A jogalkotás folyamatosan kihívások elé állítja a közigazgatást. Pénzügyi, személyzeti, szervezeti okokból a helyi önkormányzatoknak okozza a legnagyobb nehézséget az alkalmazkodás, a jognak való megfelelés.
Hipotézisem szerint a jogalkotói szándék nem mindig reális, nincs tekintettel a gyakorlati igényekre és előfeltételekre. Ennek következtében a változások nem mindig előnyként jelentkeznek az önkormányzatoknál, gyakran a megvalósítás nehézkes, sok időt és energiát igényel. Felmerül a kérdés, hogy a jogalkotás káoszt vagy rendet teremt a közigazgatásban, azon belül is az önkormányzati alrendszerben? A válasz gyakran nem egyértelmű. Véleményem szerint rövid távon inkább a káosz jellemző, míg hosszú távon minden a helyére kerül.
Az utóbbi években elég sok változás történt az önkormányzatok szervezetében, feladataiban, amely változásokat elsősorban a jogszabályok és azok módosításai generálták. A változások bemutatásánál nem időrendi sorrendet követek, hanem azt vizsgálom, hogy az önkormányzatok tekintetében mire hatottak az új jogi előírások, vagy módosítások.
2011 decemberében hatályba lépett a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (továbbiakban: Mötv.), amelynek hatásai elsősorban az alábbi területeken érzékelhetők (ez a felsorolás példálózó):
a) az önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatások csökkenése (pl. oktatás, egészségügy terén),
b) a kötelező feladatok hangsúlyainak változása (településüzemeltetés, helyi társadalom bevonása, helyi társadalom önszerveződése),
c) normatív finanszírozás helyett feladatalapú támogatási rendszer,
d) a fakultatív feladatok finanszírozása a saját bevételekből, illetve az e célra biztosított forrásokból,
e) új önkormányzati hivatalrendszer, a hivatalok számának csökkenése,
f) a polgármester szerepének erősödése, a jegyzői feladatok átalakulása,
g) a megyei önkormányzatok megváltozott szerepe (területfejlesztés, területrendezés),
h) törvényességi ellenőrzés helyett felügyelet, új eszközök a kormányhivatal kezében,
i) új társulási rendszer bevezetése.
A változások közül példálózóan csak egy-két dologra térnék ki. Az Mötv. megalkotásával párhuzamosan átalakultak és újraszerveződtek a közigazgatási hivatalok kormányhivatal néven [a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény, a fővárosi és megyei kormányhivatalokról szóló 288/2010. (XII. 21.) Kormányrendelet]. A változás egyrészt a szakigazgatási szervek integrálódását, másrészt a vezetés átalakulását (kormánymegbízott, főigazgató), harmadrészt a törvényességi felügyelet létrejöttét, új eszközök bevezetését (pl. rendelet, határozat kormányhivatal általi pótlása, törvényességi felügyeleti bírság) eredményezte. Az önkormányzati hatósági ügyintézés tekintetében ez utóbbi releváns.
Szintén a Mötv. generálta változás a közös önkormányzati hivatalok kialakítása, amely sok tekintetben hasonlóságot mutat a korábbi körjegyzőséghez. A közös önkormányzati hivatal létrehozását kis (2000 fő alatti) településeken a költségtakarékosság és hatékonyság indokolta.
Az utóbbi időkben bekövetkező jogszabály-módosítások közül a legjelentősebb változást a járási rendszer bevezetése eredményezte. A járások jogállását a 2010. évi CXXVI. törvény, a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló 2012. évi XCIII. törvény, a kormányablakokról szóló 515/2013. (XII. 30.) Kormányrendelet, a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról szóló 218/2012. (VIII. 13.) Kormányrendelet, a járások kialakításáról szóló 1299/2011. (IX. 1.) Kormányhatározat és a fővárosi és megyei kormányhivatalok szervezeti és működési szabályzatáról szóló 3/2013. (I. 18.) KIM utasítás határozza meg.
