főtitkársága és az NGO-k[21]
A Bizottságon belül a Bizottság Elnökének irányítása alatt álló Főtitkárság (angol rövidítése: SGC) feladatkörébe került, egyebek mellett, a civil társadalommal, ezen belül az NGO-kkal és a támogatásokkal összefüggő kérdések elvi irányítása.
A Bizottságnak számos területen van már NGO-kkal kapcsolata. Ezek a kapcsolatok jelenthetnek ad hoc találkozókat, a szervezetek képviselőinek részvételét a szakértői csoportok munkájában, illetve rendszeres megbeszéléseket az európai NGO-k és hálózataik képviselőivel, vagy a hivatalos konzultációs folyamatok részeként a szervezetek részvételét a tanácsadó testületekben. Jelenleg a Bizottság mintegy 700 ún. strukturált konzultációs csoporttal tart kapcsolatot.
- 273/274 -
A Bizottság intézményei és az NGO-k közötti ad hoc megbeszéléseket a Bizottság 1992. december 2-i közleménye alapozta meg, melyet "Nyílt és strukturált párbeszéd a Bizottság és az érdekcsoportok között"[22] címmel adott ki. Ebben aláhúzta a külső vélemények figyelembe vételének fontosságát. Ennek megfelelően az intézmények nyitottak és elérhetőek lettek a különböző gazdasági és társadalmi szervezetek, így az NGO-k számára is, hogy saját véleményüket kifejthessék.
A párbeszéd és a konzultáció kultúrájának további csiszolását célozta a Bizottság 2002. december 11-i közleménye,[23] mely a Bizottság és az úgymond érdekelt felek közötti konzultáció általános elveit (részvétel, nyitottság és kiszámíthatóság, hatékonyság, koherencia) és minimálisan betartandó szabályait tartalmazza. A dokumentum a konzultációs folyamat egységes kritériumrenszerének megadása tekintetében jelent előrelépést.[24]
A Bizottság és a civil társadalmi szervezetek közötti párbeszédnek azonban még nincs egységes, uniformizált modellje, minthogy az Alapszerződés nem rendelkezik a dialógusnak erről a formájáról.
1999-ben, majd 2001 nyarán a Bizottság internetes adatbankot hozott létre CONECCS (Consultation, the European Commission and Civil Society)[25] néven, illetve rövidítéssel. A mintegy 1000 szervezetet nyilvántartó adatbank információt szolgáltat a civil társasalom uniós szinten működő szereplőiről, tartalmazza egyrészt a pán-európai civil társadalom non-profit szereplőinek, másrészről pedig azoknak a listáját, amelyekkel rendszeres párbeszédet folytat az uniós politikák továbbfejlesztése során.
b) A Bizottság Főigazgatóságai és a civil szervezetek
A Bizottság megújult Főigazgatóságai többféle úton szervezik együttműködésüket a civil szervezetekkel. Néhány példa:
- az Oktatási és Kulturális Főigazgatóság (DG EAC)[26] az oktatás területén működő diák-, tanár-, szülői, stb. egyesületeknek, illetve az általa irányított programok végrehajtásába bevont szociális partnereknek és ifjúsági szervezeteknek a szerepét hangsúlyozza.
- 274/275 -
- a Vállalkozásokkal foglalkozó Főigazgatóság (DG ENTR) az érdekhordozók részvételét forszírozza a konszenzusos mechanizmusban az európai szabványosítási szerveknél.
- a Foglalkoztatási Főigazgatóság (DG EMPL) a szociális partnerekkel folytatott együttműködés működőképességét szem előtt tartva nagy jelentőséget tulajdonít a szociális párbeszéd szerepének a politikaformálásban és a döntéshozatalban, különös tekintettel a szociális partnerek azon lehetőségére, hogy kötelező erejű szerződéseket köthetnek.
- a Kereskedelmi Főigazgatóság (DG TRADE) 1998 óta meghatározott keretek között - mind ágazatközi, mind ágazaton belüli szinten - ún. strukturált párbeszédet[27] folytat a civil társadalom szervezeteivel a kereskedelempolitikáról, újabban pedig a Világkereskedelmi Szervezet reformjáról. 1999-ben a WTO Seattle-ben megrendezett miniszteri tanácskozására utazó, az Európai Bizottságot képviselő küldöttségben első alkalommal kaptak helyet az NGO-k szakértői is.
- A Regionális Politikai Főigazgatóság (DG REGIO) a hangsúlyt a partnerség szerepére teszi az európai és a tagállami intézmények és a civil társadalom között a Strukturális Alapok felhasználását illetően.
- A Kutatási Főigazgatóságot (DG RTD) a 6. Kutatási Keretprogram megvalósítása során tudósokból, érdekképviselőkből és felhasználókból álló külső tanácsadó csoportok segítik, melyeknek a személyi összetétele és a tevékenysége is nyilvános az Interneten keresztül.[28]
A bizottsági akciókba bevont civil szervezetekre számos esetben a nemzetközi jog szabályai is vonatkoznak. Ez főleg az Európai Unió külső kapcsolatrendszerére vonatkozik. Íme két példa:
- A Fejlesztési Főigazgatóság (DG DEV) az Európai Unió és a 78 afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) állam közötti fejlesztési együttműködést szabályozó és a Loméi konvenciókat felváltó, 2000. június 23-án aláírt Cotonou-i egyezmény[29] gondozója. A szerződés az uniós jogalkotásban első alkalommal teszi jogilag kötelező előírássá az intézmények és a nem állami szereplők közötti párbeszédet, a civil társadalom bevonását a fejlesztési politika meghatározásának és végrehajtásának minden szakaszába. Ezt a participatív megközelítést tükrözte az Európai Bizottság 2002. november
- 275/276 -
7-i közleménye a nem állami szereplők részvételéről a közösségi fejlesztési politikában.[30]
A harmadik államok civil társadalmainak fontos szerepet szán az Unió a társadalmi konfliktusok és feszültségek megelőzésében és kezelésében is. Erre irányul a Bizottság 2001. április 23-i közleménye is a rendkívüli segély, a helyreállítás és a fejlesztés közötti kapcsolatrendszerről.[31] A Bizottság hangsúlyozta, hogy a válsághelyzetekre adandó hatékony válaszhoz koordinálni kell valamennyi résztvevő, így a civil társadalmi szereplők, különösen pedig az NGO-k és a nemzetközi szervezetek hozzájárulását.
