A családon belüli erőszakot jelen tanulmány keretei között ezúttal egy kicsit tágabb nézőpontból, nem pusztán a jog, hanem a pszichológia szemüvegén keresztül próbáljuk megvizsgálni. A jog a bűnösség megállapítása, a szándékosság-gondatlanság elhatárolása körében ugyan górcső alá veszi a lelki folyamatokat, de figyelmén kívül maradnak számos, a családon belül elkövetett bűncselekmények elkövetését megelőző viszonyok és körülmények, amelyek az erőszak motívumát, az elkövető és a sértett személyiségét, kapcsolatukat jellemzik. A büntetőeljárás a kriminálpszichológus szakértőre bízza vizsgálatukat, hiszen a maga szempontjai szerint kevésbé lényegesnek tartja, pusztán főbb mozzanatait, a feltett kérdésekre a kriminálpszichológus szakértő által adott válaszokat tartja szem előtt, és az eljárás tárgyát képező bűncselekmény tényállási elemei közé illeszthetősége szempontjából minősíti azokat.
Egy tanulmány erejéig talán érdemes együtt vizsgálni a büntető jogtudományok és a pszichológia eszközeivel a témát, különös tekintettel arra, hogy a nők által a férfiakkal szemben alkalmazott erőszak hazai vizsgálata évtizedekkel le van maradva a nemzetközi vizsgálatok mögött, igazából alig vannak róla ismereteink. Továbbá az elkövetők és az áldozatok nemének vizsgálata és az ezekből levont következtetések is véleménykülönbségeket generálnak.
Az általánosan elterjedt nézet szerint a családon belüli egyensúly megbontói kizárólagosan férfiak lehetnek. E megállapítással az utóbbi évtizedek alatt többen vitába szálltak már, de a társadalom még ma is nehezen fogadja el, hogy sajátos módon a nők éppúgy erőszakos eszközökhöz folyamodnak, mint a férfiak, mert a család diszfunkcióját, zavarát jelző erőszakos cselekményekért a felelősséget a férfira hárítja. E tanulmány a női elkövetők és férfi sértettek szemszögéből is megkísérli vizsgálni a családon belüli erőszak témáját, nagy hangsúlyt helyezve a lelki erőszak jelenségére. Ehhez azonban át kell tekintenünk a családon belüli erőszak alapfogalmait.
A családon belüli erőszak megnyilvánulása, azaz a sértettek köre alapján három fő csoportra oszlik: 1. a házastársak egymás közti, 2. a gyermekek sérelmére elkövetett, 3. a családban élő idős, szellemi, vagy testi állapota miatt kiszolgáltatott személyek elleni erőszak.
Az erőszak formái mindhárom esetben lehetnek fizikai, pszichikai (lelki), de lehetnek szexuális, valamint gondozás elmulasztásában jelentkező erőszakos magatartások.
1. A fizikai erőszak (emberölés, testi sértés, nemi erkölcs elleni bűncselekmények stb.) sajátos gyűjtőfogalom, amely nem minden esetben fedi a büntetőjogi szabályozást. Mindenfajta, a családban elkövetett tettlegességet magába foglal. Vannak, akik a honi jogi szabályozás szemére vetik, hogy - ellentétben néhány más országgal - önálló törvényi tényállása nincsen. Így a családon belüli fizikai erőszak a személy elleni bűncselekmények megfelelő alaptényállásai és minősített esetei, valamint a nemi erkölcs elleni bűncselekmények minősített esetei körében1 marad.2 Ennek egyik oka vélhetően az, hogy a szülői nevelési jog körében tanúsított, testi sérülést okozó tettlegesség jelenleg még társadalmilag elfogadott nevelési forma, "csak" a törvény betűje szerint bűncselekmény. A társadalom a szülői nevelési jog körében "elnézi" az "atyai pofonokat", amit a jogtudomány a jogellenesség hiánya körében értelmez. A Büntető Törvénykönyv védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű, illetve súlyos testi sértésként pönalizálja az életkora vagy testi-szellemi állapota miatt kiszolgáltatott gyermeknek a sérüléssel járó bántalmazását. A jogalkalmazás például a síró csecsemőjének felindulásában bőrpírral járó pofonokat adó anya cselekményét oly csekély fokban tekinti veszélyesnek a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabását, vagy más intézkedés alkalmazását szükségtelen tartja a társadalomra veszélyesség csekéllyé válása miatt, és a gyanúsítottat megrovásban részesíti.
