A belga Bíróképző Intézet (IGO-IFJ) 2012. áprilisban más uniós tagállamok bírái és szakemberei számára is nyitott konferenciát rendezett a családjogi mediáció európai gyakorlatáról és fejlődésének lehetőségeiről.[1] A konferencián sor került az egyes európai országok mediációs szabályozásának és gyakorlatának, valamint általában a mediáció lényegének, pszichológiájának előadások formájában történő bemutatására, majd a mediációnak workshopok keretében, konkrét esetekben történő alkalmazására. A résztvevők az Európai Unió számos tagállamából érkező bírák, ügyészek, ügyvédek, mediátorok voltak.
A konferencia előadóinak és résztvevőinek lelkesedése arra utalt, hogy a mediáció Európa-szerte elterjedt és sikeres konfliktusrendezési módszer, amelynek alkalmazása mellett valamennyi európai állam elkötelezett, az előadók mégis két csoportra osztották Európa országait: hívőkre és hitetlenekre. A konferencián elhangzottak alapján azonban megállapítható volt, hogy a hitetlenek csoportja lényegesen kisebb - és Magyarország kétségtelenül ebbe a csoportba sorolható.
Azt, hogy mely országok tekinthetők hívőknek és melyek nem, a jogi szabályozás létén és tartalmán kívül a mediáció hátterének, feltételrendszerének biztosítása és a közvetítés, mint vitarendezési mód támogatása, népszerűsítése határozza meg.
Hollandiában például 1999-ben projektet indítottak a mediáció alkalmazásának elterjedése érdekében, melynek eredményeként 2009 októbere óta minden bíróságon, minden ügytípusban - még közigazgatási, sőt adóügyekben is[2] - biztosított a mediációra utalás lehetősége. A bírák ugyan nem mediálhatnak, de minden bíróságon működik egy mediációs információs pont, amely tanácsokkal és szervezéssel segíti a közvetítésben részt venni kívánó ügyfeleket. Elősegíti a mediáció térnyerését, hogy ezen eljárásban is lehetőség van költségkedvezmény igénybevételére. Mindezek eredményeként évente 3000-4000 mediációs eljárást folytatnak: legmagasabb arányban adóügyekben és családjogi ügyekben kerül sor az ügy mediációra utalására, de ezekben az ügyekben is csak a bírósághoz érkező ügyek közel 2%-ában. A mediáció átlagos eredményessége ugyanakkor 57%-os, családjogi ügyekben 2010. évben a közvetítések 52%-a, adóügyekben 84%-a (!) volt sikeres.[3]
Szlovéniában 2001-ben indítottak programot a mediáció lehetőségeinek felmérése érdekében, majd 2010-ben született meg az alternatív vitarendezésről szóló törvény. A bíróságok számára kötelezővé tették, hogy amennyiben a jogvita jellege nem zárja ki, közvetítést ajánljanak az ügyfelek részére polgári, kereskedelmi, családjogi, munkajogi ügyekben, és a közvetítés érdekében a bíróság az eljárást legfeljebb három hónapra felfüggesztheti. A közvetítés családjogi ügyekben ingyenesen áll a felek rendelkezésére (polgári jogvitákban pedig az első három óra ingyenes). A mediációra utalt ügyek száma folyamatosan növekedett az eltelt években, az eredményesség pedig 50-53% körül alakult. Mindemellett a bíróság általi mediációra utaláson kívüli, bíróságtól független közvetítés kevésbé fejlett.[4]
Németországban nincs külön törvény a mediációról, azonban 2009-ben új eljárási szabályok léptek életbe az egyébként külön bíróságok által tárgyalt családjogi ügyekben, melyek szerint a bíró a feleket kötelezheti közvetítés igénybevételére. A kötelezettség ez esetben egy tájékoztató jellegű ülésen való részvételre vonatkozik, mely ingyenes. Németországban a polgári peres ügyek 60-80%-a kerül lezárásra közvetítői eljárásban megkötött egyezség folytán.[5]
A fenti országokkal szemben a Csehországból érkezett előadó[6] Csehországot a hitetlen országok közé sorolta, álláspontja szerint a jogászok - üzleti - érdekei, illetve az irányadó szabályok is akadályát képezik a mediáció elterjedésének. Így például a mediáció díjköteles, nincs költségmentességi lehetőség, de - hasonlóan a magyar szabályozáshoz - a későbbi perben a mediációs költség az ellenféltől követelhető. Már a közvetítői nyilvántartásba vétel is nehézkes, mert a kérelemhez egy mediációról készült videofelvételt is csatolni kell, ami sérti a mediáció bizalmas jellegét.
