Az Alkotmány 29. § (1) bekezdése szerint a köztársasági elnök "őrködik az államszervezet demokratikus működése felett." Az Alkotmány tehát a köztársasági elnököt azzal bízta meg, hogy az államszervezet demokratikus működésének őre legyen. Az Alkotmánybíróság szerint az alaptörvénynek ez a rendelkezése a köztársasági elnök egyik alapvető feladatát jelöli meg, amit az egyes hatáskörök értelmezésénél alapul kell venni.[1] Ez az alkotmányi rendelkezés azonban önmagában nem ad semmilyen tartalmi elemet annak megállapításához, hogy mit kell érteni az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés - mint köztársasági elnöki funkció - alatt. Nem világos tehát, hogy miben nyilvánul meg a köztársasági elnök őrködő szerepe, mi ennek a tartalma, mikor és hogyan gyakorolhatja az államfő ezt a funkcióját. Az alkotmányi rendelkezés homályossága következtében e kérdésekre az alaptörvény értelmezésével kell választ adni.
Az "őrködik" ige általános jelentése szerint "őrként szolgálatot teljesít", "féltő gonddal vigyáz valamire".[2] Aki tehát "őrködik", az "őr", vagyis általános köznyelvi jelentése szerint az, aki "hivatásszerűen vagy megbízásból vigyáz, felügyel".[3] Ebből az általános meghatározásból ezért az a következtetés vonható le, hogy a köztársasági elnöknek figyelnie, ügyelnie, vigyáznia, ellenőriznie kell az államszervezet demokratikus működését.
Az alkotmányi rendelkezésben meghatározott "őrködés" tárgyát az államszervezet demokratikus működése jelenti, vagyis ennyiben az őrködés nem parttalan fogalom, hanem meghatározott tárgyra irányul. Ezért feltétlenül indokolt vizsgálni az államszervezet demokratikus működésének jelentéstartalmát is.
Az államszervezet alatt - az alaptörvényből következően - a Magyar Köztársaság államszervezete értendő. Az államszervezet létrehozásának és alakításának legfőbb jogi normája az Alkotmány, ami az állami folyamatok rendjét rögzíti, meghatározza az állami szervek szabályozását, felhatalmazását és cselekvésük kereteit. Az Alkotmány oly módon szabályozza az államszervezet és az állami szervek összetételét és működését, ami megfelel feladataik sajátosságának, és ezáltal biztosíthatja az állami funkciók szakszerű gyakorlását. A normatív Alkotmány tehát az államhatalom szervezetének alapvető sémáját mindenkire nézve kötelező jelleggel rajzolja meg: megállapítja a legfontosabb állami szervek körét, kompetenciájukat, azokat a formákat és eljárásmódokat, amelyekben az államhatalom gyakorlása, a politikai akaratképzés és döntéshozatal végbemegy. Az Alkotmány az államszervezetnek azokra az elemeire vonatkozóan tartalmaz előírásokat, amelyek az egész államszervezet szempontjából meghatározó és garanciális jelentőségűek.[4] Az Alkotmány egyrészt maga rendelkezik az állam egyes - kiemelkedő jelentőségű - szerveiről, másrészt ezek létrehozatalának feltételeit és eljárását állapítja meg, azaz kreációs felhatalmazást ad a törvényhozó hatalomnak vagy a végrehajtás központi szerveinek. Ezzel lehetővé teszi az állami funkciók gyakorlását végző szervek létrehozatalát, és meghatározza az államszervezetben elfoglalt helyüket, feladat- és hatáskörüket, funkciójukat, illetőleg műkö-
- 141/142 -
dési módjukat.[5] Az államszervezet alkotmányi szintű szabályozásának következménye, hogy a legmagasabb normatív szintű szabályozásból adódóan az államszervezet és az egyes állami szervek alaptörvényi igazolást és alkotmányi védelmet kapnak, ami hozzájárul az államszervezet keretének stabilitásához, ez pedig a kiszámíthatóságot és az átláthatóságot növeli.[6] Az államszervezettel kapcsolatban megállapítható, hogy ennek létezik ún. struktúrája, amit szokás az államszervezet statikus részeként is meghatározni, valamint funkcionális rendszere, amit az államszervezet dinamikájaként is jelölnek.[7] Az államszervezet struktúráját maguk az egyes állami szervek, és ezeknek a szerveknek az egymáshoz való viszonya jeleníti meg. Az államszervezet funkcionális rendszere tulajdonképpen az állam működő szervezetét, az állami mechanizmust -mint összefüggő, egymás után lejátszódó mozgások, folyamatok összességét, rendszerét - jelenti. Ebben az értelemben egyes állami szervek működése feltételezi más állami szervek előzetes, együttes, vagy utólagos működését, azaz az állam szervei - tevékenységük során - összekapcsolódnak egymással, illetve valamely állami szerv tevékenységének előfeltétele más állami szerv(ek) előzetes vagy utólagos tevékenysége. A "működés" ebben az értelemben azt fejezi ki, hogy az állami szervek és maga az államszervezet rendeltetésszerű tevékenységet végezve állnak fenn. Az alkotmányos jogállamban ugyanis az állami szervek és az államszervezet tevékenységét jogi előírások szabályozzák, ezért az állami szervek a jogszabályok által megállapított keretek között és módon fejtik ki tevékenységüket. A "demokratikus működés" - mint az államszervezet feladatellátásának meghatározott minősége - az alkotmányos és törvényes működéssel egyezik meg,[8] de csak akkor, ha az alkotmányos és törvényes működés egyben demokratikus is. A demokratikus jelző a működés materiális értéktartalmát határozza meg.[9] Az államszervezet demokratikus működésének kötelezettsége az Alkotmány alaptörvényi jellegéből[10] és konkrét előírásaiból adódik: egyrészt abból az értékdöntésből,[11] hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam,[12] másrészt abból, hogy az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire - így az állami szervekre és az államszervezetre is - egyaránt kötelezőek.[13] Ebből adódóan az Alkotmányban és az alkotmányos jogszabályokban megfogalmazott összes - az állami szerveket és az államszervezetet érintő - követelmény az államszervezet minden elemére - szervére, intézményére, a köztük lévő viszonyra, valamint a működésüket meghatározó elvekre és szabályokra - vonatkozik. Ezek betartása az államszervezet egésze számára - így a köztársasági elnökre is - kötelező. Ez teszi lehetővé az állami szervek tevékenységének és mulasztásainak az Alkotmányra, az alkotmányosságra és a törvényességre tekintettel történő kontrollálhatóságát, az államszervezet demokratikus működésének ellenőrizhetőségét. Mivel az államszervezet demokratikus működésének követelménye az államszervezet minden eleme számára kötelező, ezért esetükben a folyamatos önkontroll is feltételezhető és elvárható. Emellett azonban szükség van arra is, hogy az önellenőrzés mellett legyenek olyan biztosítékok, amelyek hatékony garanciát jelenthetnek az államszervezet demokratikus működését előíró normák betartásában, az esetleg bekövetkező alkotmány- és jogszabálysértések orvoslásában.[14] Az "őrködés" tehát olyan funkciót jelent, ami védelmet nyújt a normasértésekkel és az államszervezet esetleges működési zavaraival szemben, továbbá hozzájárul ahhoz, hogy az államszervezet effektív és demokratikus módon biztosítsa az álla-
- 142/143 -
mi célok elérését, az állami feladatok ellátását, az állami tevékenység eredményes megvalósulását, a hatalmi egyensúly fenntartását, valamint az alapvető jogokat tiszteletben tartó hatalomgyakorlást.
