Hollósi Gábor: A somoskői bazalt ügye (IAS, 2014/2.,173-183. o.)[1]

A II. számú genfi jegyzőkönyv a nemzetközi jogi szolgalmak fényében

"Benti feljegyzés a jelenleg Csehszlovákiához tarto-

zó macskalyuki bánya 79 ha. területének visszacsa-

tolását javasolja. A kérdés felvetését helytelennek

tartom és kérek engedélyt az ügyiratnak intézkedés

nélkül történő irattárba helyezésére."

"Kissel közölni, hogy [a] kérdés felvetése politikai-

lag nem kívánatos"[1] (Feljegyzések a Külügyminisz-

tériumban, 1949.)

1. Trianoni előzmények

A macskakő a legelterjedtebb szabadtéri burkolókő volt egészen az 1960-as évekig, az aszfalt csak ekkortól kezdte kiszorítani. A "macskalyuki követ" nemcsak a nagy szilárdsága miatt szerették használni, hanem azért is, mert a kövekből tetszetős mintázatot lehetett kirakni, illetve, mert a kövek lerakhatók voltak többször is, hiszen azokat nem kellett egymáshoz rögzíteni. Esős időben azonban az ilyen út felülete csúszóssá vált, a polgári forradalmak idején pedig a városokban a felszedett utakból épült barikád.

Magyarországon bazalt bőven volt valaha, és a lelőhelyek elsőrendű útépítő anyagot szolgáltattak. E kockakövek eljutottak Bécs és a Monarchia más városainak utcáira. A történelmi Magyarország két nagy bazaltterülettel rendelkezett, az egyik a Ba-

- 173/174 -

laton melletti bazalthegyek, a másik pedig az északi, nógrád-gömöri bazaltterület. Minthogy az utóbbi volt hazánk legnagyobb bazaltkő-anyaggal rendelkező vidéke, a trianoni határok[2] okozta legnagyobb veszteség a bazaltbányászat szempontjából a nógrád-gömöri bazaltterület négyötöd részének elvesztése. A határmegvonás a Fülek-Ajnácskői bazaltbánya-centrumot teljesen, míg a Somoskő-Salgótarján centrum északi felét szakította el, így az egész észak-magyarországi bazaltterületből csupán a Somoskőtől délre, Salgótarján környékén emelkedő néhány kisebb bazaltkúp, ezenkívül a Medves-hegy déli fele maradt meg. Az elcsatolt területre ötvenkét kisebb-nagyobb bazaltbánya és tíz bazalttufa-bánya esett, a legnagyobb bányák már gépi erőre voltak berendezkedve.

A déli bazaltbánya-centrumban a Somoskői Bazaltbánya Részvénytársaságot érte a legnagyobb veszteség, mivel elvesztette az összes, nagykiterjedésű "Macskalyu-ki" bányatelepét, a vállalatnak csupán egyetlen bányája, a "Magyar-bánya" maradt az ország területén. Ez a bánya pontosan a trianoni vonalon nyílott, de hatalmas há-nyóterülete[3] már csehszlovák részen volt. A határ ugyanis egy kis vízmosás vonalában lett meghúzva, azt követően, hogy a Népszövetség 1923. április 23 -i döntésével Somoskő és Somoskőújfalu falvakat Magyarországnak visszaadta, minthogy ott húzódott dr. Krepuska Géza gégészprofesszor birtoka.[4] Ezzel az üzem egységét a trianoni határ kettévágta oly módon, hogy csehszlovák területre került százötvenegy kataszteri hold bányaterület, negyvenhét lakóház és üzemi épület, valamint körülbelül nyolcszáz méternyi iparvasút és bányai iparvasút-hálózat, továbbá négy megnyitott, nagyjából másfél kilométer fronthosszal bíró bazaltbánya. A Somoskői Bazaltbánya Részvénytársaság az egész nógrád-gömöri bazaltterület legrégibb és egyik legnagyobb bazaltbánya üzeme volt, mely egymaga állandóan négyszáz-hatszáz munkással dolgozott.[5]

