1.1. Az Európai Unió környezetterhelése az elmúlt három évtized alatt megkétszerezte Földünk teljes lakosságának ökológiai lábnyomát. Svédország, Litvánia és Finnország erőforrás-felhasználása felel csak meg a fenntartható fejlődés környezetvédelmi követelményeinek. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambulumában olvasható, hogy a Chartában foglalt jogok gyakorlása együtt jár a más személyek, az emberi közösség és a jövő nemzedékek iránt érzett felelősséggel és kötelezettségekkel. A (IV. cím: Szolidaritás) 37. cikk értelmében a magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat.1 A környezetvédelmi univerzáliák konceptualizálódnak ugyan, ez mégis szükséges az egységes társadalmi percepcióhoz. Ebből extrapolálhatók később az elméleti úton megszerzett értékek a gyakorlat síkjára.
A környezetvédelem technikai és jogi megalapozottsága a geopolitika függvénye is. Nagyrészt a geopolitikai determináltságtól függ: ha egy ország, egy szövetségi állam, vagy éppen egy államszövetség gazdasági érdekorientáltsága, ill. geopolitikai szituáltsága nem kedvez a "zöld" gondolat ébren tartásának, a legfejlettebbnek tartott államalakulat sem vállalhatja fel a környezet- és a természetvédelem ügyét. Nem, mert szembe kerülne az egyes állampolgárral, aki tudja ugyan, hogy a "zöld" eszmék fenntarthatóvá tennék a társadalmi-gazdasági evolúciót, de ezt az érdekirányultságot felülírja a pillanatnyi racionalitás. Lelkiismereti megfontolásra egyetlen ország kormánya sem építhet hosszú ideig fenntartható politikai berendezkedést.
Egy állam technikai fejlettsége még nem jelent garanciát arra, hogy a legjobb elérhető technikákat fogja alkalmazni. Nem kényszerítheti rá a BAT2 követelményét pusztán erkölcsi alapon a gazdaság tényezőire.
A jövedéki termékek3 minden állam fontos bevételi forrásait képezik4. Szerepük mégis sokszor negatív a környezetvédelmi etika szempontjából nézve. Az állam szerepvállalása a környezet és a természet védelmében részint ambivalens: környezetvédőként lép fel, ugyanakkor környezethasználóként nem rendelheti alá a nemzeti jólétet a globális környezetvédelmi nézeteknek. A hazai jövedéki törvény preambuluma szerint a jövedéki adóztatásra azért van szükség, hogy a központi költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevételeket biztosítsák.
Az európai kontinens a környezet- és természetvédelem más és más területein jár előbbre, mint Észak-Amerika. A keleti világ és az afrikai kontinens pedig sajátos, az energiaforrások kiaknázásán és felhasználásán alapuló viszonyrendszert alakít ki, melyből egyértelműen az afrikai földrész kerülhet csak ki vesztesként. Hogy az újonnan szerveződő, újból életre kapó Kelet a környezet védelmére, a fejlődése fenntarthatóságának, kialakulóban lévő fogyasztói társadalma élhetőségének megteremtésére használja-e fel újonnan szerzett ökonómiai potenciálját, leghamarabb is csak évtizedek távlatából lesz megmondható. Valószínű, hogy a ma tapasztalható "észak-amerikai jelenség" érvényesül majd ott is. Ehhez a cseppet sem altruista szemlélethez előbb még megfelelő anyagi bázist kell előteremteniük a feltörekvő keleti államoknak. Enélkül a környezetvédelem ügyét sem negligálhatják. Nem, mert jelenleg nincs oksági alapja. A keleti államok ma tapasztalható, visszafogott "zöld aktivitása" csak addig tarthat, ameddig ellentétes gazdaságpolitikai érdekek egyensúlyát nem veszélyezteti. Mihelyt ellentétbe kerül a két érdekrendszer, a környezetvédelem ügye is teljesen elenyészik majd ezekben az országokban is.
1.2. Az Európa Tanács 2000. október 20-án Firenzében kelt Európai Táj Egyezménye preambuluma5 megfogalmazza, hogy az ET célja, hogy a társadalmi igényeken, gazdasági tevékenységeken és a környezet harmonikus és kiegyensúlyozott kapcsolatán alapuló fenntartható fejlődést érjenek el; megállapítva, hogy a táj fontos közérdekű szerepet tölt be kulturális, ökológiai, környezeti és szociális téren, és a gazdasági tevékenységeket segítő erőforrásként működik, amelynek védelme, kezelése és tervezése új munkahelyeket teremthet. A környezet- és természetvédelem munkahelyek százezreit teremti szerte a világban. Különösen a fejlett országokban, ahol a növekvő foglalkoztatással egyenes arányban csökken a munkanélküliség is valamelyest, de feltétlenül fellendül a gazdaság. A környezetvédelem ügye így válik a társadalmi-gazdasági növekedés egyik fő motorjává. A környezetvédelemnek köszönhetően álláshoz jutók zöme nincs is tisztában azzal, hogy minek köszönheti a megélhetését. Ez már csak azért is így van, mivel a környezetvédelem csak viszonylag kevés állást kreál közvetlenül; annál több viszont az indirekt hatása a foglalkoztatásra, és még inkább rejtett, prima facie nehezen felismerhető formában jelentkezik a jólétre gyakorolt hatása. Ez a rejtett hatásmechanizmus mégis megdobja a szocioszféra ökonómiai-ökológiai szempontú fejlődését.
