Az újabb jogirodalom is visszatükrözi a Jt. azon szabályát, miszerint a keretbiztosítéki jelzálogjog a követeléssel nem, hanem csak az egész biztosított jogviszonnyal együtt ruházható át. A zálogszerződésben megjelölt jogcím önmagában természetesen nem ruházható át, így ebben az esetben a jelzálogjog engedményezésére csak akkor kerülhet sor, ha a jogcím alapján a biztosított jogviszony is létrejött, és a jelzálogjog a jogviszonnyal együtt kerül átruházásra.[1]
Kérdés, hogy ha a keretbiztosítéki jelzálogjog több jogviszonyt is biztosít, akkor hogyan kerülhet sor a zálogjog átruházására? Zámbó Tamás ebben az esetben a keret megosztását javasolja.[2] Ez valójában a Jt. 70. § (3) bekezdésének az átvételét (továbbélését) jelenti, amely a jelzálogjog részleges átruházásáról rendelkezett.
A bírói gyakorlat szerint, ha csak a biztosított jogviszonyból eredő követelés engedményezésére kerül sor - a jogviszony átszállása nélkül - a keretbiztosítéki jelzálogjog a követeléssel együtt nem száll át, hanem megmarad a többi, valamint a később keletkező követelések biztosítására (BH 2005/152.). Ezt az elvet - a Jt. 70. §-át szem előtt tartva - a mai jogirodalom is követi. Ebben az esetben tehát az engedményezett követelések kiesnek a keretből, vagyis elveszítik jelzálogi biztosítékukat, tehát a keretből kikerülő követelések jelzálogi fedezet nélkül maradnak.
Mindez persze sértheti a keretből kikerülő követeléseket megszerző új jogosult (engedményes) érdekeit. Így komoly érv hozható fel amellett, hogy a létrejöttük pillanatában jelzálogjoggal fedezett követelések átruházásuk esetén is jelzálogjoggal legyenek biztosítva. Erre vonatkozó törvényi rendelkezés hiányában a felek azonban ezt jelenleg csak egyetlen módon érhetik el. Ha ugyanis a felek azt szeretnék, hogy az átruházásra kerülő követelések továbbra is biztosítottak maradjanak, akkor meg kell osztaniuk a keretbiztosítéki jelzálogjogot, és az átruházni szándékozott követelések összegének erejéig át kell változtatni közönséges jelzálogjoggá, vagyis a keret összegét ennek megfelelően csökkenteni kell. Ehhez a dologi és a személyes kötelezett, valamint a zálogjogosult megállapodása szükséges. Ebben az esetben a fennmaradó keret és az abból kikerült közönséges jelzálogjog ugyanazon a ranghelyen lesz biztosítva.[3]
Más a helyzet azonban akkor, ha a jogviszony megszűnése után kerül sor az abból keletkezett követelés átruházására. Ebben az esetben ugyanis már kizárt, hogy a biztosított jogviszonyból újabb követelések keletkezzenek. A jelzálogjog ez esetben - mutat rá a BH 2005/152. jogeset - már nem a jogviszony alapján tapad a követeléshez, hanem közvetlenül, mert a keretbiztosítéki jelzálogjog a jogviszony megszűntével elveszti eredeti funkcióját, és a megmaradt követelés biztosítására szolgál. Az idézett jogeset ezen megállapítása figyelemreméltó. Ez ugyanis egyértelműen visszatükrözi a Jt. 80. §-ának azt szabályát, amely alapján a keretbiztosítéki jelzálogjog közönséges jelzálogjoggá volt átalakítható. Mivel azonban a hatályos jogban ilyen rendelkezés nincs, kérdés, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezen megállapítása jelentheti-e azt, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjog ebben az esetben átalakul egyszerű (közönséges) jelzálogjoggá? Ebbe az irányba mutat, hogy a Legfelsőbb Bíróság még azt is kimondta, hogy azáltal, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjog elveszti eredeti funkcióját - és a jogviszony megszűnése után már közvetlenül a megmaradt követelések biztosítására szolgál -, a zálogkötelezett felelősségének a terjedelme is a Ptk. 251. § (3) bekezdése szerinti követelés és járulék összegéhez igazodik - eltűnik tehát a keret által maximalizált helytállási kötelezettség. Végül a Legfelsőbb Bíróság megállapította: "Mindebből az is következik, hogy ha a jogviszony megszűnése után a követelés átszáll, a Ptk. 251. §-ának (4) bekezdése és 329. §-ának (1) bekezdése értelmében a zálogjog - elvesztve keretbiztosítéki jellegét - mintegy sima jelzálogjogként száll át az új jogosultra." (BH 2005/152.).
