https://doi.org/10.59851/mj.72.02.3
Az elmúlt harminc évben időről időre a jogi és közéleti viták kereszttüzébe került a magyar felsőoktatási autonómia kérdése. Bár a diskurzus hol politikai csatákban, hol az Alkotmánybíróság asztalánál zárult le, az nem csupán a felsőoktatási intézményeink működésén, de a tudomány hasábjain is nyomott hagyott. Az elmúlt évek változásai - egyben talán a magyar felsőoktatás legjelentősebb átalakítása - tükrében szükségessé vált az felsőoktatási autonómia terjedelmének újraértelmezése.
Kulcsszavak: felsőoktatási autonómia; gazdálkodási önállóság; felsőoktatási modellváltás
Over the past thirty years, the issue of Hungarian higher education autonomy has been in the crossfire of legal and public debates from time to time. Although the discourse sometimes ended in political battles and sometimes at the Constitutional Court's table, it left an impression not only on the operation of the higher education institutions, but also on the columns of science. A reinterpretation of autonomy is justified in the light of the changes of recent years - perhaps the most significant transformation of Hungarian higher education.
Keywords: higher education autonomy; financial autonomy; higher education model change
A felsőoktatási autonómia alkotmányjogilag releváns vonatkozása az alapvető jogokkal függ össze, így az kiemelkedő jelentőséggel rendelkezik az alapjogok érvényesítésében.[2] A magyar Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a felsőoktatási autonómia a kulturális jogokra vezethető vissza: annak közjogi gerincét a művelődéshez (oktatáshoz) való jog, valamint a tudomány (és a művészet) szabadságának az alkotmányi/alaptörvényi[3] deklarálása adja.[4] A testület értelmezésében a felsőoktatási intézmények önkormányzata ezeket a jogokat valósítja meg.[5] Ennek érdekében a felsőoktatási intézményeknek rendelkezniük kell olyan jogosítványokkal, amelyek segítségével képesek megvalósítani azokat a (köz)feladatokat, amelyek érdekében végső soron létrejöttek. Intézményvédelmi kötelezettségéből adódik, hogy ezen jogosítványok biztosítása az államot terheli.
Az Alkotmánybíróság az egyetemi önrendelkezés három elemét különbözteti meg. Egyrészt a tudomány autonómiáját, amely alapján tudományos kérdésekben a tudomány művelői jogosultak dönteni;[6] másrészt a szervezeti autonómiát, amely a felsőoktatási intézmény szervezeti, működési önállóságát biztosítja; és harmadrészt a gazdálkodási autonómiát, amely a pénzeszközök szabad felhasználását teszi lehetővé.[7] Szükséges viszont megjegyezni, hogy a felsőoktatási önigazgatás egyes elemeinek mozgásterét egyrészt az állam a mindenkori alkotmányban határozza meg, másrészt az autonómia az akadémiai szabadságnak nem egyedüli és korlátozhatatlan megnyilvánulása. "[A] felsőoktatási intézmények autonómiája messze nem korlátlan, mivel a cél, aminek érdekében e kiváltsággal az intézmények rendelkeznek, nem lehet maga az autonómia. Az önigazgatás joga csupán eszköz az Alkotmányban rögzített jogok érvényesíthetőségéhez, és kizárólag akkor funkcionál, ha a fenntartó [...] működő autonómiát biztosít, és - amennyiben szükséges - megvan a lehetősége arra, hogy az önigazgatás eszközének fenntartása érdekében [...] korlátozza a felsőoktatási intézmény önállóságát."[8]
A felsőoktatási autonómia az előbbiek alapján nem tekinthető önmagáért való értéknek. Az önállóság funkciója szűkebb értelemben az akadémiai szabadság[9] őrzése, tágabb értelemben pedig a kulturális jogok érvényre juttatása. A felsőoktatási autonómia elméletének e felfogás szerint tehát nem az a kulcskérdése, hogy van-e autonómiája az egyénnek vagy az intézménynek, hanem egyrészt az, hogy ez az autonómia meddig terjed; másrészt pedig az, hogy milyen mértékű autonómia szükséges ahhoz, hogy az akadémiai szabadság, illetőleg a kulturális jogok érvényre juthassanak.[10]
- 83/84 -
A modern államok esetében (többnyire) az alkotmány tartalmazza a felsőoktatási intézmények jogállásának körülírását, valamint az autonómiájuk terjedelmét és garanciáit. A garanciarendszer körében a legnehezebb annak meghatározása, hogy az állam, avagy a fenntartó mely feladatokat utalhat az autonóm intézményhez, és mely feladatokat kell fenntartania magának - éppen a tudományos fejlődés és szabadság biztosítása érdekében.[12]
A továbbiakban a hazai felsőoktatási autonómia alaptörvényi fundamentumát mutatom be. Ennek szükségessége abban áll, hogy hazánkban az állam 2011-től szakítani kívánt a korábbi felsőoktatási törvények autonómia-koncepciójával és a bennük kialakított állami szerepfelfogással. Ez a törvényhozás mellett az alkotmányozó és az alkotmánymódosító hatalom tevékenységében is szembeötlő, mert új alapokra helyezte a felsőoktatás szabályozását.[13]
A felsőoktatási intézmények alaptörvényi rögzítése új megközelítésbe helyezi a felsőoktatási autonómia közjogi szerepét. A felsőoktatási intézmények rendeltetése ennek fényében a "szervezett szabadság" biztosításában jelölhető meg: az állam ugyanis ezen keresztül teljesíti intézményvédelmi kötelezettségét. Bár maga az intézmény - mint jogi entitás - nem kutat és nem is oktat, mégis garantálni kell számára olyan mértékű autonómiát, amely a tudományos folyamatok hátteréül szolgáló szervezeti szabályok alapja lehet.[14]
Az Alkotmánybíróság már a korai éveiben leszögezte, hogy a tudományos élet szabadságát, valamint az állam semlegességére vonatkozó rendelkezéseket alapvető "jogállami és alkotmányos" értéknek tekinti.[15] Ez az alkotmánybírósági tétel az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdésében deklarált szabállyal nyeri el teljességét. Ennek értelmében: "[t]udományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak".[16]
A felsőoktatási intézmények autonómiáját három elemre osztó alkotmánybírósági értelmezéshez mérten az idézett rendelkezések a tudomány autonómiájával azonosíthatók. Mivel az Alaptörvény X. cikk (3) bekezdése expressis verbis rögzíti az önállóságot, megállapítható, hogy a felsőoktatási intézmények tudományos autonómiája - ti. a kutatás és tanítás tartalma, módszerei - a lehető legszélesebb körben érvényesül, azaz az állami beavatkozásoktól tartalmi értelemben teljes mértékben független.
A rendelkezés két irányból is értelmezhető normatartalmat hordoz. Egyrészt eljárási-jogalkotási szempontból, amennyiben az alkotmányozó a felsőoktatási intézmények szervezeti rendjét mint törvényhozási feladatot az Országgyűlés hatáskörébe utalja. Másrészt a rendelkezés tartalma a szervezeti önállóság - a felsőoktatási autonómia második eleme - körében vizsgálható. Az állam tehát a felsőoktatási intézmények strukturális felépítésének, de legalábbis a kereteinek meghatározását saját kompetenciájában hagyta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
