A korábbi Mt. hatálya idején olyan állásfoglalást alkalmaztak a bíróságok, amely szerint minthogy a munkajogi jogszabályok a munkaviszony létesítésével, valamint a munkavállaló által a jövőben esetleg okozott károk megtérülésének biztosításával kapcsolatban sem az óvadékról, sem a kezességről nem rendelkeznek, ezért a polgári jognak az erre vonatkozó szabályai - kifejezett munkajogi rendelkezések hiányában - a munkaviszonyra nem alkalmazhatók (LB MK 28. - BH 1974/11/857. old.). Ezt az állásfoglalást az MK 144. számú állásfoglalás nem tartotta fenn, és ezzel lehetővé tette az abban kifejtettektől történő eltérést és szerződési biztosíték alkalmazását (GJ 1996/1/18-19. old.).
Ezzel a kérdéssel foglalkoznak a német jogban - óvatosságra - intő jelleggel - a következő jogesetek:
1. A per tárgya a felperes/munkáltató egy havi bruttó kereset iránti követelése az alperes/munkavállalóval szemben, minthogy a munkavállaló a munkaszerződésnek megfelelő munkába lépést elmulasztotta és ezzel a szerződéses kötbérkikötés alkalmazhatóvá vált. Az alperes vitatta a kötbérkikötés érvényességét, másodlagosan pedig a kötbér összegének leszállítását kérte.
A felperes textilkereskedelmi vállalat, amely az anyavállalata részére történő árubeszerzéssel foglalkozik, 2002 szeptemberében titkárnőt keresett. Álláshirdetésére az alperes jelentkezett és a tárgyalás során a felek - a felperes kezdeményezésére - beszerzési ügyintézői munkakörben állapodtak meg és 2002. április 8-án aláírták a felperes által készített szerződést. Ez a szerződés az említett munkakört, 1687,27 euró havi díjazást, félévi próbaidőt írt elő, és arról rendelkezett, hogy a munka felvételének vétkes elmulasztása, vagy a munkavégzésnek szerződésszegéssel történő befejezése esetén a munkavállaló a munkáltatónak egy havi bruttó keresetének megfelelő kötbérrel tartozik, ez azonban nem érinti a munkáltató további kár megtérítésére irányuló igényét.
2002. április 25-én az alperes telefonon közölte a felperessel, hogy a munkát nem fogja felvenni, majd másnap fax útján adott tájékoztatást arról, hogy eláll a szerződéstől, mert a lakóhelyéhez közelebb, nagyobb keresettel, jobb munkafeltételekkel járó munkahelyet talált. A munkáltató ezt nem fogadta el, kötbérigényét érvényesítette vele szemben április 30-i levelében arra hivatkozással, hogy az alkalmazással, illetve újraalkalmazással költségei merültek fel. Az alperes a kereset elutasítását, illetve a követelt összeg csökkentését kérte.
A pernek különös jelentőséget az adott, hogy a munkaügyi bíróságnak az ügyben a kötelmi jog korszerűsítéséről szóló, 2001. november 26-i törvényt kellett alkalmaznia.
A munkaügyi bíróság 330 euró megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ez ellen a felperes fellebbezett és arra hivatkozott, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a munkáltató gazdasági érdekét, valamint a kötbérkikötés érvényességét.
A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a kötelmi jog korszerűsítéséről szóló törvényt megelőzően ilyen kötbérkikötések általában megengedettnek minősültek. Ezek vizsgálata arra szorítkozott, hogy a kikötés a határozottság és világosság követelményének megfelelt-e és hogy a kikötésnek a szerződésbe foglalása nem járt-e meglepetéssel a munkavállalóra. A kikötés mellett szólt az a körülmény, hogy a szerződésszegéssel okozott kár bizonyítása a munkáltatónak általában nehézséget jelentett.
A BGB 305. és következő §-ainak - az előbb megjelölt törvénnyel történt - módosítását követően vitássá vált, hogy alkalmazhatók-e az eddigi elvek a kötbérkövetelések érvényességére nézve a munkajogban. Az irodalmi vélemények az elvi elfogadástól a szkeptikus vizsgálaton át az általános elutasításig terjednek. Az elsőbírósági gyakorlat is ellentmondásos.
