A magyar közjogi-közigazgatási jog szakemberei már évtizedekkel ezelőtt, majd azt követően is - gyakran külföldi jogrendszerekre való hivatkozással - foglalkoztak az ún. közigazgatási szerződésekkel, azok vegyes, közigazgatási és polgári jogi természetével, tartalmi és formai követelményeivel, sajátosságaival.[1]
A múlt század hatvanas éveinek végétől kezdve többen hivatkoztak "... a nem hatósági jellegű jogi eszközök"[2], az úgynevezett jogügyleti aktusok"[3] -egyebek mellett az államjogi[4] és az államigazgatási jogi[5] megállapodások, szerződések - erőteljes bővülésére a tanácsi és az egyéb szervek, valamint állampolgárok között[6].
E megállapodások, szerződések jogi jellegének megítélését, minősítését illetően eltérő álláspontok alakultak ki az idők során az államigazgatási, majd a közigazgatási jog tudományában.
Ismeretesek olyan vélemények, amelyek az államjogi és államigazgatási jogi (a továbbiakban egységesen és röviden: államigazgatási) szerződéseket, megállapításokat az államigazgatási mellérendeltségi aktusok egyik típusának minősítik, amelyek "... nem tartoznak a Polgári Törvénykönyv hatálya alá, ezek bíróság előtt nem kényszeríthetők ki"[7], rájuk sajátos szankciórendszer jellemző.
Más - egymástól ugyan kisebb-nagyobb mértékben eltérő - álláspontok szerint viszont az államigazgatási, közigazgatási szerződések esetén vegyes jellegű, államigazgatási, közigazgatási és polgári jogi elemeket egyaránt tartalmazó jogviszonyokkal találkozunk. Ezen a vegyes jellegen belül vannak, akik inkább az államigazgatási, közigazgatási jogi elsődlegességet, vagy annak a jövőbeli szabályozásban való tükröződésnek a szükségességét hangsúlyoznák,[8] míg mások e szerződéseken belül bizonyos esetekben a polgári jogi meghatározottságot részesítik előnyben[9].
Magyarországon - eltérően az államigazgatási jog, illetve a közigazgatási jog tudományától - a közigazgatási szerződések kérdésköre, problematikája a civilisztika terén kevésbé volt az érdeklődés, a vizsgálódás fókuszában. A magyar civilisztikai jogirodalomban hetven évvel ezelőtt atyai tanítómesterem Beck Salamon - akinek kiemelkedő képessége volt minden, a szokásostól eltérő jogi jelenség észrevételéhez - foglalkozott egyedüliként a Magyar Királyi Kúriának egy egyedi ügyben hozott "végítéletével", és az eszmefuttatásának azt a találó, ma is elfogadható címet adta, hogy: "Szerződés, mint közigazgatási jogviszony".[10]
A magyar civilisták közül az elsők között a jubiláns, az ünnepelt Harmathy Attila professzor volt, aki az 1983-ban, csaknem egy negyed évszázaddal ezelőtt megjelent "Szerződés, közigazgatás, gazdaságirányítás" című könyvében[11] elemezte és értékelte a közigazgatási szerződéseket, a polgári jogi és a közigazgatási jogi sajátosságok figyelembevételével.