Az állami kontroll szerepe nélkülözhetetlen. Az emberiség azonban nem akarja ezt a tényezőt elismerni. Idegenkedéssel viszonyul a felülről jövő beavatkozóhoz. A Coase-elmélet a mai napig kihatóan rányomta bélyegét a demokrácia érdekfelfogására (Coase I960)6. Az ausztráliai Viktória államban a közelmúltban vizsgálták, miként lehetne a társadalom földművelő gazdálkodást folytató rétegét fenntartható földgazdálkodásra rávezetni. Eredménynek az jött ki, hogy az önkéntes és képzésen alapuló eszközök bizonyultak a leghatásosabbnak, ezeket követték az olyan piaci versenyhelyzeten alapuló módszerek, melyekbe csak legvégső esetben avatkozott be az állami irányító- és kontroll-mechanizmus (Cocklin-Mautner-Dibden 2007: 986)7. Az emberi társadalom mindig is szükséges rosszként, valamiféle tekintélyelvű leviatánként fogadta az államigazgatás szervezetrendszerét. A demokratizálódás processzusa egyre inkább az állam szakértelmére vetett súlyt. A ma embere tekinthetne az államapparátusra, mint szakmai segítő, nem pedig kizsákmányoló szervre - mégsem teszi ezt. A környezetvédelmi megbízottak, a környezetvédelemmel kapcsolatos kutatási, fejlesztési, igazgatási, tervezési, tanácsadási munkakörök mellett egyre nagyobb szegmenst tesz ki a felsőoktatási intézmények környezet- és természetvédelmi szakoktatói állománya (környezetjogi tanszékek, ökológiai tanszékek, népegészségtani tanszékek etc.), valamint a környezetvédelmi tanácsadási tevékenységet végző gazdálkodó szervezetek. Az eltérés főként demográfiai okokból, de egyéb gazdasági, az épített és a természeti környezeti adottságokból eredő indokok miatt is régióról régióra, megyéről megyére, kistérségről kistérségre szignifikáns lehet. Még egy kisebb területű országon belül is. Mindezekhez a sajátképi környezetvédelmi professziókhoz számos nem sajátképi környezetvédelmi hivatás kapcsolódik; s ezek a szatellitfoglalkozások megsokszorozzák a környezetvédelem ügyéhez kapcsolódó valamiféle foglalkoztatási boomot. Ilyen az ügyvédi, de nem kifejezetten környezetvédelmi szakjogászi végzettséget igénylő hivatás. De hatályos jogunk szerint a környezetvédelmi megbízotti munkakör betöltéséhez szükséges végzettségek között sem a jogász szak, sem a környezetvédelmi szakjogászi végzettség nem szerepel. Számos más - mint a könyvelői, könyvvizsgálói, vegyészi, biológusi, orvosi etc. - hivatás csatlakozik tehát a környezetvédelem kapcsán felmerülő professziók köréhez. Minél több figyelmet fordítunk a környezetvédelmi, természetvédelmi szempontokra, a jövő generációk védelmének ügyére, annál kevésbé tűnik kataklizmaszerűnek a globális túlnépesedés. A malthusi gondolatok - An Essay on the Principle of Population -ismét előtérbe kerülnek (Malthus 1798)8; a demográfiai kérdés globális jelentéstartalmat kap. Kiteljesedő kozmoszunk integritásra és integrálódásra egyaránt képes emberanyaggal operál.
1.3. ...in practice human rights possess only limited value; their failure to be understood and accessed renders their scope unclear and difficult to sustain over time and location...If the world cannot understand the language, let alone the concepts, how can it attain universal acceptance or application?9 - teszi fel a kérdést Williams Human Rights and Law... c. tanulmányában (Williams 2007: 134)10. Az emberi jogok társadalmunk annál szélesebb köreihez jutnak el, minél inkább közérthető a normatív megfogalmazásuk, és kommunikálásuk a tömegek felé. A jogi tanácsadó újságok, a jogi segítségnyújtó szervek és szervezetek léte pozitív, de nem egyszer azért csekély mértékben hatásosak, mert az emberi jogok, a törvényekben foglalt állampolgári jogok kis szeletének érvényesülését hivatottak előmozdítani szűkre szabott hatáskörükben. A jogi nyelvezetet elsősorban a polgárok tömegei, de a nyelvészek is kritizálják: tautacizmus és konceptuális félreérthetőség a két legfőbb vád. A környezetvédelemmel kapcsolatos alapjogok érvényesülésének-érvényesítésének alapfeltétele, hogy a társadalom appercipiálja a normaszöveget; vagy népszerűsítő cikkekből hozzájusson a szükséges gyakorlati információkhoz. Az utóbbi forma már-már soft law jelleget öltött hazánkban az elmúlt években. Ezt mutatja az is, hogy a tudományos élet is kezdi elismerni a napi sajtóban megjelent tudományos-ismeretterjesztő, jogismertető cikkeket. Hollandiában a De Standaard 2006. december 19-i számának címlapján jelent meg Justitie nog altijd onbegrijpelijk voor de burger11 címmel vezércikk arról, hogy a jogalkalmazásban az ügyfelek kétharmada ügyvédi segítséggel érti csak meg a határozatok, végzések valós tartalmát. A szavak, kifejezések erkölcsi, ill. jogi szemiotikája is befolyásolja a tanulmány címében szereplő alapjog megjelenítését. Érthetünk egy közvetített szó szemiotikájába jogi vagy/és erkölcsi tartalmat.
A közvetített kifejezés erkölcsi értelemben kifejezheti azt, amire eltérő jogi terminus technicust használunk, ill. fordítva. Lehet egy erkölcsi tartalmat közvetítő kifejezésnek az erkölcsiétől különböző szemantikája a jogi lexikában. Valamint egy jogi szó jelenthet mást a hétköznapi nyelvezetben.
