Dr. Petrétei József: Várható változások a zálogjogi szabályozásban - MOKK Műhelykonferencia, 2007. február 23. (KK, 2007/6., 3-7. o.)[1]

Megnyitó előadás

Tisztelt Elnök Asszony, Hölgyeim és Uraim!

1. Örömmel vettem a felkérést e konferencia megnyitására, mivel az igazságügyi tárca rendkívül fontosnak tartja, hogy az új Polgári Törvénykönyv a szakmai nyilvánosság minél teljesebb körű bevonásával készüljön el. A 2007-es év fő célkitűzése a polgári jogi rekodifikációval kapcsolatban a szakmai - és a szélesebb körű, társadalmi - közvélemény aktivizálása, annak érdekében, hogy - még a hivatalos közigazgatási egyeztetést megelőzően - minél többen megtegyék kiegészítő vagy módosító javaslataikat az első tervezettel kapcsolatban.

A szakmai viták megszervezésében, lebonyolításában, az észrevételek becsatornázásban kiemelkedő szerepet játszanak a szakmai, érdekképviseleti szervezetek, közöttük a Magyar Országos Közjegyzői Kamara. Mindenekelőtt tehát szeretném megköszönni a Közjegyzői Kamarának, hogy az elsők között szervezett szakmai vitát az új Polgári Törvénykönyv első tervezetéről, ezzel is hozzájárulva az igazságügyi tárca munkájának sikeréhez. Jelen konferencia jelentőségét növeli, hogy a meghívott előadók a jogász szakma különböző területeiről érkeznek, vagyis különböző szempontokból - a jogalkotó, a bíró, a gyakorló ügyvéd, a banki jogtanácsos és nem utolsósorban a közjegyző szemüvegén keresztül - értékelik a tervezetet.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a tervezet a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság javaslata, amelynek közzétételére a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság hozzájárulásával került sor a 2006. év folyamán a Polgári Jogi Kodifikáció című folyóiratban, illetve az igazságügyi tárca honlapján. A szakmai, társadalmi vitában felmerült észrevételek, javaslatok alapján sor fog kerülni a javaslat szükség szerinti módosítására, átdolgozására. A szakmai vitában az igazságügyi tárca kiemelt jelentőséget tulajdonít a hitelbiztosítékokra vonatkozó szabályozás megvitatásának, így a piaci szereplők és minden érdekelt bevonásával több fordulóból álló egyeztetések indulnak a közeljövőben.

Ezt fogja követni a tervezet szakmapolitikai és közigazgatási egyeztetése és így alakul ki az a változat, amelyet az igazságügyi és rendészeti miniszter a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottsággal ez év végén benyújt a Kormányhoz.

Így a jövő évben kerülhet sor a kormányzati, majd a parlamenti vitákra és végleges változat elfogadására. Ezt követően az új kódex hatálybalépése előtt egy év szolgál majd a felkészülésre.

2. A Polgári Törvénykönyv által szabályozott jogterületek közül gazdasági szempontból kiemelt jelentősége van a hitelbiztosítékok jogának. Mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások szempontjából alapvető jelentőségű a kedvező feltételek melletti hitelhez jutás elősegítése. A hitelezők pedig annál kedvezőbb feltételek mellett nyújtanak hitelt, minél biztosabbak lehetnek az adós fizetőképességében. Az adós esetleges fizetésképtelenségéből fakadó hitelezői kockázatot leghatékonyabban a zálogjog mint dologi hitelbiztosíték képes csökkenteni. Már a II. században élt római jogtudós, Pomponius úgy vélekedett, hogy "többet ér a dologi, mint a személyi biztosíték" (plus cautionis in re est quam in persona). Iustinianus Institutiói pedig rámutatnak, hogy "a zálogjog mindkét fél érdekét szolgálja: az adósét, mert ezáltal könnyebben jut hitelhez és a hitelezőét, mert biztosabb lehet a hitel visszafizetésében" (Pignus utriusque gratia datur, et debitoris, quo magis ei pecunia crederetur, et creditoris, quo magius ei in tuto sit creditum.)