A különböző - államigazgatási, közigazgatási valamint civilisztikai - tudományterülethez tartozó szerzők sokoldalú vizsgálódása és elemzése ellenére még ma is az állapítható meg, hogy az államigazgatási, közigazgatási szerződéseknek nemcsak, hogy nincs törvényi megfogalmazása, de sajnos nincs olyan, a közigazgatási jog, illetve a civilisztika tudományának képviselői által - legalább többek részéről - elfogadott definíciója sem, amelyet gyűjtőfogalomként használhatnánk.[12]
Az államigazgatási, közigazgatási szerződések problémáit elemző vizsgáló szakemberek döntő többsége inkább azokkal az egyes sajátos fogalmi elemekkel foglalkozik, amelyek ezeket a speciális szerződésfajtákat jellemzi. Kétségtelen tény, hogy e szakemberek körében "...[a] közigazgatási szerződések vonatkozásában általában lényegi ismérvként kerül említésre a szerződésből fakadó igények érvényesítésének mechanizmusa."[13]
Ebből a megközelítésből adódóan vannak, akik szerint az államigazgatási, közigazgatási szerződéseket sajátos szankciórendszer jellemzi, és az ilyen szerződéseken alapuló igények nem kényszeríthetők ki a bíróság előtt, vagyis az államigazgatási, közigazgatási szerződésekkel összefüggő jogviták nem tartoznak a bíróság hatáskörébe. A bírósági eljárásban történő igényérvényesítés lehetőségének hiányában pedig ".a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésének elmaradása esetén rendszerint valamiféle ellenszolgáltatás elmaradása a jogi következmény".[14]
A bírósági hatáskör hiányára vonatkozó megállapítás kétségtelenül helytálló volt és helytálló ma is az államigazgatási, a közigazgatási szerződések egy részére[15].
Ugyanakkor az államigazgatási, a közigazgatási szerződések más részénél a jogviták elbírálása már kétségtelenül polgári ügyekben eljáró, rendes bíró-
- 89/90 -
sági, illetve választottbírósági[16] hatáskörbe tartozik, mint arra gyakran maga a szerződés is utal.
Az utóbbi években azonban egyes, közigazgatási jelzővel illethető szerződésekből eredő jogvitáknak a rendes, polgári ügyekben eljáró bírósági tanácsoktól és egyben a választottbíróságoktól való elvonására és azoknak a közigazgatási ügyekben ítélkező bírósági tanácsok, illetve az esetlegesen felállítandó közigazgatási különbíróságok hatáskörébe adására vonatkozó hivatalos elképzelésekkel találkozunk.
Ezek az elképzelések elsősorban annak kapcsán kerültek felszínre, hogy a közigazgatás továbbfejlesztésének 1999-2000. évekre szóló kormányzati feladattervéről rendelkező 1052/1999. (V.21.) Korm. határozat 5. pontja kimondta, hogy felül kell vizsgálni az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt.
Ilyen elképzelés keretében például az Igazságügyi Minisztérium - párhuzamosan a Belügyminisztériumban a közigazgatás továbbfejlesztésének 1999-2000. évekre szóló kormányzati feladattervéről rendelkező 1052/1999. (V.21.) Korm. határozat alapján megindult tevékenységgel - a közigazgatási bíráskodás továbbfejlesztésének kérdéseivel foglalkozott az ezredfordulón. Ennek során megvalósíthatónak vélték mind a közigazgatási különbíróság létrehozását, mind pedig a közigazgatási bíráskodás továbbfejlesztését a rendes bírósági keretek között.
A jelen témánkat illetően a tervezett változtatás egyebek mellett arra irányult, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalták volna "az önkormányzati szerződésekkel kapcsolatos jogviták"-at és többek között erre a hatásköri változtatásra is figyelemmel "... új, közigazgatási peres eljárási kódex megalko-tásá"-t látták indokoltnak[17].
Az Igazságügyi Minisztérium ezután 2004 elejére el is készítette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2004. évi .... törvény (Kp. ?) tervezetét. A tervezet 5. §-ának szövegezése szerint " [a] hatósági szerződésnek nem minősülő közigazgatási szerződéssel kapcsolatos jogvitában - amennyiben e törvény kifejezetten másként nem rendelkezik - a Pp. általános szabályait kell alkalmazni."
Ezt az általános érvényűnek tekinthető, közigazgatási szerződésekből eredő jogviták döntő többségénél érvényesülő szabályt egészíti ki a tervezet 7. §-ának g) pontja akkor, amikor kimondja, hogy a közigazgatási perrendtartás hatálya alá tartozik - s ennek megfelelően az összefoglaló néven közigazgatási bíróságoknak nevezett bíróságok járnak el - "a hatósági szerződéssel kapcsolatos vitás ügy"-ekben. A hatósági szerződésből eredő pert az ellen a közigazgatási szerv ellen rendelte a tervezet megindítani, amelyik a hatósági szerződést kötötte. [19. § (1) bekezdés.]