1.4. Az állami felelősségvállalás a környezet és a természet, valamint az agrárgazdálkodás védelmében és támogatásában nélkülözhetetlennek látszik. Szerte a világban agrár-természetvédelmi megfontolások látnak napvilágot. A Journal of Environmental Management oldalain a szerzők a patás állatok számának fogamzásgátlással történő csökkentéséről értekeznek. Teszik mindezt a növényzet és az ökoszisztéma védelmében; kifejtik, hogy a beavatkozás immár világszerte nélkülözhetetlen (Bradford-Thompson Hobbs 2008: 520)12. A vietnami háborúban a fák lombozatának ritkítására használt Agent Orange ma békés célokat szolgál mint hétköznapi gyomirtószer. Az agrár-természetvédelemben az "állam a gépből"-megoldás nem ismeretlen jelenség. (Rei rusticae opus sit administrationis rei publicae.) Ennek az állami oldalról érkező, agrár-természetvédelmi "állam a gépből"-megoldásnak a példája, hogy az üveg, de még a fém csomagolóanyagnak is alacsonyabban tartja az állam a környezetvédelmi termékdíját, mint a papírból, a fából vagy a természetes alapú textíliából készült csomagolóanyagét13. Mégis, az állami szerepvállalásnak az agrár-természetvédelmen túl kell mutatnia. Agrár-környezetvédelmi, és tisztán környezetvédelmi megfontolások kell, hogy kiegészítsék az állam aktivitását. Az állami felelősségvállalás kiegészül a közigazgatási rendszer másik fő alrendszere, a municipalitás "felülről előírt" felelősségével. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény értelmében a települési önkormányzat, közigazgatási területén a közterületen elhagyott hulladék elszállításáról és hasznosításáról, illetve ártalmatlanításáról a közszolgáltatás keretein belül gondoskodik [30. § (2) bek.]. A környezetvédelmi hatóság az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi közterületen elhagyott hulladék esetében a települési önkormányzatot, ha az kötelezettségét önként nem teljesíti [ibid. (3) bek. c)]. Ha az elhagyott hulladék tulajdonosa azonosítható, a költségviselő vele szemben a hulladékkezelés és az eljárás költségeit érvényesíti [ibid. (4) bek.]. A közterület szervezett, rendszeres tisztán tartása a települési önkormányzat közszolgáltatási feladata [31. § (1) bek.]. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény értelmében a közút kezelője köteles gondoskodni arról, hogy a közút biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen [34. § (1) bek.]. Közút mellett, kijelölt pihenőhelyen vagy várakozóhelyen kizárólag az utasforgalomból származó hulladék helyezhető el. Ha közút mellett, kijelölt pihenőhelyen vagy várakozóhelyen nem utasforgalomból származó hulladékot helyeztek el, és az ilyen hulladék elhelyezője azonosítható, továbbá a hulladékgazdálkodási bírság kiszabásának lehet helye, a közút kezelője értesíti a bírság kiszabására jogosult hatóságot. A közútkezelő a hulladékkezeléssel és az eljárással kapcsolatos költségeit a hulladék elhelyezőjével szemben érvényesíti [ibid. (6) bek.]. Két esetét láttuk a municipalitás és az állam mögöttes környezetjogi felelősségének. Ez a mögöttes felelősség a közigazgatás és ennek révén az állam környezetetikai beavatkozásának pontos fokmérője.
Az állami agrár-természetvédelmi beavatkozás eszközei, a közigazgatás felelősségvállalása kizárólag haladó társadalmi rendszer keretei közt, megfelelő nemzeti és nemzetközi, szupranacionális környezetvédelmi normákhoz alkalmazkodva alakulhatnak ki. A társadalmi, a jogi, az etikai és a gazdasági környezet együtt formálja a környezet egészét. Ha ezen faktorok bármelyike eltér az állam szupranacionális miliőjétől, a gazdaságszabályozó szupranacionális pénzforrások lezárulhatnak; a haladó folyamatok visszájukra fordulhatnak. Optimális működéshez környezetjogi normatív háttér is a konkrét ország szupranacionális környezetvédelmi normaközegéhez kell, hogy idomuljon.
Az emberi jogok érvényesülése és az emberi társadalom minősége felfűzhető morális és jogi alapfogalmakra. a) Morális értelmezésben a bennünket körülvevő épített és természeti közeghez való preferenciáink dominálnak: az épített természet elsősorban funkcionális és művészeti, míg a természeti környezet esztétikai kvalitások mentén minősíthető. b) A jogi értelmezés az épített környezet kapcsán az OTÉK14, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény és egyéb jogszabályok, míg a természeti környezet kapcsán a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv., a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. tv., valamint az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. tv. és egyéb jogszabályok mentén szerveződik. A morális környezetvédelmi kvalitás a jogi struktúrába adekvát kompatibilitás esetén integrálható. A környezetvédelem integrativitása két úton valósul meg:
a) a normatív textusban, egy jogrend egészét átjárva, annak minden relatív szabályozási eszközeiben manifesztálódik;
b) az emberi etika plurális rendszerében személyes preferenciák szerint fokozottabb vagy halványabb jelleggel mint erkölcsi személyes motívum jelenik meg az egyes ember lelki működési módjában.
Az etikai viselkedésformák kondicionálhatók, és ekként továbbadhatók a társadalom kor szerint és életszínvonal szerint differenciált rétegei közt. Ehhez átjárhatóságra van szükség a társadalmi rendszer egészén belül.
A jogi értelemben felfogott környezetvédelem a normaalkotó és a döntéshozó szervezetrendszer közvetítő közegén keresztül juthat el a szocioszféra egészéhez. Ez a két meghatározó felfogási mód determinálja egy konkrét társadalmi önszerveződés környezetvédelmi érzékenységét. Sokszor a morális és a jogi konceptusok olyan mértékben térnek el egymástól, hogy a két felfogás párhuzamosan létezik, de nem képez egységet. Ebben az esetben a civil kezdeményezések, az emberi jogi mozgalmak és más hasonló szerveződések léte jelzi a differenciáltság fennállását. Az "alulról jövő kezdeményezések" a működés zavaraira hívják fel a figyelmet. Ilyen kezdeményezések minden társadalmi rendszerben elfogadottak. A társadalmi elfogadottságuk azonban nem feltétlenül egyezik az állami elfogadottsággal. A plurális demokráciákban nemcsak a többpártrendszer, de a különbözőképpen érdekorientált civil szervezetek léte is alapját képezi a megfelelő működésnek. Az érdekcsoportok pedig szabadon kifejthetik környezetvédelmi, természetvédelmi álláspontjukat. A civil szféra szerveződései az etikai felfogás talajáról kiindulva módosíthatják - általános elfogadottság esetén - a jogrend közrendi-közegészségügyi szabályrendszerét.
A jogi értelemben felfogott környezetvédelem elsősorban a közjog terén fogad be etikai alapokról kiinduló nézeteket. A magánjogi normamódosítás lehetősége csak igen hosszú, több évtizedes fejlődés eredménye lehet. Egy abszolút szerkezetű normába, normarendszerbe sokkal könnyebb módosításokat belevinni, mint a relatív szerkezetű jogviszonyok fokozott stabilitást és biztonságérzetet igénylő hálózatába.