A zálogjog melletti hitelezés jelentőségére a magyar történelem is bőven szolgáltat példákat. Uralkodóink kezdetben várakat, városokat, királyi birtokokat, sőt egész országrészeket zálogosítottak el, hogy hadjárataik költségeit fedezni tudják, de Luxemburgi Zsigmond már a jövőbeni követeléseken alapított zálogjogot is előszeretettel alkalmazta. Nemcsak bányajövedelmeket, adókból és vámokból származó jövedelmeket zálogosított el, de a Magyarországot az 1381-es torinói béke alapján Velencével szemben évente megillető 7000 aranyforintnyi követelést is elzálogosította egy burgundiai bankárnak. 1440-ben Erzsébet királyné pedig egyenesen a koronát zálogosította el III. Frigyes császárnak 8000 arany kölcsönért.

Köztudott, hogy a reformkorban Széchenyi - a Hitel c. munkájában - azért emelt szót az ősiség eltörléséért, hogy ezáltal az ingatlanon alapított zálogjoggal biztosított hitelezés fellendülhessen, vagyis a gazdaság számára rendelkezésre álló hitel mennyisége növekedhessen. Az ősiség 1848. évi eltörlésén túl a Magyarországon 1852-ben hatályba léptetett osztrák polgári törvénykönyv és az 1855-ben hatályba léptetett osztrák telekkönyvi rendtartás modernizálta az ingatlan-jelzálogjog intézményét.

Az 1927-ben elfogadott jelzálogjogi törvény pedig német minták alapján újította meg az ingatlan-jelzálogjogot. Így a két világháború között a jelzálogjog magánjogunk egyik legmodernebb része volt. Összefoglalva: a II. világháború előtt már részleteiben is finoman kidolgozott, a kor igényeinek megfelelő zálogjogi szabályozás állt a gazdaság rendelkezésére.

A rendszerváltást követően megélénkülő hitelélet hamar felvetette a zálogjogi szabályozás reformjának igényét. Ahogy erre már az új Ptk. koncepciója is felhívta a figyelmet: »A piacgazdaságra történő áttérés a hitelbiztosítékok körében világított rá leginkább a korábbi "szocialista" magánjogi szabályok deficitjére.«

A Ptk. zálogjogi szabályozása azóta kétszer is lényeges átalakításon ment keresztül: előbb 1996-ban (1996. évi XXVI. törvény, első zálogjogi novella), majd 2000-ben (2000. évi CXXXVII. törvény, második zálogjogi novella). A két zálogjogi novella - alapvetően az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank hitelbiztosítéki modelltörvénye[2] alapján - arra tett kísérletet, hogy a szabályozás megfeleljen a modern hitelélet követelményeinek, javítsa a gazdasági szereplők hitelhez jutásának lehetőségeit.

A zálogjogi novellák alapvető jelentősége abban állt, hogy lehetővé tették olyan vagyontárgyak hitelbiztosítéki célú felhasználását, amelyek a klasszikus zálogjogi szabályozás alapján lényegében felhasználhatatlanok lennének hitelbiztosítéki célra. Napjainkban ugyanis a vállalkozások (különösen a kis- és középvállalkozások) vagyonának jelentős része ingó dolgokból (pl. árukészlet) és követelésekből, illetve jogokból áll. Egy modern hitelbiztosítéki jognak tehát lehetővé kell tennie, hogy e vagyontárgyak hatékonyan felhasználhatók legyenek hitelbiztosítékként.

Ingók esetében a kézizálogjog nem alkalmas sem a termelőeszközök, sem az azokkal előállított termékek (árukészlet) hitelbiztosítékként való felhasználására. A vállalkozások ugyanis nem nélkülözhetik sem a termelőeszközeiket, sem az értékesítésre szánt termékeiket, hiszen ezek segítségével termelik meg a felvett hitel visszafizetéséhez szükséges jövedelmet. A zálogjogi novellák ezért lehetővé tették az ingók birtokbaadás nélküli elzálogosítását és ehhez kapcsolódva létrehozták a perszonálfólium típusú zálogjogi nyilvántartást. A nyilvántartásba való bejegyzéssel alapítható ingó jelzálogjog nem vonja ki az adós gazdálkodásából a működéshez, és ezáltal a hitel törlesztéséhez elengedhetetlen eszközöket.

