Érettségi után, 1966-ban, a lakóhelyemmel szomszédos Szágyon, a Községi Tanácson alkalmazott a Sásdi Járási Tanács igazgatási előadóként. Sajátos volt az akkori, összevonás előtt álló tanács hivatala és szervezete. A vb-titkári állás betöltetlensége miatt az apparátust a tanácselnök, az igazgatási előadó és a hivatalsegéd jelentette, tehát bekerültem a mélyvízbe, minden felkészülés nélkül. A "tudatlanok magabiztossága" volt a kezdet. Itt találkoztam először a testületi és az ügyintézői munkával. Nem voltak iratminták, módszertani segédanyagok, de rendelkezésre álltak a korábbi jegyzőkönyvek, határozatok, és a döntést előkészítő iratok. A hasonló típusú ügyeknél ezeket tanulmányoztam. Viszonylag rövid idő alatt sikerült megismerkednem e munka szépségeivel, és igyekeztem a hozzám bizalommal forduló ügyfelek ügyes-bajos dolgain segíteni. Következő állomásom egy másik község, Baranyaszentgyörgy volt, ahol a Tanácsakadémián tanuló vb-titkár helyett alkalmaztak. Itt már viszonylag önálló munkát végeztem. Az apparátust rajtam kívül a társadalmi tanácselnök és egy hivatalsegéd alkotta.
1967 őszén a szerződéses állások után, a Baranyajenői Községi Tanácsnál kineveztek adóügyi előadónak a körzeti adóügyi csoportba, amely 8 község adóigazgatását látta el. A munkakör az igazgatási munkának egy szeletét, de nagyon szép területét jelentette. Megismertem az akkori adónemekkel kapcsolatos ügyintézést, a manuális könyvelést, a behajtási eljárást.
1969-ben szülőfalum közös tanács székhelye lett, így lehetőségem nyílott a Tormási Községi Közös Tanácson igazgatási előadóként dolgozni. Pénzügyi előadó nem volt, így a pénzügyi, költségvetési munkában is szerezhettem jártasságot. Teljes körű anyakönyvi szakvizsga birtokában, mindhárom területen anyakönyveztem is. A községi gyakorló éveim nagyon jó alapot, iskolát adtak számomra. A néhány fős apparátusban - ha nem is nagy gyakorisággal -a közigazgatási munka szinte minden területével találkoztam és megismertem az ügyintézés folyamatát, valamint a testületi munkával kapcsolatos szervező, előkészítő és végrehajtó munkát is.
A korabeli ügyintézés technikai feltételei messze elmaradtak a maitól. Általában egy irodahelyiségben, hagyományos írógéppel adminisztráltunk és "tekerős" telefonnal a távbeszélő központon keresztül bonyolíthattunk hívásokat, 16 óra után a "berepülőzött" rendszeren keresztül, az egész járás füle hallatára beszélhettünk a hívott féllel. A lakosság, az ügyfelek tájékoztatása a "kisbírón", vagy hivatalsegéden keresztül "dobolás" útján, esetleg a hangos beszélőn történt. A stencilgép, a különböző nyomdagépek, a fax használata csak jóval később terjedt el, nem is beszélve a modern telekommunikációs eszközökről.
A pécsi jogi egyetemi tanulmányaim befejezése után 1974-ben a Sásdi Járási Hivatal titkárságára neveztek ki osztályvezetőnek. A hivatal mellett ekkor már testület nem volt, de hozzá tartozott többek között a községi tanácsok és szervei törvényességi felügyelete, és egyes speciális ügyek, mint például a gyámügyi, a műszaki, az oktatási, valamint a másodfokú ügyintézés. Titkársági osztályvezetőként összefogtam a helyi tanácsszervek komplex felügyeleti vizsgálatait, un. összefoglaló értékeléseket készítettem és javaslatokat dolgoztam ki a helyi igazgatási munka javítására. Emellett részt vettem a járási hivatali szervezet munkájának szervezésében. A felügyeleti szerepben is a segítő, megelőző munkára helyeztem a hangsúlyt. Rendszeresen készítettem módszertani anyagokat a megyei tanács által kiadott módszertani füzetekbe. Néhányat említve: az intézményellenőrzésről, a tanácstagi interpellációkról, a testületi előterjesztések előkészítésének rendjéről.
