Amennyiben az önkormányzatok közszolgáltatás-szervezési szabadságának korlátaira tekintünk, akkor kiemelhetjük, hogy a rendszer összességében nem változott, azonban az egyes megoldásokon belül jelentősen szigorodtak az állami kontroll szabályai.
Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.), valamint az annak megalkotásához kapcsolódó, a helyi közszolgáltatások ellátásainak megszervezését átalakító törvények - így a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvény, valamint a települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi XXXVIII. törvény - jelentősen megváltoztatták az önkormányzatok helyét és szerepét a magyarországi ellátórendszerekben.
A fenti, strukturális, az államigazgatási feladat-átalakítást előtérbe helyező módosítások mellett az önkormányzatoknak a korábbi, a közszolgáltatások megszervezésében széles szabadságot biztosító szabályokat is átalakították, s a Mötv.-ben, Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvényben, a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényben, valamint az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvényben jelentős, az önkormányzatok feladat-ellátási mozgásterét korlátozó szabályokat építettek be. A következőkben - a hazai szabályozás történetiségét is áttekintve - elsősorban a Mötv.-ben megjelenő szabályanyagot tekintem át.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a közszolgáltatások szervezésében széles feladat- és hatásköröket biztosított akkor, amikor kimondta, hogy a helyi közügyeket - így az egyértelműen azok részét képező helyi közszolgáltatások szervezését is - főszabály szerint a helyi önkormányzatok látják el, s törvény csak kivételesen utalhatja ezeknek a feladatoknak a biztosítását más állami szerv feladat- és hatáskörébe.
Az önkormányzatok közszolgáltatás-szervezési felelősségének szélességét így alapvetően a helyi közügy fogalma határozta meg. A helyi közügy fogalmával kapcsolatban ki kell emelni, hogy az Alkotmánybíróság korábbi következetes gyakorlata alapján nem tartoznak a helyi közügy körébe azon kérdések, amelyeket a törvényalkotó közvetlenül vagy közvetve országos közüggyé nyilvánít. Herbert Küpper az Alkotmány kommentárjában kiemeli, hogy a helyi és az országos közügyek elválasztása problematikus, a két közügy-típus határán egy széles "szürke zóna" húzódik, s csak esetenként végezhető el annak vizsgálata, hogy mi tartozik az önkormányzatok hatáskörébe.
Az Ötv. azt is rögzítette, hogy az önkormányzat szabadon választja meg azt a formát, amelyben a fenti közszolgáltatásokat megszervezi. Az önkormányzat bevételei között elhelyezett, az Ötv. 81. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezés szerint "[a]z önkormányzat a helyi lakosság szükségleteiből és a jogszabályokból adódó feladatait saját költségvetési szerv útján, más gazdálkodó szervezet támogatásával, szolgáltatások vásárlásával, illetve egyéb módon látja el. Az önkormányzat feladataihoz igazodóan választja meg a gazdálkodás formáit és a pénzügyi előírások keretei között önállóan alakítja ki az érdekeltségi szabályokat."
A fenti hatásköri keretek között az Ötv. a helyi közügyként ellátandó közszolgáltatások biztosításával kapcsolatban csak viszonylag kevés korlátot határozott meg. Ezeket a korlátokat az önkormányzati feladatok meghatározása körében, az önkormányzati vagyon és a gazdálkodás szabályai, ehhez kapcsolódóan az önkormányzatok gazdasági társaságokban történő részvétele, valamint 2010-től a külön nevesített parkolási közszolgáltatással kapcsolatos sajátos korlát tekintetében szabályozta a törvény. A következőkben ezeket tekintem át.
Bár az Ötv. viszonylag jelentős szabadságot biztosított az önkormányzatoknak a közszolgáltatások ellátása és szervezése keretében, azonban a törvényben meghatározott feladatrendszer egy nagyon erős korlátot jelentett.
Az Ötv. - összhangban az Alkotmánnyal - rögzítette, hogy az önkormányzatok kötelesek ellátni a törvényben meghatározott, ún. kötelező feladatokat. Ezek ellátása a többi feladat előtt elsőbbséget élvezett, amelyet az Ötv. azzal kívánt garantálni, hogy kimondta, az önként vállalt feladatok ellátása nem veszélyeztetheti a kötelező feladatok ellátását. Így amennyiben egy önkormányzat úgy vállalt magára egy nem kötelező feladatot, hogy az veszélyeztette a kötelező feladat ellátását, akkor az ezzel kapcsolatos döntése törvénysértőnek mi-nősült, s azzal szemben a törvényességi ellenőrzést ellátó szerv felléphetett. A kötelezettség mellett az állam a kötelező feladatok ellátását támogatta, azokhoz jellemzően normatív támogatások kapcsolódtak. A kötelező feladatok támogatásával összefüggésben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a normatívának önmagában nem kell a teljes közszolgáltatási költséget fedeznie, az állam a támogatást az önkormányzatok bevételi rendszerének egészével biztosítja.
- 18/19 -
Az Ötv. lehetőséget biztosított a törvényalkotónak arra is, hogy a kötelező feladatokat az önkormányzat lakosságszámától és teherbíró képességétől függően, differenciáltan telepítse. A törvényalkotó ezzel a lehetőséggel viszonylag szűkebb körben élt, alapvetően a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatok körében jött létre ilyen rendszer.
Az önkormányzatok azonban a helyi közügy keretein belül egyéb közszolgáltatások ellátását is magukra vállalhatták. Ezek az önként vállalt (fakultatív) feladatok azonban nem veszélyeztethették a kötelező feladatok ellátását.
Az önként vállalt és a kötelező feladatok határvidékén egy sajátos feladattípus alakult ki, amelyet önként átvállalt (alternatív) feladatokként jelölhetünk meg. Ezek a feladatok egy magasabb szintű (pl. megyei) vagy egy nagyobb (pl. 10 000 főnél népesebb) önkormányzat kötelező feladatai, azonban az Ötv. 6. és 69. §-ai biztosították annak a lehetőségét, hogy az alacsonyabb szintű vagy kisebb önkormányzatok ennek ellátását magukra vállalják. Ennek a feltétele az igénybevétel Ötv.-ben rögzített szintje, valamint az Ötv.-ben (kivételesen az ágazati törvényekben) meghatározott eljárási szabályok betartása volt. A feladat átvállalásáról önként és szabadon döntött az átvállaló település, azonban a feladat valamely más önkormányzat kötelező feladata volt, s az átvállalás esetén az átvevő önkormányzat jogosult volt az az után járó (jellemzően normatív) költségvetési támogatásra.
A közszolgáltatás-szervezés másik ki-emelkedően fontos korlátját az Ötv.-nek az önkormányzati vagyonra és gazdálkodásra vonatkozó szabályai, valamint a fenti kérdéseket érintő egyéb, pénzügyi jogi szabályok jelentették.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