A köztársasági elnök állami szervként maga is az államszervezet része, de az alkotmányi feladat-meghatározás következtében - az államszervezet egyik elemeként - specifikus feladattal rendelkezik az államszervezet egészének irányában. Az "őrködés" feladata azt hivatott kifejezésre juttatni, hogy a köztársasági elnök ügyel az államszervezet demokratikus működésére: figyelemmel kíséri az erre vonatkozó szabályok betartását, vigyáz arra, hogy a működés során ne keletkezzenek zavarok, illetőleg ha ez mégis bekövetkezik, akkor e zavarok elhárítása érdekében él az Alkotmányban és a törvényekben biztosított jogosítványaival. E rendelkezés ennyiben az államfő egyik alapvető, alkotmányvédő feladatát jelöli meg, és ennyiben sajátos garanciát jelent az államszervezet demokratikus működésének biztosításában. Mivel az államszervezet esetében a jogszerű működés mellett alapvető alkotmányi cél[15] a stabilitás és a funkcióképesség is - mert ezek nélkül az állam cselekvő- és működésképtelenné válna - ezért az őrködésnek erre is ki kell terjednie.
A köztársasági elnök őrködési feladatának alkotmányi meghatározása önmagában semmit sem mond arról, hogy ezt az államfő milyen hatáskörök útján, illetve egyedül vagy más állami szervekkel együtt, valamint szabadon döntve, vagy bizonyos kötöttségek által korlátozva látja-e el. Mivel a köztársasági elnök maga is az államszervezet része, továbbá tevékenysége az Alkotmány döntési struktúrájának keretében végzendő, ezért ez a rendelkezés további értelmezésre szorul. Az Alkotmánybíróság helyesen járt el akkor, amikor az "őrködés" funkciójának meghatározása során a köztársasági elnök ehhez kapcsolódó hatásköreit az Alkotmány szisztematikájára tekintettel interpretálta. A köztársasági elnök őrködési funkciójának ugyanis nem lehet az alaptörvény rendszerétől eltérő értelmezést adni. A meghatározó szempont tehát az Alkotmány egésze, mert ha a köztársasági elnök számára ettől eltérő felhatalmazás volna megállapítható, akkor funkcióinak nem lenne alaptörvényi korlátja. Az Alkotmány a köztársasági elnököt nem emelte a többi alkotmányos állami szerv fölé - mivel ilyen jellegű szabályozás nem található az alaptörvényben - ebből következően funkciói és hatáskörei sem értelmezhetők a többi szerv felett állónak, illetve olyannak, amelyet az Alkotmány alapelveivel - különösen a jogállamiság és az ebbe tartozó hatalmi ágak elválasztásának elvével - szemben gyakorolhatna. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "A demokratikus jogállam követelménye a hatalommegosztás, illetve az Alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok megléte és azok feltétlen betartása. A hatalommegosztás elvének megfelelően a hatalmi ágak egymás tevékenységét kölcsönösen ellenőrzik, ellensúlyozzák, érdemben korlátozzák; hatásköreik gyakorlása során az Alkotmányban meghatározott esetekben a hatalmi ágak együttműködésre kötelesek és tiszteletben kell tartaniuk az elválasztott hatalmi szervezetek döntéseit és autonómiáját."[16] Ebből egyértelműen következik, hogy a köztársasági elnöknek az őrködési funkció ellátásakor erre feltétel nélkül tekintettel kell lennie: nem vonhatja el másik alkotmányos állami szerv hatásköreit, de őrködési feladatának ellátása során egyes hatásköreinek gyakorlásával korlátozhatja más állami szervek jogkörét. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az egyes alkotmányos szervek egymás működését, a hatáskörök gyakorlását akadályozhatnák.[17] A köztársasági elnök őrködési funkciója tehát nem emelhető ki az alaptörvény kontextusából és ebből nem vezethető le az elnök államszervezet feletti pozíciója, vagy akár speciális hatalmi helyzete.[18] Pusztán annyi állapítható meg, hogy a köztársasági elnöknek - mint az államszervezet egyik elemének - sajátos feladata van a demokratikus működés garantálásában.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés - hasonlóan a nemzet egységének kifejezéséhez - nem hatásköri szabály. A köztársasági elnök az államszervezet demokratikus működése feletti őrködést az Alkotmányban meghatározott egyes hatáskörökben, azok felté-
- 143/144 -
telei szerint látja el,[19] vagyis az alaptörvényben megállapított különböző jogkörei gyakorlásával végzi.[20] "Az Alkotmány szóhasználata is kifejezi a köztársasági elnök feladatának sajátosságát az alkotmányosság védelmében. Az Országgyűlés, a Kormány, a bíróságok 'védik' és 'biztosítják' az alkotmányos rendet, valamint az állampolgárok jogait; ezt a funkciót az egész társadalom vonatkozásában, saját cselekvésükkel látják el."[21] A köztársasági elnök csupán az államszervezet demokratikus működése felett "őrködik", vagyis sem sérelem esetén, sem a jogok biztosítása céljából nem maga cselekszik, hanem általában más szervhez fordul, vagy ha maga cselekszik, az elnöki döntésért más szerv vállalja a politikai felelősséget. Csakis így maradhat pártatlan, a "nemzet egységének kifejezése" így lehet összhangban az "őrködéssel".[22] A köztársasági elnök tehát az "őrködés" feladatát csak konkrét hatáskörein keresztül, ezek gyakorlásával láthatja el:[23] "az elnök minden nevesített hatásköre úgy értelmezendő, miszerint annak tartalmában az alkotmányosság fölötti őrködés döntő szempont."[24] Mivel a köztársasági elnök maga is állami szerv, ekként az államszervezet része, nem áll a többi alkotmányos állami szerv felett, továbbá kötve van az Alkotmányhoz, ezért csak azt teheti meg, amire az alaptörvény kifejezetten felhatalmazza. A jogállamiságból adódóan vonatkozik rá az a követelmény is, hogy hatásköreit jóhiszeműen, kiszámíthatóan, más szervek hatásköreit tiszteletben tartva gyakorolja. Így őrködést feladata nem szolgálhat további hatáskörök fonásaként, "mindössze az Alkotmányban már eleve biztosított hatáskörök tartalma megállapításának mércéjeként jöhet szóba,"[25] vagyis azt az igényt, követelményt határozza meg, ami az egyes hatáskörök megítélésének alapja, amihez viszonyítva a konkrét hatásköröket értékelni lehet.