Az Igazságügyi Minisztériumnak ez a most vázolt elképzelése azonban nem valósult meg[18], ugyanakkor viszont a Belügyminisztériumban folytatott előkészítő munka eredményeként kiadták a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szabályozási koncepciójáról rendelkező - 2004 június 8-tól már hatályon kívül helyezett - 1005/2003. (I.30.) Korm. határozatot (a továbbiakban: Ket.-koncepció).
A Kormány ebben a Ket.-koncepcióban azt hangsúlyozta, hogy "[a] demokratikus jogállamok közigazgatásában általánosnak mondható, hogy a hatóság nem minden esetben a hatalom pozíciójából tárgyal az ügyféllel, hanem azt gyakran egyenrangú partnernek tekinti, s közösen keresnek optimális megoldást a konkrét ügyben. Ennek megjelenési formája a hatósági határozatot mintegy "kiváltó" egyezség az ügyféllel, illetőleg a közigazgatási szerződés. A valóban eurokonform közigazgatást ugyanis az jellemzi, hogy nem törekszik a jogszabályokban kifejezésre juttatott közérdek kizárólag közhatalmi eszközökkel történő elérésére. A kölcsönös előnyökre épülő közigazgatási szerződés révén ugyanis gyakran többet lehet elérni, mint amennyit hatósági határozat nyomán ki lehetne kényszeríteni (pl. ha az ügyfél engedélyt kap valamely beruházásra, ugyanakkor vállalja, hogy olyan munkákat is elvégez, amelyek kiküszöbölik vagy minimálisan csökkentik a beruházásból eredően a lakosságot érő kellemetlenségeket). A közigazgatási szerződésnek csupán a formai megjelenése magánjogi, tartalma azonban túlnyomórészt közjogi, esetlegesen bizonyos magánjogi elemekkel vegyítve. A közigazgatási szerződés tehát a hatóság és az ügyfél olyan megállapodása, amely mögött csupán látens jelleggel húzódik meg az állami kényszer alkalmazásának lehetősége, a tipikus azonban a vállalt kötelezettségek önkéntes teljesítése. A megállapodás megkötésének és nem teljesítés esetén kikényszerítésének feltételeit természetesen részletesen ki kell munkálni"[19].
A Ket.-koncepcióban vázoltakhoz képest azonban jelentős változás, szűkítés érzékelhető a később elfogadott, közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 76-77. §-aiban szabályozott új intézmény, a közigazgatási szerződéseknek csupán egyik típusát jelentő hatósági szerződésekre vonatkozó rendelkezések megismerésekor. Ez a változás feltehetőleg abból adódik, hogy - miként a Ket. hatályos szövegéhez fűzött kommentári szöveg sem rejti véka alá azt a véleményét - már a Ket.-koncepció nyilvánosságra kerülése után a szakmai közvélemény a legtöbb fenntartással a tervezett új intézmények közül a hatóság és az ügyfél között létre jöhető szerződést fogadta.[20]
- 90/91 -
Kilényi Géza professzor a magyar közjog egyik kiemelkedő képviselője a hatósági szerződés hatályos szabályozásának történeteként a következőket írta.
"A Ket. előkészítése céljából 1999-ben kodifikációs bizottságot hoztak létre, amelynek elnöki tisztségét 2001-ben én vettem át. Mivel a szabályozási koncepciót - számos alapozó tanulmányra támaszkodva - én dolgoztam ki, magától értetődő módon beépítettem a koncepcióba a hatósági szerződést is. A bizottságon belül semmiféle ellenállásba nem ütköztem, mivel ott a magyar közigazgatási eljárásjog tudományos művelőinek színe-java mellett a legjobban képzett - elméleti alapokkal is rendelkező - gyakorlati szakemberek ültek. A Kormány is elfogadta a szabályozási koncepciót.
A tárcák ellenállása akkor tört ki elementáris erővel, amikor államizgatási egyeztetés céljából megkapták a normaszöveget.
