Nótári Tamás, a Károli Gáspár Református Egyetem Római Jogi Tanszékének egyetemi docense jogtudományi PhD-értekezésének 2005-ös megvédését követően -amelynek anyaga monográfia formájában is napvilágot látott[1] - hazai tudományos életünkben ritkaságszámba menően 2006 tavaszán védte meg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Történettudományi PhD-disszertációját. A disszertáció A salzburgi historiográfia kezdetei címmel a közelmúltban monográfia alakjában is megjelent a Közép-Európában kiemelkedő fontosságú középkorász sorozat, a Kristó Gyula akadémikus alapította Szegedi Középkortörténeti Könyvtár huszonharmadik köteteként. A szerző - a nemzetközi hírű klasszika filológus és bizantinilógus, Szádeczky-Kardoss Samu[2] tanítványa - ezt megelőzően számos középkori[3] és humanizmus kori[4] témát exponált rangos folyóiratokban megjelent fordításaiban és tanulmányaiban.
A kötet a Libellus Virgilii, a Gesta Sancti Hrodberti confessoris, a Liber confraternitatum, a Notitia Arnonis, a Breves Notitiae, az ún. Carmina Salisburgenia és a Conversio Bagoariorum et Carantanorum, vagyis VIII. és IX. század hét, illetve hat -mivel hagyományozódását tekintve a Libellus Virgilii a Breves Notitiae részeként maradt fenn - legfontosabb salzburgi forrása köré csoportosul, a felsorolt művek kronológiáját követve. "A középkorkutatás minden esetben filológia" - a szerző ezen alapelvet, valamint a forrástisztelet kritériumát tartja munkája során mindvégig szem előtt. A monográfia további filológiai aspektusaként emelhető ki, hogy a kiindulópontként megjelölt források mindegyikénél (valamint a Virgil püspök szerzősége kapcsán bővebben tárgyalt aethicus isteri Cosmographiánál) megkísérli annak szerkezetét, nyelvi és stiláris sajátosságait, a bennük található
- 159/160 -
reminiszcenciákat feltárni. A filológiai megközelítés mellett azonban a köz-, egyház-, művelődés- és jogtörténeti szempontok is nagy súllyal estek latba, hiszen maguk a salzburgi történeti források sem lettek volna interpretálhatók a politikai folyamatok behatóbb elemzése nélkül. Bizonyos alfejezetek kérdésfelvetéseinél kitekintést tesz bizonyos szak-, illetve segédtudományok eredményeire; így például a salzburgi sókitermelés a régészet, a bulgáriai misszió és Metód működése a szlavisztika, a VIII. századi társadalomkép pedig a germanisztika kutatási eredményeit hívhatta segítségül.
A szerző miért éppen a salzburgi forrásokat vette górcső alá - merülhet fel a kérdés. Az előszóban erre így válaszol. "Egyrészt a salzburgi historiográfia ... kiemelkedően gazdag a korabeli bajorországi forrásanyaghoz képest, hiszen keletkeztek ugyan hagiografikus művek, birtokjegyzékek és levelek Freisingban, Regensburgban és Passauban is, ám egyedül Salzburg büszkélkedhet a Conversio Bagoariorum et Carantanorummal, e sajátos, Salzburgra oly jellemző genus mixtummal. Másrészt az Agilolfing-dinasztia utolsó hercege, III. Tasziló Nagy Károly általi trónfosztása és az önálló Bajor Hercegség felszámolása után Regensburg megszűnt hercegi székhely lenni, s a 798-ban érsekséggé emelkedett Salzburgi Püspökség a VIII. század végére vitathatatlan primátusra tett szert a többi bajor egyházi központ felett, vagyis immáron de iure is Bajorország hatalmi centrumává lett - e források kiemelt elemzését tehát már keletkezési helyük történeti-politikai fontossága is indokolja. Harmadrészt pedig a IX. század végi salzburgi források egyedülálló jelentőségű információkkal gazdagítanak bennünket a Kárpát-medence - az avarok - történetét illetően. A salzburgi historiográfia kezdetei cím talán némi magyarázatra szorul. A vizsgálat tárgyául szolgáló források legtöbbje nem elsődlegesen historiografikus céllal íródott: birtokviták jegyzőkönyvszerű lejegyzése, paródiába hajló, álnéven írott kozmográfia, legenda, a kereszténységet imaközösségben összefoglaló névjegyzék, birtok- és adománykatalógus, sírfeliratnak, kísérőlevélnek, talán stílusgyakorlatnak szánt vers, az egyházmegye (vélt vagy valós) joghatóságát megvédő per vádirata vagy legitimációs anyaga. Mindegyikben jelen van a historiografikus elem, ám céljuk sokszor az elmúltak rögzítése mellett (vagy inkább által) gyakorlati, legitimációs, pragmatikus: a szerény locusból Bajorország szellemi, világi és egyházi középpontjává lett Salzburg helyének, szerepének, jelentőségének meghatározása, rögzítése a politika árjában."