- 174/175 -

A bányák kőanyaga oly nagyjelentőségű volt Magyarország számára, hogy a trianoni békeszerződés[6] aláírását követően tárgyalásokat folytatott Csehszlovákiával, azzal a céllal, hogy a Somoskő falutól északra fekvő lelőhelyek kőanyagát továbbra is biztosítsa magának. A magyar törekvés sikere, hogy a Népszövetségi Tanács 1923. április 23-án elfogadott álláspontja folyományaképpen megalkotta az úgynevezett II. számú genfi jegyzőkönyvet, amely 1924. február 20-án került aláírásra és lépett érvénybe.[7] 1938 novemberéig az üzem e jegyzőkönyv szerint működött, ekkor a Felvidék déli részének visszacsatolása folytán a csehszlovák üzemrész magyar területre került, így a megosztottság megszűnt.[8] A bazaltvidék geológiai felkutatását dr. Jugovics Lajos, a József Műegyetem Gazdaság-geológiai Intézetének tanára megkezdte, és habár az ezzel kapcsolatos munkáját be is fejezte,[9] az 1938. évi határokat visszaállították 1945-ben, így ekkortól a Somoskői Bazaltbánya Részvénytársaság üzemét a határvonal ismét kettémetszette. A tanulmány a II. számú genfi jegyzőkönyvet a nemzetközi szolgalmak jogintézményére tekintettel mutatja be, illetve górcső alá veszi a jegyzőkönyvvel kapcsolatban 1945 után kialakult furcsa jogi helyzetet.

2. Beilleszthető-e a II. számú genfi jegyzőkönyv a nemzetközi jogi szolgalmak körébe?

A jegyzőkönyv fő rendelkezései szerint, a csehszlovák hatóságok a bánya tulajdonosa részére a meglévő bányától[10] déli irányban fekvő új termelési helyek megnyitását engedélyezik, és tekintettel arra, hogy ez a bazalt Magyarországra kerül, azt Csehszlovákia nem fogja semmiféle illetménnyel és kiszállítási adóval terhelni.[11] A tényállás hasonló egy 1815. évi esethez, amikor Hollandia Poroszországnak engedett át egy bizonyos területet, melynek következtében a határvonal egy holland szénbányát

- 175/176 -

metszett el. A következő évben kötött határszerződésben Poroszország megengedte, hogy Hollandia a porosz államterület alá benyúló szénbányát zavartalanul üzemeltethesse. 1914-ben a kölni Tartományi Felsőbíróság (Oberlandesgericht) úgy foglalt állást, hogy állami szolgalom jött létre a szerződés alapján. A szakirodalom azonban máshogy ítéli meg ezeket az eseteket, Nagy Károly is hangsúlyozza, hogy ilyenkor az állam nem felségjogi engedményeket tesz, csupán gazdasági jogokat biztosít idegen állampolgárok részére. Ezek az esetek tehát csak annyiban hasonlítanak a szolgalmakra, hogy a jogosult az idegen államterületet díjmentesen használhatja.[12] Sokatmondó az is, hogy Váli Ferenc - a nemzetközi szolgalmak legnagyobb magyar tudósa - könyvében bányákhoz kapcsolódó esetekkel nem foglalkozik.[13] Ahhoz tehát, hogy a II. számú genfi jegyzőkönyvet nemzetközi jogi szolgalomnak tekinthessük, abban területi szuverenitást korlátozó rendelkezést kell keresnünk.

