A Cstv. 47. § (1) bekezdésének a felszámoló felmondási és elállási jogát biztosító előírása kapcsán a gyakorlatban vita alakult ki, elsősorban abban a kérdésben, hogy ez a jogosultság miként viszonyul az általános, polgári jogban szabályozott felmondáshoz és elálláshoz. Jelentősen eltérő döntések születtek ebben a kérdésben, ezért indokolt az előírások megvizsgálása. Elsőként a felmondás/elállás általános kérdéseit járjuk körül, elsősorban az 1959. évi IV. tv. (továbbiakban: rPtk.) szabályozása alapján, majd a hatályos Ptk. előírásait vizsgáljuk meg, majd ezt követően elemezzük a Cstv. 47. § alapján kialakult bírói gyakorlatot.
Anélkül, hogy nagy jogtörténeti kitekintést tennénk, idézzük Szladits témába vágó megállapításait.
"Mind a kötelem feloldása, mind pedig szorosabb értelemben vett megszüntetése elsősorban a felek szerződéses megegyezése folytán következik be (contrarius consensus). A felek közös megegyezéssel érvényesen feloldhatják vagy megszüntethetik az egész jogviszonyt. Vannak azonban esetek, amikor e joghatásokat már az egyik fél egyoldalú ügylete vonja maga után. A kötelmi viszony egyoldalú feloldása az elállás, egyoldalú megszüntetése a felmondás útján megy végbe"- foglalja össze tömören Szladits a jogintézmény lényegét (Szladits: Magánjog vázlata II. kötet 157. oldal).
Külön megemlíti a Csődtörvényt, amely "sajátos elállási jogot biztosít a tömeggondnoknak olyan kétoldalú szerződések tekintetében, amelyeket a csődnyitás előtt még egyik fél sem teljesített. Ha a kétoldalú szerződést a csődnyitás előtt a közadós teljesítette, a szerződés épségben marad; ha ellenben csak a másik fél teljesített, a maga részéről nem kívánhat a tömegből teljesítést, csak kártérítést, mint csődhitelező, a többi hitelezővel arányosan".
Apáthy István a korabeli Csődtörvény kapcsán az alábbiakat írja: "Tulajdonképpeni jelentősége a csődnyitás hatályának az olyan szerződéseknél van, melyek természetük szerint kölcsönös szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányulnak. Ha az ilyen szerződést a csődnyitás előtt a közadós teljesítette, a tömeg a másik féltől a szerződés teljesítését követelheti. Ellenben, ha a teljesítés nem a közadós, hanem a másik szerződő fél részéről történt a csődnyitás előtt, az utóbbi a tömeg hitelezője lesz és mint ilyen jogot nyer a viszontteljesítéshez. Miután azonban a csődtörvény a személyes hitelezők közt különbséget nem tesz, és ezeknek igényeik érvényesítésére bizonyos módot jelöl ki, - önként következik, hogy a teljesítő, mint hitelezője a csődtömegnek, ebbeli igényét csakis mint személyes követelést és csakis a kijelölt rendes úton érvényesítheti. A teljesítő tehát nem viszontteljesítést, hanem csak bizonyos pénzösszeget követelhet, és az elmaradt teljesítés helyett, kártérítéssel kell megelégednie.
Lényegileg ugyanez marad a felek állása akkor is, ha a szerződés a csődnyitás ideje előtt egyik fél részéről sem, vagy csak részben teljesíttetett. A tömeggondnok tehát tekintet nélkül arra, hogy a követelés a csődnyitás előtt volt-e már perelve vagy sem, a szerződés teljesítését követelheti vagy attól elállhat, mintha meg sem köttetett volna. De e választási jog a szóban lévő esetre szorítkozik és a másik fél által igénybe nem vehető" (Apáthy István: A magyar csődjog rendszere Budapest 1887. Eggenberger féle könyvkereskedés 100-101. oldal.).
A korabeli szerzőket azért idéztük, mert látható, hogy a hatályos csődtörvényünk is hasonló meggondolásból szabályozta a felszámoló elállási/felmondási jogát.
