"Az európai természetfogalom történelmileg változó. A természettel a különböző korok más-más tudományos és/vagy filozófiai viszonyban voltak, másként határozták meg az univerzumot, s más-más arányú halmaznak tudták benne a természetet" - vallja Géczi János 2006-ban az Új Pedagógiai Szemlében1. A környezet- és természetvédelmi jog oktatása Magyarországon mint önálló jogi tantárgy a XX. század hetvenes-nyolcvanas éveitől számítható. (Általánossá azonban csak jóval később vált.) Ez az 1976. évi II. törvénynek, hazánk első expressis verbis környezetvédelmi törvényének elfogadása után vált szükségessé és nélkülözhetetlenné. Az 1995. december 18-ig hatályban volt törvény 7. §-a értelmében gondoskodni kellett arról, hogy az állampolgárok a környezetvédelmi feladatokat és követelményeket az oktatás és a nevelés útján megismerjék. Az új környezetvédelmi törvény, az 1995. évi LIII. tv., melynek 110. § (1) bekezdése helyezte hatályon kívül az 1976. évi II. tv.-t, szintén tartalmaz a környezeti nevelésről és oktatásról szóló rendelkezést. Géczi János írta 2004-ben az Új Pedagógiai Szemlében: "Egy-egy korszak biológiai, medicinális, ökológiai és agrárismeretei (…) alapvető szerephez jutottak a korszakok elitje által képzett világképekben, s e világképek jóvoltából a nemzedékek során átadandó ismeretek között - ha változó mértékben is - helyük volt."2
Mégis, a környezetvédelmi jog oktatása egészen a mai napig nem vezet szigorlati vagy záróvizsgajegy megszerzéséhez az alapképzésben és a mesterképzésben. A környezetvédelmi szakjogászok és a PhD-hallgatók szakmai formációjának szintjén jelenik meg először a jogászképzésben a környezet- és a természetvédelem hangsúlyozása. Az agrárjogi szigorlatok magukban foglalják a természetvédelmi jogot. Ennek az az oka, hogy a természetvédelmi jog és a környezetvédelmi jog a jogtudományon belül az agrárjogból, korábban földjogból nőtt ki. Először jelentkezett tehát az agrár-természetvédelmi jog, és ezt követte a környezetvédelmi jog mint önálló tantárgy.
Az agrárjog oktatásán belül sokáig kizárólag az oktató személyétől függött, hogy milyen hangsúly jutott a természetvédelemre, és esetleg a környezetvédelemre. A kilencvenes évek közepén alakult meg Magyarországon az első Agrár- és Környezetvédelmi Jogi Tanszék: 1995-ben a szegedi jogi karon. A korábbi Mezőgazdasági és Munkajogi, majd 1991-től Agrár- és Munkajogi Tanszék vált ketté. Az agrárjog, a környezetvédelmi jog és a szövetkezeti jog oktatása-kutatása önálló tanszék feladata lett. A környezetvédelmi jog kollokviummal zárul, melynek letétele minden graduális hallgató tantervi kötelessége. Ezzel egy időben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán a környezetvédelmi jog fakultációként futott, háromfokozatú osztályzattal.
Azóta más, a környezetvédelmet nevükben is hordozó tanszékek alakultak. Többnyire a munkajog, a szociális jog, a kereskedelmi jog, a szövetkezeti jog, az agrárjog és a környezetjog oktatása tartozik egyazon tanszék feladat- és hatáskörébe. Ezek mellé szabadon, illetve kötelezően választható kurzusok szerveződnek. A környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy szakemberei már a kezdet kezdetétől részt vesznek az egyetemi jogászképzésben mint mestertanárok vagy címzetes oktatók. Arra is akadt példa, hogy a környezetvédelmi államigazgatás köztisztviselője (egykori hatósági igazgatóhelyettes) egyetemi közalkalmazottként töltötte el hátralévő prémiuméveit (lásd: Prémiumévek Program). Ez nemcsak a közszolgálati pálya tehermentesítését szolgálja, de a "zöld" felsőoktatás szakmaiságán is segít javítani. Tapasztalatátadás formájában a jogszolgáltatók és igazságszolgáltatók máshonnan pótolhatatlan ismereteket oszthatnak meg így a pályára készülő jurátusokkal.
