A Tv. ismertetett 10. § (1) bekezdése értelmében az ügyésznek a cégbíróságot értesíteni kell a céggel szembeni nyomozás elrendeléséről. A Tv. alapján úgy tűnik, hogy a cégbíróságnak az értesítés alapján intézkednie még nem kell, elégséges az értesítésnek a cégiratok közötti elhelyezése. A Tv. 10. § (3) bekezdése az "értesítésnek a cégről vezetett nyilvántartásba történő felvételét" ugyanis csak a (2) bekezdés szerinti eseményeknél írja elő (nyomozás felfüggesztése, megszüntetése stb.).
A kérdés az, hogy a nyilvántartásba való felvétel alatt cégnyilvántartásba, cégjegyzékbe történő bejegyzést - esetleg ehhez fűződő közzétételt - kell-e érteni, vagy ebben az esetben is elegendőnek mutatkozik a (2) bekezdés szerinti értesítés cégiratok közötti elhelyezése. Ha pedig az adott tényt a cégjegyzékbe is be kell jegyezni, ez a cégjegyzék melyik rovatába történhet?
A Ctv. 12. § (1) bekezdése értelmében a cégre vonatkozó - e törvényben, vagyis a Ctv.-ben meghatározott - adatok nyilvántartása a cégjegyzékben történik. A Ctv.-nek nincs olyan rendelkezése, amelynek alapján az értesítésben szereplő tényeket - a céggel szemben nyomozás vagy büntetőeljárás folyik, illetve az befejeződött stb. - a cégjegyzékbe be kellene jegyezni.
A fennálló jogi helyzet mellett és ellene is hozhatók fel érvek.
A Tv. indokolása szerint a jogi személy (cég) nem alanya a büntetőeljárásnak, nem terhelt (gyanúsított, vádlott), e személyek jogai és kötelezettségei sem illetik meg és nem terhelik. Ha a céget nem illetik meg a vádlott jogai, akkor nem érvényesülhet - még a Tv. 7. § (2) bekezdésének alkalmazása útján sem - az 1998. évi XIX. tv. 7. §-a szerinti ártatlanság vélelme. Ugyanakkor, a természetes személy vádlottal szemben ez az abszolút garanciális elv maradéktalanul érvényesül, a jogi személlyel/céggel szembeni intézkedés alkalmazására viszont csak a természetes személy elkövető elítélése esetén kerülhet sor. Ebből az is következik, hogy a publicitással a cég személyiségi jogai sérülhetnek, hátrányosabb helyzetbe kerül, mint maga a természetes személy vádlott.
Az indokolás utal arra, hogy a "nyilvántartásba felvétel" azt a célt szolgálja, hogy a nyilvántartásba betekinteni jogosultak tudomást szerezzenek arról, hogy olyan büntetőeljárás van folyamatban, amelyben a jogi személlyel (céggel) szemben intézkedés alkalmazására kerülhet sor. Amint az köztudott, a Ctv. 3. § (2) bekezdése értelmében a cégiratok teljeskörűen nyilvánosak, a törvényességi felügyeleti eljárás során keletkezett iratok pedig csak akkor és azután, ha a cégbíróság a céggel szemben törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz(ott). A törvényességi felügyeleti és a büntetőeljárás természetesen nem azonos fajsúlyú eljárás, mégis, nem lehet nem észrevenni, legalábbis egyes jogkövetkezményeit illetően bizonyos rokonvonásokat.
Nem vitásan, esetenként célszerűnek mutatkozhat a gazdasági élet szereplőinek a tájékoztatása a céggel szembeni büntetőeljárás folyamatban létéről. Ugyanakkor a vádlott felmentése, vagy a vádlotti magatartás és a céggel fennálló, büntetőjogilag értékelhető kapcsolat hiánya esetében - amely kizárja szintén az intézkedés alkalmazását - a cég rendkívül hátrányos és méltánytalan helyzetbe kerülhet.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a büntetőeljárás folyamán zár alá vételre és biztosítási intézkedésre is sor kerülhet, amelyet a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. rendelkezései szerint kell foganatosítani, és az már a Ctv. 12. § (3) bekezdés j) pontja alapján cégjegyzéki és közzétételre szoruló adat.