- A Környezetvédelmi Főigazgatóság (DG ENV) a civil társadalom bevonására a Magyarország által 2001. július 3-án ratifikált[32] Aarhusi egyezményt[33] tartja mintának. Az Egyezmény a civil társadalom, az NGO-k képviselőinek bevonására konkrét végrehajtási eszközöket és eljárási mechanizmusokat iktat be a környezetvédelmi döntéshozatali folyamatba, jelentős részvételre képesítési rendelkezéseket állapít meg. Az Egyezmény részletesen foglalkozik az információhoz jutás, a beleszólási jog és a jogorvoslati jogok garanciáival
Ezt az ENSZ/ECE által »Az információhoz jutás, a közvélemény bevonása a döntéshozatali folyamatokba, valamint igazságszolgáltatás környezetvédelmi ügyekben« tárgyában kötött egyezményt az Európai Unió 1998 júniusában írta alá. Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-án írta alá a környezeti információhoz való társadalmi hozzáférést szabályozó irányelvet.[34]
2003. október 24-én a Bizottság egy három elemes jogszabálytervezetcsomagot juttatott el a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez az aarhusi elvek uniós adaptálására, illetve az egyezmény ratifikálására vonatkozóan.[35]
- 276/277 -
c) A nem-kormányzati szervezetekkel szoros kapcsolatban álló szervezeti egységek a Bizottságon belül
EuropeAid:[36]
A hivatalt 2001. január 1-jétől állította fel a Bizottság a külső segélyek reformja keretében. Ez kezeli a közösségi költségvetésből és az Európai Fejlesztési Alapból finanszírozott külső segítségnyújtási eszközöket (nem tartoznak ide, egyebek mellett, az előcsatlakozási eszközök). A hivatal a Fejlesztési és a Külkapcsolatokkal foglalkozó Főigazgatóság által kidolgozott és a Bizottság által jóváhagyott programok alapján működik.
E hivatal a gondozója, a Külkapcsolatok Főigazgatóságával együtt, az »Európai Kezdeményezés a Demokráciáért és Emberi Jogokért« (EIDHR) programnak, melyet az Európai Unió 1994-ben indított. A program célja: erősíteni és fejleszteni kell a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletét az európai térségben. Alaptétele: a demokrácia, a jogállamiság és a civil társadalom fejlesztése.
ECHO (the European Community's Humanitarian Aid Office)[37]
Az Európai Közösség Humanitárius Segítség Hivatalát 1992-ben állították fel. Feladata az EU-tagállamok határain kívül bekövetkező természeti katasztrófák vagy fegyveres konfliktusok áldozatainak megsegítése, ilyen esetekben humanitárius segítség nyújtása. Az ECHO fő partnere az a mintegy 200 ENSZ humanitárius szervezet, NGO és más nemzetközi szervezet, amelyekkel partnerségi keretszerződés alapján működik együtt a humanitárius segélyezés területén felmerülő közös célkitűzések és tennivalók megvalósítása érdekében. Az ECHO a humanitárius segítség terén közvetlenül nem finanszírozza ugyan harmadik országok nem kormányzati szereplőit, de mint helyi partnereket nélkülözhetetleneknek tartja a szükségletek helyi szintű meghatározásához.
A GSZB létrehozását különböző gazdasági és társadalmi csoportok érdekképviselete céljából, konzultációs feladatokkal, a Római Szerződésben rögzítették 1957-ben. Az alapszerződés utóbbi évtizedben végrehaj-
- 277/278 -
tott módosításai bővítették a GSZB lehetőségeit. Néhány éve a GSZB olyan feladatokat is felvállalt, amelyek túlmutatnak a Szerződésben rögzített kötelezettségein. Más európai intézmények támogatásával számos olyan akciót hajt végre, amelyek előmozdíthatják az Európai Unió polgárai és szervezetei közötti kapcsolatok javítását. Például, 1999 októberében a GSZB szervezte meg az Európai Civil Szervezetek I. Közgyűlését.[39]
A 2003. február 1-én életbe lépett Nizzai Szerződés[40] azzal módosította a Római Szerződés GSZB-re vonatkozó 257. paragrafusát, hogy "A Bizottság a szervezett civil társadalom[41] különböző, gazdasági és szociális jellegű alkotóelemeinek, nevezetesen a termelőknek, a mezőgazdasági dolgozóknak, a közlekedési vállalkozóknak, a munkavállalóknak, a kereskedőknek, az iparosoknak, a szabadfoglalkozásúaknak, a fogyasztóknak és a közérdeknek a képviselőiből áll." Ezzel a GSZB az Unió politikai és intézményrendszerén belül "hivatalosan" is a szervezett civil társadalom képviselőjévé vált, öndefiníciója szerint "híd Európa és polgárai között".