Az őrködés funkcióját meghatározó alkotmányi rendelkezésből nem válik világossá, hogy mi ennek a tartalma, és milyen módon gyakorolható, vagyis mely esetekben (milyen szituációkban, illetve mivel összefüggésben) és hogyan kell a köztársasági elnöknek e funkcióját ellátnia: mit ölel fel az őrködés, illetőleg folyamatos feladatról van-e szó, vagy a köztársasági elnök aktivitását csak krízishelyzetekben teszi megköveteltté.
a) A köztársasági elnök őrködési feladata - tárgyi körülhatároltságából (az államszervezet demokratikus működése felett ellátandó őrködésből), illetve az államszervezet funkcióképességének megőrzéséből adódóan - feltételezi, hogy ezt az államfőnek folyamatosan - az államügyek szokásos menetébe illeszkedően - kell teljesítenie. Ezért az Alkotmánybíróság azt állapította meg,[26] hogy "Az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés - mint a köztársasági elnöki intézmény egyik alapvető feladata - nemcsak az elnök rendkívüli beavatkozási jogosítványai esetén szolgál az alkotmányértelmezés alapjául. Következik ebből a feladatból az is, hogy a köztársasági elnöknek hatásköri jogai gyakorlása során mindig figyelemmel kell lennie az egész államszervezet demokratikus működésére, beleértve ebbe annak eljárási és technikai szempontjait is."[27] Az "őrködés" tehát nem korlátozódik krízishelyzetek feloldására, nem tételezi fel az államszervezet válságát, hanem része az államügyek szokásos menetének, és benne a köztársasági elnök saját joggyakorlásának is.[28] Ebből következően a köztársasági elnöknek az őrködési funkció gyakorlásakor az államügyek folyamatos intézését, ezek zökkenőmentes ellátását kell biztosítania: hozzá kell járulnia, hogy minden állami szerv és az államszervezet alkotmányosan és törvényesen működjön.[29] Az alkotmányosságot és jogszerűséget a köztársasági elnök általánosságban biztosítja az államszervezet demokratikus működésének fenntartása során.[30]
b) Nyilvánvaló azonban, hogy a köztársasági elnök őrködési funkciója gyakorlásának kiemelkedően fontos esete az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavara. Az Alkotmánybíróság szerint azonban az alaptörvény 29. §-ában megjelölt funkció "önmagában nem ad semmilyen tartalmi elemet annak megállapításá-
- 144/145 -
hoz, hogy mi minősülhet az államszervezet működése súlyos zavarának."[31] Mivel az elnök bármely jogköre összefüggésbe hozható az őrködési funkcióval, ezért a testület szerint a köztársasági elnök érdemi, ún. önálló politikai döntési hatáskörei adhatnak eligazodást. Ezek azok a döntések, amelyeknek közös jellemzője, hogy akkor kerül sor rájuk, amikor az államszervezetben súlyos zavar támad,[32] és amelyek szintén az alaptörvény szisztematikájából vezethetők le. A testület már 1991-ben azt rögzítette, hogy az "őrködés" funkciójából adódóan a köztársasági elnököt önálló politikai döntési jog illeti meg: "Az Alkotmány kivételesen olyan döntésre is feljogosítja a köztársasági elnököt, amely végleges, felülbírálhatatlan, de amelyért sem a köztársasági elnök, sem más szerv nem visel politikai felelősséget az Országgyűlés előtt (önálló politikai döntés). Az Alkotmány ugyanis nem köti ezeknek a döntéseknek az érvényességét sem ellenjegyzéshez, sem más szervek előzetes döntéséhez, s utólagos felülvizsgálatukat sem teszi lehetővé."[33] "A köztársasági elnök önálló politikai döntést - mint azt az Alkotmányban szereplő felhatalmazások mutatják - azokban az esetekben hozhat, amikor az államszervezet demokratikus működésében súlyos zavarok támadnak, amelyek elhárítása az ő beavatkozását igényli. Az elnök kivételes intézkedésével átlendíti az államgépezetet a holtponton, hogy normális működése újból beindulhasson. A köztársasági elnök a beavatkozással az Alkotmány 29. § (1) bekezdésében meghatározott feladatának tesz eleget: 'őrködik az államszervezet demokratikus működése felett'."[34] A testület azt is kifejezésre juttatta, hogy a köztársasági elnök - alkotmányos jogállásából fakadóan - önálló döntést[35] csak kivételes esetben, és csak akkor hozhat, ha e döntés nélkül az államszervezet demokratikus működésének olyan súlyos zavara következne be, amelyet más jogköreinek gyakorlásával nem tudna elhárítani. "Az Alkotmány alapján a köztársasági elnököt abban az esetben illeti meg az önálló döntési jog, ha az államszervezet megszokott működése kibillen az egyensúlyából, és a köztársasági elnök ellensúlyozó szerepére van szükség..."[36] A köztársasági elnök önálló döntéshozatali jogköre - éppen a köztársasági elnöki alkotmányos jogintézmény védelmében - rendkívül szűk körű, azt maga az Alkotmány állapítja meg, vagy közvetlenül levezethető valamely alkotmányos kötelezettségéből.[37] A testület azt is rögzítette, hogy "Az önálló politikai döntés a köztársasági elnök jogállását és az államszervezet demokratikus működése feletti funkcióját szolgáló tipikus jogosítványait tekintve rendhagyó, kivételes és végső eszköz. Az elnöknek számos lehetősége van arra, hogy kezdeményező vagy ellenőrző jogköreit felhasználva az államszervezet működésében tapasztalt hibák ellen fellépjen."[38] E fellépése során azonban az elnök csak azokat a jogosítványokat alkalmazhatja, amelyeket számára az Alkotmány megállapított: az őrködési funkció korántsem korlátlan eszköztárat és cselekvési lehetőségeket jelent, hanem csakis az Alkotmányból vagy más jogszabályból levezethető hatáskör gyakorlását, illetve meghatározott eszközök igénybe vételét.
