A 2011. évi CXCVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) módosította a 2006. évi V. törvénynek (Ctv.) a cégek megszüntetésével kapcsolatos egyes rendelkezéseit is, és a kényszer-végelszámolás jogintézményének megszüntetésével egyidejűleg bevezetett helyette egy másik, az állam számára kevésbé költséges megszüntetési eljárást - a kényszertörlési eljárást -, amelynek szabályait bár nem a különleges törvényességi felügyeleti eljárások körében, hanem a Ctv. VIII/A. fejezetében helyezte el, azonban a kényszertörlési eljárás megindításának elrendelésére okot adó eseteket [Ctv. 116. § (1) bekezdés a)-d) pontja] megvizsgálva megállapítható, hogy a céggel szemben a kényszertörlési eljárás - a nevéből is következően - akkor kerül elrendelésre, ha azt a cégbíróság valamely jogsértés miatti szankcióként, vagy az anyagi jogi jogszabályokban foglalt rendelkezés alapján a cég ex lege megszűnése folytán bekövetkezett ok miatt rendeli el.
Ebben az írásban a kényszertörlési eljárással kapcsolatban a jogalkalmazás során a hiányos, illetve ellentmondó szabályozással kapcsolatos problémákra nem kívánok kitérni, kizárólag a kényszertörlési és a felszámolási eljárás "kapcsolatát" vizsgálom.
A kényszertörlési eljárás és a fizetésképtelenség megállapítása tárgyában folyamatban lévő eljárások viszonyáról a Ctv. 116. § (2) bekezdése annyit tartalmaz, hogy nincs helye kényszertörlési eljárás elrendelésének a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatalát követően. E rendelkezés szerint látszólag a felszámolási eljárás csak a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatalát követően élvez elsődlegességet, azonban a Cstv. sem rendezi azt a kérdést, hogy ha párhuzamosan folyik a két eljárás (például a felszámolási kérelem korábban érkezett, de még nem került meghozatalra a fizetésképtelenséget megállapító végzés), a felszámolási eljárást a kényszertörlési eljárás megindítása miatt meg kell-e szüntetni, hogyan viszonyul egymáshoz ebben az esetben a két eljárás?
A Ctv. kényszertörlési eljárás megszüntetése tárgyában írt rendelkezései ellentmondást is tartalmaznak. A Ctv. 116. § (4) bekezdése szerint a cégbíróság nem dönthet a kényszertörlési eljárás megszüntetéséről. E rendelkezésből az következne, hogy ha a kényszertörlési eljárás elrendelésére a fizetésképtelenséget megállapító végzés közzétételét megelőzően sor került, a felszámolási eljárás közzététele miatt a cégbíróság nem dönthet a kényszertörlési eljárás megszüntetéséről.
Ezzel szemben a Ctv. 118. § (5) bekezdése alapján, ha az a), b) vagy c) pontokban foglalt feltételek fennállnak, a cégbíróság a kényszertörlési eljárást megszünteti és kezdeményezi a cég ellen a felszámolási eljárás megindítását.
A Ctv. 116. § (4) bekezdése, illetve 118. § (5) bekezdésének a kényszertörlési eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezései összevetéséből arra a következtetésre is juthatunk (ez az értelmezés véleményem szerint levezethető a Ctv., illetve Cstv. eljárási szabályaiból is), hogy csak a cég kérelmére nem dönthet a cégbíróság a kényszertörlési eljárás megszüntetéséről, erre azonban hivatalból - ha olyan ok következik be, amely ezt indokolja, például a kényszertörlési eljárás alatt a felszámolási eljárás közzétételre került - hivatalból sor kerülhet.
A problémát elsősorban az okozza, hogy a kényszertörlési eljárás szabályainak bevezetésével egyidejűleg a Módtv. a Cstv.-nek a felszámolási eljárás megindításával kapcsolatos rendelkezéseit e tekintetben nem módosította, a kényszertörlési eljárás "ténye" nem akadálya a hitelező kérelmére indult eljárásban a fizetésképtelenség megállapításának, és az adós felszámolása elrendelésének, ilyen "kizáró ok" a Ctv. 116. § (2) bekezdéséből sem vezethető le.
A problémát jogszabályi szinten kellene rendezni, annak megtörténtéig azonban szükséges lenne, hogy a törvényszékeken a cégbíróságok és a felszámolási ügyeket intéző bíróságok egységesen járjanak el ezekben az ügyekben.