A környezetvédelem axiológiájakor sohasem vizsgálható az etikai és a jogi aspektus egymástól "légmentesen" szeparált formában. Ahogy a materiális logika összeköti a két fő terrénumot, egymásból következővé és egymásba mindig visszatérővé teszi. A környezeti világ mint létező valóság a jogtudomány, a normatív szövegek és a iuris dictio keretei közt jelenik meg a jogszolgáltatást igénybe vevők számára. Ez ügyfélorientált társadalmi berendezkedés esetén a jogi értékek és az etikai értékek pluralizmusának csekély mértékű és rugalmas ütköztetései mellett történik. Társadalmi léptékű diszkrepancia olyan konfrontációk esetén jelentkezik, ahol a közjog, a közrend nem inkorporálja a társadalmi aktorok egészét; ahol a gondolkodás szabadsága fennáll, de annak közigazgatási percepciója elmarad. Ilyenkor a "kimaradó" gondolkodók kívül rekednek a jogrenden. Ez elsősorban a fejletlenebb államrendszerekre jellemző, ahol a környezet védelme a közigazgatás szintjén csak látszólagos, és a reális hozzáállás ellentétes az államérdekkel. Ennek ellentmondani látszik a Greenpeace 2007 decemberi akciója, melynek során az Európai Unió állampolgárai a túlha-lászás elleni tiltakozásuknak hangot adva, befalazták az Európai Tanács bejáratait, mialatt a halászati tanács ülésezett. A demokratikus államrendszerek ilyetén túl-hajtása valójában már nem annyira a környezetvédelem, mint inkább az anarchizmus ügyét szolgálja.
2.1. Az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt 1980 óta jelentkeztek tényállások, melyekben a magánélet és a magántulajdon sérelmére hivatkoztak környezetvédelmi érdeksérelem kapcsán: a bíróság elismerte ugyan, hogy felmerülhetett környezeti érdekek sérelme, mégis elutasította a kereseteket.
Az emberi jogok térnyerése a környezetvédelem ügyével kompatibilis folyamatok mentén zajlik.
(Iures hominum coniuncta sint iure pertinenti ad salu-brem nobis circundantem naturam.) Peter Marcic egy közelmúltbeli esetben, stanmore-i (Egyesült Királyság) házában szenvedett szennyvízelöntést. Marcic az 1998. évi Human Rights Act15-re hivatkozott, hogy a víziközmű-társulat mint közjogi jogosítvánnyal felruházott szervezet a családi élet és az otthon sérthetetlenségéhez (8. cikkely), továbbá a magántulajdon védelméhez (First Protocol 1. cikkelye) való jogát sértette meg. Első fokon a bíróság emberi jogaiban találta sértettnek Marcicot.
Magyarországon a 37/2000. (X. 31.) AB határozat indítványozója úgy vélte, hogy a dohánytermékek reklámozásának teljes tiltása összhangban állna az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkelye 2. pontjával16, amely lehetővé teszi a véleményszabadság korlátozását a közegészség védelme érdekében.
Az észak-olaszországi Bresciában az Ecoservizi gazdálkodó szervezet hulladékgazdálkodó tevékenységet folytatott. Az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult egy érintett környékbeli lakos az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkelyének (1) bekezdése megsértése miatt: állítása szerint az olasz hatóságok azt a jogát sértették meg, hogy magán- és családi életét, valamint lakását tiszteletben tartsák, azzal, hogy nem tették meg a megfelelő lépéseket a cég tevékenységének effektív korlátozására. Az olasz kormány úgy érvelt, hogy a köz- és a magánérdeket egyformán mérlegre kell tenni. Így - állításuk szerint - bár valóban nem volt teljesen megfelelő a környezetvédelmi hatósági eljárás, nem sértették meg az Egyezmény hivatkozott szakaszát, mivel a 8. cikkely (2) bekezdése értelmében e jogok gyakorlásába a hatóság olyan esetekben beleavatkozhat, amikor egy demokratikus társadalomban ... az ország gazdasági jóléte ... vagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges. Az Európai Emberi Jogi Bíróság szembe helyezkedett az olasz kormány álláspontjával, és nem találta megfelelőnek a pusztán az ország gazdasági jólétére alapozott érvelést, mivel a környezetvédelmi hatósági eljárás is deficitet mutatott. Az olaszországi 349/1986. sz. környezetvédelmi törvény 6. szakasza előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálatot ír elő. Ezt a törvényt pedig a 85/337/EGK irányelvvel összhangban hozták. Megállapította a bíróság, hogy csak hét évvel a környezethasználat megkezdése után kötelezték környezeti hatásvizsgálat elvégzésére a céget. A hulladékkezelő tevékenységtől nem tiltotta el a környezetvédelmi hatóság az Ecoservizit, pedig mind az olasz környezetvédelmi minisztérium, mind a közigazgatási bíróság a kérelmező állításait támasztotta alá. A kérelmező másfél millió euró vagyoni és ugyanennyi nem vagyoni kártérítést követelt, melyből azonban csak 12 ezer eurónyi nem vagyoni kártérítést ítélt meg a bíróság, a hulladékfeldolgozó közelsége miatt az eltelt évek folyamán elszenvedett stressz kompenzálásaként. Vagyoni kárt a kauzalitás bizonyítottságának hiányában nem ítélt meg.
Az emberi jogok és a környezet, természet védelme szorosan összefügg: jogilag és népegészség-ügyileg egyaránt. A jogalkalmazásban sokszor merül fel, hogy környezetszennyezés kapcsán a mentálhigiénés és a munka-egészségügyi (munkahigiénés és foglalkozásegészségügyi) hatások nem vagyoni kártérítést keletkeztetnek. Ez a tendencia leginkább a fejlett, szociális piacgazdaságot folytató parlamenti plurális demokráciákban figyelhető meg. De a fejlődő államok demokra-tizációs folyamataira is kimutatható hatással bír. (Lásd infra India példája.)
2.2. Az emberi jogok igazán plasztikusan az állampolgárok közérdekű fellépéseiben nyilvánulnak meg. Kverulancia helyett öntudatos polgárokat találunk, akik környezetvédelmi harmadik generációs jogaikat, valamint a jövő nemzedékek jogait féltik.