A sásdi járás megszűnése után, a komló járási hivatalnál folytattam munkámat, ahol fél év múlva elnökhelyettesnek neveztek ki. Járási hivatali elnökhelyettesként az egész járás fejlődését figyelhettem. A járási székhely áthelyezésével érdekes közigazgatási szituáció alakult ki. A pécsi járás megszüntetése egybe esett a pécsi városkörnyék kialakításával, a peremterületek pedig a megmaradó járásokhoz kerültek. Így bővült az áthelyezett - most már komlói járás - területe is. (Hosszúheténnyel, Pécsváraddal, Mecseknádasddal, és a hozzájuk tartozó társközségekkel.) A székhely áthelyezés nem érintette alapjaiban a járás intézményrendszerét. A járási hivatali dolgozók reggelente buszra szálltak többek között a bírákkal, ügyészekkel, a tűzoltókkal, az ÁNTSZ, a földhivatal, a népfront, a polgári védelem ügyintézőivel, délután pedig vissza a lakóhelyükre.
A városkörnyéki igazgatás, illetve a közvetlen megyei irányítás szele azonban ekkor már meg-
- 232/233 -
érintette a járások létét is. Egyre több korszerűsítési javaslatban fogalmazódott meg a járás intézményének kiiktatása, amely 1983. december 31-ével meg is történt. Ekkor már a megyei tanácson dolgoztam, de ma is úgy ítélem meg, hogy a járások megszüntetése komoly gondot okozott a magyar közigazgatásban. Szerepét csak részben tudta átvenni a városkörnyéki közigazgatás, majd a folyamatosan bevezetett közvetlen megyei irányítás, az egyidejűleg kiépülő műszaki ellátási csoport, de nem tökéletes modell a mai kistérségi forma sem. Ezért is örülök annak, hogy a jelenlegi törvényalkotó munka számol a járások visszaállításával.
1980. szeptember 1-jétől 1989-ig a Baranya Megyei Tanács Szervezési és Jogi Osztályán osztályvezető-helyettesként, 1989-től 90-ig pedig mb. osztályvezetőként dolgoztam. Feladatkörömhöz tartoztak a megyei tanács és bizottságai, a testületi tagok munkájának szervezése, segítése, a terület- és ágazatfelelősi munka irányítása, a helyi felügyeleti és igazgatáskorszerűsítési tevékenység koordinálása, továbbá egyéb szervezési teendők, mint például az országgyűlési és helyi választásokkal, területszervezéssel, konferenciák szervezésével összefüggő munkák. Hasznos együttműködést sikerült kialakítanom elsősorban a vb-titkárokkal, a mai jegyzőkkel, akikkel partnerek voltunk az egyes önkormányzati igazgatási feladatok megoldásában. Példaként említhetem a tanácstagi csoport, az elöljáróság, a kisvárosi modell, a körzeti műszaki ellátási csoport, a helyi szavazás és a területfelelősi rendszer intézményét.
A tanácsrendszer utolsó éveiben a korszerűsítés jegyében végzett munka részét képezték azok a kísérletek, amikor leendő új intézmények gyakorlatban történő alkalmazását, alkalmazhatóságát teszteltük és, amelyek részben alapját képezték az önkormányzati intézményrendszernek is. Így az elöljáróság elemeit az önkormányzat, a tanácstagi csoport jellemzőit a részönkormányzat viszi tovább.