Összefoglalóan az egyes fejezetek, illetve források kapcsán a következő megállapításokat vonja le Nótári. Az Írországból Bajorországba érkező Virgil számos tekintetben új fejezetet nyitott Salzburg történetében. Odilo, majd Tasziló hercegben - a felmerülő nézeteltérések a kapcsolat dinamikájának részét képezték, ám tartós ellentétről nem beszélhetünk - komoly támaszra találva megszilárdította egyházmegyéje helyzetét az elődjeként tisztelt Rupert és a nagy ellenfél, Bonifác lerakta egyházszervezeti alapokon építkezve. A püspökség, illetve a Szent Péter-kolostor javaiért és jogaiért folytatott küzdelme dokumetumaként született meg a Breves Notitiae részeként ránk maradt Libellus Virgilii, amelynek tanúsága szerint a bajor és frank tradíciót követve (szülőhazája, Írország szokásjogával szemben) a központi egyházi hatalom megerősítésére törekedett.
Virgil legkésőbb a salzburgi Rupert-dóm felszentelésének évére, 747-re megírta, illetve megírtatta Rupert életrajzát. A Gesta Sancti Hrodberti confessons kapcsán felmerülő négy kérdésre adható válaszaink röviden így foglalhatók össze. Rupert legkésőbb 696-ban jött püspöki székhelyéről, Wormsból Bajorországba. Salzburgban telepedett le, ahol szervezett formát és új lendületet adott a már meglévő keresztény életnek és közösségnek; templomokat és szerzetesi közösségeket alapított, azonban a - feltehetően már régebb óta létező - Szent Péter-kolostor alapítása nem az ő nevéhez köthető. A Liber confraternitatum nem más, mint egy élők és holtak neveit tartalmazó, a felsorolás, akikért a salzburgi Szent Péter-kolostor szerzetesi közössége imádkozott. A listát a VIII. század végén, még Virgil (749-784) püspök utolsó évében, vagyis 784-ben kezdték el vezetni, tehát még Bajorország frank annektálása előtt - érdemes megjegyezni, hogy a salzburgi Liber confraternitatum e műfaj legkorábbi ránk maradt darabja. E felsorolás természetesen nem historiografikus céllal keletkezett, ám a történész számára értékes következtetések levonását teszi lehetővé, hiszen nem csupán a kor vallásos világlátásába enged bepillantást, hanem egy merőben egyedi társadalomképet, mi több, politikai arculatot tár elénk a VIII. század végének Bajorországából.
A Notitia Arnonis megszületésének okaként Nagy Károly Bajorország feletti hatalomátvételét adhattuk meg, amelyre III. Tasziló, az Agilolfing-dinasztia utolsó hercegének trónfosztása révén kerülhetett sor. A frank uralkodó nagyhatalmi politikájának nem volt feltétlenül szüksége katonai összeütközésre ahhoz, hogy miután ellenfeleivel és ellenségeivel leszámolt, a hajdani Merowing-uralom alatt álló területen önállóságát immáron egyedüliként megőrző Bajorországot is beolvassza birodalmába, elegendőnek mutatkozott ravasz diplomáciai eszközökkel elszigetelni a hercegséget, s a maga számára megnyerni a bajorok egy, a majdani perben őt támogató csoportját. A perben nem csupán hajdani vétkeit, nevezetesen a 763-ban állítólagosan elkövetett harislizt, vagyis a királyi sereg önkényes elhagyását vetették Tasziló szemére, hiszen ez de iure nem lett volna elegendő a halálos ítélet kimondásához, hanem súlyos hűtlenséggel - számos, 757-ben és 781-ben tett hűségesküjének, illetve 787-es vazallusi esküjének megsze-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