c) Az Alkotmánybíróság szerint "A köztársasági elnök az Alkotmány 29. § (1) bekezdése alapján az államszervezet demokratikus működése, s ezen belül az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti demokratikus jogállam követelményének megvalósulása felett is őrködik."[39] A demokratikus jogállam ugyanis feltételezi a demokratikusan elfogadott eljárási szabályokat, illetve az azoknak megfelelő döntéshozatalt. "Az alkotmányos demokrácia összetett rendszer, melyben részletes eljárási szabályok rendezik több szerv - olykor folyamatos - együttműködését. A szervek együttműködését, tevékenységük kölcsönös ellenőrzését biztosító szabályok azért jelentősek, mert az eljárás eredményének - a döntésnek - a demokratikus legitimitását az eljárási szabályok megléte, továbbá feltétlen és maradéktalan betartása biztosítja. Az alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok megsértése formailag érvénytelen (közjogi érvénytelenség) és illegitim döntést eredményez. Az Alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok sérelmével meghozott döntésnek nincs sem alkotmányos legalitása, sem demokratikus legitimitása."[40] "Az eljárási szabályok kivétel nélküli és feltétlen betartása a demokratikus jogállamiság alapvető követelménye. Az eljárási értelemben vett együttműködés azt jelenti, hogy az adott döntéshozatali eljárásban résztvevő minden szervezet, intézmény, közjogi méltóság korlátozás nélkül és zavartalanul élhet az eljárásban meghatározott jogaival, gyakorolhatja hatáskörét, és biztosan számíthat arra, hogy az eljárás minden résztvevője biztosítja és tiszteletben tartja az ő döntéshozatali jogosítványait. Az alkotmányos demokráciában az eljárási szabályok kivétel nélküli és feltétlen betartását elsősorban a döntéshozatalban
- 145/146 -
résztvevő - ellenérdekű és olykor eltérő jogállású, eltérő funkciókat betöltő - szervek ellenőrzik és kényszerítik ki. Az eljárási szabályokat sértő módon meghozott döntés alkotmányos legalitását és legitimitását bármely, a döntéshozatalban részt vevő személy, szervezet vagy intézmény - jogszerűen és jogilag szabályozott eljárásban - kétségbe vonhatja."[41] Az államszervezet stabilitása és funkcióképessége követelményének tehát az államszervezet dinamikája során is meg kell valósulnia, ezért a köztársasági elnöknek a döntéshozatali folyamat (ennek eljárási szabályai) felett is őrködnie kell. A köztársasági elnöknek az őrködési funkció ellátása során ugyanakkor illeszkednie kell az Alkotmány által kialakított államszervezet működésébe, tehát ő maga sem okozhatja ennek zavarát. Az Alkotmánybíróság ennek kapcsán kinyilvánította, hogy "Az elnök döntése igen gyakran a döntést kezdeményező, illetve az azért politikai felelősséget viselő szerv jogkörének gyakorlásával kapcsolódik össze, úgy, hogy csak a két döntés együtt váltja ki a kívánt joghatást. Más esetben pedig az elnök kezdeményező aktusát más szervnek az elnököt is kötelező döntése követi. Az elnöki jogkörök beágyazódása a legfelsőbb állami szervek döntési mechanizmusába alapot ad a köztársasági elnök mások döntésével összefüggő jogosítványainak olyan értelmezésére, hogy azokat a köztársasági elnök bizonyos határidőn belül köteles gyakorolni akkor is, ha az Alkotmány szövege az illető jogkör gyakorlására sem kötelességet, sem határidőt nem ír elő kifejezetten."[42] Ebből az a következtetés is levonható, hogy az elnöknek az államszervezet demokratikus működése feletti őrködésből - mint elnöki feladatból - adódóan indokolatlan késedelem nélkül kell döntenie - különben az államszervezetbe tartozó más állami szerv demokratikus működését akadályozná - ugyanakkor kellő időre van szüksége ahhoz, hogy eleget tehessen az adott jogkörével kapcsolatos garanciális feladatának.[43] "Az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés feladata nem arra kötelezi az elnököt, hogy minden előterjesztés jogszerűségének ügyében kiterjedt és részletekbe menő vizsgálatot folytasson, hanem hogy a nyilvánvaló vagy egyébként tudomására jutott jogsértések esetén fellépjen."[44] Ez a megállapítás is azt támasztja alá, hogy a köztársasági elnök nem rendelkezik korlátlan eszköztárral és cselekvési lehetőségekkel az őrködési funkció ellátásakor.