Olyan észrevételek érkeztek a Belügyminisztériumhoz, hogy
- "Önök nem tanulták meg az egyetemen, hogy a közjogi jogviszonyokat a felek alá-fölérendeltsége jellemzi ?"
- "Csak nem képzelik, hogy mi majd leülünk alkudozni az ügyfelekkel ?" ...
Végül is a hatósági szerződésre vonatkozó rendelkezések benne maradtak a Ket.-ben, de előzetesen olyan gondosan "hatástalanították" őket, mint egy oktatási célra szánt gyújtóbombát. Ehhez elegendő volt négy, a laikusok számára egyáltalán nem feltűnő, hanem fölöttébb jámbornak és ártalmatlannak látszó szót betenni nyomban a 76. § (1) bekezdésének elejére. Eszerint akkor kerülhet sor határozathozatal helyett hatósági szerződés kötésére, "ha ezt jogszabály lehetővé teszi". Ezt úgy lehetne magyarra lefordítani: "alkothat az Országgyűlés olyan törvényt, amilyet akar, a mi tárcánk úgyis csak azokat a rendelkezéseket fogja alkalmazni, amelyek elnyerték a tetszését. Nekünk pedig ez a hatósági szerződés nem tetszik. Hogy miért? Hát csak" Még közérthetőbben: "A Ket.-felhatalmazás alapján egyetlen ügyben sem lehet hatósági szerződést kötni, csak akkor, ha ezt egy külön jogszabály - akár miniszteri rendelet - az adott ügyfajtára nézve kifejezetten lehetővé teszi. Nos, mi nem fogunk ilyen jogszabályt sem kiadni" sem pedig előkészíteni. Ez esetben senki sem kérdezi meg tőlünk, hogy miért nem alkalmazzuk a Ket. 76. §-át, mert ha nem teszünk semmit, akkor nem is kell indokolni az álláspontunkat". A kodifikációs bizottság ki volt rekesztve az államigazgatási egyeztetésből, senki nem volt kíváncsi a véleményére. A Kormányban és az Országgyűlésben pedig nem ül egyetlen eljárásjogász sem, ez okból kifolyólag a "hatástalanított" rendelkezést mindkét testület zokszó nélkül elfogadta a Kormány azért, mert a tervezettel minden tárca egyetértett, a kormányzati többség pedig azért, mert a törvényjavaslatot a Kormány terjesztette elő."[21]
Ilyen előzmények után szabályozta a Ket. a hatósági szerződés intézményét a 76-77. §-aiban és kimondta, hogy a 77. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott jogviták elbírálása a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok hatáskörébe tartozik.[22]
Ez a 2005. november 1-jétől hatályos törvényi szabályozás szerint azt jelenti, hogy a hatósági szerződés módosítását bármelyik fél kezdeményezheti az ügy szempontjából jelentős új tény felmerülése, továbbá a szerződéskötéskor fennálló körülmények lényeges megváltozása esetén. Amennyiben a módosításhoz a másik fél nem járul hozzá, vagy a felek között vita van a módosítás törvényi feltételei tekintetében, akkor a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól kérhető a szerződés módosítása vagy megszüntetése.[23] Ugyancsak a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat az ügyfél a teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén - a szerződésszegés tudomására jutásától számított harminc napon belül - ha a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti.[24] Abban az esetben viszont, ha az ügyfél szegi meg a hatósági szerződésben foglaltakat, akkor a szerződés jogerős, és végrehajtható határozatnak minősül, és a hatóság - az addigi teljesítések figyelembevételével - hivatalból intézkedik a végrehajtás elrendeléséről.[25]
A közigazgatási szerződések egyik típusánál, a hatósági szerződésnél tehát a törvényalkotó a Ket. 77. § (1) és (3) bekezdésében megjelölt jogvitákat elvonta a rendes, polgári ügyekben eljáró bíróságoktól - valamint egyben a választott bíróságoktól is - és a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok quasi kizárólagos hatáskörébe utalta azokat.