2005 óta az agrárjog és környezetjog szigorlattal zárul a Károli Gáspár Református Egyetemen. Doktori eljárás keretében kerülhet még sor környezetjogból mint fő- vagy melléktárgyból szigorlatoztatásra.
Aktuális körkép szerint
- a Szegedi Tudományegyetem Jogi Karán az Agrár- és Környezetvédelmi Jogi Tanszék,
- a Széchenyi István Egyetem Jogi Karán a Kereskedelmi, Agrár- és Munkajogi Tanszék,
- a Pécsi Tudományegyetemen a Nemzetközi Jogi Tanszék,
- a Miskolci Tudományegyetem Jogi Karán a Civilisztikai Tudományok Intézetének Munka- és Agrárjogi Tanszéke,
- a Debreceni Tudományegyetem Jogi Karán az Agrárjogi, Környezetjogi és Munkajogi Tanszék,
- az ELTE Jogi Karán a Közigazgatási Jogi Tanszék,
- a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék (a felsőoktatási törvény 1. melléklete szerint nem állami egyetem),
- a Károli Gáspár Református Egyetem Jogi Karán a Civilisztikai Intézet Agrár- és Környezetvédelmi Jogi Tanszéke (nem állami egyetem),
- a Közép-európai Egyetemen (CEU) a Department of Environmental Sciences and Policy (nem állami egyetem)
a környezetjogi oktatás fő témafelelős oktatási szervezeti egysége. Ez nem jelenti azt, hogy más tanszékek ne lennének érintve a környezetvédelem oktatásában a felsorolt jogi karokon.
Az állami egyetemek mellett a nem állami egyetemeken is folyik környezetvédelmi jogi oktatás. A nem állami fenntartású felsőoktatási intézmények közül először a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Közép-európai Egyetemen jelent meg a környezetjog tanítása. Az állami fenntartású egyetemek közül pedig az ELTE és a József Attila Tudományegyetem (az utóbbi mai neve Szegedi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán kezdődött "zöld" jogi oktatás. Az utóbbi kettőn még a népköztársaság alatt.
Kilényi Géza tollából, az MTA kiadásában jelent meg 1979-ben A környezetvédelmi jog elméleti alapjai c. könyv. Szintén 1979-ben látott napvilágot a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kiadásában Nagy László és Bándi Gyula Környezetvédelmi jog című jegyzete, melyből a GATE Mezőgazdasági Jogi Tanszékén oktatták a hallgatókat.
Bakács Tibor és Szentgyörgyi Rezső Környezet, jog, felelősség c. könyve 1980-ban látott napvilágot az MTA kiadásában, Veszprémben. A József Attila Tudományegyetem (JATE) kiadásában jelent meg az egyik első, kifejezetten joghallgatóknak szánt környezetvédelmi jogi jegyzet 1982-ben, Szegeden: Bándi Gyula Környezetvédelmi jog c. műve.
Az 1960-1970-es évektől tűntek fel környezetvédelmi jogi tárgyú cikkek, tanulmányok a jelentősebb hazai jogtudományi folyóiratokban. Így a Jogtudományi Közlönyben, a Magyar Közigazgatásban vagy a Magyar Jogban. Környezetjogi szakkönyvek is szép számban jelentek meg a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveitől kezdve. Sólyom László, Zoltán Ödön, Asztalos László, Bihari Mihály, Lenkovics Barnabás, Szentgyörgyi Rezső, Gátos György és a kor számos más jelentős jogtudósa írt a jogtudomány művelői és oktatói, valamint a joghallgatók számára környezetjogi cikkeket, könyvfejezeteket, ill. tan- és szakkönyveket. Melyeket a jogi karokon mint kötelező vagy ajánlott szakirodalmat használtak. A környezetjogi tan- és szakkönyvpiac a kilencvenes években "robbant". Az ezredfordulótól kezdve pedig évente több környezetjogi témájú, a "zöld" jog valamely alterületét elemző könyvet publikáltak, számos kiadó gondozásában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