Számos indok szól amellett, hogy a szóban forgó kikötés, amely a munkafelvétel elmaradását szankcionálja, még a munkajogi sajátosságok figyelembevétele mellett is, érvénytelen (BGB § 309 6. p.). Ebben a vitás ügyben azonban annak a kérdésnek általános eldöntése a bíróság megítélése szerint nem szükséges, hogy a kötbérkikötések általában megengedettek-e.
A kötbérkikötés érvényességét főleg korábban azzal magyarázták, hogy a munkáltató a szerződésszegés folytán bekövetkezett kárát tipikus nehézségek miatt nehezen tudja megjelölni és bizonyítani.
Ez a megfontolás a bíróság meggyőződése szerint nem meggyőző. A ’80-as években a bírói gyakorlat még a kötbér kettős funkciójával, nevezetesen az adósnak a kötelezettsége teljesítésére való szorításával, valamint a jogosultnak a kártól való mentesítése megkönnyítésével magyarázta a kikötés rendeltetését (BGHZ 105, 74). A későbbiekben azonban tisztázódott, hogy a kötbér elsősorban azt célozza, hogy az adósra a kötelezettségének teljesítése érdekében hatásos nyomást gyakoroljon. A szerződésszegésből eredhető kár mértékét a kötbér mértékének megállapításánál kell figyelembe venni. A kikötésre alapított igény szempontjából azonban nincs döntő jelentősége annak, hogy a kötelezettségvállalást sértő magatartás a jogosult érdekeinek károsodásához vagy csupán veszélyeztetéséhez vezetett-e (BGH NJW-RR 2002, 608). Ha pedig a lehetséges vagy tényleges károsodás szempontja másodlagos, akkor a kötelezettségvállalás megfelelő volta nem magyarázható a jogosultnak a szerződésszegés folytán bekövetkezett kára kifejtésének és bizonyításának nehézségével.
Egyébként a kár bizonyításának nehézségére való hivatkozás nem egyszer a bizonyíthatóan hiányzó kárt leplezi. Ismételten bekövetkezhet ugyanis olyan helyzet, amikor a munkáltató a mulasztást rövidtávú munkaátcsoportosítással szükségszerűen pótolja, ebből kifolyólag esetenként kisegítő költsége vagy rendkívüli munkavégzésből eredő többletköltség merülhet fel, ezek azonban nem érik el a hiányzás folytán mutatkozó megtakarítást, vagyis különbözeti kár nem merül fel. Másfelől rendszeresen felmerülő tényállás az is, hogy az új munkavállaló az első hetekben a munkáltató részére nem hoz hasznot, inkább megterhelést jelent, hiszen be kell tanítani, magának be kell tanulnia és fokozott ellenőrzésre szorul (BAG AP 4. számú határozata a BGB 620. §-ához). Ezek miatt a rövid próbaidő, illetve felmondási idő alatt az új munkavállaló foglalkoztatása nem előnnyel, inkább hátránnyal jár. Ehhez képest a munkafelvétel elmaradása nem vezet minden további nélkül a munkáltató károsodásához, vagyis nem helytálló, hogy az ilyen magatartás tipikusan a munkáltató nem jelentéktelen károsodásához vezet.
A BGB 309. § 6. pontja elsődlegesen a dologszolgáltatásra és a pénzszolgáltatásra kötelezettet tartja szem előtt, amikor meghatározott esetben tiltja kötbér kikötését az általános üzleti feltételekben. Ez a rendelkezés azonban abban az esetben is tiltja a kötbérkikötést, ha a fél dolog, mű, vagy szolgálat teljesítésére köteles, és a kötbér a szerződés nemteljesítéséhez kapcsolódik (Palandt/Heinrichs, BGB. 62. kiadás. 309. § 37/). Amióta a kötelmi jog korszerűsítéséről szóló törvényt, a BGB 310. § IV 2 értelmében a munkajogban is alkalmazni kell, ez a rendelkezés és az abból eredő kötelezettség kiterjed a munkavállaló munkaszolgáltatásának esetére is. Ehhez képest a munkáltató jogosult a kötbérkikötésnek a BGB 305. § I 3 értelmében a munkavállalóval történő megtárgyalására és annak a szerződésbe történő felvételére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