Ha csőd - felszámolási - és végelszámolási eljárás van folyamatban, azt fel kell függeszteni. Bár a Ctv. - a korábban hatályos Cstv. szabályaira tekintettel - erre nézve rendelkezést szintén nem tartalmaz, de a Ctv. 12. § (3) bekezdésének a)-b) és c) pontjai alapján ez az intézkedés cégjegyzéki adat változásaként esetleg bejegyezhető, és ilyen értelmezés alapján szintén közzétételt igényelhet.
A fentiek összefoglalásaként személyes véleményem az, hogy a jelenlegi cégeljárási szabályok nem teszik lehetővé az értesítés alapján a büntetőeljárás megindításának cégjegyzékbe történő bejegyzését, és nincs is olyan rovata a cégjegyzéknek, amelybe a szóban forgó adatot be lehetne jegyezni. Ez a helyzet természetesen nem jelenti azt, hogy a cégiratokba történt betekintés során, az értesítés alapján, ne szerezhessenek tudomást az eljárás folyamatban létéről - bár ez még mindig nem cégbejegyzés -, de ez csak a törvényi indokolás alapján levonható következtetés. Még kifejezett jogszabályi rendelkezés esetében is, a cégjegyzékbe történő bejegyzés komoly elméleti aggályokat vethet fel.
A Ctv. 7. § (2) bekezdése értelmében törvényben meghatározott esetekben a Cégközlönyben közleményként kell közzétenni -ab) pont szerint - más bíróság cégre vonatkozó határozatainak rendelkező részét. A jogerős büntető bírósági határozat meghozataláig született egyéb hatósági határozatokra a közzétételt törvény nem írja elő, a közzététel - álláspontom szerint -ez esetben is mellőzendő.
Ha a büntetőügyben eljáró bíróság a természetes személy elkövető bűnösségét megállapítja, vele szemben büntetést szab ki, és az elkövető, valamint a jogi személy (cég) közötti, a Tv. 4. §-a szerinti büntetőjogilag értékelendő kapcsolatot megállapítja, a céggel szembeni intézkedésként a megszüntetést alkalmazza. Nem lehet megszüntetni az országos közüzemi szolgáltató, a stratégiai jelentőségű, végül a honvédelmi vagy más különleges feladat megvalósítására szolgáló cégeket.
A Tv. 26. § (1) bekezdése értelmében a megszűntnek nyilvánítás végrehajtása iránt a büntető bíróság, cégjegyzékbe bejegyzett cég esetén, a cégbíróságot keresi meg. A cégbíróság a Tv. 26. § (2) bekezdésének rendelkezéséből adódóan az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) és a Ctv., valamint végelszámolás esetében a Cstv. szabályai szerint jár el. Ha felszámolásra kerül sor, a felszámolási eljárás lefolytatására illetékes megyei bíróság fog eljárni, a Cstv. szabályainak megfelelően.
A szabály egyszerűnek tűnik, annak végrehajtása mégis több kérdést vet fel.
A Ctv. egyes szabályainak az áttekintése alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy akár cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló, akár érvénytelenségi perről, vagy a cégbíróság törvényességi felügyeleti, illetőleg hivatalbóli törlési eljárásáról van szó, az "utolsó szót" mindig a cégbíróság mondja ki, vagyis a cégbíróság szünteti meg a céget, és intézkedik a végelszámolási eljárás lefolytatása, illetőleg a felszámolási eljárás lefolytatása céljából, az illetékes bíróság megkeresése iránt. A felszámolási eljárás annyiban képez kivételt, hogy a megszüntetés a Cstv. 60. § (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozik ugyan, de arra csak a felszámolási eljárás befejezésével kerülhet sor.