A kérdésre adott válasznál arra is figyelemmel kell lenni, hogy bár a kényszertörlési eljárás szabályaiba a kényszer-végelszámolás egyes rendelkezéseit átemelték, azonban ebben az eljárásban előfordulhat, hogy vezető tisztségviselő hiányában ezt az eljárást "levezénylő", a cég vagyoni viszonyainak alapos rendezését biztosító személyt (amilyen korábban a kényszer-végelszámoló volt, vagy felszámolási eljárásban a felszámoló lenne) akkor sem rendel ki a cégbíróság, ha nincs vezető tisztségviselője a cégnek (például meghalt, lejárt a jogviszonya stb.), mivel ilyen kötelezettsége nincs, ezért a Ctv. 117. § (3)-(4) bekezdése, illetve 117/A. § (1)-(2) bekezdése szerinti, vezető tisztségviselőt terhelő kötelezettségek arra kötelezett személy hiányában nem értelmezhetőek.
A Ctv. a cégbíróság egyes feladatait is vitatható módon, e nemperes eljárás jellegével össze nem egyeztethetően határozza meg: például a Ctv. 118. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha a cégbíróság a bejelentések alapján megállapítja, hogy a cégnek valószínűsíthető-
3/4
en fedezetelvonó ügylet miatt nincs vagyona, a kényszertörlési eljárást megszünteti és a cég ellen kezdeményezi felszámolási eljárás megindítását. Nehezen tudom elképzelni, hogy a bejelentés alapján a cégbíróság ezt a feltételt meg tudná állapítani, ahogyan a Ctv. 118. § (5) bekezdés a) pontja szerinti rendelkezések sem minden esetben alkalmazhatók. Ha a Ctv. 117/A. § (2) bekezdése szerinti kötelezettségének a volt vezető tisztségviselő nem tesz eleget, és a kényszertörlési eljárást megelőző nappal, mint mérlegfordulónappal a tevékenységet záró mérleget nem készíti el, azt nem helyezi letétbe és teszi közzé, honnan tudja majd megállapítani a cégbíróság, hogy ha esetleg jelentenek is be vagyont, az milyen értéket képvisel (milyen forgalmi értéke van az ingatlan-nyilvántartásban nyilvántartott ingatlannak, amely akár egy szolgalmi joggal terhelt út is lehet, vagy a járműnyilvántartásban szereplő gépjármű egyáltalán fellelhető-e és mennyi a forgalmi értéke)?
Nem árt azt sem figyelembe venni, hogy a 2012. március 1. napja előtt hatályos megszüntetési eljárás - amelynek egyes rendelkezései a kényszertörlési eljárás szabályai közé kerültek beépítésre - is a felszámolási eljárásnak biztosított prioritást a megszüntetési eljárás folyamatban léte alatt.
Bár a Ctv. 118. § (5) bekezdés c) pontjának a 2012. évi CLXXVIII. törvény 384. §-ával beépített és 2012. november 30. napjától hatályos rendelkezése lehetőséget ad a kényszertörlési eljárás megszüntetésére és a cég ellen felszámolási eljárás megindításának a kezdeményezésére akkor is, ha a cégnek munkavállalója van, nem rendezi azt a kérdést, hogy ez a szabály abban az esetben is alkalmazható-e, ha volt munkavállalója van csak a cégnek, akinek olyan, akár jogerős bírósági határozaton alapuló munkabér-követelése áll fenn, amely nem került kifizetésre, és a végrehajtás sem vezetett eredményre.
A fenti okok miatt, véleményem szerint a Ctv. ellentmondásos, míg a Cstv. hiányos eljárási szabályai nem eredményezhetik, hogy a kényszertörlési eljárás Ctv. 116. § (2) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseit akként értelmezzük, hogy a felszámolási eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszék a Cstv. 27. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén az adós fizetésképtelenségét ne állapíthassa meg és ne rendelhesse el az adós felszámolását akkor is, ha e határozat meghozatalát megelőzően a cégbíróság az adós kényszertörlési eljárásának megindítását rendelte el a Ctv. 116. § (1) bekezdése alapján. A Cstv. és Ctv. kizáró rendelkezéseinek hiánya miatt ez a jogértelmezés irányadó akkor is, ha a kényszertörlési eljárás megindítását követően kezdeményezik az adós felszámolási eljárását. A hitelezők és a cég ellenőrzésére jogosult szervek érdekeit is az szolgálja, ha olyan eljárásban kerül sor az adós megszüntetésére, amelynek során nemcsak lehetősége, hanem kötelezettsége is a felszámolónak a Cstv. 48. § (1) bekezdése alapján az adós követeléseinek behajtása, igényeinek érvényesítése és vagyonának értékesítése a felszámolási eljárást lefolytató bíróság "felügyelete" (kontrollja) mellett.