Egy másik döntésében azonban a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy mivel a Ptk. a keretbiztosítéki jelzálogjog átváltoztatásáról nem rendelkezik, ezért arra csak a feleknek a Ptk. 240. §-a szerinti megállapodása alapján kerülhet sor (BH 2008/1. 22.). Az új Ptk.-ban ezt a kérdést is egyértelműen rendezni kellene.
Problémás az az eset is, amikor olyan követelések átruházására kerül sor, amelyek a zálogszerződésben meghatározott jogcímen keletkeznek. Kérdés, hogy ebben az esetben ezek az engedményezett követelések jelzálogjogi fedezet nélkül maradnak? Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a jogcím átruházása - ellentétben a jogviszony átruházásával - dogmatikailag értelmezhetetlen.[4] A hatályos szabályozás ebben a tekintetben is hiányos. Megítélésünk szerint itt is azt a fenti megoldást kell követni, hogy a jogcímből származó követelések csak erre irányuló külön megállapodás - vagyis a keretbiztosítéki jelzálogjog megosztása és közönséges jelzálogjoggá történő részleges átalakítása - esetén maradnak jelzálogjoggal biztosítottak, ennek hiányában azonban kiesnek a keretből.
Kérdés, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjogot át lehet-e ruházni a követelés nélkül? Erre a Jt. 70. §-a alapján lehetőség volt. Mivel az I. Zálogjogi Novella ilyen rendelkezést nem tartalmazott, ezért az ahhoz kapcsolódó jogirodalomban ezt nem ismerték el, vagyis a keretbiztosítéki jelzálogjogra is irányadónak tekintették, hogy követelés nélkül nem lehet átruházni.[5] Kérdés, hogy a hatályos szabályok alapján is kizártnak kell-e tekinteni ezt a lehetőséget? Indokoltnak tűnhet visszatérni a Jt. megoldásához, erre azonban szintén törvényi szabályozásra lenne szükség.
A hatályos Ptk. kizárólag az adóscseréről, pontosabban arról tartalmaz rendelkezéseket, ha a biztosított jogviszonyba új kötelezett lép. A Ptk. 263. §-a tehát arra vonatkozóan nem ad szabályozást, hogy mi történik akkor, ha a biztosított jogviszony jogosultjának személyében következik be változás. Nem szól a törvény arról az esetről sem, ha a biztosított jogviszony jogosultja valamelyik - a jogviszonyból származó - követelést másra átruház.
A zálogtárgy tulajdonosának személyében bekövetkező változás nem azonos a biztosított jogviszony jogosulti oldalán bekövetkező alanycserével, amely gyakorlatilag a biztosított jogviszony, valamint az abból származó követelések átruházásának következménye. A kérdést a hatályos Ptk. nem rendezi, célszerű lenne azonban a Jt. 72. §-át szem előtt tartva, az új Ptk.-ban erről is rendelkezni.
A Ptk. 263. § (2) bekezdése szerint, ha a jogviszonyba új kötelezett lép a keretbiztosítéki jelzálogjog a jogviszonyból korábban létrejött követeléseken felül azoknak a követeléseknek is biztosítékul szolgál, amelyek a jogviszonyból az új kötelezett terhére keletkeztek.