A Tv. 4. §-a szerint azonban a céget, a büntetőbíróság szünteti meg - bár ilyen megszüntetési okot a Gt. 53. §-a nem ismer - csak ezt követi a felszámolás vagy végelszámolás. Ebben az esetben pedig mi a cégbíróság eljárása, a cégbíróságot milyen intézkedési lehetőségek illetik meg, vagy terhelik?
A megszüntetést követően a büntetőbíróság ítélete a cégbírósághoz érkezik meg, a szükséges intézkedéseket tehát első lépésben a cégbíróságnak kell megtennie. Mivel a cég már megszüntetésre került, ilyen döntést a cégbíróság még egyszer nem hozhat. Jogszabály rendelkezésének hiányában ezért csak az a megoldás kínálkozik, hogy a megszüntetés kimondása kivételével, minden további intézkedés a cégbíróságra hárul, és ezekről a döntéseiről önállóan határoz.
Ahogy a Cstv. új 6/A.§-ból láthattuk, a felszámolási és a végelszámolási eljárás vagy még meg sem indult, vagy lehetséges, hogy már folyamatban van, amikor a felfüggesztés megszüntetése után, a megfelelő eljárás folytatása érdekében intézkedni kell.
a) A folyamatban volt, de felfüggesztett felszámolási eljárás folytatásához szükséges intézkedések megtétele nem a cégbíróság feladata.
A végrehajtás mégis érinti, mert a Cstv. 60. §-a ellenére, a büntető határozat alapján a megszüntetést a cégjegyzékbe mégiscsak be kell jegyeznie. (A felszámolási eljárás lefolytatására jogosult bíróság az eljárásának befejezése alkalmával erről nyilván már nem határozhat, mivel kétszer nem lehet ugyanazt a céget megszüntetni.)
A megszüntetés bejegyzésére a Ctv. 12. § (3) bekezdés e) pontjának csak analóg alkalmazásával kerülhet sor. A Ctv. 12. § (3) bekezdésének ugyanis nincs olyan pontja, amely lehetővé tenné a büntetőbíróság intézkedése alapján történt megszűnés cégjegyzékbe való bejegyzését. A 12. § (3) bekezdés e) pontjának "megszűntnek nyilvánításra" vonatkozó rendelkezése alatt nem ez, hanem a hivatalból történt törlési eljárást követő megszüntetés értendő, de ezt nem is írja elő a cégbíróságnak a 12. § (5) bekezdése sem.
Ilyen körülmények között pedig csak a Ctv. 12. § (3) bekezdésének e) pontja jöhet számításba, a közzététel felől pedig a Ctv. 7. § (2) bekezdés b) pontja alapján kell intézkedni. Mivel a büntetőbíróság közzétételre nem köteles, közzétételnek - álláspontom szerint -hivatalból, és térítésmentesen kellene történni, a 9/1998. (V. 23.) IM rendelet 2. § (3) bekezdése alapján.
A bejegyzést és közzétételt követően, a bejegyző végzésről és a büntetőbíróság határozatáról a cégbíróságnak a felszámolási eljárást folytató bíróságot tájékoztatni kell.
A jogszabályi rendelkezések elemzése során felmerülhet az a megoldás is, hogy a Ctv. 12. § (3) bekezdés b) pontja értelmében - az (5) bekezdésre is figyelemmel - a felszámolási eljárás lefolytatására illetékes bíróság fogja a megszüntetést bejegyezni a cégjegyzékbe. Úgy vélem azonban, hogy a megszüntetés bejegyzésére csak abban az esetben jogosítja őt fel a Ctv., ha a határozatot ő maga hozza meg, a felszámolási eljárás befejezésének lezárásaként.
b) Ha a büntetőügyben eljárt bíróság ítéletének végrehajtása során a cégbíróság arra a következtetésre jut, hogy fizetésképtelenségre vonatkozó adatok merültek fel (Ctv. 55. §), végelszámolási eljárásra nem kerülhet sor, a felszámolási eljárás megindítása iránt kell intézkednie.