A fizikai erőszak nagy számban előforduló esetcsoportja a házasságon belüli testi erőszak. A házasságok 20 százalékában a nők szenvednek tőle, de csak 13,4 százalékban ismerik el. 20 százalékuk szerint már az apjuk is verte az anyjukat.3 Ezzel szemben arról még ma sem rendelkezünk egzakt adatokkal, hogy hány férfi szenved házasságában, avagy élettársi kapcsolata során a fizikai erőszaktól, például sérülést nem okozó pofonoktól. Pedig létező problémáról van szó, csak - a családon belüli erőszak egyéb megjelenési formáihoz hasonlóan - látens marad.
Ezeken túlmenően a sértett akaratával szembenálló cselekvésre erőszakkal kényszerítés és a sértett cselekvési szabadságának fizikai korlátozása is e körbe vonható. A pszichológia a fizikai erőszakkal való fenyegetést is fizikai erőszaknak tekinti. Álláspontunk szerint ez utóbbi kategória inkább lelki erőszakként minősül. E körben a törvényi szabályozás hozott újat, amiről e tanulmány végén beszélünk.
2. A családon belüli erőszak szélesebb értelmezésében a fizikai erőszakon túli pszichikai erőszaknak, más néven lelki abúzusnak vagy érzelmi bántalmazásnak számos módja ismert. A Btk. 170. § (1) bekezdésének a testi sértésnek az egészségsértéssel megvalósított fordulataként, valamint egyes személy és vagyon elleni bűncselekményi tényállások keretein belül, például a Btk. 174. §-ában meghatározott kényszerítés törvényi tényállásában jelenik meg. A pszichológia jól ismeri,
-681/682-
részletes kutatásai tárgyává teszi a verbális agresszió fogalmát. Elenyésző számban szerepelnek olyan bűnesetek, amelyek tárgya kizárólag pszichikai erőszakkal megvalósított egészségsértés, például a kiskorú sértett előtt egy általa korábban észlelt bűnesetre való többszöri hivatkozás, amely újabb traumát okoz neki, amely folytán testi és lelki betegségei alakulnak ki.
A családon belüli erőszakot többen, több oldalról megfogalmazták már, jogalkalmazók és tudományos intézetek, jogvédő szervezetek és egyházak.
Az ORFK meghatározása szerint családon belüli erőszak az egy háztartásban élő személyek, illetőleg a Btk. 137. § 6. pontjában meghatározott hozzátartozók, a volt házastársak, illetve a volt élettársak, továbbá a gyermekvédelmi intézményben nevelkedő kiskorúak között megvalósuló, vagy őket a felsorolt személyek által érintő (az intézkedésben taxatíve) meghatározott bűncselekmények.
Az Országos Kriminológiai Intézet definíciója szerint az együtt élő és egymással fizikai, érzelmi, anyagi, jogi függésben lévő személyek között megvalósuló erőszak, bántalmazás, visszaélés, amely magában foglalja a fizikai, szexuális, érzelmi bántalmazás vagy elhanyagolás valamennyi formáját.4
A legszélesebb körű a NANE definíciója, mely szerint alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, a nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, a nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, tárgyak dobálózása, csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés, támadó faggatózás, életveszélyes, ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, a nő zsebeinek átkutatása." A megfogalmazáson belül valamennyi felsorolt forma közös jellemzője a másik fél tárgyként való kezelése. Véleményünk szerint a precíz meghatározás akkor lenne még pontosabb, ha abból elhagynánk a ’nő’ szót.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