Ugyanakkor viszont a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok eljárására nézve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról rendelkező a 2005. évi XVII. törvény 5. §-ának (2) bekezdése - amely a Pp.-t kiegészítette a 324/A. §-sal - kimondotta, hogy: "A hatósági határozatnak nem minősülő hatósági szerződésekkel kapcsolatban felmerült jogviták [Ket. 77. § (1) és (3) bek.] elbírálására az I-XIV. fejezet rendelkezéseit" vagyis az általános szabályokat kell alkalmazni - azzal az eltéréssel, hogy az eljárásra a Pp. 325. §-ban, a 326. § (2) és (3) bekezdésében a 327. § (4) bekezdésében, a 329. §-ban és a 336/B. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók - és nem pedig a Pp. XX. fejezetnek a közigazgatási perekre vonatkozó szabályait.
A 2005. évi XVII. törvényhez fűzött részletes indokolás az 5. §-hoz - magyarázataként e szabályozásnak
- 91/92 -
- azt mondja, hogy a törvény a hatósági szerződésekből eredő jogviták elbírálását azért nem utalja a Pp. XX. fejezetének hatálya alá, mert " [a] hatósági szerződés miatt keletkezett jogviták ugyanis nem illeszthetők bele a közigazgatási per konstrukciójába (alperes csak közigazgatási szerv lehet, jogorvoslati jog kimerítése stb.), nincs lehetőség arra, hogy a XX. fejezet hatálya ezekre a jogviszonyokra is kiterjedjen."
Ami a hatósági szerződésekre vonatkozó anyagi jogi szabályok irányadó voltát illeti, arra nézve a Ket.-ben nem szabályozott kérdések tekintetében a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.[26]
A törvényalkotónak a hatályos törvényi szabályozásból következőleg az a véleménye, hogy "[a] hatósági szerződés tehát alapvetően egy polgári jogi jogviszony, amely azonban közigazgatási jogi elemeket is tartalmaz egyrészt azért, mert határozat meghozatalát helyettesítheti, másrészt bizonyos esetben hatósági szerződésnek minősül, [Ket. 77. § (2) bek.] harmadrészt azért, mert az egyik szerződő fél közigazgatási hatóság"[27]. A törvényalkotónak azt az álláspontját, mely szerint a hatósági szerződés "alapvetően egy polgári jogi jogviszony" a jogirodalomban egyesek - nem teljesen indokolatlanul - "elfogadhatatlan"-nak minősítik.[28]
A Ket.-nek és a Pp.-nek a hatósági szerződésekre vonatkozó, az előzőkben röviden vázolt - nem mindig és nem mindenben koherens[29] - szabályozása eredményeként a hatósági szerződésekből eredő, a Ket. 77. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott jogviták esetén szerintem az alábbi fontosabb megállapítások tehetők:
a) azok az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által kijelölt, a közigazgatási perekben eljárásra jogosult bírák[30] járhatnak el, akiknek elsősorban a közigazgatási és nem a polgári anyagi jog ismerete terén és a közigazgatási határozatok törvényességének felülvizsgálatára irányuló, és nem pedig a szerződéses jogviszonyból eredő vagyoni jogviták elbírálásában van gyakorlatuk;
b) az a) pontban megjelölt kijelölt bírák azonban eljárásuk során - kivéve néhány, a lényeget nem érintő kisebb jelentőségű eljárási szabályt - nem az általuk különben rendszeresen alkalmazott, a közigazgatási perekre előírt speciális szabályokat, hanem a Pp. I-XIV. fejezeteiben található, a vagyonjogi perekre előírt és főként az ilyen perekben különben eljáró bírák által ismert eljárási, valamint a Polgári Törvénykönyv-beli anyagi jogi rendelkezéseket kell, hogy alkalmazzák;
c) ezek a jogviták értékhatárra tekintet nélkül a megyei bíróságok első fokú hatáskörébe tartoznak;
d) bírósági meghagyás kibocsátása, viszontkereset előterjesztése lehetséges;
e) az első fokon eljárt megyei bíróság ítélete ellen az általános szabályok szerint fellebbezésnek van helye, a fellebbezés elbírálására azonban kizárólagosan illetékes a Fővárosi Ítélőtábla.[31]
Az eddigiekben kifejtettekből úgy vélem kitűnik, hogy a jogalkotás területén valamiféle óvatos, nem kellően következetes, de kétségtelenül érzékelhető tevékenység elkezdődött annak érdekében, hogy legalább a közigazgatási szerződések egyik típusa, a hatósági szerződések jellegének megítélése és az ilyen szerződésekből eredő jogviták elbírálása terén a helyzet az eddigiekhez képest szabályozottabb legyen.