Megjegyzendő azonban, hogy a mediációban hívő országok esetében e hit mögött praktikus okok, illetve egyfajta kettősség is meghúzódhat, mint az a workshopok során kiderült: amikor a holland bíró kollégák, akik a workshopot vezették és könyveket írtak a mediációról, meghallották, hogy Magyarországon akár órákat is szánunk a felek részletes meghallgatására, teljesen megdöbbentek, mert náluk egy tárgyalásra csak húsz perc jut. Ilyen eljárási rend mellett nyilvánvalóan csak mediáció igénybevételével kerülhet sor egy családjogi jogvita rendezésére...[7]
A konferencia egy részében a résztvevők Európa földrajzi-történelmi tagoltsága szerinti csoportokban vitatták meg a családjogi mediáció gyakorlatát és fejlődésének lehetőségeit az érintett térségekben. A Kelet-Közép-Európa csoportot a magyar, lengyel, román és bolgár résztvevők alkották. Megállapítható volt, hogy e
-618/619-
történelmileg hasonló helyzetben lévő országok között is igen jelentős különbségek vannak a közvetítés népszerűsége, feltételei, a fejlesztés szükséges irányai tekintetében.
Lengyelországban az eljárási törvényeken kívül különböző testületek, így mediációs központok szabályozzák a közvetítői eljárást. A bíró az eljárás során beleegyezésükkel kötelezheti a feleket mediációban történő részvételre, aminek vállalását elősegíti, hogy amennyiben a mediáció eredményes, a felperes az eljárási illeték háromnegyedének visszatérítésére jogosult. A nagyobb városokban a mediátorok irodát is működtetnek a bíróság épületében. Mindemellett a közvetítés igénybevétele még nem széles körben elterjedt, a közel 13 millió bírósági ügyből, melyből hozzávetőleg 8,5 millió a polgári ügyek száma, mintegy 10 000 ügyben kerül sor mediációra utalásra. Ugyanakkor Lengyelország elkötelezettségét jól jelképezi a minden év október harmadik csütörtökjén ünnepelt ún. Nemzetközi Mediációs Nap.[8]
Románia is lépéseket tesz a közvetítés minél szélesebb körű igénybevétele érdekében. Így például a bírósági tárgyalásra szóló idézésben javasolják a felek számára mediáció igénybevételét, melyről később a bíró is tájékoztatja a feleket, a mediációs társaságok és a bíróságok közötti együttműködés eredményeként pedig mediációs információs pontok működnek a bíróságokon. 2011-ben program indult az Iasi Városi Bíróságon, melynek célja ingyenes tájékoztatás biztosítása a közvetítés lehetőségéről, és szintén ebben az évben tették a bírák és ügyészek képzésének részévé a mediációval kapcsolatos ismeretek oktatását.[9] Azt, hogy a román bírák hisznek a mediációban, jól mutatja, hogy a konferencia egyik résztvevője katonai bíróságról érkezett, és meggyőződéssel állította, hogy a katonai bíróság által tárgyalt ügyekben is tere van a közvetítésnek.
Bulgáriában a mediáció népszerűsítésére az Amerikai Egyesült Államok támogatása ad egyedülálló lehetőséget. E támogatás segítségével a szófiai bíróság épületén belül egy információs pultot hoztak létre, ahol ingyenes tájékoztatást kapnak az ügyfelek a mediáció lehetőségéről, módjáról, és ingyenesen le is folytatják a mediációt, ha az ügyfelek azt igénybe kívánják venni. Szépséghibája a rendszernek, hogy jelenleg csak a fővárosban érhető el ingyenesen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