Milyen hatásai voltak ennek az önkormányzatra nézve? A polgármesteri hivatalok személyi állománya lecsökkent. Pozitívumként említhető, hogy bár az államigazgatási feladatok átadása az önkormányzati közszolgálati személyzet leépítésével járt együtt, ezen emberállományt a járási hivatal átvette. Ennek oka, hogy a 2012. évi XCIII. törvény úgy rendelkezett, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal foglalkoztatotti állományába kerülnek a települési önkormányzati hivataloknál az átvett államigazgatási feladatokat ellátók álláshelyei, valamint az átkerülő államigazgatási feladatokkal arányos számú, az átkerülő feladatokat ellátó köztisztviselők. [2012. évi XCIII. törvény 7. § (1) bekezdés]
Az átadás-átvétel részleteit a törvény és a 218/2012. (VIII. 13.) Kormányrendelet tartalmazta, rendezve a folyamatban levő ügyek, az államigazgatási feladatellátással kapcsolatos vagyon (ingó, ingatlanok) és az informatikai adatbázis, nyilvántartások sorsát.
A járások kialakításával a törvény erejénél fogva a települési önkormányzatok mindazon vagyona és vagyoni értékű joga, amely az átvételre kerülő államigazgatási feladatok ellátását biztosítja, 2013. január 1-jén az állam ingyenes használatába került. A használati jogot a fővárosi és megyei kormányhivatal gyakorolja. [2012. évi XCIII. törvény 2. § (1) bekezdés.] A járási hivatalhoz átkerülő államigazgatási feladat- és hatáskörökkel összefüggően a települési önkormányzatok által kezelt adatok és működtetett adatbázisok kezelésére 2013. január 1-jétől a járási hivatal lett jogosult. Az adatok és adatbázisok átadásának módját és határidejét a kormányhivatal és a települési önkormányzat által megkötött
- 9/10 -
megállapodás határozta meg. [2012. évi XCIII. törvény 2. § (6) bekezdés]
Szintén megállapodás rögzítette az ingatlanok megosztását is, hiszen a járási hivatalok a járásszékhely város önkormányzatának épületében kerültek elhelyezésre.
Az ingóság és ingatlanok tekintetében a megállapodás rögzítette a járási hivatal kizárólagos használatába került és a közös használatú ingatlanok, illetve ingóságok átadásával kapcsolatos részleteket.
A feladatok megfogyatkozása következtében felszabadult munkaerő lehetővé tette az önkormányzat hivatali struktúrájának átformálását, a hivatali munka hatékonyságának javítását, szervezetfejlesztést. De az is megállapítható, hogy a mostani létszám nem elegendő bizonyos feladatok ellátásához, illetve általában a hatékony és gyors munkavégzéshez. A státuszok feltöltésére nincs lehetőség, ezért az önkormányzatok ad hoc módon, egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatással próbálják meg-oldani a problémát.
A hivatali oldalon jelentkező hátrányok:
a) általános jelenség, hogy a létszám-csökkenés a munkateher növekedésével jár,
b) az osztályok összevonása miatt eddig máshoz tartozó feladatokat is el kell látniuk, meg kell tanulniuk az ügyintézőknek,
c) az átláthatóság, egység bizonyos esetekben az adott területhez kapcsolódó ügyek szétbontásával csorbát szenved.
A két szerv közötti kommunikáció (járás, önkormányzat) egyaránt sorolható az előnyök és a hátrányok közé. A fizikális kapcsolat (általában egy épületen osztozik a járási hivatal és a járásszékhely önkormányzat), a közelség megkönnyíti az információtovábbítást, gyakran a hivatalos út "fellazításával", egyben a szervek elkülönítése, külön alrendszerbe tagozódása egy több hatóságot érintő ügyben meg is nehezíti a gördülékeny feladatellátást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