A közigazgatási, illetőleg hatósági szerződésekkel kapcsolatos bírósági gyakorlat egyenlőre - érthetően - rendkívül ritka. A Legfelsőbb Bíróság nem régen, 2006-ban felülvizsgálati eljárás során, öttagú, a Polgári és a Közigazgatási Kollégium bíráiból álló tanácsban eljárva - egy közigazgatási szerződésnek minősülő, az Országos Rádió és Televízió Testület, valamint egy televíziós társaság között létrejött, műsorszolgáltatási szerződésből eredő jogvita kapcsán egyértelművé tette, hogy amennyiben valamely közigazgatási szerződés "... nem tartozik a 2005. szeptember 1-jén hatályba lépett, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálya alá", akkor a bíróságnak nem kell vizsgálnia a Ket. által új jogintézményként szabályozott hatósági szerződés rendelkezéseinek az adott szerződésre való alkalmazhatóságát. Ugyanabban a döntésében a Legfelsőbb Bíróság azt is kimondta, hogy "[a]z a körülmény, hogy a felek közötti szerződés egyes pontjainak megszegéséhez egy közigazgatási eljárás kapcsolódik" nem teszi kizárttá, hogy a szerződés értelmezésével kapcsolatos polgári jogi jogvitát a választottbíróság bírálja el".[32]
Lényegileg tehát a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a közigazgatási szerződésekből eredő jogviták - általában - továbbra is polgári jogi jogvitának számítanak, amelyek elbírálására a polgári-gazdasági szakágban eljáró bírák, valamint a törvényi előfeltételek megléte esetén a választottbíróságok jogosultak. A közigazgatási szakág bírái viszont csak kivételesen, a Ket. 77. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott, hatósági szerződésből eredő jogvitákat bírálhatják el.
Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy az általam vizsgált téma szempontjából csak azoknak a közigazgatási szerződésből eredő jogvitáknak volt relevanciája, amelyek elbírálása bíróság, illetve választottbíróság hatáskörébe tartozik, tartozhat. Ebből adódóan nem tartottam feladatomnak és nem vizsgáltam azokat a közigazgatási szerződésből eredő jogvitákat, amelyek bírósági, választottbírósági eljáráson kívül intézendők el. ■
- 92/93 -
JEGYZETEK
* E tanulmány a Harmathy Attila professzor hetvenedik születésnapja tiszteletére megjelentetett ünnepi kiadványban közölt publikáció bővített változata.