Követelések esetében a jövőbeni követelések tömeges elzálogosítása vagy rendkívül nehézkes és költséges, vagy - az esetek jelentős részében - egyenesen elképzelhetetlen lenne, ha a követelésen csak a követelés adósának értesítésével lehetne zálogjogot létesíteni. A zálogjogi novellák ezért - helyesen - lehetővé tették a követeléseknek a követelés adósának értesítése nélküli elzálogosítását. Hiba volt ugyanakkor, hogy a novellák nem írták elő a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzés követelményét. Így harmadik személyek (például potenciális hitelezők) számára nem ismerhető fel, hogy a hitelért folyamodó esetleg elzálogosította-e már az őt megillető követeléseket. Ezt a jogalkotói hibát az új Ptk. első tervezete kiküszöböli.

3. Az új Polgári Törvénykönyv első tervezete arra tesz kísérletet, hogy részben szerkezeti, részben tartalmi változtatásokkal olyan szabályozást alakítson ki, amelynek segítségével a gazdaság szereplői könynyebben, kevesebb költséggel, kedvezőbb feltételek mellett juthatnak hitelhez.

A szerkezeti újítás elsősorban abban áll, hogy a tervezet kettébontja a zálogjog szabályozását. A zálogjogi rendelkezések zöme a dologi jogi könyvben nyer elhelyezést, összhangban azzal, hogy a zálogjog harmadik személyekkel szemben is hatályos dologi jog, amelynek szabályozása alapvetően kógens. A kizárólag a felek közötti jogokat és kötelezettségeket meghatározó, döntően diszpozitív szabályok viszont a kötelmi jogi könyv különös részében, a "Zálogszerződés" cím alatt találhatóak. A szakmai vitára vár annak eldöntése, hogy a szabályozás ilyen kettébontása szerencsés-e vagy helyesebb volna a teljes szabályozásnak a dologi jogi könyvben való elhelyezése.

A tervezet tartalmi újításai elsősorban a zálogjog alapításával, illetve a zálogjog érvényesítésével kapcsolatosak.

A tervezet - régi magánjogi hagyományunkhoz visszanyúlva - tisztázza a zálogjog alapításának dogmatikai szerkezetét. Egyértelművé teszi, hogy a zálogjog megalapításához a felek dologi megegyezése szükséges, érvényes kötelmi jogi jogcím azonban nem. Mindez a hatályos Ptk.-ban nem egyértelmű, hiszen a "népi demokratikus tulajdoni viszonyok" között fogant Ptk. a dologi jogi szabályozást tudatosan leegyszerűsítette. A dologi jogi ügylet fogalma feledésbe merült, úgy tűnt, hogy a dologi jogváltozásokat kötelmi jogi ügyletekre épülő puszta reálaktusok közvetítik.

A dogmatikai tisztázásnak kézzelfogható, praktikus következményei vannak: a tervezet megszünteti az indokolatlan (költséges, de a felek számára tényleges védelmet nem jelentő) alakszerűségi követelményeket. Ezáltal könnyebbé, egyszerűbbé, olcsóbbá válik a zálogjog alapítása. Megerősíti viszont a zálogjog nyilvánosságát, harmadik személyek számára való felismerhetőségét ott, ahol ez a hatályos szabályozásból hiányzik: a zálogjogi nyilvántartásba vétel kötelezettségét kiterjeszti a követelésen és a nem lajstromozott jogokon alapított zálogjogokra is.

Rátérek azokra a rendelkezésekre, amelyek várhatóan e konferencia legélénkebb vitáit váltják ki. A tervezett szabályok vitathatóak, de hát éppen ez ennek a rendezvénynek a célja.