A fenti okok miatt a kényszertörlési eljárás megindítása után is a felszámolási eljárás élvez "prioritást", ha közzétételre került[1].
E kérdés kapcsán abban is eltérőek a vélemények, hogy a felszámolási eljárás közzétételét követően mi a kényszertörlési eljárás sorsa: a cégbíróságnak meg kell-e szüntetnie a kényszertörlési eljárást, vagy a kényszertörlési eljárás felfüggesztésének van helye?
Álláspontom szerint, ha a cégbíróság tudomására jut, hogy a kényszertörlési eljárás megindítását követően az adós felszámolási eljárása közzétételre került - a Ctv. 118. § (5) bekezdésében szabályozott esethez "hasonlóan" - a kényszertörlési eljárást meg kell szüntetnie, mivel párhuzamosan nem folyhat két, a cég megszüntetésére irányuló eljárás. Ebben az esetben a cégbíróságnak akkor sem kell kezdeményeznie a cég ellen a felszámolási eljárás megindítását, ha időközben a Ctv. 118. § (5) bekezdése szerinti ok jutott a tudomására. (Ezt a jogértelmezést az is alátámasztja, hogyha a kényszertörlési eljárás csak felfüggesztésre kerülne, a kta. toldat a cégnévben maradna, ugyanakkor "kta. fa" cégneve nem lehet a cégnek.
A kényszertörlési eljárás szankciós jellegéből az következik, hogy a Ctv. 116. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések (a felszámolás során egyezségkötésnek nincs helye és a felszámolási eljárás az adós cég teljesítésére nem szüntethető meg) abban az esetben is alkalmazandóak, ha a törvényszék nem a Cstv. 22. § (1) bekezdés c) pontja alapján, a cégbíróság értesítésére, hivatalból rendelte el a felszámolási eljárást. A Ctv. 116. § (5) bekezdése nem tartalmazza, hogy kinek a kezdeményezésére indult felszámolási eljárás esetén kell a korlátozó rendelkezéseket alkalmazni, ezért ez a szabály, véleményem szerint akkor is alkalmazandó, ha nem a cégbíróság értesítése alapján állapítja meg a bíróság a fizetésképtelenséget, ha korábban kényszertörlési eljárás alatt állt az adós. Ellenkező jogértelmezés olyan helyzetet teremtene, hogyha például a kényszertörlési eljárás megindítására azért került sor, mert egy betéti társaságnak nem maradt beltagja vagy kültagja, és a Gt. 110. § (1) bekezdése szerinti 6 hónapos jogvesztő határidő alatt új tagot a cégbírósághoz nem jelentettek be, ugyanakkor a felszámolási eljárás az egyezségkötésre tekintet-
4/5
tel a cég fennmaradásával fejeződne be, a cégbíróságnak a megszűntnek nyilvánításra és kényszertörlési eljárásra vonatkozó határozatát a Ctv. 116. § (1) bekezdés d) pontja és 84. §-a alapján ismételten meg kellene hoznia, mivel a Ctv. 116. § (1) bekezdése szerinti esetekben a törvénysértő működés nem szüntethető már meg. A Ctv. 116. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések ugyanis azért kerültek megalkotásra, mert a kényszertörlési eljárás megindítására törvénysértő állapot vagy ok miatt kerül sor, amelyeket a jogalkotó felszámolási eljárás esetén is szankcionálni kíván. A felszámolási eljárás elsődlegességével kapcsolatos jogértelmezés azonban nem teremthet olyan helyzetet, amely quasi felülírja az adóssal szemben a korábbi mulasztása vagy törvénysértésével kapcsolatos magatartása miatt alkalmazott "szankciót".
Tekintettel arra, hogy a Ctv. 116. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések miatt a felszámolási eljárás a kényszertörlési eljárás megindítása után csak az adós megszüntetésével fejeződhet be, a kényszertörlési eljárást nem felfüggeszteni, hanem megszüntetnie kell a cégbíróságnak. A kényszertörlési eljárás mint "előzmény" után közzétett felszámolási eljárás a cég teljesítésére tekintettel nem szüntethető meg, a felszámolás során egyezségkötésnek nincs helye, az csak az adós megszüntetésével fejeződhet be, ezért értelmetlen a kényszertörlési eljárás felfüggesztése a felszámolási eljárás jogerős befejezéséig[2]. ■
JEGYZETEK
[1] A csőd- és felszámolási ügyekben eljáró bírók részére tartott 2013. június 3-i képzésen is ez a többségi álláspont került elfogadásra.
[2] A Debreceni Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 1/2013. (IV. 29.) számú ajánlásában hasonló tartalmú álláspontot fogadott el.
Visszaugrás