Az USA-ban a Superfund környezetvédelmi alapot az 1980. évi CERCLA (Comprehensive Environmental Response, Compensation and Liability Act) törvény hozta létre. A CERCLA végrehajtása az EPA (Environmental Protection Agency) kezében van. A hetvenes években a Love Canal és a Times Beach menti szeny-nyezések felfedezése vezetett el a felállításához. Az Európai Unió 35/2004/EK irányelvéhez hasonlóan, államilag kontrollált eszközökkel igyekszik a környezeti szennyezéseknek elejét venni; amennyiben szükséges, utólag fizettetik ki a felelőssel a költségeket. A fenti jogintézmény tárgyalása felveti az észak-amerikai Pa-kootas-ügyet. A kanadai Teck Cominco Metals társaságot - mely környezetszennyezést idézett elő Washington állam területén - 2006 júliusában az USA fellebbviteli bírósága (Court of Appeals) a Mr. Pakootas és társai (colville-i indián törzsek) által a CERCLA 9659. cikkely17 alapján benyújtott citizens' suit nyomán elmarasztalta. Washington állam beavatkozóként lépett fel. Ezt megelőzően az EPA USA-kormányszerv közigazgatási határozatban kötelezte a kanadai gazdálkodó szervezetet a környezetszennyező tevékenység abbahagyására a CERCLA 9606. cikkelye alapján. De eredménytelenül; a kanadai állam is a cég mögé állt. A kulcskérdés ebben az esetben az volt, hogy extraterritoriális hatállyal alkalmazták-e a CERCLA-t. A válasznak nemnek kellett kijönnie, különben nem lehetett volna fenntartani az ítéletet. A magyarázat rabulisztikus volt: a folyóba még Kanadában bocsátották a szennyezőanyagot, de az már az USA területén lépett ki a Columbia-folyó partjára, így az extraterritorialitás "vádját" lemosta magáról az amerikai igazságszolgáltatás. Ilyen esetben az igazi jogállamok realizálhatják az állampolgár, az emberiség jogát az egészséges környezethez. (Ius perti-nens ad salubrem nobis circumdantem naturam effici-tur gentibus iuris.) A kanadai cég később az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bíróságához (Supreme Court) fordult. Az utóbbi pedig kikérte az USA kormányának véleményét. A Maastrichti Szerződés 8d szakasza az Európai Unió állampolgárai számára közvetlen petíciós jogosultságot biztosít az Európai Parlamenthez a közösségi jogot érintő témában. A 138d szakaszból következik, hogy nemcsak természetes személyek és érintett közösségeik, de egyéb jogi személyek mellett a társadalmi szervezetek is élhetnek ilyen petíciós joggal. Ez utóbbi esetben quasi-popularis actiók fordulhatnak elő; amikor a 138d cikkely által előírt közvetlen személyes érintettségét bizonyítja a szervezet, hogy felléphessen. Altruista közérdek-reprezentáció valójában nem lehetséges ezen a fórumon: ezért kvázi. A people's action - közérdekű kereset a társadalom egésze, össztársadalmi érdekek védelmében - és a class action - a társadalom egy meghatározott csoportja érdekében - mint korábbi múltra visszatekintő jogintézmények, valamint a hétköznapi közigazgatás és igazságszolgáltatás keretei közé aggregált társadalmiérdek-megjelenítés - policy-making process - az USA-ból elterjedt fogalmak, melyek többé-kevésbé idomultak az institúciót átvevő ország jogrendjéhez, erkölcsi-vallási világnézetéhez. A policy-making process sokszor csak rövid távú, gyakran átpolitizált érdekek kielégítését szolgálja, melyek szemben állhatnak a tudományosan megalapozott, legtöbbször hosszú távon érvényesíthető valós környezetvédelmi célokkal. A policy-making process mégis többször bizonyul hatásosabbnak a class action-nél. A bottom-up civiljogi kezdeményezések és a top-down felülről érkező informális irányítási eszközök célja egyaránt ráhatás elérése minél kiterjedtebb akciórádiusz mentén. Az észak-amerikai szakirodalom még ma is - a szupranacionális jogtermék, a Maastrichti Szerződés 8d és 138d szakaszaiból kiindulva - általánosít, és az Európai Unió tagállamaival kapcsolatban is a tényleges közérdekű kereset hiányáról számol be. Ez azonban nem minden EU-tagállamra igaz. Magyarország is jó példát mutat az ellenkezőjére: lásd ehhez az állat-, a környezet- és a természetvédelmi törvényünket, a hazai Ptk.-tervezetet.
2.3. Indiában a polgári perrendtartásról szóló törvény 1908. szakasza szomszédjogi kérdésként kezeli a környezetvédelmi birtokháborítást, mely esetben elsődlegesen injunctiont, és egyéb megfelelő eszközt enged a bírónak. Indiát mint a környezetvédelmi közérdekű keresetek mintaországát tekintem a fejlődő világ államai közül. Az utóbbi három évtized alatt gazdag gyakorlatot alakított ki az indiai legfelsőbb bíróság. Az indiai alkotmány 48A. cikkelye kimondja, hogy az állam védi és jobbá teszi a környezetet, óvja az erdőket és az ország természeti élővilágát. Az alkotmány 21. szakasza az élethez és a személyi szabadsághoz való alapjogot kodifikálja. 1977-ben a Rajasthan állam contra indiai szövetségi állam közti ügyben Chandrachud bíró kifejtette, hogy a bíró személyes véleményét, egy-egy konkrét kérdésben elfoglalt álláspontját - a morális pluralitás alapján - beleviszi az általa tárgyalt ügybe, és sokszor éppen ettől a személyes nézőponttól függ az eljárás kimenetele. Mindez a bírói jogalkotásban, a korrekcionalizációban csapódik le.
Almitra Patel - zöldjogi aktivista - 1996-ban bírósághoz fordult, mivel azt tapasztalta, hogy több kormányszerv is megtagadta alkotmányos és törvényben foglalt kötelességét, és a nagyobb városokban egyre jobban felgyülemlett a kezeletlen települési szilárd hulladék. Az indiai alkotmányban foglalt - fent említett - két emberi jog megsértésére hivatkozott Patel. A bíróság az Almitra Patel és az indiai állam közt zajló ügyben bizottság felállítását rendelte el a problémák kezelésére.
Szintén emberi jogok megsértésére hivatkozott a felperes a következő esetben. Mivel Delhi 1985-re a világ negyedik legszennyezettebb városa lett, MC Mehta környezetvédő aktivista az indiai legfelsőbb bírósághoz fordult a szennyezés okozta egészségkárosodás elleni fellépésként; főként a gyermekek egészségének védelmében. A delhi közlekedés egészségre gyakorolt negatív hatásaira is rávilágított. Azzal érvelt, hogy a kormányt jogszabály kötelezi a légszennyezés csökkentésére a közegészség védelmében. 1998 júliusában a bíróság - elismerve ítélete faktuális és jogi alapjaként a környezetvédő érvelésében enumerált tényeket és felhívott jogszabályokat - elrendelte, hogy 2001. március 31-ig az összes busz üzemanyag-fogyasztását állítsák át komprimált földgázra. Mikor ez a határidő lejárt, elárasztották az elektronikus médiát a túlzsúfolt delhi buszokról készült felvételek. A határidőt megtoldotta a bíróság. 2001 szeptemberében - az újabb határidő lejárta előtt nem sokkal - az indiai kormány bizottságot hozott létre az ország gépjármű-üzemanyaggal kapcsolatos politikájának megtervezésére. Az eredmények jelentősek, de - mint az előbbi esetben is - a végső megoldás még mindig várat magára. Különösen jelentős, hogy India konstitucionalizálta - utólag az alkotmányba iktatta - a környezetvédelem ügyét, és a környezetvédelmi közérdekű kereset intézménye is meghonosodni látszik a világ egyik legnagyobb fejlődő országában. A huszadik század második felében meghúszszorozódott a gépjárművek száma Földünkön; ez az üvegházhatású gázok emissziójának növekedéséhez vezetett. A közlekedésből ered a Földön az összes szén-dioxid-emisszió 26%-a.