A tervezet a zálogjogi nyilvántartás anyagi jogi szabályait - a telekkönyv anyagi jogi szabályaihoz hasonlóan - beemeli a kódexbe. Egyben levonja annak a következményeit, hogy a zálogjogi nyilvántartás nem reálfólium típusú, közhiteles lajstrom, mint például a telekkönyv. Az ingó dolgok és a jogok többsége, továbbá a követelések nem lajstromozhatóak, reálfólium típusú közhiteles nyilvántartásuk nem alakítható ki. A zálogjogi nyilvántartás nem tud garanciát nyújtani olyan alapvető kérdésekre vonatkozóan, mint hogy a zálogtárgy létezik, felette a zálogkötelezettnek rendelkezési joga van, a zálogtárggyal kapcsolatos jogi tények teljeskörűen bejegyzésre kerülnek stb. Mindez tehát nem a szabályozás hiányosságából, hanem a követelések, a nem lajstromozott ingó dolgok és jogok egyedi azonosításra alkalmatlan, fajlagos természetéből fakad.

Másrészt az ingó jelzálogjog tárgyai - mint arra utaltunk - jelentős részben olyan dolgok (ún. forgóeszközök), amelyek az adós gazdálkodásában folyamatosan cserélődnek. Az adós előállítja a termékeket, értékesíti azokat, a régiek helyébe újabb termékek lépnek, ez a zálogjog tehát sok esetben egyedeiben változó dologösszesség felett áll fenn. A kereskedelmi forgalom érdekei megkívánják, hogy a vevőknek ne kelljen minden egyes adásvétel előtt ellenőrizni a zálogjogi nyilvántartást. Így már hatályos jogunk is lehetővé teszi a kereskedelmi forgalomban a zálogtárgyak tulajdonának tehermentes megszerzését. A zálogjogi nyilvántartás tehát nem tudja garantálni, hogy az oda bejegyzett zálogjogok ténylegesen fennállnak. Mindez azt jelenti, hogy az ingó jelzálogjog esetében a dologi jogok klasszikus elvei (pl. egyediség, dologi hatály) korlátozottan érvényesülnek. Ez azonban semmiképpen sem jelenti az ingó jelzálogjog létjogosultságának megkérdőjelezését. Éppen ellenkezőleg: gazdaságilag nagyon is hasznos intézményről van szó, amely az új Ptk.-ban is fenntartandó. A tervezet azonban igyekszik a zálogjog e típusának sajátosságaiból fakadó következményeket jobban érvényre juttatni, egyértelműbbé tenni, elsősorban a zálogjogi nyilvántartás szabályai tekintetében.

Tehát a perszonálfólium típusú zálogjogi nyilvántartás szerepe a reálfólium típusú lajstromokéhoz képest korlátozottabb. Egyrészt figyelemfelhívás a potenciális hitelezőknek, hogy a hitelért folyamodó által zálogfedezetként felajánlott vagyontárgyakat már zálogjog terhelheti. Másrészt a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzés a követelésen, nem lajtromozott ingón és jogon alapított jelzálogjog megalapításának feltétele; a bejegyzéshez igazodik a zálogjogok közötti rangsor. A zálogjogi nyilvántartás sajátosságainak tudomásulvétele alapján indokolt a nyilvántartásba való bejegyzés menetének átalakítása, a valódi többletgaranciát nem jelentő alakszerűségi követelmények (pl. közokirati kényszer) leépítése. A sikeres külföldi modelleket követve ki kell alakítani a zálogjogi nyilvántartás közvetlen, elektronikus, on-line hozzáférhetőségét, kereshetőségét.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a zálogjogi nyilvántartás tervezetbeli szabályai további pontosításra szorulnak, figyelemmel például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága, az UNCITRAL ajánlásaira.[3]

A tervezet szerint a zálogjog érvényesítésére a jelenleginél egyszerűbb és gyorsabb eljárásban lesz lehetőség. Az első zálogjogi novella jelentős előrelépést jelentett azzal, hogy a főszabályként megtartott bírósági határozat alapján történő végrehajtás mellett, meghatározott esetekben lehetővé tette, hogy a felek megállapodjanak a zálogtárgy bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésében. A tervezet ehhez képest további jelentős változást hoz: bővíti a zálogjogosult rendelkezésére álló, bírósági végrehajtáson kívüli kielégítési módokat és ezeket külön előzetes megállapodás nélkül, ex lege biztosítja a zálogjogosult részére.