Az 1991. évvel kezdődő időszak helykeresés volt, nemcsak a megyei önkormányzat, hanem hivatala számára is. A "lebegő megye", a kezdetben kérdésként megfogalmazott "Európába megy-e a megye?" címszavak is ezt a korszakot jellemzik. Az intézményfenntartáson kívül lényeges feladat- és hatáskör nélkül maradó testület és ennek arányában csökkentett létszámú hivatal a kezdeti megtorpanás után kereste a kitörési pontokat. Érzékeltük azt is, hogy míg a nagyobb önkormányzatoknak nem, a kisebbeknek hiányzott a megyei segítség. A köztársasági megbízott intézmény kezdetben nem a segítést, hanem az utólagos ellenőrzést preferálta. Megemlítem az elhelyezés sajátosságát is. Minden megyében, így Baranyában is a Köztársasági Megbízott (KMB) Hivatala a volt megyei tanács épületében került elhelyezésre. A baranyai talán még azért volt érdekesebb, mert a 2. emelet keleti oldalát az önkormányzati, a nyugati oldalát a KMB vezetés birtokolta, a két szervezet vezetői egymással nem beszéltek, és az egyik fél részéről ez elvárás volt az ügyintézőktől is, pedig a KMB-s ügyintézők nagy része korábban a megyei tanácsi szervezetben dolgozott.
Ebben az időszakban az önkormányzat munkáját közvetlenül segítő önkormányzati csoport vezetője voltam. A testületi munkát tekintve ez mintegy folytatása volt a megyénél korábban megkezdett tevékenységemnek. 1995-ben egy rövid ideig elnöki referensként dolgoztam. A vezetőváltás után azonban nem láttam perspektívát a kijelölt munkakörben, ezért munkahelyet változtattam.
1995-98-ig Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalánál dolgoztam jogtanácsosi munkakörben. A községi, járási, megyei közigazgatás gyakorló terét felváltó nagyvárosi igazgatás konkrétsága kihívásul szolgált számomra. Míg munkám korábban többségében a testülethez kötődött, itt a testületi törvényességi munkám kiegészült a jegyző hivatalirányítói, jogalkalmazói hatásköre gyakorlásának elősegítésével. A klasszikus jogi tevékenység keretében, többek között peres ügyek képviseletét láttam el, jogi véleményt nyilvánítottam, szabályzatokat, nyilatkozatokat, szerződéseket készítettem elő. Munkakörömhöz tartozott többek között a részönkormányzatokkal, a kisebbségi önkormányzatokkal, az egyházi és nagyobb volumenű ingatlanügyekkel kapcsolatos jogi természetű döntés-előkészítés. Utóbbinál az ítélőtábla elhelyezésével kapcsolatos előkészítő munkámat említeném.
1998-ban pályázatot nyújtottam be a már egy éve betöltetlen megyei főjegyzői munkakör ellátására. A Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlése 1998. július 1-jei hatállyal nevezett ki megyei főjegyzővé. Több mint 13 évet töltöttem ezen a pályán. Úgy lettem főjegyző, hogy nem voltam jegyző, de a jegyzői, korábban vb-titkári jogállást alul és felülnézetből is megismerhettem. Tudtam, hogy mire vállalkozom, azt is, hogy a törvényalkotó sem a megyei testületet,
- 233/234 -
sem a főjegyzőt nem kényeztette el hatáskörrel. Az Ötv. a megyei hivatalt, így a vezetőjét egyértelműen a testülethez kötötte. Nem volt szándéka a megye szerepének erősítése, de időközben a politikai lobbi eredményeként hatósági jogkört is kapott a főjegyző. Az illetékkel kapcsolatos jogosítványát azonban már korábban, az oktatásit a közelmúltban telepítette más szervhez, a területi információs rendszer gyakorlati megvalósítása pedig a szabályozási fogyatékosságok miatt és a feltételek hiányában csak elképzelés maradt. A hivatal létszáma is ennek következtében hol megduplázódott, hol a felére csökkent. Jelenleg kisebb az apparátus, mint egy közepes városban. A főjegyzői kinevezés megtisztelő kihívás volt számomra, hiszen közigazgatási pályám nagyobb részét a megyei önkormányzatnál töltöttem. A megyei önkormányzat feladat- és hatáskörét a megelőző munkaköreim révén ismertem.