2.4. Az emberi jogok térnyerésével inherens az állati jogok kibontakozása is. Az ember felismeri, hogy az épített és a természeti környezetében élő állatoknak éppúgy vannak alapvető jogaik. Az állati jogok szerződésétől (Morris 1991)18 napjainkra odáig jutott a társadalomfejlődés, hogy a díjkitűzés intézményével civil szervezetek ösztönzik a lakosságot egy-egy állatkínzással gyanúsított megtalálására. De végrehajtandó szabadságvesztést is szabott ki európai ország igazságszolgáltatása állatkínzásért (Szerbia, 2007). Az ember "leghűségesebb társa", a kutya szerepel legtöbbet az állatkínzással érintett fajok listáján. Az egyes ember figyelmét is leginkább a kutyákat érintő "embertelen" bánásmód hívja fel. A tömegtájékoztatásban ezért is szerepel szinte kizárólagos jelleggel kutyákat ért justizmord. A sajtóterméket könnyebben lehet eladni, ha a kutyák egészségét kommer-cializálják, mint ha valamely kevésbé közismert állatot ért támadásról számolnának be. Ennek tanúi lehetünk a tévéreklámokban, és minden egyéb, a figyelemfelhívásra, az érzelmekre építő, de kereskedelmi célú, anyagi haszonszerzési motívummal közvetített műsorokban, írásokban. Ez a gyakorlat etikai kérdéseket vet fel, és könnyen elvezethet a vonatkozó jogi szabályozási rendszer szigorításához. Mindezt valószínűleg megelőzheti a társadalmi szervezetek, a társadalom önszerveződéseinek véleménynyilvánítása.
1. A környezetvédelem az emberi társadalomban multifaktorális elemként lép fel:
a) munkahelyeket teremt,
b) óvja az ökoszisztémát,
c) harmóniára törekszik a szocioszféra és a természeti környezet között,
d) társadalmi koherenciát irányoz,
e) megfogalmazza a jogi és a morális közvetített gondolatok tartalmi összehangolásának igényét,
f) a nemzeti és a nemzetközi jog eszközeibe integrálja a környezet- és a természetvédelem ügyét,
g) állami és azon kívüli eszközök segítségével operál.
2. A környezetvédelem és az emberi jogok szintén több oldalról világítják meg a zöldjogi lelki működési módot:
a) az állami kontroll szerepe fontos marad, mégis
b) megjelenik az állam felelőssége az épített és a természeti környezettel kapcsolatban,
c) konstitucionalizálódik és közvetlenül is érvényesíthető az ember joga az egészséges környezethez,
d) a nyugati világ mintájára a keleti országokra is átterjed az emberjogi és környezetjogi polgári aktivizmus,
e) közérdekű keresetek, alkotmányos megfogalmazások, az igazságszolgáltatás bevonása a társadalmi folyamatokba, az állam és a jogszolgáltatás bizonyos fokú konfrontációja jellemzővé válik,
f) "zöld" gondolkodók világmegváltás helyett a meglevő normatív textust kísérlik meg átemelni a gyakorlat síkjára,
g) a bírói korrekcionalizáció rányomja bélyegét a környezetvédelmi jog- és érdekérvényesítés folyamataira és végső outputjára; ezért is releváns a bíróvá válás folyamán az adekvát kontraszelekció biztosítása,
h) a jogalkalmazók egyre több alkalommal fogadják el határozatuk jogi alapjaként a már expressis verbis megfogalmazott és az alkotmányból, alkotmányerejű törvényekből levezethető, a közérdekű perlő által felhozott normatív alapú érvelést; valamint ténybeli alapnak a kormányzati és független, alkalmazott kutatást-elemzést végző intézetek, vállalkozások ténymegállapításait.
3. A környezetvédelem harmadik generációs alapjog, a jövő nemzedékek védelme azonban már túllép ezen. A mai kor igényeibe ágyazza a még meg nem született emberi generációk védelmezését. A jövőbe mutató vektor a jelen feladataként konceptualizálja a jövő jobbá tételét.
4. A környezetvédelem és a természetvédelem közjogilag két síkon fut, de a ius privatum fogalmi rendszerében egységes konceptust alkot: a környezetvédelem implikálja a természetvédelmet; lásd pl. a hazai Ptk. 345. §-a, melyben az emberség, az állatság, a növénység és az ásványság a környezet partikuláréiként szerepelnek. Ez a jogfelfogás a jogalkalmazáson keresztül kihat a környezet- és természetvédelem gyakorlatára is.
5. Elméleti környezetvédelmi szakemberekre legalább annyira szükség van, mint gyakorlati emberekre. Csak kellő tervezéssel lehet az elővigyázatosság és a megelőzés princípiumait megfelelő formában átvinni a való életbe.
6. A környezetvédelem és a jövő nemzedékek védelme - úgy tűnik - megelőzheti a polgári és politikai, de a gazdasági és szociális jogok konglomerátumát is. Elsőbbséget élvezhetnek ezek a posztulátumok, míg fokozatosan háttérbe kerülhetnek az emberi jogok korábbi vívmányai. A helyes egyensúly megtalálása és megtartása mindig a jelenkor döntéshozóinak kezében van. Így a társadalmi kontraszelekció elengedhetetlen velejárója a környezetvédelem és az emberi társadalom közti megfelelő reláció szinten tartásának.
7. Továbbá a környezetvédelem és a jövő nemzedékek védelme egyéb lényeges társadalmi érdekeket is felszínre hozhat. Melyek védelmében újabb állami, vagy nem kormányzati költségvetési institúciók bevezetése válhat majd szükségessé. A jogfejlődés és a társadalmi-gazdasági fejlődés "tyúk vagy a tojás?" kérdése, hogy a jogalkotás követi-e a társadalmi evolúciót, mely erősen gazdaságkötött, vagy a jogalkotásnak kellene kijelölnie az utat az előbbi számára. Úgy gondolom, a jogalkotásnak nem lehet feladata egy ilyen horderejű evolúció előmozdítása, így csak az eredmények kodifikálására korlátozódhat a tényleges szerepe. Ritkán találkozhatunk fordított szituációval.