A tervezet fogyasztóvédelmi szempontokat is érvényesít a zálogjogi szabályozásában: a fogyasztói zálogszerződések esetében korlátozza a zálogjog érvényesítésének lehetséges módjait.

4. A tervezet szembenéz az ún. fiduciárius hitelbiztosítékok problémájával is, amely évek óta foglalkoztatja a bírói gyakorlatot és a jogirodalmat. Sőt, az egyik fiduciárius hitelbiztosíték, a biztosítéki céllal alapított vételi jog kérdésével az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is foglalkozott a hitelintézetek jelzálogjog melletti hitelezésével kapcsolatos vizsgálatában.

A kérdés röviden így foglalható össze: lehet-e a hitelező biztosítéki helyzetét tovább erősíteni azáltal, hogy - zálogjog alapítása helyett - átruházzák számára a biztosítékul szolgáló dolog tulajdonát (az adós visszavásárlási jogával), vételi jogot alapítanak a javára, illetve engedményezik rá a biztosítékul szolgáló követelést. E kérdésre - kifejezett jogszabályi előírás hiányában - ma nincs egyértelmű válasz, két fajta megközelítés létezik. Az egyik abból indul ki, hogy a tulajdonszerzés a legkülönfélébb célokból történhet, így annak sincs jogi akadálya, hogy a tulajdon-átruházás célja biztosíték nyújtása legyen. A másik megközelítés pedig azt hangsúlyozza, hogy a biztosítéki célú tulajdon-átruházás azoknak a zálogjog kötelező előírásainak a megkerülésére irányul, és ezáltal sérti a zálogkötelezett és a harmadik személyek jogos érdekeit, ezért nem lehet érvényes ügyletként elfogadni.

A tervezet jelenlegi megoldása szerint az új Ptk.-ban ki kell mondani a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmát. Eszerint: ha törvény eltérően nem rendelkezik, semmis az a szerződés, amely követelés biztosítása céljából tulajdonjog, jog vagy követelés átruházására vagy fenntartására, a biztosított követelés jogosultja által egyoldalú jognyilatkozattal való megszerzésére irányul. E tilalom tehát magában foglalja a vételi jog biztosítéki célú alkalmazásának tilalmát is. (Ez a konstrukció funkcionálisan azonos a biztosítéki célú tulajdonátruházással, hiszen a vételi jog alapján a hitelező egyoldalú nyilatkozattal tulajdonjogot szerez az adós nemteljesítése esetén.)

E tilalom azért szükséges, hogy a fiduciárius hitelbiztosítékok alkalmazása révén ne lehessen megkerülni a zálogjog azon garanciális szabályait, amelyek a zálogkötelezett, illetve a harmadik személyek védelmét szolgálják. E garanciális szabályok egyrészt a zálogjog alapítása, másrészt a zálogjog érvényesítése körében védik a zálogkötelezett és harmadik személyek (a zálogkötelezett egyéb hitelezői) érdekeit.

A harmadik személyek védelme megkívánja mindenekelőtt azt, hogy egy vagyontárgy hitelbiztosítékként való lekötése nyilvános, harmadik személyek számára felismerhető legyen. E funkciót tölti be kézizálogjog esetében a birtokbaadás, jelzálogjog esetében a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzés. Mint arra már utaltunk, a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzés kötelezettségét a tervezet a jogokra és követelésekre is kiterjeszti, tehát az új Ptk. teljes körűen biztosítani fogja a zálogjogok nyilvánosságát. Ehhez képest a biztosítéki tulajdonátruházás esetében elmaradhat a birtokbaadás, a biztosítéki engedményezés esetében elmarad a nyilvántartási bejegyzés. Nyilvánosság hiányában harmadik személyeknek nem áll módjukban meggyőződni arról, hogy egy adott vagyontárgy le van-e már kötve egy hitel biztosítékául. Így esetleg olyan fedezetben bízva nyújtanak hitelt, amely ugyan az adós birtokában van, de tulajdonjogát már átruházta egy korábbi hitel biztosítékául.