[1] Lásd így például: Ádám Antal (1): Államjogi és államigazgatási jogi szerződések problémáiról. Jogtudományi Közlöny 1968. évi 3. sz. 121-129. o., Ádám Antal (2): A területi koordináció főbb vonásai és problémái. Állam és Igazgatás 1969. 7. sz. 577-588. o., Ádám Antal (3): Megállapodások a tanácsi szervek munkájában. Állam és Igazgatás 1969. évi 8. sz. 706-715. o., Szalai Éva: A megyék közötti területi koordináció. Állam és Igazgatás 1972. 6. sz. 534-546. o., Ádám Antal (4): A tanácsi szervek összehangoló tevékenysége. A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének kiadványa. Budapest 1974. 160. o., Toldi Ferenc: Államigazgatási aktustan. In: Államigazgatási jog - Általános rész. (Szerk. Berényi Sándor) BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség, Budapest 1975. 314. o., Martonyi János: Az államigazgatási aktusok. In: Berényi Sándor-Martonyi János-Szamel Lajos: Magyar államigazgatási jog. (szerk. Szamel Lajos) Budapest 1980. 2. kiadás 324. o. Kilényi Géza (1): Az államigazgatási eljárás alapelvei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1970. Madarász Tibor: A magyar államigazgatási jog alapjai. Kézirat. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. 313-315. o. Horváth M. Tamás: (1): A magánszektor és a decentralizáció szerepe a közszolgáltatások szervezésében. Jogtudományi Közlöny 1999. 1. sz. 18-35. o. Molnár Miklós - Margaret M. Tabler: Gondolatok a közigazgatási szerződésekről, Magyar Közigazgatás 2000. 10. sz. 597-610. o., Ádám Antal (5): A közjogi szerződésekről. JURA 2004. évi 1. sz. 5-17. o., Berényi Sándor: A közigazgatási szerződések. In: Magyar Közigazgatási jog. - Általános rész (Szerk.: Fazekas Marian-na-Ficzere Lajos), Osiris Kiadó Budapest 2005. (6. átdolgozott kiadás) 309-315. o. Horváth M. Tamás (2): A közigazgatási szerződések szabályozási koncepciója. Magyar Közigazgatás 2005. 3. sz. 142-147. o.
[2] Ádám Antal (2): i. m. 587. o. Lényegileg ugyanígy Dr. Szalai Éva: i. m. 544-545. o.
[3] Toldi Ferenc: i. m. 314. o.
[4] Ádám Antal (1): i. m. 121-129. o., Ádám Antal (3): i. m. 711-712. o., Ádám Antal (4): i. m. 159. o.
[5] Ádám Antal (1): i. m. 121-129. o., Ádám Antal (3): i. m. 711-712. o., Szalai Éva: i. m. 544-545. o., Ádám Antal (4): i. m. 47. o., Martonyi János: i. m. 311., 323-324. o., Madarász Tibor: i. m. 313. o.
[6] Ádám Antal (1): i. m. 121. o., Ádám Antal (2): i. m. 587. o., Ádám Antal (3): i. m. 706. o., Szalai Éva: i. m. 545. o., Ádám Antal (4): i. m. 46. o., Martonyi János: i. m. 311. o., Madarász Tibor: i. m. 313. o.
[7] Madarász Tibor: i. m. 313. o. Korábban hasonló álláspontot képviselt Toldi Ferenc: i. m. 314. o., valamint Martonyi János: i. m. 324. o., az utóbbi azonban egyrészt elkülöníti az államigazgatási szerződésektől a polgári jogi szerződéseket, másrészt az államigazgatási megállapodás esetén sem zárja ki a polgári jogi igény érvényesítésének a lehetőségét. A rendszerváltás utáni, az államigazgatási szerződések helyébe lépő valódi közigazgatási szerződéseket is a közigazgatási aktusok közé sorolhatónak tartja Berényi Sándor, ezért ezek szerinte ". nem minősülnek polgári jogi szerződésnek". Berényi Sándor: i. m. 313. o.
[8] Lásd erre nézve: Ádám Antal (1): i. m. 127. o., Ádám Antal (3): i. m. 709., 711-713. o., Ádám Antal (4): i. m. 158-160. o., Molnár Miklós-Margaret M. Tabler: i. m. 598-599. o. Hasonló álláspontot képvisel Kilényi Géza is a közigazgatási szerződés jellegének minősítésénél a feladat közigazgatási természetére való hivatkozással, lásd: Kilényi Géza (2): Tudományos szakvélemény a "Műsorszolgáltatási Szerződés" jogi jellegéről. Kézirat. Budapest 2006. 9. o.
[9] Lásd így: Szalai Éva: i. m. 545. o., valamint - főleg a szerződésszegés következményeire tekintettel - Horváth M. Tamás (2): i. m. 146. o.
[10] Polgári Jog (Közgazdaság és Pénzügy) XIV. évf. 1938. 5. sz. 25. o. - 252. o.
[11] Akadémiai Kiadó, Budapest 1983. 210. o.