8. A közjogi jogalkotás és a magánjogi kodifikáció a ius privatum és a ius publicum fogalmi és gyakorlati egymáshoz közelítésén, harmonizálásán fáradozik. Idejétmúlttá vált a köz- és magánjog distinkciója. A kom-paratisztika, valamint a nemzetközi jog termékei pedig globálisan egységesít(het)ik a jogrendszereket. Megteremtve ezáltal a környezetvédelem mint jogágakon keresztülfekvő terület integrativitásának elméleti-gyakorlati bázisát.
9. A társadalom környezetvédő aktorai közt pedig egyre többen jelentkeznek a civil szférából.
a) Másrészt a közszféra is - megtartva közjogi hatásköreit - de origine tipikusan civil jogosítványokat kezd alkalmazni. A polgári kezdeményezések állami mederbe csatornázva hatásosabban realizálják a környezetvédelmi célokat. Az állam éjjeliőr-állami viselkedése azonban az ember- és polgárjogi gondolkodók által okkal-joggal preferált magatartásforma. Kellő organizáltság hiányában a társadalmi szervezetek és egyéb önszerveződések, környezetjogi, környezetbiológiai, környezet-gazdaságtani művelődő közösségek, szakmai-etikai magatartáskódexek etc. sem fungálhatnának megfelelően. Az Argentína és Uruguay közt 2006 májusa óta már a hágai Nemzetközi Bíróság előtt zajló vitában Argentína arra hivatkozott, hogy Uruguay állam az Uruguay-folyón épülő malmokkal szennyezi a környezetet, az ökoszisztémát és a vízi élővilágot jelentős mértékben megzavarja. Mivel az ügyben nem született Argentínának megfelelő döntés, a malmok pedig tovább épültek, argentin környezetvédő polgárjogi mozgalmak élő blokád alá vonták a folyón átvezető, nagy forgalmú hidat. Ezzel megbénították a közlekedést, jelentős károkat okoztak Uruguay-nak, mely utóbbi Argentína felelősségre vonását kezdeményezte. Uruguay arra hivatkozott, hogy Argentína szándékosan nem akadályozta meg a blokádot, és felelős állampolgárai cselekedeteiért. Ilyen burkolt állami segítség is gyakran érkezik a "zöld" mozgalmakhoz. Ameddig legalább a burkoltság látszatát fenn tudja tartani pl. adott esetben az argentin állam, addig a nemzetközi jog mit sem tehet. A környezetvédők pedig szabadon folytathatják aktivitásukat a folyó élővilágának védelmében. Az állam ezzel jogilag-erkölcsileg kiszervezi környezetvédelmi kötelességét, és "harmadik félre" hárítja önmagáról a felelősséget. A Káldor-féle hatékonyság, mint az argentin-uruguayi nézeteltérés fő mozgatórugója vezette a nemzetközi bíróságot már-már túlságosan is visszafogottnak tűnő de jure döntése meghozatalakor. Vesztes félre mindig szükség van az amúgy optimális helyzet eléréséhez. A környezetvédelem ütközött a gazdasági szemponttal. Ebben az esetben a környezetvédelem mindenképpen csak vesztesként kerülhet ki az érdekek csatájából. A kérdés csak az: mennyit szenvedhet a természeti környezet mint érték a gazdaság javára. Ennek eldöntését a nemzetközi bírói fórum de facto a két érintett állam kezébe helyezte. b) [Quicumque enim sine lege peccaverunt, sine lege et peribunt; et, quicumque in lege peccaverunt, per legem iudicabuntur. (Rm 2,12)] Az emberi jogok az ember társadalomformáló magatartása révén realizálódhatnak. Ellickson professzor a Yale Egyetemen tanulmányozta a kaliforniai marhatartók jogszokásait napjainkban. Arra az eredményre jutott, hogy az állatok által okozott károk kapcsán a legkevésbé sem a tételes jogi, hanem az erkölcsi alapokon nyugvó szokásjogi megoldások felé vették a marhatartók az irányt. Consuetudo szerint rendezték ilyetén természetű vitáikat, és még akkor sem fordultak jogi fórumhoz, ha történetesen tisztában voltak a normatív megoldás lehetőségével (Ellickson 1991)19. Hasonló megoldások a hazai romani krisben is fellelhetők, főként lovakkal kapcsolatban. Tárkány Szücs Ernő pedig a jogi népszokások között számol be ilyen gyakorlatról a régi korok Magyarországán. Mindenesetre sajátos színfolt a fejlett jogállamokban a nem feltétlenül negatív előjellel említett extra iurem vitarendezés. Jóllehet, a fogyasztóvédelemben, de már a büntetőjogban is a mediáció intézménye normatív megoldást kínál az extrajudiciális, tehát bíróságon kívüli vitarendezésre - a munkajogból is ismert az ADR20 institúciója -, mégis, ezekben az esetekben nem a jogi, hanem csupán a bírói út elkerülése, ill. előkészítése-leegyszerűsítése a cél. Az emberi társadalom Kelettől Nyugatig sok hasonló intézményt ismer a jogszabályokon és az állami irányítás egyéb jogi eszközein kívüli világból. Ezek a példák az általános, átlagolt emberi igazságérzetet tekintik főszabálynak, és a konkrét helyzethez alakítják azt. Nagymértékben hozzájárulnak így az emberi társadalom jogi és szociológiai fejlődési mechanizmusaihoz.
10. A környezet- és természetvédelem XIX. században elindult folyamatai lassan bár, de fokozatosan, lépésről lépésre begyűrűznek a fejlett világból a fejlődő országokba. Mindez számos faktor függvénye. Függ a fejlődés mértékétől, függ attól, hogy az érintett fejlődő ország mely gyarmatbirodalomból vált ki; amelynek jogrendjét - annak fogalmi-intézményi készleteivel - részben megtartotta, részben saját arculatára formálta. Ezt láthattuk pl. India esetében.