Első lépésben intézkedik a megszüntetés bejegyzése és közzététele felől, a fent kifejtett szempontok szerint. Ezt követően a Cstv. 22. § (1) bekezdés c) pontja értelmében értesíti a megszüntetett cég székhelye szerint illetékes megyei bíróságot a büntetőbíróság ítéletéről, a megszüntetés bejegyzéséről és a felszámolási eljárás lefolytatásának szükségességéről. A c) pont maradéktalan alkalmazását az a tény módosítja, hogy a céget nem a cégbíróság nyilvánította megszűntnek, a cégbíróság a megszűnést a büntető ítélet végrehajtásaként rögzítette a cégjegyzékbe. A felszámolási eljárással kapcsolatos további adatokat a Ctv. 12. § (3) bekezdés b) pontja és (5) bekezdése értelmében az erre az eljárásra illetékes bíróság fogja a cégjegyzékbe rögzíteni, az általa kirendelt felszámoló adataival együtt.
c) Lehetséges, hogy a büntetőeljárás megindulásának időpontjában a céggel szemben már végelszámolási eljárás volt folyamatban, amelyet a büntetőeljárás miatt fel kellett függeszteni.
A végelszámolásra kétféle módon kerülhet sor. Vagy a cég maga határozta el jogutód nélküli megszűnését, vagy a cégbíróság - például törvényességi felügyeleti eljárásban - határozott a megszüntetésről. Már folyamatban lévő végelszámolási eljárásnál tehát az a helyzet áll elő, hogy akár a társaság döntése [Gt. 53. § (1) bekezdés b) pont], akár a cégbíróság határozata alapján [Gt. 53. § (1) bekezdés e) pont, illetve Ctv. 54. § (1) bekezdés f) pontja] a cég korábban már megszüntetésre került. Ez a helyzet egyébként akkor is bekövetkezhet, ha egy, a büntető határozattól független, már korábban megindult végelszámolási eljárás fordult át felszámolási eljárásba.
Álláspontom szerint itt is áll az a szabály, hogy kétszer nem lehet megszüntetni ugyanazt a céget, de mégis valamilyen módon jelezni kellene, hogy a büntetőbíróság intézkedést alkalmazott, ha egyáltalán azt - a már kialakult jogi helyzetre tekintettel - alkalmazhat. Kétségtelen, hogy a Tv. 16. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a büntetőbíróság a tárgyalás előkészítésének szakaszában a jogi személlyel kapcsolatos részt megszünteti, ha a jogi személy megszűnt. Mivel azonban a cég a végelszámolási vagy felszámolási eljárást követően, a Gt. 53. § (2) bekezdés értelmében ténylegesen a törléssel szűnik meg, ezért ez a szabály nem alkalmazható. A Cstv. új 6/A. § (2) bekezdése a hatályos társasági jogi, cégjogi rendelkezésekkel összevetve nehezen egyeztethető össze. Szerencsésebb lett volna a már megszűnt/megszüntetett, de még nem törölt cégek esetében a cégbíróságnak azt előírni, hogy a büntető hatóság értesítése után, e tényről a büntetőügyben eljáró hatóságokat, bíróságot értesítse. Ilyen esetben a büntetőbíróság e módosult ténynek megfelelő határozatot hozhatna.
Ez idő szerint esetleg arra nyílhat lehetőség, hogy a törlés bejegyzésekor a hivatalbóli törlés kerül feltüntetésre, ha a megszűnő társaság maga jelölt ki végelszámolót, úgy a végelszámolás folytatásának elrendelésével egy időben új végelszámoló kirendeléséről a cégbíróságnak kell határozni, és a cég a Cstv. 77. §-a alapján nem dönthet a végelszámolás megszüntetése, és a működés továbbfolytatása felől.
d) A büntetőbíróság megszüntetést kimondó határozata alapján a bejegyzés és a közzététel felől a már kifejtettek szerint kell a cégbíróságnak intézkedni, a végelszámolást elrendelni, a végelszámolót kirendelni, és a végelszámolás befejezése után a céget a cégjegyzékből törölni. ■
Visszaugrás
