A korrupció legveszélyesebb (vagy legalábbis hivatalosan annak nyilvánított) szegmense a korrupciós bűnözés, azaz a korrupciós bűncselekmények összessége.[1] Mivel bizonyos cselekménytípusok büntetni rendelése - ebben a vonatkozásban is - végső soron a jogalkotó értékítéletétől függ, a korrupciós bűncselekmények köre országról országra változik,[2] illetve az adott ország (így hazánk) jogfejlődésének különböző szakaszaiban is eltérő.[3]
A korrupciós bűncselekmény fogalmát a jogirodalom kétféle - tágabb és szűkebb - értelemben is használja.[4] Szükségképpen (azaz in abstracto) korrupciós bűncselekmény azt jelenti, hogy nemcsak az elkövetett konkrét cselekmény, hanem a jogalkotó által büntetni rendelt cselekménytípus is megfelel a korrupció fogalmának (pl. vesztegetés, befolyással üzérkedés, illetve befolyás vásárlása). A nem szükségképpen (azaz in concreto) ilyen bűncselekmények esetén viszont csak a konkrét cselekmény korrupciós jellegű, a bűncselekmény típus fogalmát meghatározó törvényi tényállás viszont nem. Korrupciós jelleggel adott esetben elvileg bármilyen bűncselekmény elkövethető, de vannak törvényi tényállások (így pl. a hivatali visszaélés, a hűtlen kezelés, illetve a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban), amelyek elkövetésénél gyakran megjelenik a korrupció eleme.
Tanulmányom az egyik szükségképpen korrupciós bűncselekmény, a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos passzív vesztegetés szabályozását mutatja be a 2012. évi C. törvény (új Btk.)[5] rendelkezései alapján. Elemzésem fókuszában az áll, hogy milyen újdonságok mutathatók ki e bűncselekmény szabályozásában az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.)[6] megfelelő tényállásaihoz képest. Azt is megvizsgálom, hogy a korábbi rendelkezésekkel kapcsolatos felsőbírósági iránymutatások, eseti döntések és jogirodalmi álláspontok mennyiben tarthatók fenn az új Btk. alkalmazása esetén.
Az új Btk. a bűncselekmény megnevezésére a "vesztegetés elfogadása" kifejezést használja,[7] amely terminológia álláspontom szerint két okból sem igazán szerencsés.
Egyrészt a passzív vesztegető nem az aktív vesztegetést (mint olyat) fogadja el, hanem a jogtalan előny kapcsán valósít meg elkövetési magatartásokat. Vesztegetés elfogadásáról olyan esetekben pedig végképp nem lehet szó, amikor a bűncselekmény - pl. jogtalan előny kérése esetén - aktív vesztegetés elkövetését nem is feltételezi.
A tényállást a jogalkotó mindenféle további jelző nélkül szerepelteti, míg a vesztegetés többi esetkörénél a § címe a "hivatali", illetve a "bírósági vagy hatósági eljárásban" szűkítést tartalmazza.[8] Ebből arra lehet következtetni, hogy a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos vesztegetés képezi a korrupciós bűncselekmények szabályozásának kiindulópontját, amihez képest a többi büntető rendelkezés pedig már csak erre épülő speciális tényállást képez. Valójában viszont a hivatali, gazdálkodó szervezettel kapcsolatos, illetve a hatósági eljárásban elkövetett korrupciós cselekmények a vesztegetés önálló esetkörei, amelyek tényállásai (ha számos vonatkozásban hasonlítanak) alkalmazásuk szempontjából "önjáróak". Jogesztétikailag helyesebb lett volna, ha a tényállások viszonya az elnevezésükben is tükröződne, azaz az új Btk. 291. §-ban szereplő tényállás a törvényben is külön jelzőt kapott volna. Tanulmányomban erre figyelemmel a bűncselekmény megnevezésére a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos passzív vesztegetés terminológiát használom.