11. A régi embereknek a filogenezisről alkotott nézetét tükrözi a Bölcsesség Könyvének 19,19 verse: Agrestia enim in aquatica convertebantur, et, quaecumque erant natantia, in terram transibant. Montesquieu a Bayle-féle paradoxont hívja fel a probléma megoldására (Montesquieu 1748)21. A XIX. század előtt nem beszélhetünk valódi környezetvédelemről, és a XX. század (századforduló) előtt természetvédelemről. A jogi antropológia talajáról kiindulva a civil szerveződések jogalapja internacionalizálható. Kivált így van ez a vadászat kapcsán, mely évezredekkel nyúlik vissza a jogtörténet éjjelébe. Multifunkcionális példa lehet a vadászat, a vadásztársaságok, a vadásztársadalmak jogának vizsgálata. Innen fakad az állatok által okozott kár megtérítésének intézménye is a magánjogban. Innen a környezetvédelmi társadalmi szerveződések archetípusa. A civil szervezetekhez kapcsolódó, az állam előtti fellépés lehetősége is ebből a jogintézményből vezethető le, mint a szerviensek jogosultságainak érvényesítése a királyi regálékkal szemben, illetve a vadászatra nem jogosult pórok és az uralkodó osztály közötti viták feloldásának eszközrendszereként. (Tiborc panasza: .s ha lesújtunk egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek...)
12. A multinacionális cégóriásoktól napjainkban már elvárható, hogy - felismerve a környezet védelmének össztársadalmi igényét és erkölcsi követelményét - környezet- és természetvédő kezdeményezésekkel álljanak elő. Mint tette azt pl. a Michelin vállalat, amikor olyan gumiabroncsokat kezdett forgalomba hozni, melyek csökkentik a gépjárművek üzemanyag-fogyasztását22. Hiszen a levegőszennyezés az egész Föld egyik égető gondja. A Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület a "2008 Zöld Irodája" címért energiatakarékos irodák számára hirdet versenyt immáron sokadik alkalommal. Várják bármely olyan vállalat, hivatal, intézmény nevezését, ahol irodai munka folyik. A díjra pályázhatnak a már környezet- és emberbarát módon üzemeltetett irodák és azok is, akik a közeljövőben térnek át a "zöld" iroda működtetésére. A megoldást tehát a kellő gazdasági befolyással és tőkével rendelkező vállalatóriásoknak kell kidolgozniuk, és átadniuk a befolyási övezetükbe tartozó államoknak. A megvalósítás pedig a kereskedelmi és az állami szféra ösz-szefogásán, a gazdaságilag generált társadalmi kohézió erején múlik. A szentnek az üdvözülés az érdeke, a dicsvágyó embernek a dicsőség, a gazdasági érdek ezekben az esetekben a világon semmit sem mond, a kérdés mindig az, hogy egy ember, egy társadalmi osztály milyen okosan fogja fel a maga érdekét. Minél okosabban fogja fel, annál valószínűbb, hogy az az érdek a társadalom összérdekeitől nem esik olyan túlságosan messze -mondja Bibó Az európai társadalomfejlődés értelmében (Bibó 1971-72)23. ■
JEGYZETEK
1 Az e cikkben megállapított elvek az EK-Szerződés 2., 6. és 174. cikkén alapulnak, amelyek helyébe az EU-ról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdése és az EU működéséről szóló szerződés 11. és 191. cikke lép. E cikk egyes nemzeti alkotmányok rendelkezéseire is támaszkodik.
2 Best Available Technology
3 2003. évi CXXVII. törvény 3. § (2) bek.
5 Magyarországon kihirdette a 2007. évi CXI. törvény; 2007. szeptember 18-án lépett hatályba.
6 Coase, Ronald H.: The Problem of the Social Cost, Journal of Law and Economics, 1960. október, The University of Chicago Press kiadása, USA
7 Cocklin, Chris - Mautner, Naomi - Dibden, Jacqui: Public policy, private landholders: Perspectives on policy mechanism for sustainable land management, Journal of Environmental Management, Vol. 85, Issue 4, pp. 986-998., 2007. december, Elsevier kiadása, USA
8 Malthus, Thomas Robert (1766-1834): An Essay on the Principle of Population, 1798, London
9 I. e. a gyakorlatban az emberi jogok csak korlátozott értéket képviselnek; érthetőség és hozzáférhetőség hiányában időben és térben nehezen tarthatóak, homályos hatókört írnak le.Ha a világ sem a nyelvezetet, sem a fogalmi jelentéstartalmat nem képes megérteni, hogyan is fogadhatná be és alkalmazhatná univerzális jelleggel?
10 Williams, A. T.: Human Rights and Law: Between Sufferance and Insufferability, Law Quarterly Review, Vol. 123, 2007. január, Sweet & Maxwell and Contributors kiadása, London, p. 134.
11 I. e. az igazságszolgáltatás még mindig érthetetlen a polgárok számára.
12 Bradford, John B. - Thompson Hobbs, N.: Regulating overabundant populations: An example for elk in Rocky Mountain National Park, Journal of Environmental Management, Vol. 86, Issue 3, pp. 520-528., 2008. február, Elsevier kiadása, USA.
13 1995. évi LVI. tv. 2. sz. melléklete.
14 Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet.
15 I. e. törvény az emberi jogokról (amely az Európai Emberi Jogi Egyezmény teljes szövegét inkorporálja az angol jogrendbe).
16 Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezménynek a véleménynyilvánítás szabadságát megfogalmazó 10. cikkelye a következőket tartalmazza:
1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson.
2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.
17 ...any person (may) commence a civil action on his own behalf... against any person (including the United States and other public authorities) who is alleged to be in violation of any standard, regulation, condition, requirement or order which has become effective pursuant to this chapter.
18 Morris, Desmond: The Animal Contract, 1991, London
19 Ellickson, Robert C.: Order Without Law: How Neighbors Settle Disputes, 1991, Cambridge, Mass: Harvard University Press, USA
20 Vö. Scott Avery Clause
21 Montesquieu: De l'esprit des lois, 1748, Genf
22 Magyarországon az 1995. évi LVI. tv. 1. sz. melléklete alapján a gumiabroncs után fizetendő környezetvédelmi termékdíj 110 Ft/kg.
23 Bibó István: Az európai társadalomfejlődés értelme. E tanulmányt Bibó 1971-72-ben magnóra mondta. Kijavításához és végleges formába öntéséhez egyéb munkái és körülményei miatt nem jutott hozzá. Magnóról gépelték le.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Julesz Máté, tudományos kutató, Szeged
Visszaugrás
