Az elmúlt évtized illiberális politikai átalakulásainak eredményeképpen egyre több a jogállamiság témakörét tárgyaló jog- és politikatudományi tanulmány, kötet jelenik meg. A 2010-et követő magyarországi közjogi fordulat kapcsán is számos írást közöltek az elmúlt tíz évben. Ezek egy része az újonnan megalkotott alkotmányos rend egyes jogszabályait, és az általuk teremtett jogi környezetet törekednek bemutatni vagy megérteni, míg mások ezzel szemben az alkotmányozási folyamat egészének legitimitását kérdőjelezik meg (főképp a negyedik alkotmánymódosítást követően).[1] A 2019-ben Majtényi László és Zsugyó Virág szerkesztésében megjelent "Harcz az alkotmányért" című kötet különleges helyet foglal el e művek sorában. A kötet a magyarországi jogállamiság lebontásának 2010-től kezdődő folyamatának dokumentálását tűzte ki célul.
1. Eötvös Károly 1909-ben, azonos címmel megjelent kötetének előszavában azt olvashatjuk, hogy beszédeinek ilyen formában való megjelentetésére többek között azért volt szükség, hogy "az eseményektől távol álló olvasó" is láthassa, megérthesse annak a történelmi időszaknak az "államéleti és törvényhozási tüneteit", melyben Eötvös munkássága zajlott. A szerző saját tevékenységét katalogizálja, annak érdekében, hogy "küzdelm[ének] emlékei s a kötelesség hű teljesítésének tanúbizonyságai" strukturált formában jelenjenek meg.[2]
A kötet hasonló alapokra támaszkodva jött létre, ez indokolhatja a címválasztást is. A szerkesztők előszava szerint e kötet napjaink történelmének pillanatképeit rögzíti.[3] Hasonlóan az Eötvös beszédeit összefoglaló munkához, olyan elemzéseket tartalmaz, mely az államélet és a törvényhozás mai magyarországi betegségeinek tünetegyütteseit próbálja számba venni, illetve megérteni. Pontosabban Eötvöshöz hasonlóan - álláspontom szerint ez a kötet egyik legnagyobb erénye -, mindezt olyan formában közli, amely az olyan olvasó számára is hasznos lehet, aki egyébként a hétköznapokban "az eseményektől távol áll". Ugyanis a kötetben megjelent munkák, még ha el is jutnak, jutottak eredeti megjelenésük időpontjában számos, egyébként a jogállamiság kérdéseivel nem foglalkozó olvasóhoz, valószínűsíthető, hogy csupán az itt dokumentált eseményeknek egy részét, de semmiképpen sem egészét ismerhette meg a nagyközönség. Alkotmányjogi elemzéseket olvashatunk, azonban mivel a közölt írások korábban olyan lapok hasábjain jelentek meg, melyek természetszerűleg kevésbé akadémiai nyelvezetet követelnek meg, illetve terjedelmük is erősen korlátozott, így a kötet elemzései könnyen érthetők azok számára is, akik esetleg most először találkoznának az alkotmányjog, alkotmányosság kérdéskörével.
2. A kötet három civil szervezet munkáját összegzi: az elemzések (melyek a Jogállamvédő program keretében készültek) elkészítésében közreműködtek az Eötvös Károly Intézet (EKINT) és a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért munkatársai. A négy fejezetből álló munkában tehát a magyarországi civil szféra e része munkatársainak elemzéseit egy kötetben veheti kezébe az olvasó. Ez az együttes közlés fontos és hasznos törekvés.
Az itt összegyűjtött elemzések korábbi, eredeti megjelenésükhöz képest változatlan formában kerültek be a kötetbe. A szerkesztők megjegyzik, hogy bizonyos esetekben már megváltozhattak az egy-egy elemzésben leírt körülmények, illetve előfordul, hogy az itt előrevetített következményekkel most már ténylegesen tisztában lehetünk. Nem teljesen világos, hogy miért ne lehetne utólagos kommentárokkal reflektálni az elemzés megszületésének időpontja óta eltelt időre. Sőt valójában azt gondolom, hogy nagyon is tanulságos lenne látni, hogy a kötet közreműködői mit gondolnak azóta másképp. Véleményem szerint ez nem (a szerkesztők szavaival élve) "utólagos okoskodás vagy megvilágosodás"[4] leírása lehetne, hanem az olvasóközönség számára még hasznosabbá tenné a kötetet. Akár az egyetemi hallgatók, fiatal kutatók, de az egyébként a széles olvasóközönség számára is releváns lehetne, hogy egy-egy elemzés szerzője hogyan alakította át korábbi álláspontját, miben módosított az események alakulása korábbi gondolkodásán, egyáltalán módosított-e valamit.