Az idézett szakasz nyelvtanilag nem egyértelmű. Jelentheti ugyanis egyrészt azt, hogy az új kötelezett a régi helyébe lép, vagyis a biztosított jogviszony kötelezetti pozíciójában alanycsere következik be. Jelentheti azonban azt is, hogy az új kötelezett az eredeti mellé lép, vagyis a kötelezetti pozíció utólagos bővülésére kerül sor. Leszkoven László szerint a Ptk. 263. § (2) bekezdése mindkét esetkört átfogja.[6] Anka Tibor ezt határozottan tagadja, álláspontja szerint ugyanis a keretbiztosítéki jelzálog nem terjeszthető ki az új adósra akkor, ha az nem a régi adós helyébe lép. Indokként arra hivatkozik, hogy azonos ranghelyen nem célszerű elismerni a kötelezetti pozíció utólagos bővülését, ebben az esetben tehát új ranghelyű keretbiztosítéki jelzálogjogot kell létesíteni.[7]
A kérdés megválaszolásra során abból célszerű kiindulni, hogy a kötelezetti pozíció utólagos bővülése sérti-e a rangsorban hátrább álló jogosultak érdekeit? Közönséges jelzálogjognál ez egyértelműen megállapítható lenne. A felső összeghatárig (keretig) terjedő helytállási kötelezettségre tekintettel azonban keretbiztosítéki jelzálogjognál más a helyzet, itt ugyanis nem lehet szó a rangsorban hátrább álló hitelezők érdeksérelméről. Ehhez járul, hogy a törvényszöveg nyelvtani értelmezése alapján is el kell ismerni a kötelezetti pozíció utólagos bővülésének a lehetőségét is. Kétségtelen, hogy a Jt. 73. § (1) bekezdése precízebben fogalmazott: az ugyanis kizárólag a biztosított jogviszony kötelezettjének személyében bekövetkező alanycserét, vagyis azt az esetet szabályozta, amikor a régi adós helyébe új adós lépett. Az új Ptk.-ban ez a kérdés is egyértelmű rendezésre vár.
A II. Zálogjogi Novella újraszabályozta a keretbiztosítéki jelzálogjog törlésére vonatkozó igényt. Ennek megfelelően a Ptk. 263. § (3) bekezdése szerint a kötelezett - ha a zálogszerződésben meghatározott jogviszony megszűnt és abból eredő, vagy zálogszerződésben meghatározott jogcímen keletkezett követelésből származó tartozása nem áll fenn - követelheti, hogy a jogosult a keretbiztosítéki jelzálogjogáról mondjon le. Ez egyértelműen a Jt. 76. §-át idézi.
Mivel keretbiztosítéki jelzálogjog esetén az egyes követelések megszűnése nem hat ki a jelzálogjog létére, ezért nem érvényesül a Ptk. 262. § (3) bekezdése sem, amely szerint jelzálogjog esetén a követelés csökkenése vagy megszűnése a bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihat a zálogjogra.
A keretbiztosítéki jelzálogjog mindaddig fennáll, amíg a biztosított jogviszony fennáll, függetlenül attól, hogy aktuálisan nincs is követelés. ■
JEGYZETEK
[1] Zámbó, GJ 2002/1., 6.
[2] Zámbó, GJ 2002/1., 7.
[3] Zámbó Tamás: A zálogszerződés. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1999, 90-91., továbbá: Leszkoven László: A zálogjog új szabályai. Miskolc, Novotni Kiadó, 2001, 64.
[4] Anka/Gárdos/Nemes: A zálogjog kézikönyve, 176.
[5] Zámbó: A zálogszerződés, 91.
[6] Leszkoven: A zálogjog új szabályai, 63.
[7] Anka/Gárdos/Nemes: A zálogjog kézikönyve, 174.
Visszaugrás