Az elmúlt években a GSZB - kötelező és saját kezdeményezésű állásfoglalásaiban - többször foglalkozott a civil társadalom kérdéseivel. Fentebb több hivatkozás történt »A szervezett civil társadalom szerepe és hozzájárulása az európai konstrukcióhoz« címmel 1999-ben kiadott állásfoglalásáról.[42] 2000-ben véleményt mondott az Európai Bizottság (ugyancsak fentebb említett) NGO-s vitaanyagáról,[43] illetve az Alapjogok Európai Kartájáról.[44] Ez utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, hogy számos európai NGO (eredménytelenül) javasolta, hogy a Karta gyülekezési és egyesülési jogot szabályozó pontjában rögzítsék az NGO-k EU-szintű konzultációs jogát is. A Bizottság fent idézett Fehér Könyvének kidolgozásához a GSZB »A szervezett civil társadalom és az európai kormányzás« címmel 2001. április 25-én fogadta el állásfoglalását,[45] melyben - a dokumentum szerkezetéhez igazodva - összegezi álláspontját az európai civil társadalom szervezeteinek képviseleti, részvételi és konzultációs lehetőségeiről.
- 278/279 -
Az európai NGO-k szerveződése az integráció történetéből ismert hálózati elvet követi, melynek lényege az autonómia és a kölcsönös függés együttes jelenléte.[46] A nemzeti NGO-platformok közötti együttműködés szorgalmazásával az európai NGO-hálózatok olyan "európai közvélemény" kialakításához járulnak hozzá, mely az európai politikai egység megteremtésének előfeltétele. Ugyanakkor ez a gyakorlatban és helyi szinten is elősegíti az európai integrációs folyamatot. Az NGO-k európai szervezetei és hálózatai képesek a nemzeti NGO-k véleményének megjelenítésére, ami rendkívül hasznos a Bizottság számára.
Fontos, hogy az NGO-k, illetve csoportjaik demokratikusan és átláthatóan működjenek, ami a tagságukat és az általuk képviselteket illeti. Az Európai Bizottság támogatja, hogy a szervezetek együttműködjenek, európai szinten hálózatokat hozzanak létre, miután ez megkönnyíti a konzultációs folyamatokat. Ugyanakkor ahhoz, hogy a konzultációs folyamatokban ezek a hálózatok részt vegyenek, biztosítaniuk kell, hogy a szervezet felépítése reprezentatív legyen, főleg az Unió tagországaira vonatkozóan. Mindamellett, hogy a reprezentativitás fontos szempont, nem szabad, hogy ez legyen az egyetlen tényező, ami meghatározza a tanácsadó testületekben való részvételt vagy a Bizottsággal való párbeszéd jogát. A szervezetek eddigi tevékenysége, vagy az, hogy a politikai vitákhoz tartalmilag hozzá tudjon szólni, hasonlóan fontos tényezők.
Néhány nagyobb európai civil hálózat
EFC:[47] (European Foundation Centre)
Az Európai Alapítványi Központot 1989-ben hét vezető európai alapítvány hozta létre azzal a céllal, hogy képviseljék tagszervezeteik érdekét a nemzeti kormányokkal és az európai integráció intézményeivel való partneri viszonyban, koordináló szerepet töltsenek be az európai civil szektorban, s ellássák információval tagjaikat és az érdeklődőket. Ennek a szervezetnek jelenleg több, mint 200 független adományozó a tagja és 37 európai országban működő 48.000 civil szervezetet támogatnak.
- 279/280 -
ECAS:[48] (Euro Citizen Action Service)
Az Európai Polgári Akciószolgálat vagy Európai Állampolgárok Szolgáltató Egyesülete 1990-ben alakult független nonprofit szervezet, amely az európai polgárok és civil szervezetek jogaiért küzd az EU intézményeinél. Jelszavuk: Európa a polgáraihoz tartozik. Az ECAS mind a civil szervezetek, mind az egyéni tagok irányába nyitott; több, mint 160 nem-kormányzati tagszervezete van, regionális, nemzeti és nemzetközi tagozatokkal, s tevékenységük felöleli az állampolgári jogok védelmét, a környezet, az egészség és a szociális szektor támogatását. Az állampolgárok szabad mozgását illetően az európai polgárok tanácsadó irodájaként is működik. Az ECAS egyik kezdeményezése a Signpost Service az EU "Polgárokkal és az Üzleti Világgal folytatott dialógus" projektje amelyben közel 30.000 ember használta a szolgálat tanácsadó tevékenységét önálló kezdeményezéseihez. Budapesten az ECAS először 2000. novemberében rendezett NGO képzést.
Az ECAS alapvető céljai:
- a civil szervezetek európai strarégiájának erősítése az EU jelenlegi és a leendő tagállamaiban;
- az európai polgárok szabad mozgáshoz való jogának védelme és egy befogadóbb európai állampolgársági jog kialakításának elősegítése;
- az átláthatóság növelése, a dokumentumok hozzáférhetőségének biztosítása az Európai Unió intézményeiben.
Európai Szociális NGO-k Platformja:[49]
1995-ben hozták létre. Fontos feladata a kormányzati szervek civil szervezetekkel folytatott párbeszédének elősegítése. Mintegy 30 NGO-t, föderációt vagy európai hálózatot fog át, melyek a szociális szektorban működnek és az európai civil társadalom széles skálájának érdekeit védik. Ide tartoznak például, a nők, az időskorúak, a fogyatékos személyek, a munkanélküliek, a bevándorlók, a szegények, a hajléktalanok, a homoszexuálisok, a fiatalok, a gyerekek és a családok szervezetei. A tagszervezetek között találhatók a társadalmi igazságosság, az egészségügy és a rasszizmus kérdéseivel foglalkozó NGO-k is. A Bizottság intézményei és a platform tagszervezetei között kétévenként kerül sor tanácskozásra.