3. A fejezetek olykor kronologikusan, máskor tematikusan szerveződnek. Az első három fejezet összességében ténylegesen katalogizál, leltároz.
3.1. Az első fejezet A jogállamiság pusztulása címmel számba veszi a magyar jogállamiság leépítésének 2010 és 2014 közötti lépéseit. Tematikusan rendezett alfejezetek
- 225/226 -
(a 2014-es választások előtt az azóta már megszűnt Népszabadságban megjelent cikksorozatból összeállítva) az Alaptörvény megalkotásának és alakításának mikéntjére, a jogállami intézmények és hatalommegosztás leépítésére, a politikai verseny ellehetetlenítésére, az emberi jogok feltétel nélküli elismerésének hiányára és végül általános rendszerkarakterisztikai elemekre is rámutatnak (itt már továbblép a fejezet a 2015-ös és 2016-os év eseményeire is). E fejezet végén találkozik az olvasó az EKINT által 2014-ben készített magyarázó széljegyzetekkel, melyek segítségül szolgálnak a tárgyalt jelenségek megértéséhez.[5] Ezek a jegyzetek hasznosak ugyan, de ismét felmerül a kérdés, hogy nem lett volna-e hasznosabb frissíteni és némileg megszerkeszteni a szövegeket annak érdekében, hogy az olvasó könnyebben forgathassa a könyvet.
3.2. A második fejezet Alaptörvény-kritika - ösvények és taposóaknák címmel az alkotmányozás folyamatát és az alaptörvény-módosítás hullámait elemzi négy részben. A 2011-ben történő legfontosabb változásokra helyezik a hangsúlyt (intézményi struktúrák átalakítása, választójogi rendszer átírása, az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése), de emellett azt is érdemben szóvá teszik, hogy az alkotmányozási folyamat maga, annak bizonytalanságaival, átláthatatlanságával együtt mennyiben nem felelnek meg a jogállamiság követelményeinek. A további alfejezetekben az Alaptörvény-módosítások sajátosságait elemzi a kötet. A szervezetek értékelése szerint: "az Alaptörvény nem javított a hazai alkotmányosság állapotán. A kormány a módosítással elsősorban nemzetközi megítélésén próbált javítani, miközben a »korrigált« szabályok tartalmi alkotmányellenessége megmaradt, hiszen a módosítások csupán az alacsonyabb szintű jogszabályokhoz és a már megvalósult helyzethez igazították az Alaptörvényt."[6]
Érdekes döntés, hogy az Alaptörvény hatodik módosításáról az EKINT egy olyan álláspontját közlik a szerkesztők, melyhez képest az Alaptörvény módosításai "jóval visszafogottabb, korlátozottabb időkeretben érvényesülő, a kormány kizárólagos döntési jogkörétől a parlamenti ellenőrzés felé elmozduló koncepciót tartalmaznak."[7] Ugyan hozzáteszik, hogy a kritika "több pontja továbbra is megállja a helyét", de ez jó példája annak, hogy milyen hasznos lenne az, hogy egy frissített, az azóta eltelt időszak eseményeire reflektáló elemzés helyet kapjon a kötetben. Természetesen továbbra is igazolható ennek az elemzésnek a hiánya, azzal, hogy a kötet célja a dokumentálás és ezzel az elemzéssel éppen annak a pillanatképét rögzítik, hogy a civil szféra és a nyilvánosság ki volt zárva az alkotmánymódosítások folyamatából. Azonban az olvasóban mégiscsak kialakul annak igénye, hogy egy a jelenre reflektáló elemzést olvasson. Talán célszerű lett volna itt is jegyzeteket alkalmazni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