d) Az Alkotmánybíróság az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés részévé nyilvánította az állam alapvető jogokkal kapcsolatos intézményvédelmi kötelezettségét is.[45] A testület értelmezése szerint az államszervezet demokratikus működése magában foglalja azt a követelményt is, hogy az állam - szerveinek tevékenységén keresztül - eleget tesz az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó alkotmányos kötelességének.[46] "Az államnak kötelessége az alanyi alapjogok védelme mellett az egyes szervek működését úgy kiépíteni és fenntartani, hogy azok az alapjogokat - az alanyi igényektől függetlenül is - biztosítsák. Az alapjog sérelme tehát nem választható el a szerv működésétől. A szerv alapvető feladatának lehetetlenülése nyilvánul meg az alapjog érvényesítésére vagy védelmére való képtelenségében."[47] Ennek az értelmezésnek a következtében a köztársasági elnök őrködési funkciója elvileg e kérdésekre is kiterjed. Az Alkotmánybíróság azonban azt is megállapította, hogy "[a]z államszervezet demokratikus működésének súlyos zavarát a köztársasági elnök a kinevezési jog gyakorlásával összefüggésben akkor állapíthatja meg, ha alapos okkal arra következtet, hogy a személyre tett javaslat teljesítése miatt a kinevezéssel érintett szerv alapfeladatainak ellátására - beleértve a szerv működésével kapcsolatos alapvető jogok intézményes védelmét is - képtelenné válnék."[48] A köztársasági elnök kinevezési jogköre ugyanis érinthet közhatalmi, egyéb állami és nem állami szerveket, ezért a különböző szervtípusokra - és az általuk kiemelten védett alapjogokra is - ez a követelmény eltérően alkalmazandó.[49] A köztársasági elnök őrködési funkciója tehát kiterjed az alapvető jogok érvényesülésének garantálására is.[50]
e) Egyet kell érteni azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a köztársasági elnök "őrködési feladatá-
- 146/147 -
ból" nem hiányozhat az Alkotmány értékrendjének őrzési feladata sem.[51] Bár az Alkotmánybíróság többségi döntése szerint az alkotmányos értékrend[52] nem azonos az államszervezet demokratikus működésével, hanem ennek alternatívája, ezért a köztársasági elnöknek az Alkotmány 29. § (1) bekezdésében meghatározott őrködés funkcióját csak bizonyos hatásköreire tartotta alkalmazhatónak,[53] ez a többségi álláspont azonban mégsem helyeselhető.[54] Sokkal inkább azoknak a határozathoz fűzött különvéleményeknek van igazuk, amelyek szerint a köztársasági elnök jogállása alapját képező "őrködik az államszervezet demokratikus működése felett" kitétel az alkotmányos rend védelmének speciális, a köztársasági elnök alkotmányos jogállásához igazodó formája, amely egyúttal iránymutatásként is szolgál egyes jogkörei gyakorlása során.[55] Az államszervezet demokratikus működésének zavara ugyanis bekövetkezhet az Alkotmány alapvető értékrendjének - mint az államszervezet demokratikus működése tartalmi érvényesülését jelentő elemnek - a sérülése esetén is, mivel az alkotmányi értékek alaptörvényi rangra emelt, tehát legnagyobb normatív erővel felruházott, vagyis normatartalmakban megtestesülő értékek.[56] Ekként az alkotmányos értékrendnek az államszervezet és egyes elemei alkotmányos és törvényes működésében is kifejezésre kell jutnia, azaz nem választható el az államszervezet demokratikus működésének követelményétől,[57] mivel ennek tartalmi elemét jelentik. Az alkotmányos értékrend sérelme döntően a normasértések, a normáktól való eltérések, és a normáknak való meg nem felelések körében értékelhető, így az alkotmányosság, a törvényesség, és a normaütközések (illetve -zavarok) problematikájának keretében minősíthető. Nem lehet tehát arra a következtetésre jutni, hogy a köztársasági elnöknek az Alkotmány 29. § (1) bekezdésében foglalt jogállástól függetlenül volna feladata "az alkotmányos értékrend védelme".[58] Az Alkotmány elvont értékrendjének védelme nem specifikusan a köztársasági elnök feladata: a jogállamiság és az alkotmányosság védelme valamennyi alkotmányos intézmény kötelezettsége. Ezt a kötelezettséget a köztársasági elnök esetében az Alkotmány 29. § (1) bekezdése nevesíti.[59] "Az alkotmányosság köztársasági elnök általi védelme tehát a köztársasági elnök jogállásának része, nem pedig az államfő jogállásától függetlenül létező, az egyes köztársasági elnöki hatáskörökből levezethető feladat."[60] Ezt támasztja alá az az érv is, hogy "[a]z Alkotmány értékrendjének őrzése elsősorban az Alkotmány hiteles értelmezése útján, az alkotmánybírósági hatáskörök gyakorlásában bontakozik ki a maga teljességében."[61] Ez a megállapítás azért is támogatható, mert az államszervezet működési zavarainak elhárításában, a hibás működés megakadályozásában más pozíciót foglal el a köztársasági elnök, mint az Alkotmánybíróság. A köztársasági elnök alapvető feladata az, hogy őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett - beleértve az alkotmányos értékrend védelmét is -, ami alkotmányvédő szerep és sajátos garancia, de ekként nem kizárólagos államfői funkció.[62] A köztársasági elnök nem az "alkotmány őre",[63] mert e funkció a Magyar Köztársaságban alapvetően az Alkotmánybírósághoz rendelt. Az elnök legfeljebb az államszervezet alkotmányos és törvényes működése feletti őrködési funkciójának megvalósításával az Alkotmány "társőre" lehet,[64] az Alkotmányt és az alkotmányos törvényeket oltalmazó funkciót gyakorolhat, de az Alkotmánybíróság erga omnes hatályú döntései rá is kötelezőek. Mivel az őrködés alapvető feladatát a számára biztosított jogkörökön keresztül láthatja el, ezért az "őrködés" tartalmát a köztársasági elnök különböző jogkörei alapján lehet meghatározni. Ennek következtében egyet kell érteni azzal a megállapítás-
- 147/148 -
sal, hogy "az Alkotmánybíróság nem adhat a köztársasági elnöknek olyan többletjogokat, amelyek megváltoztatják a hatalommegosztásban elfoglalt helyzetét, nem rendezheti át az államszervezeti rendszer egészén belüli egyensúlyi viszonyokat."[65] Ha ugyanis a köztársasági elnök az őrködési funkciójától elválasztott alkotmányos értékrend védelmének ellátása érdekében új - az Alkotmányban nem szereplő - hatáskört kaphatna, akkor ez konkrét felhatalmazás nélküli hatalomgyakorlásra adna lehetőséget a számára.[66] Az ilyen értelmezés ellentmond az alkotmányi alapelveknek - illetve az ezzel összefüggésben korábban megállapított alkotmánybírósági értelmezéseknek -, továbbá az Alkotmányban kialakított államszervezeti rendszernek és a köztársasági elnök őrködési funkciójának, valamint az államfő jogállásának.