A jegyzőkönyv azonban - túlnyomó többségben - 'csak’ gazdasági könnyítéseket ad, így a megállapodás - első látásra - alig haladja meg a kereteit egy koncessziós jognak. Így például a vállalat nemcsak a bazalt szállítási forgalmából eredő adó alól volt mentes, hanem a termelés megkönnyítése céljából Magyarországról küldött anyagok behozatala után fizetendő adók alól is felmentést nyert.[14] Felmentést kapott a tulajdonos a behozatali engedély és a vámkezesség alól olyan gépek tekintetében is, melyeket Magyarországról a rossz állapotban lévő gépek helyett kívánt behozni, továbbá autók, kocsik és "nehéz állatok" tekintetében is, amennyiben a csehszlovák hatóságok igazolták, hogy azok behozatalát a bányakincs kitermelése szükségessé teszi.[15] Azok a magyar "alattvalók"[16], akik a szomszéd falvakban, a határmenti zónában laktak és a bányában voltak alkalmazva, a határátlépésre és a csehszlovák területen való tartózkodásra engedélyt kaptak, fizetésüket pedig magyar pénznemben adhatta ki a vállalat tulajdonosa.[17] Saját nemzeti vállalataival azonos elbírálásban kellett részesítenie a bányavállalatot Csehszlovákiának, azt nem vethette alá más szabályzatoknak, terheknek, illetményeknek, vagy közvetlen és közvetett adóknak.[18 ]Első látásra szinte fel sem tűnik, hogy a jegyzőkönyvbe - a fent ismertetett jogosultságok között megbújva - bekerült egy gazdasági jogokon jóval túlmutató rendelkezés is, miszerint azok a földek, ahol a termelési hely fekszik, nem fognak sem az agrárreform, sem pedig a kisajátítási törvény rendelkezései alá esni.[19] Csak itt válik vilá-

- 176/177 -

gossá az, hogy Csehszlovákia területi szuverenitását a megállapodás korlátozta, hiszen saját államterületének egy részén az agrárreform végrehajtásához és a földek kisajátításához való jogát megvonta, ezért tekinthető a II. számú genfi jegyzőkönyv valamely tevékenységtől tartózkodásra kötelező, úgynevezett 'non-faciendo’ típusú szolgalomnak.[20] Figyeljük meg azt is, hogy a korlátozás jellege sajátosan földjogi, szemben a demilitarizált övezetekkel kapcsolatos esetekkel, melyeket a szakirodalom az ilyen típusú szolgalmak kapcsán rendszerint említ. A jegyzőkönyv a "szuverenitás" kifejezést természetesen kerüli, a csehszlovák fél azonban helyesen érzékelte, hogy a megállapodás az állami szuverenitását érinti, épp ezért rögzítették le a jegyzőkönyvben azt is, hogy a csehszlovák kormány a könnyítéseket visszavonhatja, amennyiben a bánya területén a Csehszlovák Köztársaság biztonságát veszélyeztető tevékenységet fejtenének ki.[21] Itt térünk át azokra a kötelezettségekre, amelyeket a magyar tulajdonosnak a jogai érvényesítéséhez kellett teljesíteni.

A terület, az üzem, a bazaltbánya és az ott alkalmazott személyek a csehszlovák jogszabályoknak voltak alávetve, e jogszabályok közül a munkásság kötelező biztosítására vonatkozó egészségügyi törvények külön is ki lettek emelve.[22] A szállítási eszközöket úgy kellett megszerkeszteni, hogy a vámellenőrzést a határon könnyen le lehessen bonyolítani, a kocsik és a személyek közlekedésére pedig kizárólag a kőbánya és Magyarország között már létező, Somoskő községig vezető utat lehetett használni.[23] A bazalt kivitele meg volt engedve minden nap, kivéve vasárnap.[24] E rendelkezés azért érdekes, mert voltaképpen egy bibliahelyet iktattak nemzetközi szerződésbe a felek.[25] A bánya tulajdonosának a szomszéd falvak lakóit nemzetiségre való tekintet nélkül kellett alkalmaznia, a bányaüzem vezetőjének viszont csehszlovák területen kellett laknia.[26] A magyar hatóságokat kötelezték arra, hogy az esetleg felmerülő illegális határátlépések megakadályozásában és üldözésében segítséget nyújtsanak.[27]

- 177/178 -

A felek a megállapodást huszonöt évre kötötték meg, de ezen időtartam meghosszabbítására, illetve a rendelkezések módosítására biztosították a lehetőséget.[28] 1 93 8 novemberében azonban az első bécsi döntéssel ismét Magyarországhoz került a Felvidék déli része, majd kitört a háború, mely események következtében a II. számú genfi jegyzőkönyv kalandos utat járt be az 1940-es évek második felében.