- 280/281 -
EURONAID:[50]
1981 óta a holland jog alapján működő európai nonprofit NGO-hálózat, mely az élelmiszerbiztonsági és élelmiszersegélyezési programok megvalósításával foglalkozó nem-kormányzati szervezeteket egyesíti.
A brüsszeli "Zöld Nyolcak" Csoportja:
A legnagyobb európai környezetvédelmi szervezeteket tömöríti. Évente kétszer találkozik a Környezetvédelmi Főigazgatóság vezetőjével.[51]
CONCORD[52] (European NGO confederation for relief and development):
Az európai fejlesztési és segélyező NGO-k konföderációja 2003. január 30-án jött létre a korábbi NGDO-EU Liaison Committee helyett. Mintegy 1200 nem-kormányzati fejlesztési szervezet képviseletében tíz európai szintű hálózatot, illetve az EU tagállamainak és három tagjelölt országnak (Csehország, Málta, Szlovákia) 18 nemzeti NGO-platformját fogja át.
VOICE[53] (Voluntary Organisations in Cooperation in Emergencies):
Az európai humanitárius NGO-k legnagyobb hálózata, melynek célja a tagok egymás közötti kapcsolatainak erősítése és az EU szerveivel való kontaktus megkönnyítése.
Jelenleg a Bizottság becslések szerint évente több mint 1 milliárd euró közvetlen támogatást nyújt NGO programoknak. Ennek meghatározó részét a fejlesztési együttműködésre, az emberi jogokat erősítő, a demokráciát építő programokra és humanitárius segélyekre fordítja. Az Unión belül további fontos terület a szociális ügyek, az oktatás és a környezetvédelem. Sok száz NGO részesül az EU támogatásában Európában és a világon.
- 281/282 -
Az Európai Unió jelentős összegekkel járul hozzá különböző szervezetek működési költségeinek fedezéséhez. A támogatások egy része azonban a költségvetés A fejezetében, mint adminisztratív költség jelentkezik. A működési költségeket a költségvetés B (külső kapcsolatok) fejezete tartalmazza.
A Bizottság 1976-ban állította fel a B7-6000 költségvetési rovatot, mely - társfinanszírozás formájában - az európai civil társadalom részvételét támogatta a közösségi fejlesztési politikáról a Bizottsággal folytatott párbeszédben. A társfinanszírozás vonatkozó jogi alapját az 1658/98 (EK) rendelet alkotja,[54] melyet 2000-ben egészítettek ki a társfinanszírozás általános feltételeivel.[55]
1992-ben állította fel a B7-6002 költségvetési rovatot[56] mely már a fejlődő országok ún. decentralizált szereplőinek fejlesztési tevékenységre mozgósítását és az ehhez szükséges kapacitását támogatja. A humanitárius segélyek sarokszámait az általános költségvetés B7-21 fejezete tartalmazza.
A Bizottság által 1998 júliusában elfogadott Pályázati menedzsment kézikönyv (Vademecum on grant management[57]) határozza meg a működési támogatásra jogosult szervezetekre vonatkozó szabályokat. Ehhez fel kellett mérni a támogatott szervezetek pontos körét.
A működési támogatások ad hoc alapon kerülnek elbírálásra. A támogatási feltételrendszernek többek között a következőket kell figyelembe vennie:
- a tevékenység valódi európai jellegét
- a pályázó európai szinten működő NGO-knak, illetve azon testületeknek a reprezentativitását, melyek NGO-kat vagy NGO-kal kapcsolatos tevékenységet támogatnak
- az NGO vagy a tevékenység hosszútávú pénzügyi fenntarthatóságát.
Az Európai Unió költségvetésének A és B fejezetében minden támogatott NGO külön-külön szerepel.
- 282/283 -
A Bizottság számos területen (külügy, kutatás és fejlesztés, oktatás, képzés, környezetvédelem, fogyasztóvédelem és tájékoztatás) közvetlenül is nyújt támogatást (köz- és magánintézményeknek - így egyetemeknek, vállalkozásoknak, szakmai érdekcsoportoknak, NGO-knak - és néhány esetben magánszemélyeknek is) a közösségi politika érvényesítése érdekében. A támogatás formájában megjelenő EU források lehetővé teszik, hogy a különböző politikai irányelvekben megfogalmazott uniós célok megvalósuljanak.
Az ACP-államok (ld. fentebb: Cotonou) fejlesztésének támogatását szolgáló mechanizmus, a közösségi fejlesztési segélypolitika legfőbb pénzügyi eszköze. A 45 éve működő Alapot, nevéből következően, nem az Európai Unió általános költségvetéséből finanszírozzák, hanem a tagállamok közvetlen hozzájárulásából. Ennek nagyságát tárgyalások során a GNP meghatározott mértéke arányában, illetve, hajdani gyarmatokról lévén szó, az adott uniós tagállam és az ACP-államok közötti történelmi kapcsolatok függvényében határozzák meg. (A legnagyobb befizetők: Franciaország, Németország, Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország, Hollandia). Az ötévenként megújított Alap jelenleg a kilencedik, és a 2000-2005 közötti időszakra szól, 13,5 milliárd eurós forrással.