Mind a zálogkötelezett, mind a harmadik személyek védelme szempontjából alapvető jelentőségű a zálogjog szabályozott eljárásban történő, elszámoláshoz kötött érvényesítése. Biztosítéki tulajdonátruházás és a biztosítéki engedményezés esetében a hitelező az adós nemteljesítése esetén tulajdonjogot szerez, illetve megszerzi a követelést, anélkül, hogy köteles lenne az adóssal elszámolni. E fiduciárius biztosítékok tehát lehetővé teszik, hogy a hitelező a tulajdonátruházással, engedményezéssel biztosított követelését meghaladó mértékű kielégítéshez jusson.

A szakmai vita egyik fontos feladata a fiduciárius hitelbiztosítékok tervezet által javasolt tilalmának megvitatása.

5. Összefoglalva az eddigieket, azt mondhatjuk, hogy a zálogjogi szabályozás rekodifikációjának alapvető céljai a következők:

• az adós, a hitelező és harmadik személyek érdekeinek kiegyensúlyozott védelme;

• a zálogjog alapításának megkönnyítése;

• a zálogtárgyban rejlő hitelbiztosítéki érték teljes kihasználhatóságának elősegítése;

• az ugyanazon zálogtárgyat terhelő különböző zálogjogok közötti rangsor egyértelmű szabályozása;

• a zálogjog érvényesítésének hatékonyabbá tétele;

• a hitelbiztosítékok nyilvánosságának (publicitásának) teljeskörű biztosítása;

• a kiszámíthatóság és előreláthatóság növelése, azaz a jogbiztonság megerősítése.

A tervezet célja olyan zálogjogi szabályozás megteremtése, amelynek segítségével a gazdaság szereplői könnyebben, kevesebb költséggel juthatnak hitelhez.

A tervezet tekintettel van a nemzetközi jogegységesítési munkálatokra, így mindenekelőtt az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága, az UN-CITRAL hitelbiztosítéki jogalkotási útmutatójának tervezetében (Draft Legislative Guide on Security Interests), az európai polgári törvénykönyv tervezetének kidolgozásával foglalkozó munkacsoport (Study Group on a European Civil Code) javaslatában, illetve a közvetítő által vezett számlán nyilvántartott értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi szabályokról szóló UNIDROIT-egyezmény tervezetében (Draft Convention on Substantive Rules regarding Intermediated Securities) megfogalmazott javaslatokra. A tervezet megalkotói figyelemmel kísérik a világ számos országában napjainkban zajló zálogjogi reformokat is, közöttük az angol Law Commission javaslatát vagy a francia Code civil 2006. évi új, hitelbiztosítéki jogi könyvének megalkotását.

Ismételten hangsúlyozni szeretném végül, hogy egy első tervezetről, a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság Javaslatáról van szó. Az igazságügyi tárca várja a tervezettel kapcsolatos észrevételeket, kritikákat, javaslatokat, üdvözli a szakmai vitára lehetőséget biztosító rendezvényeket és maga is szervezni fog a közeljövőben ilyeneket. A tervezet zálogjogi részét több alkalommal, tematikus bontásban szeretnénk megvitatni az érdekeltek minél szélesebb körének bevonásával. Az a célunk, hogy széles szakmai és társadalmi konszenzus álljon a kormány elé benyújtandó tervezet mögött. Ennek érdekében munkatársaim készséggel állnak mindazok rendelkezésére, akik a tervezethez észrevételt kívánnak tenni, javaslataikkal szeretnének hozzájárulni az első tervezet javításához, átdolgozásához.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. A konferenciához sok sikert kívánok. ■