3. A II. számú genfi jegyzőkönyv a háború utáni években

Miután az 1938. január elsején fennálló határokat visszaállították, a csehszlovák helyi hatóságok a macskalyuki részleg működése elé nem gördítettek akadályt, így az ottani üzemrész a csehszlovák hatóságok szóbeli és ideiglenes engedélye alapján a II. számú genfi jegyzőkönyv szabályai szerint működött tovább.[29] A részvénytársaság 1945 júliusában kelt legelső kérelme nyomán[30] az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány felkereste a Szövetséges Ellenőrző Bizottság csehszlovák tagozatát, és kérte a szóbeli engedély írásbeli rögzítését, illetve, hogy a békekötésig a bányák működését a jegyzőkönyv szerint továbbra is biztosítsák.[31] A Szövetséges Ellenőrző Bizottság decemberi jegyzéke a macskalyuki bányákban kitermelt kőanyag Magyarországra való behozatalát 1946. június 24-ig engedélyezte, ettől az időponttól kezdve azonban az üzemelés folytatását és a kőszállításokat engedélyhez kötötte, minthogy a II. számú genfi jegyzőkönyv reaktiválását nem tartotta lehetségesnek.[32]

A macskalyuki bányák különleges helyzetét azonban elismerte a csehszlovák fél is, hiszen az 1946. július 1-jén, a losonci Národny Vybor (Nemzeti Tanács) által kiküldött bizottság jegyzőkönyvben mondta ki, hogy e részleg életképességét csak a meglévő magyar iparvasút használata mellett lehet elképzelni, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy e bányák kőtermékeit továbbra is Magyarországra kell szállítani, és ott kell eladni. Következésképpen a csehszlovák területen lévő üzemrész államo-

- 178/179 -

sítását a bizottság nem javasolta, helyette e bányarészlegnek a magyar vállalat keretében való meghagyását ajánlotta, illetve, hogy forduljon a csehszlovák kormányhoz Magyarország külügyminisztériuma, hogy a munkásság foglalkoztatását és az üzem újraindítását biztosítsa.[33]

A Külügyminisztériumból felkeresték a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság csehszlovák delegátusánál Frantisek Dastich követet, valamint Prágában a magyar állampolgárok érdekvédelmét ellátó meghatalmazottat, Rosty-Forgách Ferencet, hogy a csehszlovák külügyminisztériumban a megfelelő nyilatkozatot tegyék meg.[34] Rosty-Forgách Ferenc 1947. januárjában jelentette, hogy a csehszlovák külügyminisztériummal a magyar kormány álláspontját közölte, és azt a választ kapta, hogy a csehszlovák kormánynak nincs kifogása az ellen - prejudicium nélkül a párizsi konferencián jóváhagyott Magyarországgal kötendő békeszerződés-tervezet 9. cikkelyének rendelkezésére[35] -, hogy a csehszlovákiai Radovec-Macskalak-i kőbányákban a továbbiakig a Csehszlovák Köztársaság és Magyarország között az 1924. február 20-án kelt egyezmény szerint igazgassák az üzemet.[36]

1947 júniusában a Részvénytársaság kérésére ismét csehszlovák bizottság szállt ki a helyszínre, mely egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, hogy érvényben kell tartani a II. számú jegyzőkönyvet. A Részvénytársaság a Külügyminisztériumot még júniusban megkereste, hogy a csehszlovák külügyminisztérium állásfoglalását szerezze be arra vonatkozóan, hogy Csehszlovákia a békeszerződés ratifikációja után is érvényben kívánja-e tartani a II. számú jegyzőkönyvet. Továbbá a Részvénytársaság kérte azt is, hogy a Külügyminisztérium kísérelje meg a jegyzőkönyvet további 25 évre meghosszabbítani. Ugyanis oly jelentékeny összeget képviseltek az üzem felvétele szempontjából feltétlenül szükséges beruházások és a csehszlovák hatóságok üzemtechnikai előírásai, hogy ez a beruházás azzal, hogy a II. számú jegyzőkönyv két év múlva lejár, semmiképp sem lett volna rentábilis.[37] A csehszlovák külügymi

- 179/180 -

nisztérium nyilatkozatot tett augusztusban, hogy a II. számú genfi jegyzőkönyvet a békeszerződés értelmében notifikálni fogja.[38]