Az ún. PHARE ACCESS program kimondottan NGO-k és non-profit szervezetek támogatására szolgált. A PHARE ACCESS Program meghirdetésével az EU az előcsatlakozás követelményeit tartotta szem előtt. Az ACCESS Program a közösségi joganyag, az ún. acquis communautaire átvételére és a közép-európai országokban való elterjesztésére koncentrál, s felkészíti ezen országok helyi társadalmát, mikroközösségeit az EU csatlakozási folyamatra. Az ACCESS Program másik fő célkitűzése a gazdaságilag, szociálisan vagy politikailag marginalizált egyének és csoportok beilleszkedésének elősegítése és javítása. Az ACCESS Program szerkezetében hármas tagolást követ: a helyi szocio-ökonómiai illetve a helyi szociális programok mellé a helyi környezetvédelemben tevékenykedő
- 283/284 -
NGO-k támogatását is finanszírozza. A korábbi kereteknek megfelelően az ACCESS Program is makro és mikro projektekre tagolódik. Előbbi esetében vagy EU országbeli vagy másik közép-európai országbeli partner-szervezetre van szükség, s a támogatás felső határa 50.000 euro. A mikro projektek esetében elegendő a helyi partnerségi kapcsolatok demonstrálása mindhárom területen, s a támogatás felső határa 12.000 Euro.[59]
Két jelentős program van még, amelyek a csatlakozásra váró országoknak szólnak, az ISPA a környezetvédelmi projektek és a SAPARD pedig az agrársturktúra-váltás és vidékfejlesztés programja. Mindkettő nyitott közép-kelet-európai civil szervezetek számára is.
Az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek 2001. decemberi csúcstalálkozóján fogadták el a Laekeni Nyilatkozatot,[60] amely határozott az Európa jövőjéről, a kibővülő Európai Unió működőképessé, átláthatóbbá és demokratikusabbá tételéről (2002. február 28. és 2003. július 10. között) tárgyaló Konvent[61] és az ahhoz kapcsolódó virtuális civil fórum felállításáról.
A fórum alapvető rendeltetése a civil társadalom véleményének és javaslatainak továbbítása volt a Konvent tagjaihoz. Összesen mintegy 160 szervezet kontribúciója érkezett be.[62] Ezek négy kategóriába sorolva (és tovább bonyolítva a fogalmi megközelítést) a következők:
a) politikai közeg vagy területi (regionális, szubregionális) közösségek;
b) társadalmi-gazdasági közeg (szociális partnerek, szakmai szövetségek, stb.);
c) egyetemek, kutatóhelyek,
d) egyéb civil társadalmi szervezetek, NGO-k stb.
A Fórumra eljuttatott hozzájárulások négy téma köré csoportosíthatók. Az első, a szubszidiaritás elvét tükrözve, a döntések megfelelő szinten történő meghozatalát, illetve az európai állampolgárok döntésekhez társítá-
- 284/285 -
sát célozta. A második témakör, kapcsolódva az elsőhöz, a civil társadalmi szervezeteknek az európai döntéshozatalban való részvételi lehetőségeinek javítását, illetve ennek az alkotmányos szerződésben való rögzítését célozta. A harmadik témakör az alapvető emberi jogok Unión belüli tiszteletben tartására és az Alapjogi Kartának az alkotmányba való integrálására vonatkozott, A negyedik témakör a döntéshozatal hatékonyságát és legitim jellegét vizsgálta, gyakran a minősített többséggel hozott döntések mellett érvelve.
A Konvent 2002. június 24-25-i rendes ülésének témája a civil társadalom volt.
Az ülés előkészítésére nyolc tematikus munkacsoport (contact group) került felállításra, nevezetesen: szociális szektor, környezetvédelem, egyetemek és kutatóhelyek, állampolgárok és intézmények, régiók és helyi önkormányzatok, emberi jogok, fejlesztés, kultúra. A munkacsoportok előzetesen javaslatot tettek arra, hogy melyik szervezet képviselője legyen az adott téma referense.
Mivel a bővítés nem szerepelt a kijelölt témák között, a budapesti Európa Ház még az ülés előtt kezdeményezte,[63] hogy a tagjelölt országokból is legyen felszólaló. A kezdeményezést elfogadta a Konvent Titkársága, ennek "köszönhetően" az 50 felszólaló közül négy a tagjelölt államok civil szervezeteinek képviselői közül került ki.
A munkacsoportok ülésen előadott javaslatai:[64]
1) Szociális szektor: a csoport résztvevői szorgalmazták az Alapjogi Karta integrálását az alkotmányos szerződésbe, illetve abban a civil párbeszéd megfogalmazását. Szükségesnek ítélték, hogy a legáltalánosabb foglalkoztatási és szociálpolitikai kérdések, hangsúlyozottan a nemek közötti egyenlőség kerüljenek az EU legfontosabb célkitűzései közé. Határozottabb és ugyancsak alkotmányos elismerést követeltek a közalkalmazotti szféra számára.
2) Környezetvédelem: a környezetvédő civil szervezetek hangsúlyozták, hogy a környezetvédelem az Unió számára központi prioritás. A jelenlegi szerződést környezetpolitikai szempontból megfelelőnek tartották, módosítását nem támogatták. Vizsgálat tárgyának tekintették a civil párbeszéd alkotmányban rögzítését, a Tanács munkájának nyitottabbá tételét, a környezeti jogok katalógusának bővítését, az állatvédelemre vonatkozó alkot-
- 285/286 -
mánycikkely megalkotását, a minősített többségi és az együttdöntési eljárás kiszélesítését, az Euratom-szerződés hatályon kívül helyezését. A közös agrár- és vidékfejlesztés reformra szorul, szem előtt tartva a fenntartható fejlődés elvét,
3-4) Egyetemek és kutatóhelyek, állampolgárok és intézmények: a Konvent munkamódszerének értélelése mellett ezek a csoportok a szerződések reformja és a Konvent által kidolgozott alapokmány népszavazással történő elfogadása mellett érveltek.Az intézményi reformok tekintetében elhangzott javaslatok: a többségi szavazás és az együttdöntési eljárás általánossá tétele, a Bizottság elnökének parlamenti (EP) megválasztása, a Bizottság végrehajtó szerepének erősítése, a tanácsi viták nyilvánossá tétele, ellenőrzés a szubszidiaritás elvének alkalmazása felett.