1998 októberéig dolgoztam az akkori testülettel, ezt követően pedig ciklusonként az újonnan megválasztott közgyűlésekkel. A ciklusváltásokkal együtt többségében változott a tisztségviselők személye, új elnök, illetve alelnökök kezdték meg munkájukat. Meghatározó jelentőségűnek tartottam a közgyűlés és bizottságai munkáját segítő, a döntéseket előkészítő, végrehajtó és szervező tevékenységet. Az előkészítő munka eredményeként a testület olyan szervezeti és működési szabályzatot és hivatali ügyrendet fogadott el, amely megalapozta a szakszerű és törvényes működést az elmúlt időszakban. Az előkészítés igényessége azt eredményezte, hogy törvényességi észrevételre a főjegyzői kinevezésem óta nem került sor. Az új szabályozással kiszélesedett a bizottságokra történő hatáskör átruházás. A közgyűlés tehermentesítésével egyidejűleg különös hangsúlyt helyeztünk a hatáskör gyakorlásáról történő átfogó beszámolásra.
A testületi és apparátusi munka szempontjából egyik legfrekventáltabb területnek a gazdálkodást tekintettem. A működési kiadások 90%-át az intézmények működtetése jelentette, ezért különösen fontos volt a rendszer hatékonysága. Folytatódott ez idő alatt az intézményi struktúra átalakítása. A hivatal az intézményekkel együttműködve készült fel a pályázati feltételek teljesítésére és a civil szféra erőteljesebb bekapcsolására. Az akkreditációs követelmények teljesítésénél és az ún. Kiváltási programnál szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy a jogszabályoknak megfelelő korszerűbb ellátási rendszerhez a feltételek csak részen biztosítottak, ezért új forrásokat kellett bekapcsolnunk. Lehetséges formaként a hazai és az EU-s pályázatok minél szélesebb körében történő igénybevétele kínálkozott. Közülük is kiemelkedik a kulturális fővárosi cím elnyeréséhez kapcsolódó megyei intézményfejlesztés, amely a könyvtári és a múzeumi hálózat megújításával járt együtt.
Javaslatomra alakította ki a testület a hivatali struktúrát, amely a feladatokhoz jobban igazodott. Az Európai Fejlesztési Iroda, amelyet társulás formájában Pécs Megyei Jogú Várossal hoztunk létre, országszerte elismerést váltott ki. 1997-től 10 évig volt főjegyzői hatáskör az illetékhivatali feladat ellátása. A sikeres bevételi ágat sajnos gyengítette a feladat más hatósághoz való telepítése.
A hivatali feladatok ellátása egyik meghatározó elemének tekintettem a személyzeti munka fejlesztését. A köztisztviselők kiválasztásnál törekedtünk a több diplomás, nyelvismerettel rendelkező, illetve több nyelven kommunikáló személyek alkalmazására, akik készek a változó feladatkörök miatt a mozgatható, innovatív munkakörökre. Kezdeményezésemre a közgyűlés rendeletében meghatározott juttatási rendszer alkalmazásával ismerte el az egyéni teljesítményeket. Úgy érzem, hogy sikerült megteremtenem a hivatal imageát, a testület elfogadta és elismerte munkáját. A hivatal 2000-ben ISO minősítést nyert, amely tanúsítást folyamatosan megújítottuk. 2005-ben kísérleti jelleggel saját személyi, szakmai kapacitással végeztük el az első CAF szerinti önértékelését, a modell folyamatos alkalmazására 2007-től került sor. A hivatal közel 20 éves fennállásának legnagyobb sikerét könyvelhette el, amikor 2009-ben elnyerte a Magyar Közigazgatási Minőségi Díjat. A díj értékét számunkra elsősorban az jelentette, hogy ez nem csupán felülről jövő elismerés, hanem az ügyfelek, az intézmények, a képviselőtestület és az együttműködő partnerek pozitív értékelése is. Nagyszámú egyéni kitüntetéseimről ehelyütt nem szólok.
A települési önkormányzatokkal, polgármesterekkel, jegyzőkkel, tartalmas kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Ebben szerepet játszik az is, hogy a jól felkészült megyei hivatali apparátus ügyintézői különböző szakmai kérdésekben rendszeresen konzultálnak a települési tisztségviselőkkel és jegyzőkkel. A területi kapcsolat meghatározó eleme a 216 önkormányzatot, köztük a megyei önkormányzatot is magában foglaló több mint másfél évtizedig mű-
- 234/235 -
ködő társulás, amelynek működését alapvetőn a megyei önkormányzat, illetve hivatala segítette és menedzselte.
