Az értékpapír kettős jellegű vagyontárgy: jogokat testesít meg. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír pénzkövetelést, a tagsági jogokat megtestesítő értékpapír pedig tulajdoni részesedést és irányításban való részvételi jogot foglal magában (Ptk. 338/C §). Ugyanakkor - a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése folytán - az értékpapírok sok tekintetben a dolgokkal egy tekintet alá esnek.
Az értékpapírok elzálogosítása szempontjából különbséget kell tenni a bemutatóra és a névre szóló értékpapírok között. A Ptk. 138/B. §-a szerint az értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. A zálogjoggal való megterhelés a rendelkezés egyik esete, ezért az elzálogosítás is csak az értékpapír által, annak birtokában történhet. Mindebből a magam részéről azt a következtetést vonom le, hogy a bemutatóra szóló értékpapíron csak kézizálogjog létesítése lehetséges, hiszen egyedül így érvényesülhet az a szabály, hogy az elzálogosítás az értékpapír által történik. Mint már említettük, értékpapír kézizálogba adása esetén igen jól jön a zálogtartó igénybevétele; ezáltal elkerülhető, hogy a zálogjogosult az értékpapírról jogellenesen rendelkezhessen. A letéti szerződés keretében szabályozni lehet az értékpapírból eredő jogok gyakorlásának kérdését is. Amennyiben mégis helyes lenne az a vélemény, hogy az értékpapírokon ingó dolgok módjára jelzálogjog is létesíthető, a jelzálog jogosultjának számolnia kell a Ptk. 138/B §-ának (3) bekezdésével, amely szerint az értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új birtokosra, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett. Nézetem szerint ebből a szabályból az is levezethető, hogy ha a zálogkötelezett az értékpapírt elidegeníti, a zálogjogot az új tulajdonossal szemben nem lehet érvényesíteni.
Más a helyzet a névre szóló értékpapírokkal. A Ptk. 338/B §-ának (2) bekezdése szerint az értékpapír átruházásának módjára - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a váltóra vonatkozó szabályok irányadók. Ez a rendelkezés azonban értelemszerűen csak névre szóló értékpapírokra alkalmazható. A váltó átruházása ugyanis forgatmánnyal történik, a forgatmány azonban csak akkor érvényes, ha az magán a váltón név szerint feltüntetett jogosulttól származik. A váltószabályok szerint az elzálogosítás az úgynevezett zálogforgatmánnyal történhet (Vár. 19. §). A Legfelsőbb Bíróság egy konkrét ügyben maga is arra az álláspontra jutott, hogy névre szóló értékpapíron zálogforgatmánnyal lehet zálogjogot létesíteni (BH 1995/11. szám 649. jogeset).
A Ptk. új 252. §-ának (1) bekezdéséből következik, hogy zálogjog tárgya lehet átruházható követelés is. Ehhez a Ptk. új 267. §-a hozzáteszi, hogy a zálogjog a zálogkötelezett javára jövőben keletkező követelésekre is "kiterjedhet". A zálogjog tárgyát képező követelések körülírással is meghatározhatók. E szabály elősegíti a nagy tömegű követelések elzálogosítását, továbbá a jövőben keletkező követelések megjelölését is. Az átruházhatóság követelményéről általánosságban azt mondhatjuk el, hogy zálogjoggal megterhelni csak az olyan követelést lehet, amely engedményezhető. A Ptk. 328. §-ának (2) bekezdése azonban az engedményezést egyedül a személyhez kötött követelések esetében zárja ki. A zálogjogot osztható követelés egy részén is létre lehet hozni.
A követelés elzálogosításához elegendő az írásbeli szerződés. Az új szabályok ugyan a követelésekről is úgy rendelkeznek, hogy közhiteles nyilvántartás esetében a bejegyzésnek konstitutív hatálya van, ilyen nyilvántartás azonban nem létezik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