A megfigyelői minőségben résztvevő Európai Ombudsman arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapokmány külön fejezetben foglalkozik az európai állampolgárok (bírói és nem bírói) panaszjogával arra az esetre, ha jogaikat, beleértve az alapjogokat is, sérelem éri.
5) Régiók és helyi önkormányzatok: ez a munkacsoport a "régiók Európája"[65] szellemében a 4 szintű (helyi, regionális, nemzeti, uniós) kormányzás mellett foglalt állást, hangsúlyozva a helyi és regionális szervek különleges jellegét, mivel azok az állampolgárok választott képviselői, s hatáskörük és feladataik jelentős része az uniós jogszabályok gyakorlati alkalmazásához kötődik. Állást foglaltak az erős területi egységek, különösen a határokon átnyúló egységek mellett, mely utóbbiaknak a renacionalizálását ellenzik. Javasolták a szubszidiaritás, mint az állampolgárhoz közelítés elvének szigorúbb ellenőrzését. Erre vonatkozóan javasolták a "kapcsolódás elvének" (principe de connexité) alkotmányos rögzítését, mely a jogalkotók pénzügyi felelősségét jelentené döntéseikért. Szorgalmazták a Régiók Bizottságának valódi uniós intézménnyé alakítását, illetve a luxemburgi Bíróság felé keresetindítási jogosítvánnyal való felruházását. A törvényhozói hatáskörrel is rendelkező régiók[66] minisztereik tanácsbeli részvételét szorgalmazták.
6) Emberi jogok: az emberi jogi szektor álláspontja szerint az emberi jogok védelméhez,[67] a megfelelő jogszabályok mellett, szükség van az intézmények korrekt működésére (például a belügyi szektorban nagyobb
- 286/287 -
átláthatóságra és elszámolási kötelezettségre), a tagállami parlamentek, illetve az Európai Parlament és az Ombudsman részéről hatékony ellenőrzésre, a nemek közötti egyenlőség elvének tiszteletben tartására, illetve a civil társadalom széles körű részvételére. Ez a szektor egyértelműen állást foglalt az Unió jogi személyiségének elismerése, illetve az Alapjogi Kartának az új szerződésbe való inkorporálása mellett. Ez utóbbi lépést nem tekintették az Európai Emberi Jogi Egyezményhez csatlakozás alternatívájának.
7) Fejlesztés: ez a munkacsoport a fenntartható fejlődés és az adekvát szociális védelem elvének alkotmányban való rögzítését javasolta, illetve szorgalmazta, hogy az Unió belső és külső fejlesztési politikája között szorosabb kapcsolat legyen. Jelenleg a fejlesztés területére vonatkozó hatáskör komplementer jellegű, a tagállami és az uniós hatáskörök pontosabb elhatárolása növelné az Európai Unió fejlesztési politikájának hatékonyságát. Lényegesnek tartották a harmadik világ országaiban az oktatási programok bővítését, illetve a fejlesztési programokban a nemek közötti egyenlőség elvének garantálását. Javaslat történt azon uniós székhelyű vállalatok betiltására, amelyek a fejlődő államokban gyermekmunkát alkalmaznak.
8) Kultúra: a munkacsoport abból indult ki, hogy az európai integráció alapját az alapvető értékek, az emberi méltóság és a kulturális sokféleség védelme jelenti. A népek, a polgárok Európája csak akkor épülhet fel, ha Európa szerepet játszik az oktatásban és a kultúrában. A bővítés sikere is azon múlik, hogy a csatlakozás előtt álló államok polgáraiban kialakul-e az Unióhoz tartozás érzése, ami csak a kultúrán keresztül nyilvánulhat meg. Állást foglaltak a kulturális sokféleség kifejezett alkotmányos rögzítése mellett, illetve amellett, hogy az egyes államok kulturális politikáját a közszolgálat részének kell tekinteni. Ezért az állami támogatásokra és a közös kereskedelempolitikára vonatkozó szerződéses rendelkezésekben tekintetbe kell venni az oktatási és a kulturális tevékenységek specifikus jellegét.
Szinte valamennyi európai civil szervezet, NGO felvetette, hogy - az ENSZ vagy az Európa Tanács keretein belül működő rendszer mintájára - hivatalos konzultációs státuszt kellene létrehozni az NGO-k számára,
Az európai szinten működő civil szervezetek egyhangúlag javasolták, hogy az alkotmányos szerződésben rögzítsék a civil társadalommal való
- 287/288 -
kapcsolatrendszer, nevezetesen - a politikai és a szociális párbeszéd mellett - a civil párbeszéd jogi alapjait.
Nincs azonban egyetértés atekintetben, hogy életképes-e egy olyan átfogó megállapodás az Európai Unió és az európai szintű civil társadalmi szervezetek között, amely meghatározná a két fél együttműködésének kereteit.
A támogatások tekintetében az adminisztratív és a működési kiadási fejezetek közötti különbségek megszüntetését szorgalmazzák az NGO-k.