2005-ben az Önkormányzati Minisztérium támogatásával a megyei hivatal gesztorságával létrejött a Regionális Önkormányzati Társulás. A társulás kísérleti jelleggel jött létre, de nem válhatott igazi kísérletté, mert nem kapott jogszabályi felhatalmazással új hatáskört, de így is sikeres volt, különösen a gyermekvédelem területen.
Markáns feladatomat képezte az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők, az Európai Parlament tagjainak választásával, valamint az országos és helyi népszavazásokkal kapcsolatos teendők ellátása. A választási iroda vezetőjeként gondot fordítottam a választások előkészítésének és lebonyolításának törvényességére, a választásban közreműködő jegyzők, ügyintézők felkészítésére. Ez irányú munkámat az illetékes miniszter több ízben tárgyjutalommal ismerte el. Fontos szakmai eredménynek tekintem, hogy Baranyában - habár itt is akadtak váratlan, másutt még nem, vagy más formában előforduló érdekes esetek - de végül mindig sikerült a választásokat sikeres keretek között lebonyolítani. Csapatmunka volt ez olyan értelemben is, hogy a pécsi egyetem jogi karának oktatóiból álló területi választási bizottsággal, valamint az országos választási irodával is kiváló szakmai együttműködést alakítottunk ki, és, ha bármilyen gond, probléma merült fel, azt közösen, folyamatosan konzultálva próbáltuk megoldani.
A PTE és az MTA RKK Dunántúli Intézete szakértőinek bevonásával a négyévenkénti parlamenti és helyhatósági választások évét kivéve, minden évben megrendeztük az ún. Megyekonferenciát, amelyen a megyei önkormányzatok tisztségviselői, a főjegyzők, a közigazgatás elméleti és gyakorlati szakemberei és a politikusok a középszintű önkormányzati és államigazgatási kérdésekről cseréltek véleményt. Az első önkormányzati ciklusban a megyei közgyűlés létezésének szükségessége mellett már felmerült az átfogó korrekcióra vonatkozó igény is. Hatáskör-rendezést sürgettek, a regionális és dekoncentrált szervek számának csökkentését és feladataik egy részéren a megyéhez való utalását fogalmazták meg. Az 1994. évi törvénymódosítás pozitívuma a megyei képviselők közvetlen választása, legimitációjának megteremtése. A szabályozás ugyanakkor adós maradt a megyék megerősítését célzó rendelkezésekkel.
A második ciklusban a javaslatok ellenére érdemi előrelépés nem történt, továbbra is rendezetlen maradt a középszint. Ismét felmerült a lét, vagy nem lét kérdése, helyette esetleg a kistérség, vagy régió alakítása. A harmadik ciklusban a regionalizációs törekvések erősödtek fel, elsősorban az EU-s források megszerzése érdekében. A 2002. évet követő konferenciák fontosnak ítélték az együttgondolkodást, és az új, zömében az EU-s csatlakozással járó feladatokat. A 2006. évi helyhatósági választások azonban ismét elodázták az érdemi változtatást.
A 2009. évi konferencián mind a tudomány, mind az önkormányzati vezetők részéről az fogalmazódott meg, hogy a megyék a saját erejükből nem tudnak a felszínen maradni, sorsukról a döntés tovább nem halogatható. Érhető várakozás előzte meg ezért a 2010. évi parlamenti választást. 2010-ben a választás évében nem volt konferencia, 2011-ben pedig anyagi okok miatt nem terveztük. Ennek ellenére most várható elmozdulás. Az évek óta remélt területfejlesztési feladattal a megyei önkormányzatok rendelkeznének, de zajlik az egyeztetés az intézmények átadásáról is. Még nem zárult le az előkészítés atekintetben, hogy az intézményi kör állami lesz-e, vagy más önkormányzathoz kerül. A kormányhivatalok létrejöttével és a folyamatos hatáskör telepítésével erőteljes középszintű állami szerepvállalás érzékelhető. A rendszerváltás előtti évtizedhez való visszatéréshez már csak a testület és a területfejlesztési feladat hiányzik. Ezt a szerepet töltheti be a megyei önkormányzat, de hogy milyen módon, azt a hamarosan beterjesztendő önkormányzati törvény és az ágazati jogszabályok határozhatják meg.