Elsőként nézzük meg, hogy a polgári jogi szabályozás milyen lehetőséget biztosít a felmondásra és az elállásra.
A felek akaratából a szerződés megszűnhet a felek
- szerződése és
- egyoldalú jognyilatkozata alapján.
A megszüntető szerződés a felek olyan kétoldalú nyilatkozata, amely a szerződést a jövőre vonatkozólag (ex nunc hatállyal) szünteti meg. Ilyenkor a megszűnés időpontjáig esedékes szolgáltatásokat teljesíteni kell, az ellenérték nélkül maradt szolgáltatások pedig visszajárnak.
A felbontó szerződés a felek olyan kétoldalú nyilatkozata, amely a szerződést megkötésére visszamenő hatállyal (ex tunc) szünteti meg. A szerződés felbontása esetében olyan helyzet keletkezik, mintha a szerződést meg sem kötötték volna, tehát a már teljesített szolgáltatások is visszajárnak. Ebben az esetben a szerződéskötés előtti helyzetet kell visszaállítani, és a kölcsönösen teljesített szolgáltatásokat ugyanúgy el kell számolni, mint a szerződés érvénytelensége esetén.
A felek egyidejű teljesítésre kötelesek, tehát egyikük sem köteles addig a már megkapott szolgáltatást visszaadni, amíg a másik fél az általa átvett ellenszolgáltatás visszatérítését nem ajánlja fel
Vannak olyan szerződések, amelyeknek felbontása fogalmilag kizárt, ezért csak a jövőre terjedő hatállyal szüntethetőek meg. Ide tartoznak azok a szerződések, amelyeknél a szolgáltatás valamely dolog használatának biztosítása, mint például a haszonkölcsön, a bérlet, a haszonbérlet. Ilyenkor ugyanis a szerződéskötés előtti helyzet nem állítható helyre, mert a már megtörtént használatot nem lehet meg nem történtté tenni. Hasonló a helyzet a munka teljesítésére és a tartásra, gondozásra, élelmezésre vonatkozó szerződés esetében is. Nem bontható fel a megbízási szerződés, ha a teljesítés
- 10/11 -
már megkezdődött, a vállalkozási szerződés, ha a már teljesített szolgáltatás kizárólag munkával elérhető eredmény létrehozása (például építkezés, szerelés), valamint a tartási és a gondozási szerződés sem. Lízingszerződés nem bontható fel, az ilyen szerződés csak a jövőre vonatkozólag szüntethető meg.
Az elállás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést felbontja. Az elállás ugyanolyan jogi helyzetet teremt, mint a felbontó szerződés, tehát a szerződés ilyenkor is megkötésének idejére visszaható hatállyal szűnik meg, és a szerződéskötés előtti helyzet visszaállításának van helye.
Az elállás alapulhat jogszabályon és a felek megállapodásán. Jogszabály alapján elállásra szerződésszegés esetében csak kivételesen és szigorú feltételek mellett van lehetőség.
Az elállási jog rendeltetéséből következik, hogy az a szerződésszerű teljesítés után már nem gyakorolható, mert az ilyen teljesítés a szerződést megszünteti, tehát már nincs mitől elállni. El lehet viszont állni a szerződéstől, ha a teljesítés már megkezdődött, de még nem fejeződött be. A hibás teljesítés nem szerződésszerű teljesítés, ezért az ilyen teljesítés nem szünteti meg a szerződést, tehát az elállásnak nincs akadálya, sőt a törvény kifejezetten lehetővé teszi annak gyakorlását.
Az rPtk. szerződési szabályai egyes szerződések vonatkozásában külön is biztosítottak elállási jogot. A vállalkozási szerződésnél az rPtk. 392. § (3) bekezdése, valamint a 395. § (1) bekezdése rendelkezik az elállásról (lásd az rPtk. XXXV. fejezetben a vállalkozási szerződésnél). A szállítási szerződésre vonatkozóan a 381. § szabályozza az elállást (lásd az rPtk. XXXIV. fejezetben).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