A civil Konvent sok száz javaslata közül teljesült az egyik fő követelés, az Alapjogi Karta beemelése az alkotmányos szerződés tervezetébe. Teljesült a zöldek egyik fő követelése, az Euratom Szerződés "leválasztása" az új tervezetről. Az európai civil szervezetek azonban a Kormányközi Konferencia munkájára figyeltek. A fentebb tárgyalt brüsszeli "Zöld Nyolcak" például az európai alkotmánytervezet módosítására hívtak fel. A magyarországi zöldek által is támogatott felhívás szükségesnek tartja, hogy az alkotmányos szerződésben pontosabban határozzák meg a részvételi demokrácia feltételeit és a jogorvoslat intézményét, az Alapjogi Kartába vegyék bele a tiszta és biztonságos környezethez való jogot, és végleg helyezzék hatályon kívül az Euratom Szerződést.
A több tízezer magyarországi civil szervezet hosszú tanulási idő előtt áll: az esetleges európai jelenlét mellett itthon az új jogi és pénzügyi feltételek között kell folytatniuk áldozatkész munkájukat.
* * *
by Katalin Sipos
The civil society does have strong traditions in the present member-states of the European Union, although the structure, the legal status of the organizations and their participation in the decision-forming differ state by state.
The European Union itself continously flares the scope of the cooperating civil-organizations. The development of the policy-connected to them-is also remarkable, but this issue is not without problems. The partnership between the institutes of the European integration and the civil society has been broadened on every field. The fact that this partnership became more intensive is in connection with a couple of questions in the member-states and in the partner-states, as well.
- 288/289 -
The civil organizations being active on European level have proposed unanimously that the relationship with the civil society, the legal basis of the civil dialogue-besides the political and the social dialogue-should be fixed in a constitutional agreement.
One of the most important claim from the several proposals of the civil Convent has been fulfilled. The Charta of the fundamental rights was implemented into the draft of the constitutional agreement. One of the main claims of the Greens was accomplished too. The European civil organizations however pay attention to the work of the Intergovernmental Conference at these days.■
- 289 -
JEGYZETEK
[1] SZALAYNÉ HOMOLA, A.-NAGY, Jné: A non-profit szervezetek fejlődése 1922-től napjainkig. Statisztikai Szemle, 2002/5. 557-576.
[2] KONDOROSI, F.: Civil társadalom Magyarországon. Politika+Kultúra Alapítvány, Budapest, 1998.
[3] Civil szervezet a törvény szerint az egyesület, a szövetség és az alapítvány. A törvény nem tekinti civil szervezetnek a biztosító egyesületeket, a pártokat, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti egyesületeket, a pártokat, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezeteket, az egyházakat és a közalapítványokat. Az NCA egy új típusú támogatási, pályázati rendszert hoz létre. Elsődleges célja, hogy a civil szervezetek fejlődéséhez stabil működési feltételeket biztosítson. Ezért lehetővé teszi, hogy a szervezetek működési költségeikre is szerezhessenek pályázati úton támogatást. A közhasznú szervezetek számára lehetőséget biztosít programtámogatások elérésére is. Az NCA Tanácsának és kollégiumainak ezirányú döntése esetén normatív támogatások is biztosíthatók az Alapprogramból.
A Kormány 160/2003. (X. 7.) Korm. rendelete a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény végrehajtásáról.
[4] Treaty on European Union-Declaration on cooperation with charitable associations. Official Journal of the European Communities (a továbbiakban: Official Journal), C 191/29 July 1992. Magyar forrás: Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye. I. kötet, I/10/11., Unió Kiadó, Budapest,.
[5] Treaty of Amsterdam. 38. Declaration on voluntary service activities. Official Journal, C 340/10 November 1997. Magyar forrás: Amszterdami szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és egyes kapcsolódó okmányok módosításáról. http://www2.datanet.hu/im/Primleg/11997D-HU.htm
[6] COM/97/0241 final 04/06/1997, 1-25. - Promoting of Voluntary Organisations and Fundations in Europe. Magyar forrás: Az Európai Közösség Bizottságának közleménye az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről Európában. Európa Ház, Budapest, 1998. 22.
[7] COM (2000) 0011 final 18/01/2000, 1-25. - The Commission and Non-Governmental Organisations: Building a Stronger Partnership. Magyar forrás: A Bizottság és a nem-kormányzati szervezetek: szorosabb partneri kapcsolatok kiépítése. Európa Ház, Budapest, 2002.
[8] Az "NGO" az angol "non-governmental organisation", azaz "nem-kormányzati szervezet" kifejezés rövidítése.
[9] COM (2001) 428 final 25/07/2001, 1-40. - White Paper on European Governance I.
[10] Fehér könyv: valamely nagy horderejű kérdés tervezett kezelési módjáról készült átfogó elemzés, amely iránymutatásul szolgál a későbbi jogszabályalkotás számára.
[11] COM (2000) 154 final 09/02/2000, 1-14. - Shaping the new Europe On the strategic objectives for 2000-05.
[12] SZABÓ, M.: Civil társadalom, regionalizmus az Európai Unióban. Politikatudományi Szemle, 2003/2. 51.
[13] A témáról magyarul részletesebben ld. SELIGMAN, A. B.: A civil társadalom eszméje. Kávé Kiadó, Budapest, 1997. 236.
[14] A témáról magyarul részletesebben ld. MISZLIVETZ, F.: A civil társadalom nyomvonalai az új európai térben. In. uő: Közép-Európa a kapuk előtt. Savaria University Press, Szombathely, 2001. 66.; Globális civil társadalom? (szerk.: Szabó, M.) Villányi úti könyvek, Budapest, 2000. 21. 136.; Magyar és európai civil társadalom (Csefkó, F.-Horváth, Cs.). Friedrich Ébert Alapítvány, Pécs, 1999. 452.
[15] Ld. 7. lj.
[16] Opinion of the Economic and Social Committee on ‘The role and contribution of civil society organisations in the building of Europe'. Official Journal C 329/17/11/1999. 30.