A korábbi Btk. egyébként a megfelelő tényállásokat "vesztegetés" elnevezés alatt külön §-okban, de önálló cím nélkül szabályozta.[9] A vesztegetés többi változatától való megkülönböztetés igénye azonban már abban az időben is felmerült, a korabeli jogirodalomban gyakran passzív gazdasági vesztegetésről szóltak.[10] Ez a ter-
- 108/109 -
minológia azonban pontatlan, hiszen a bűncselekményt nem csak gazdasági tevékenységgel kapcsolatban lehetett elkövetni.[11] Részemről korábban passzív nem-hivatali vesztegetésről szóltam,[12] de ezt a megjelölést ma már nem tartom szerencsésnek. A hivatali minőség tagadása ugyanis nem alkalmas a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos tényállások egyértelmű beazonosítására,[13] hiszen éppúgy ráillik a bírósági vagy más hatósági eljárással kapcsolatos (általam korábban igazságszolgáltatásinak nevezett[14]) vesztegetésre is. A tényállást egyébként már ekkor is lehetett volna gazdálkodó szervezettel kapcsolatos passzív vesztegetésnek nevezni, hiszen ez a fogalom lefedte a tényállásban ezzel vagylagosan szereplő költségvetési szerv és egyesület fogalmát.[15]
Az új Btk. javaslatának indokolása szerint a "szerkezeti egyszerűsítés jegyében a korábbi Btk.-ban önálló szakaszban meghatározott, de lényegében az adott bűncselekmény minősített esetét jelentő tényállásokat [pl. korábbi Btk. 251-252. §] megszünteti, és azokat a vonatkozó bűncselekmény minősített eseteként szabályozza".[16] Az indokolásban a "lényegében" kifejezés helyett a "részben" kifejezés használata lett volna helytálló, hiszen a korábbi Btk. 252. § (1) bekezdése csak bizonyos fordulatok (pl. előny kérése) vonatkozásában volt a Btk. 251. § (1) bekezdésben foglalt tényállás minősített esete, más fordulatok (pl. előny adása) esetén viszont alaptényállásnak tekintendő.[17] A szerkezeti egyszerűsítés (önálló intézkedésre jogosultság kizárólag minősítő körülményként való szabályozása) valójában azért vált lehetővé, mert az új Btk. kitágította a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos passzív vesztegetés alaptényállásának hatókörét. A korábbi Btk. alapján ugyanis bizonyos magatartások (pl. az előny működéssel kapcsolatos elfogadása) nem képeztek bűncselekményt, ha azt önálló intézkedésre nem jogosult dolgozó követte el.[18]
A gazdálkodó szervezettel kapcsolatos vesztegetés büntetőjogi szabályozása alapvetően két jogi tárgyat részesíthet védelemben. Az egyik felfogás alapján a tényállás azon szervezet (gazdasági társaság, egyesület) érdekeinek védelmére irányul, amelynél a megvesztegetett személy dolgozik. Ezen belül a büntetőjogilag védett érdekek közé tartozhat a szervezet vagyona, gazdasági titkai, illetve legtágabban mások ahhoz fűződő hűsége is. Mivel a korrupciós cselekmények a vagyont vagy a gazdasági titkot is a dolgozók stb. hűségén keresztül támadják, ezt a megközelítést a továbbiakban az egyszerűség kedvéért "hűség-koncepció"-nak nevezzük. A másik teória (az ún. "verseny-koncepció") szerint a korrupciós tényállás a vesztegető versenytársait, illetve a tisztességes gazdasági versenyt védi.[19] Nincs természetesen akadálya olyan tényállás megalkotásának sem, amely mindkét érdeket - valamilyen körben - védelemben részesíti.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos vesztegetés jogi tárgya "a közélet - beleértve a gazdasági és társadalmi élet - tisztasága, korrekt, jogszerű működése és az ehhez fűződő közbizalom megóvásának az érdeke".[20] A testület utalt arra is, hogy "a gazdasági életben az elburjánzó korrupció súlyos erkölcsi és politikai következményekkel jár, károsan hat a gazdasági fejlődésre, zavarja a tisztességes verseny feltételeit".[21] Ezeket a tételeket a Legfelsőbb Bíróság a korábbi Btk. 252. §-a szerint minősülő bűncselekmény tekintetében fogalmazta meg, de azok (álláspontom szerint) a kódex 251. §-a kapcsán is irányadóak. A jogirodalmi művek ehhez hasonlóan járnak el, hiszen a korábbi Btk. 251-252. §-a kapcsán jogi tárgyként a közélet tisztaságát jelölik meg, de azt kiegészítik valamilyen konkrétabb érdek megnevezésével (pl. "szabályszerű és […] tárgyilagos működés, illetőleg az ezzel kapcsolatos közbizalom",[22] "gazdasági és társadalmi kapcsolatok tisztasága").[23]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