Mivel az Alkotmánybíróság szerint az őrködés funkciója a köztársasági elnök konkrét hatáskörein keresztül valósul meg, ezért az elnök bármely jogköre összefüggésbe hozható az őrködési funkcióval; következésképp az Alkotmány egyetlen elnöki jogkörre nézve sem zárja ki azt, hogy annak keretében őrködési funkcióját gyakorolja. Vonatkozik ez azokra az elnöki jogkörökre is, amelyeket külön törvény állapít meg.[67] Egyet kell érteni azzal a véleménnyel, amely szerint a köztársasági elnök "[ő]rködési feladata ezért a szimbolikus, és az ügyek hétköznapi menetébe illeszkedő hatáskörein keresztül éppúgy megvalósul, mint a más intézmények döntéseinek, működésének korrekcióját, az államügyek normális menetéből kizökkent államszervezeti működés helyreállítását célzó hatásköreinél."[68] Értelemszerűen azonban ebből a szempontból különbség van az egyes elnöki hatáskörök jellege, tartalma és terjedelme között: az Alkotmány ugyanis nem adott az államfőnek "biankó-felhatalmazást", hogy az őrködés érdekében bármit megtehessen. Ennek megfelelően a köztársasági elnök őrködési feladata mást és mást jelent attól függően, hogy adott hatásköre milyen funkciót tölt be az államszervezet demokratikus működésének fenntartásában.[69] Ha pedig az őrködési feladat ellátása a konkrét hatásköröktől függ, akkor eszerint az őrködés is különböző mértékben valósulhat meg: van, amikor ez elnöki kezdeményezésekkel történik, van, amikor önálló politikai döntési hatáskörgyakorlással realizálódik, van, amikor az elnök csak korlátozott mérlegeléssel hozhat döntést, és van, amikor kifejezetten ellenőrző jogkörében biztosított lehetőségeivel élhet.[70] Az őrködési funkció pontos tartalmának meghatározása azonban csak az egyes hatáskörök részletes elemzésével válaszolható meg. Megjegyzendő viszont, hogy az őrködési funkció ellátása során a köztársasági elnök Alkotmányban és törvényben szabályozott hatáskörei mellett kiemelkedő jelentősége van informális hatásgyakorló lehetőségeinek (fellépéseinek, beszédeinek, tárgyalásainak stb.) is, amelyek legalább olyan fontosakká válhatnak, mint konkrét hatásköreinek gyakorlása.[71] Ennek során azonban nem léphet túl az Alkotmányban kialakított jogállásán, tiszteletben kell tartania az alkotmányi alapelveket, és a kormányzati rendszerben elfoglalt helyét. Az informális hatásgyakorlási lehetőségei sem jelenthetik azt, hogy ezekből konkrét hatásköröket vagy döntési jogokat állapíthatna meg a maga számára.[72] ■
JEGYZETEK
[1] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197-198.
[2] Magyar Értelmező Kéziszótár (Főszerkesztő: Pusztai Ferenc), Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003 (2) 1031.
[3] Magyar Értelmező Kéziszótár 1030.
[4] Ezeket az előírásokat szokás az alkotmány szervezeti normáiként, vagy szervezeti jogként is jelölni. Vö. Petrétei József: Az alkotmányos demokrácia alapintézményei. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2009. 273.
[5] Ez végső soron szükségszerű megoldásnak nevezhető, mivel az Alkotmány - alapvető sajátosságából adódóan - nem képes minden szervezeti részletkérdést rendezni, ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a legfontosabb, garanciális szempontból elsődleges szabályok alkotmányban történő megállapítása viszont elengedhetetlen. Ezáltal akadályozhatja meg ugyanis az alaptörvény az államszervezet túlburjánzását, szétaprózódását, a mindenkori kormányzati hatalom tetszőleges szervezetalakítási kísérleteit.
[6] Az államszervezetre, illetőleg az egyes állami szervekre vonatkozó alkotmányi rendelkezések alaptörvényi elhelyezése - az alkotmányi struktúrába történő beillesztése - természetesen többféleképpen is megvalósulhat: akár önállóan, akár az egyes állami szervekre vonatkozó előírásokkal együtt, egy-egy fejezetben vagy szétszórtan is történhet. Jelentős eltérések mutatkozhatnak a szabályozás mélységét, részletességét tekintve is, de az alapvető rendelkezéseket feltétlenül alkotmányi szinten kell rögzíteni.
[7] A statikus és dinamikus megközelítésre lásd Európai kormányformák rendszertana. (Szerk. Chronowski Nóra-Drinóczi Tímea) HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007. 7.
[8] Kovács Virág: A köztársasági elnök. In: Az Alkotmány kommentárja (Szerk. Jakab András) Századvég Kiadó, Budapest, 2009. 951-952.
[9] A működés során érvényesülnie kell az Alkotmányban meghatározott értékdöntéseknek, különösen a népszuverenitás és népképviselet elvének, a jogállam és a hatalmi ágak elválasztása elvének, a többségi elvnek és a kisebbségek védelmének, az alapvető jogoknak, a legitimáltság elvének stb. Vö. Petrétei: i. m. 20-29.
[10] Alkotmány 77. § (1) bekezdése szerint "Az alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye."
[11] Ez materiális jelleget ad a demokratikus működés kifejezésnek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az "alkotmányos" csak akkor tartalmi követelmény, ha maga az Alkotmány demokratikus alapkonszenzust juttat kifejezésre, továbbá normatív jellegű, valamint megfelelő módon védett, mert ha az Alkotmány nem a minimális konszenzust juttatja kifejezésre, és nem felel meg az előbb felsorolt elvárásoknak, akkor az "alkotmányos" nem lesz egyben "demokratikus" jellegű.
