Mélyen Tisztelt Professzor Úr, Dékán Úr, Alkotmánybíró Úr, Kedves Géza!
1. Az a megtisztelő és szomorú feladat hárul rám, hogy a PTE Állam- és Jogtudományi Kara, valamint az Alkotmánybíróság képviseletében, és természetesen magam nevében is, búcsúzzam Tőled. Eseményekben változatos, erőfeszítésekben és sikerekben gazdag életedben több mint két évtizeden át voltál a pécsi Jogi Kar tekintélyes oktatója, és kiemelkedő szerepet betöltő, népszerű személyisége. 1967-ben szívesen fogadtad a Kar meghívását a megüresedett Nemzetközi Jogi Tanszékre. Nagyrészt saját kutatási eredményeidre épülő, a történelmi előzményeket és korszakunk világpolitikai folyamatait, valamint különös eseményeit meghatározó dinasztikus, területszerző, gyarmatosító, nagyhatalmi, megtorló, nemzeti, etnikai, vallási és egyéb rugóit szakszerűen és színesen elemző, a diplomáciai aktivitás műhelytitkait is felvillantó előadásaid látványos érdeklődést váltottak ki hallgatóidból, és elismerést eredményeztek oktatótársaid körében is.
Professzori kinevezésed 1980-ban egyhangú kari és egyetemi testületi előterjesztésre épült. A Kar oktatásszervezési, kutatási, fejlesztési, személyzeti és egyéb ügyeinek tárgyalásai során kinyilvánított korrekt, egyensúlyozó és progresszív állásfoglalásaid szinte szükségszerűen vezettek el ahhoz, hogy a Kar Tanácsa egymást követően kétszer kért fel a dékáni tisztség betöltésére. A kari és egyetemi tanácsi jegyzőkönyvek, tervezetek, előterjesztések, véleményezések, beszámolók levéltári iratai az utókor számára is dokumentálják az akkori viszonyok között lehetséges koncepcionális igényességedet.
Nehezen viselted a hamis szólamokat, terhes volt számodra a formális, üres fecsegés, a terméketlen szócséplés, de érdemi problémákról kész voltál akár egyetlen hallgatóval, kollégával vagy kisebb-nagyobb létszámú csoportokkal órákon keresztül is fáradhatatlanul tárgyalni.
A pécsi Jogi Kar vezető testületei és neves tanszéki utódaid, élükön Bruhács János professzorral, nem feledkeztek meg a Karnak, az Egyetemnek, a városnak nyújtott áldozatos és hasznos szolgálataidról. Erről tanúskodik, hogy kezdeményezésükre ünnepélyes keretek között 1998-ben Egyetemünk honoris causa doktorává avattak. A megelőző tartalmas együttműködést honorálva pécsi professzorként promove-áltak díszdoktorrá a Marburgi Philipps Egyetemen is 1990-ben.
2. Pécs, a pécsi évek nemcsak tüneményes szakmai pályafutásodnak, hanem boldog családi életednek, tehetséges, szép és vidám gyermekeid élményekben gazdag felnövekedésének, valamint társas kapcsolataidnak is sok kellemes eseményt nyújtó színhelye és időszaka volt. Pécshez kapcsolódik kora gyermekkorod néhány különös emléke is. Szívesen emlegetted az Anna utcai elemi iskola összevont négyosztályos képzéséhez kötődő néhány érdekes élményedet. A professzor házaspárok közötti hagyományosan protokolláris kezdeti vizitek egy részéből rövid idő után oldott, baráti összejövetelek lettek. Hányszor töltöttünk Nálatok, nálunk és más kollégáknál nem ritkán külföldi vendégek részvételével felejthetetlenül hangulatos estéket.
3. Kedves Géza! A hazai rendszerváltozás és azon belül saját sorsunknak kedvező alakulása lehetővé tette, hogy a Magyar Köztársaság kiemelkedő szerepre hivatott egyik új intézményének, az Alkotmánybíróságnak munkájában, éppen az alapozó időszakban közreműködhettünk. Személyes tapasztalatom alapján állítom, hogy egzakt nemzetközi jogi ismereteidre, és sokszempontú, bölcs szemléletedre nagy szüksége volt a testületnek. E megállapítás megalapozottságát az is bizonyítja, hogy alkotmánybírává választásod előtt született néhány döntését a testület kezdeményezésedre a későbbi hasonló ügyek elbírálásakor kiegészítette, illetve korrigálta. Nem csodálható, hogy rövid idő eltelte után a testület tagjai az Alkotmánybíróság helyettes elnökévé választottak.
4. 1993 tavaszán Sólyom László elnök úr összefogásával részt vettünk, és aktívan szerepeltünk az Európai Alkotmánybíróságok Szövetségének párizsi konferenciáján, amikor az egyik szünetben a francia fővárosban külügyi szolgálatot teljesítő kedves rokonod, Kovács Péter professzor, jelenlegi alkotmánybíró lelkesen hozta az örömhírt, amely szerint az ENSZ illetékes testülete megerősítette megválasztásodat a Hágai Nemzetközi Bíróság tagjává. Egyidejűleg gratuláltunk ujjongva, és sajnáltuk őszintén, hogy értékes szerepedet az Alkotmánybíróság működésében nem folytathatod. A következő évek bizonyították, hogy fáradtságos és színvonalas hágai bírói munkásságod nemcsak Számodra és a bíróság működésére volt termékeny és sikeres, hanem bővítette hazánk, Magyarország ismertségét és növelte tekintélyét is.
- 207/208 -
5. Kedves Géza! Korábban is gondoltam rá, de akkor nem fogalmaztam meg, ezért most mondom el azt a tapasztalatomat, hogy rendkívül sokan, nők és férfiak egyaránt határozottan törekedtek Neked imponálni, kitartó erőfeszítéssel igyekeztek elnyerni barátságodat, de nem hivatali vagy más előnyökért, hanem azért, mert ez pozitív erkölcsi minősítést, emberi és társadalmi rangot jelentett számukra. És mivel Te minden tisztességesen közeledő ember egyéni gondjai, sajátos ambíciói iránt érdeklődést tanúsítottál, és ezekről őszintén nyilatkoztál, az érintettek méltán vélték úgy és hirdették büszkén, hogy Her-czegh Géza barátai közé tartoznak. Megalapozottan valószínűsíthetjük, kevés hazai tudóst tisztel baráti érzéssel Magyarországon és Európában olyan sok személy, mint Téged. Ennek alapján határozottan állíthatjuk, hogy tudományos és oktatói sikereid elérése, nemzetközi és hazai tisztségeid gyakorlása, címeid és kitüntetéseid viselése közben, töretlenül érvényesített tiszta emberséged személyiségednek az utódok számára is példát mutató, különös fénnyel ragyogó ékessége.
6. Professzor Úr! Dékán Úr! Alkotmánybíró Úr! Nagyrabecsült Kedves Barátom! A PTE Állam- és Jogtudományi Kara, az Alkotmánybíróság, családom és a magam nevében tisztelettel, köszönettel és baráti szeretettel búcsúzom Tőled. Nyugodjál békében. Isten Veled. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus.
Visszaugrás