[17] WELLER, M.: A nem kormányzati szervezetek szerepe az emberi jogok védelmében nemzeti és nemzetközi szinten. Acta Humana, No. 21 (1995) 45.
[18] Ld. 7. lj.
[19] Ld. 16. lj.
[20] A Bizottság 1999-2000 során végrehajtott belső reformja átalakította a biztosok és a főigazgatóságok feladatkörét és megnevezését.
[21] http://europa.eu.int/comm/secretariat_general/sgc/ong/en/inform.htm
[22] Communication "An open and structured dialogue between the Commission and special interest groups" Official Journal C 63/05-03-1993.
[23] COM (2002) 704 final 11/12/2002, 1-28. - Towards a reinforced culture of consultation and dialogue-Generale principles and minimum standards for consultation of interested parties by the Commission.
[24] SASVÁRI, N.: Az NGO-k és az EU viszonyának változása. Acta Humana (2003) No. 1-2. 63.
[25] http://europa.eu.int/comm/civil_society/coneccs/index.htm
[26] Itt és a továbbiakban: zárójelben az adott Főigazgatóság angol nevének rövidítése.
[27] Civil Society Dialogue. http://trade-info.cec.eu.int/civil_soc/intro1.php
[28] The Sixth EU's Framework Programme for Research and Technological Development http://europa.eu.int/comm/research/fp6/index_en.html
[29] New Partnership Agreement (Cotonou Agreement) with the African, Caribbean and Pacific states, Cotonou, Benin. http://europa.eu.int/comm/development/cotonou/agreement_en.htm
[30] COM (2002) 598 final 07/11/2002, 1-39. - Participation of Non-State Actors in the EC Development Policy.
[31] COM (2001) 153 final 23/04/2001, 1-25. - Linking Relief, Rehabilitation and Development. An Assessment.
[32] A tanulmány leadása időpontjáig az Egyezmény kihirdetésére nem került sor.
[33] Convention on Access to Information, Public Participation in Decision-Making and Access to Justice in Environmental Matters. Aarhus, Denmark, 25 June 1998. http://www.unece.org/env/pp/ctreaty.htm
[34] Directive 2003/4/EC of the European Parliament and of the Council of 28 January 2003 on public access to environmental information and repealing Council Directive 90/313/EEC. Official Journal L 0441. 14/02/2003, 26-32.
[35] "Package" of three legislative proposals to align Community legislation with the requirements of the Århus Convention. http://europa.eu.int/comm/environment/aarhus/index.htm
[36] http://europa.eu.int/comm/europeaid/index_en.htm
[37] http://europa.eu.int/comm/echo/en/index_en.html
[38] http://www.ces.eu.int/pages/en/home.htm
[39] http://www.ces.eu.int/pages/en/acs/SCO/SCO_documents_en.htm
[40] Treaty of Nice: Official Journal C 80/10/03/2001. 1-87.
[41] http://www.ces.eu.int/pages/en/acs/SCO/SCO_accueil_en.htm
[42] Ld. 11. lj.
[43] Official Journal, C 268/19/09/2000. 67-73.
[44] Official Journal, C 367/20/12/2000. 26-29.
[45] CES 532/2001.
[46] MISZLIVETZ, F.: Az európai konstrukció. Politikatudományi Szemle, 2003/1. 50.
[47] http://www.efc.be/
[48] http://www.ecas.org
[49] http://www.socialplatform.org
[51] Tagjai: Birdlife International, Climate Network Europe, European Environmental Bureau, European Federation for Transport and Environment, Friends of the Earth Europe, Greenpeace Europe, International Friends of Nature, WWF European Policy Office.
[52] http://www.concordeurope.org
[53] http://www.oneworld.org/voice/index.htm
[54] Regulation (EC) n° 1658/98 providing the Commission with a formal legal basis on which to manage the growing financial means of budget line B7-6000. Official Journal L 213, 30/07/1998. 0001-0005.
[55] General Conditions for co-financing. http://europa.eu.int/comm/europeaid/projects/ong_cd/europa.gif
[56] B7-6002 Budget Line - Decentralized Co-operation. http://europa.eu.int/comm/europeaid/projects/ong_cd/intro_coop_en.htm
[57] http://europa.eu.int/comm/secretariat_general/sgc/info_subv/vm_gm.htm
[58] http://europa.eu.int/comm/budget/fed/index_en.htm
[59] http://www.eudelegation.hu PHARE címjegyzék:http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/pas/phare/work/pab.htm
[60] The Future of the EU: Declaration of Laeken-15/12/2001 Press Releases by the Belgian European Union Presidency. http://www.eu2001.be/
[61] GORDOS, Á.-ÓDOR, B.: Az Európai Konvent és Magyarország helye az integrációban. Európai Tükör, 2003/3. 35.
[62] CONV 112/02 Digest of Contributions to the Forum. http://register.consilium.eu.int/pdf/en/02/cv00/00112en2.pdf
[63] Civil Európa Hírlevél, 2002/06/10. - http://www.eucivil.hu
[64] CONV 167/02 - Note on the plenary session, Brussels, 24 and 25 June 2002. http://register.consilium.eu.int/pdf/en/02/cv00/00167en2.pdf
[65] SIPOS, K.: A régiók és Európa. Állam- és Jogtudomány, 1993/1-2. 119-146.
[66] SIPOS, K.: A regionalizmus történeti és jogi aspektusai. "Közlemények No. 6." MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest, 1993. 248.
[67] WELLER, M.: Emberi jogok és európai integráció. Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, Budapest, 2000. 350.
Lábjegyzetek:
[1] Sipos Katalin, Tudományos főmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézet, Budapest, E-mail: sipos@jog.mta.hu
Visszaugrás