[12] Alkotmány 2. § (1) bek. "A demokratikus működés alatt nyilván az állam alkotmánykonform működését értjük, hiszen az Alkotmány szerint Magyarországnak az az önmeghatározása, hogy demokratikus, független jogállam." Sólyom László: A köztársasági elnök szerepe az alapjogok megvédelmezésében. Iustum Aequum Salutare 2009. 2. szám 83.
[13] Vö. az Alkotmány 77. § (2) bekezdésével.
[14] "Mivel pedig az alkotmány: rend, s mint ilyen tartalmilag meghatározott normák összessége, az alkotmány 'megsértése' egy ilyen norma rendelkezésével ellentétes tényállást jelent; idézze azt elő akár aktív magatartás, akár mulasztás, bár ez utóbbi csak akkor, ha valamely kötelezettség nem teljesítésében áll, nem pedig abban, hogy az alkotmány által felhatalmazott szerv nem érvényesít egy jogot. Mint minden normát, az alkotmányt is csak azok sérthetik meg, akiknek azt végre kell hajtaniuk. Ez történhet közvetlenül, vagy csupán közvetve." Hans Kelsen: Ki legyen az alkotmány őre? In: Államtan (Szerk. Takács P.) Szent István Társulat, 2003. 289.
[15] Az államszervezet létrehozásának alkotmányi célja, hogy olyan szervezetrendszert hozzon létre, amely képes az államhatalom hatékony gyakorlására, az állami feladatok ellátására, az állam céljainak valóra váltására.
[16] 62/2003. (XII. 15.) AB határozat. ABH 2003. 637. "Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti demokratikus jogállam megvalósulásának feltétele többek között: 1. a hatalommegosztás elve, 2. az elválasztott alkotmányos szervek együttműködési kötelezettsége, 3. az elválasztott szervek eljárási és döntési autonómiájának, döntéshozatalának kölcsönös tiszteletben tartása, 4. az Alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok léte és betartása." 62/2003. (XII. 15.) AB határozat. ABH 2003. 637., 644.
[17] Vö. a 62/2003. (XII. 15.) AB határozattal. ABH 2003. 637, 644-645.
[18] Kovács Virág szerint a köztársasági elnök alkotmányjogi helyzetére csak az Alkotmány 29. § (1) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket, és az őrködés fordulata határozza meg a köztársasági elnök tevékenységének jellegét és irányát. Kovács: i. m. 955. Ez azonban csak akkor volna igaz, ha e rendelkezést pusztán önmagában - az Alkotmány rendszeréből kiragadva - értelmeznék.
[19] 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 211.
[20] "Az Alkotmány 29. § (1) bekezdése a köztársasági elnök alapvető feladataként határozza meg azt, hogy őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. A köztársasági elnök feladatát az Alkotmányban meghatározott jogosítványokon keresztül teljesíti." 62/2003. (XII. 15.) AB határozat. ABH 2003. 637.
[21] 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 211.
[22] 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 211-212.
[23] Vö. Kovács: i. m. 956.
[24] Sólyom: i. m. 83.
[25] Kovács: i. m. 956.
[26] Megjegyzendő, hogy 1991-1992-ben - a médiaháború időszakában - az "Alkotmánybíróságnak az a voltaképpen hatáskör-korlátozó értelmezése lett irányadó, amely szerint az elnök általában passzív, csendesen nyugszik a magasságokban, és csak olyankor lép elő, olyankor lesz aktív, amikor az államszervezet működésében valamilyen nagyon súlyos zavar lép fel. Ilyen válsághelyzetekben lép közbe az elnök, cselekvésével túllendíti államszervezet ingáját a holtponton, és amikor az ismét mozgásba jön, az elnök visszalép. Azóta az alkotmánybírósági értelmezés tágult, s az elnöki jogkörök szélesedése az elnök szempontjából a korlátozások enyhüléseként is felfogható." Sólyom: i. m. 83.
[27] 8/1992 (I. 30.) AB határozat. ABH 1992. 51., 54.
[28] 8/1992 (I. 30.) AB határozat. ABH 1992. 51., 54., és 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 212.
[29] Hasonlóan véli Kovács: i. m. 957-958.
[30] Kukorelli István alkotmánybírónak a 47/2007. (VII. 3.) AB határozathoz írt különvéleménye. ABH 2007. 620., 648.
[31] 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 212.
[32] 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 212.
[33] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189., 202.
[34] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189., 202.
[35] Olyan döntést, amelyért a politikai felelősséget nem vállalja át tőle a miniszterelnök vagy a miniszter.
[36] 47/2007. (VII. 3.) AB határozat. ABH 2007. 620., 632.
[37] Uo.
[38] 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 216.
[39] 62/2003. (XII. 15.) AB határozat. ABH 2003. 637., 644.
[40] 62/2003. (XII. 15.) AB határozat. ABH 2003. 637., 647.
[41] Uo.
[42] "Ebből is levezethető, hogy a köztársasági elnök jogainak gyakorlása nem határidő nélküli - kivéve azokat a jogköröket, amelyekhez értelemszerűen nem rendelhető határidő." 8/1992. (I. 30.) AB határozat. ABH 1992. 51., 54.
[43] Vö. 8/1992. (I. 30.) AB határozat. ABH 1992. 51., 55.
[44] "Az 'ésszerű határidő' az ahhoz szükséges időtartam, hogy a köztársasági elnök e jogi kötelességének eleget tehessen." 8/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 51., 55.
[45] Az állam alapvető jogokkal kapcsolatos intézményvédelmi kötelezettségéről lásd a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatot. ABH 1991. 258., 262-263.
[46] Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."
[47] 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 215-216.
[48] 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207.
[49] "Figyelembe kell venni azt, hogy az Alkotmány az elnöknek az államszervezet demokratikus működése felett ad őrködési jogkört. Minél távolabb esik a kinevezéssel érintett szerv az alkotmányos jelentőségű szervektől, vagy akár a közhatalmat gyakorló állami szervektől, másrészt minél kevésbé meghatározó a kinevezéssel betöltendő tisztség a szerv alapfeladataira nézve, annál kevésbé valószínű, hogy egy kinevezés folytán az államszervezet súlyos zavara alapos okkal feltételezhető lenne." 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 216.