Közigazgatási pályám első lépcsőjén szerzett tapasztalataim, az igazgatási munka szeretete továbbtanulási szándékomat módosította, így a Pécsi Jogtudományi Egyetemre jelentkeztem, ahova 1968-ban felvételt nyertem a levelező tagozatra. Egyetemi tanulmányaim alatt már tudtam hasznosítani az addigi közigazgatási munkámat. Szakdolgozatomat a sásdi járás végrehajtó bizottsági munkájáról írtam. 1974-ben avattak doktorrá. 1979-ben szakvizsgáztam, amelynek kiegészítő tárgya az igazgatási szervek vezetése, munkájuk szervezése volt.
1999-ben már főjegyzőként ingatlanközvetítői és értékbecslői, 2000-ben belső auditori képesítést, 2004-ben európajogi szakjogász diplomát szereztem. Szakdolgozatomban az EU-s csatlakozás megyei önkormányzati jogharmonizációs teendőit vázoltam fel, amelyeket a közgyűlés a rendeletek felülvizsgálatával azóta meg is valósított.
- 235/236 -
Igazgatási, pénzügyi és szervezési munkaterületeken szerzett tapasztalataimat folyamatos képzéssel igyekeztem fejleszteni. Pályázatokon, országos közigazgatási versenyeken vettem részt, és magam is közreműködtem tudományos konferenciák szervezésében. A gyakorló államigazgatási szakemberek elméleti felkészültségének érdekében szívesen vállaltam konzulensi feladatokat, illetve előadásokat. Munkám elismerésének tekintettem, hogy különböző szakfolyóiratok közzé tették olyan cikkeimet, amelyekben az államigazgatásban dolgozó szakemberek jogalkalmazásához szakmai és módszertani segítséget kívántam nyújtani.
Községi és járási hivatali munkahelyeim mellett aktívan közreműködtem a hazafias népfront és a vöröskereszt helyi és járási szervezetében, a járásinál vezető tisztségeket is betöltöttem.
Alapító tagja vagyok a Magyar Közigazgatási Karnak, 1995-ig a megyei tagozat titkára voltam.
Tagja vagyok a közigazgatási alap- és szakvizsga bizottságnak, esetenként felkérésre közreműködöm a PTE Állam- és Jogtudományi Kara záróvizsgáztatásában.
45 év a közigazgatásban, kisközségi előadóként kezdtem, végig jártam a ranglétrát. Járási hivatalnál, megyei tanácsnál, valamint a megyei és a pécsi önkormányzatnál is dolgoztam. Három év kihagyással 30 évet a megyei testületek mellett dolgoztam. A szakmai szeretet vezérelt, ez adta meg az alapot ahhoz, hogy szakszerűen, törvényesen, kulturáltan, a kölcsönös bizalomra építve végezzem munkámat, amelyet szolgálatnak tekintettem. Hálás vagyok a testületnek, a tisztségviselőknek, a volt munkatársaknak, akik ebben mindig partnerek voltak. Dr. Hargitai János közgyűlési elnökkel néhány évvel ezelőtt, amikor a nyugdíjamat megállapították, abban maradtunk, hogy a 2010-ig tartó ciklusban még együtt dolgozunk. Elnök úr január 1-jétől a megyei kormányhivatal vezetői tisztét tölti be, engem pedig a megyei közgyűlés 2011. augusztus 31-ével felmentett köztisztviselői és a főjegyzői munka alól. Egyéb megbízatásaim és kapcsolataim alapján valószínűsítem, hogy ismereteimet, tapasztalataimat továbbra is hasznosíthatom. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ny. megyei főjegyző, Baranya Megyei Önkormányzat.
Visszaugrás