[12] Tudomásunk szerint eddig csupán Kilényi Géza professzor adott egy fogalmi meghatározást, amely szerint közigazgatási szerződés az, ".amikor egy közhatalom gyakorlására feljogosított közigazgatási (törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján kibocsátott kormányrendeletben közigazgatási jogkörrel felruházott egyéb) szerv a hatáskörébe tartozó ügyben szerződés keretében és a szükséghez képest más, polgári jogi jogintézmények felhasználásával szerez érvényt a jogszabályi rendelkezéseknek, illetőleg a jogszabályokban meghatározott közérdekű céloknak, akként, hogy ez egyaránt szolgálja a szerv gondozására bízott közérdeket és a másik szerződő fél érdekeit. Bizonyos esetekben - de nem szükségképpen - a közigazgatási szerződésben megjelennek kifejezetten közigazgatási hatósági jogosítványok is, így pl. a hatósági ellenőrzési jog vagy hagyományos közigazgatási szankció és kényszerintézkedés alkalmazásának lehetősége." (Kilényi Géza (2): i. m. 9. o.)
[13] Molnár Miklós-Margaret M. Tabler: i. m. 601. o. Lásd hasonlóan: Ádám Antal (1): i. m. 122., 128-129. o.,Ádám Antal (3): i. m. 712. o., Ádám Antal (4): 47., 160., 162. o., Martonyi János: i. m. 324. o., Madarász Tibor: i. m. 313. o., Berényi Sándor: i. m. 309. o. Horváth M. Tamás (2): 143. o.
[14] Madarász Tibor: i.m. 313. o. Hasonló álláspontot képvisel - de csak a kizárólag állami és államigazgatási szervek által kötött megállapodások esetén - Martonyi János: ugyanakkor bizonyos esetekben elképzelhetőnek tartja a polgári jogi igény általános rend szerinti érvényesítését (i. m. 324. o.)
[15] Lásd részletesebben: Molnár Miklós-Margaret M. Tabler: i. m. 601. o.
[16] Érdekes módon az államigazgatási szerződésekkel foglalkozó szakemberek közül dr. Ádám Antal professzoron kívül (lásd így pl.: Ádám Antal (1): i. m. 129. o.) senki - még azok sem, akik különben az ilyenfajta szerződésekből eredő jogviták bíróság előtti elbírálásának lehetőségét nem zárták ki - nem utalt arra, hogy a jogviták választottbírósági hatáskörbe is tartozhatnak.
[17] Előterjesztés a miniszteri értekezlet részére a közigazgatási bíráskodás helyzetéről és jövőjéről. IGAZSÁGÜGY-MINISZTER IM/CIV/2000/MAGÁNJ/344. Budapest 2000. március.
[18] Lásd ezzel kapcsolatban részletesebben: Németh János: A közigazgatási perek szabályozásának továbbfejlesztése. In: Huszonegyedik Jogász Vándorgyűlés - Szeged 2004. október 14-15. Magyar Jogász Egylet. Budapest 2004. 77-99. o.
[19] 2. számú melléklet az 1005/2003. (I.30.) Korm. határozathoz, 7.2. pont.
[20] Complex Jogtár Plus Kommentár a Ket. 76. §-hoz
[21] Kilényi Géza (2): i. m. 7-8. o.
[22] Ket. 77. § (1) és (3) bekezdés
[27] A 2005. évi XVII. törvényhez fűzött részletes indokolás az 5. §-hoz.
[28] F. Rozsnyai Krisztina: Közhatalom és szerződés - A közigazgatás szerződéseivel kapcsolatos felelősség bírói úton való érvényesíthetősége. In: Jogi Tanulmányok 2007 (Szerk. Nagy Marianna) Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest 2007. 96. o.
[29] Lásd erre részletesebben: F. Rozsnyai Krisztina: i. m. 93-110. o.
[30] A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 14. § (3) bekezdés
[31] Pp. 324/A § és 326. § (2) bekezdés.
[32] Legf. Bír. Gfv. XI. 30.155/2006. sz. határozat II., BH 2007/21.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus, ELTE ÁJK.
Visszaugrás