[50] Sólyom László szerint a "független demokratikus jogállam" alkotmányi alapelvéből következően az őrködés, a jogállam és az alapjogok összekapcsolhatók. Sólyom: i. m. 83.
[51] Vö. Holló András alkotmánybírónak a 47/2007. (VII. 3.) AB határozathoz írt különvéleményével. ABH 2007. 620., 650.
[52] Az alkotmányos értékrendről lásd a 47/2007. (VII. 3.) AB határozatot. ABH 2007. 620.
[53] Vö. Kovács: i. m. 959-960.
[54] A részletes kritikát lásd Kovács: i. m. 959-964.
[55] Vö. Kukorelli István alkotmánybírónak a 47/2007. (VII. 3.) AB határozathoz írt különvéleményével. ABH 2007. 620., 646.
[56] Vö. Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 36-39.
[57] Egyet kell érteni Kovács Virággal abban, hogy mivel az Alkotmánybíróság "jogszabályokban megfogalmazott értékrenddel azonosítja az alkotmányos értékrendet, annak védelme az egyes intézmények törvényes működését biztosítja, ami lényegében azonos az őrködés minimális tartalmával." Kovács: i. m. 962.
[58] Vö. Kukorelli István alkotmánybírónak a 47/2007. (VII. 3.) AB határozathoz írt különvéleményével. ABH 2007. 620., 648.
[59] Uo.
[60] Uo.
[61] Holló András alkotmánybírónak a 47/2007. (VII. 3.) AB határozathoz írt különvéleménye. ABH 2007. 620., 651.
[62] A jogi alapértékek egymás közötti viszonyuk tekintetében "- igényes meghatározás esetén - konzisztensek, tehát ellentmondásmentesek és koherensek, vagyis egymásra épülnek és egymás érvényesülését kölcsönösen segítik. Az elméletben harmonikusnak ígérkező viszony azonban a tapasztalatok szerint a gyakorlatban nem feltétlenül érvényesül. Sőt gyakori a jogi alapértékek közötti versengés, és nem ritka a látványos ütközés, kollízió illetve konfliktus sem. A jogi alapértékek címzettjeire, jogosítottjaira, kötelezettjeire hárul ezért az a jelentős feladat, hogy komplex szemlélettel kezeljék a rájuk bízott jogi alapértékeket, és versengés vagy kifejezett ütközés esetén megfelelő egyeztetéssel törekedjenek a súrlódások feloldására. Az ilyen elvárások teljesítésének mellőzése vagy sikertelensége esetén hivatottak a jogviták elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervek (Emberi Jogok Európai Bírósága, Európai Bíróság, Alkotmánybíróság, nemzeti bíróságok, más egyeztető illetve jogvitát elbíráló intézmények) arra, hogy a jogi alapértékek hierarchikus viszonyait és a kapcsolódó egyéb összefüggéseket figyelembe véve meghatározzák a versengő értékek érvényesülésének feltételeit és arányait." Ádám Antal: Bölcselet, vallás, állami egyházjog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs, 2007. 78-79.
[63] Az államfő, mint az alkotmány őre elméletének kifejtését lásd Carl Schmitt: A birodalmi elnök mint az alkotmány őre. In: Államtan (Szerk. Takács P.) Szent István Társulat, 2003. 260-288. Az erre vonatkozó kritikát lásd Kelsen: i. m. 289-332.
[64] Annyiban, amennyiben erre a köztársasági elnöknek a materiális jogi vizsgálati hatáskörei alapján (pl. a törvények, illetve a kinevezések aláírásakor) lehetősége van.
[65] Kukorelli István alkotmánybírónak a 62/2003. (XII. 15.) AB határozathoz fűzött párhuzamos indokolása. ABH 2003. 637., 662.
[66] Vö. Kovács: i. m. 964.
[67] 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 213.
[68] Kukorelli István alkotmánybírónak a 47/2007. (VII. 3.) AB határozathoz írt különvéleménye. ABH 2007. 620., 646.
[69] Kovács: i. m. 957. Kovács Virág szerint a köztársasági elnök konkrét hatásköröket kap, "amelyeken keresztül aztán biztosítani tudja az államszervezet demokratikus működésének fenntartását (ilyenkor ugyanis vagy kezdeményezőként lép fel, vagy döntése ellenjegyzéshez kötött; mindkét esetre igaz azonban, hogy egy döntéshozatali folyamat részese) vagy pedig helyreállítását (amikor az államszervezet demokratikus működésének bekövetkezett zavarát önállóan, saját hatáskörében kell elhárítania)." Uo.
[70] "Az 'őrködés' megtestesülhet kifejezetten ellenőrző jogkörben, mint pl. a törvények kihirdetéséhez kapcsolódó visszaküldési vagy Alkotmánybíróság előtti indítványtételi jogban. Őrködhet az elnök népszavazás vagy törvény kezdeményezésével is." 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. ABH 1992. 207., 212.
[71] "Azonban nem szabad azt hinni, hogy az elnök őrködése az alkotmányosság fölött kizárólag a jogi témákra, a nevesített hatáskörök gyakorlására vonatkozik. Úgy látom, ez egyben politikai jellegű feladat is. Az elnök oly módon is őrködik az alkotmányosságon, hogy az egyes társadalmi eseményeket, egy adott hatósági vagy kormányzati intézkedést, vagy éppen a politikai gyakorlatot elemezheti, kritizálhatja (minősíti, bírálja), és az alkotmányos működés irányára mutathat rá." Sólyom: i. m. 84.
[72] "Tehát az elnök őrködése az alkotmányosság és alapjogok fölött a politika szférájában is megnyilvánulhat. Ilyenkor az elnök politikai eszközökkel él, beszédet mond, nyilatkozatot tesz, vagyis iránymutatásának nincs jogi hatása. Hogy ténylegesen milyen hatása van, azt pedig eldönti majd a történelem." Sólyom: i. m. 84.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem (Pécs).
Visszaugrás