E nyilatkozat a Magyar Külügyminisztériumot megnyugtatta, erről az 1947 decemberében kelt belső feljegyzések tanúskodnak. Ezek szerint célszerűnek tartották bevárni, amíg Csehszlovákia a II. számú genfi jegyzőkönyv érvényben tartására vonatkozó nyilatkozatát megteszi, mivel kérdésesnek tűnt, hogy az adott körülmények között egyáltalán indokolt-e a bazaltbányák jogi helyzetének rendezése céljából új tárgyalásokat kezdeményezni, főleg arra való tekintettel, hogy Csehszlovákia a fennálló állapotot hajlandó ratifikálni, és szabadon hozhatja át a nyersanyagot csehszlovák területről a Részvénytársaság is.[39]

A Magyar Külügyminisztérium 1948 februárjában azonban kénytelen volt azzal szembesülni, hogy a budapesti csehszlovák követségnek a csehszlovák kormány megbízásából, a békeszerződés értelmében tett nyilatkozata szerint, a II. számú genfi jegyzőkönyv nem szerepel azon megállapodások között, amelyeket a Csehszlovák Köztársaság érvényben kíván tartani.[40] A csehszlovák fél álláspontját azzal indokolta, hogy a jegyzőkönyv 16. cikkelyének nincsen jogi támasztéka, mivel az már egy régen érvénytelenné vált csehszlovák-magyar kereskedelmi egyezményre hivatkozik, és mert az említett cikkben érintett határátlépési kérdést államközi magállapodás útján újból kell rendezni.[41]

A magyar kudarc okát nem vizsgáljuk meg ezen a helyen, hiszen témánk szempontjából még érdekesebb kérdést vet fel, hogy hogyan minősíthető jogilag a II. számú genfi jegyzőkönyv 1938 utáni utóélete? Ahhoz, hogy a kialakult helyzetet meg tudjuk érteni, nézetünk szerint a szerződést és a nemzetközi szolgalom jogintézményét egymástól el kell választani.

1938. november 2-án a két állam között felfüggesztődött a szerződés, annak további alkalmazását a terület Magyarországhoz csatolása tette értelmetlenné.[42] Ugyan-

- 180/181 -

ebben az időpontban megszűnt[43] a nemzetközi szolgalom is, hiszen Magyarország arra a területre, amelyen állampolgárai a jogot gyakorolták, a szuverenitását ki tudta terjeszteni (cessio/consolidatio).[44] Ám a nemzetközi jogi szolgalmak legfőbb jellemzője az, hogy azoknak rendkívül erős területhez kötődésük van, ezzel magyarázható, hogy miután megtörtént a fegyverszüneti egyezmény aláírása,[45] és vissza kellett térnie a trianoni határai mögé Magyarországnak, a feléledt nemzetközi szolgalom a szerződés rendelkezéseit is feltámasztotta. Csakhogy a II. számú genfi jegyzőkönyv ezzel nem lépett ismét hatályba, mivel a békeszerződés értelmében a korábbi magyar-csehszlovák egyezmények érvényben tartásáról egyoldalúan nyilatkozhatott Csehszlovákia, azaz ezúttal más szerződés miatt került újra függő helyzetbe a II. számú genfi jegyzőkönyv hatálya. A 'jogfejlődés’ menete sajátos fordulatot vett: a 'kodifikációból’ szokásjog lett, hiszen a jegyzőkönyv függő helyzete ellenére annak rendelkezései a gyakorlatban mégiscsak érvényesültek. Amikor viszont Csehszlovákia nem notifikálta a II. számú genfi jegyzőkönyvet, azzal ténylegesen a szolgalmi jog gyakorlását tiltotta meg, ez az a pillanat, amikor a szolgalom és a szerződés sorsa egymástól már nem választható el. Annyit még megjegyzünk, hogy nem valószínű, hogy a feleknek a szerződésben a nemzetközi szolgalom jogintézménye egyáltalán feltűnt,[46] pedig ez a szerződés más volt, mint a többi, hiszen területi hatálya nem egész Csehszlovákiára, hanem annak csak meghatározott részére terjedt ki.

4. Az eset tanulságai

A II. számú genfi jegyzőkönyvvel kapcsolatban mindenekelőtt rámutatunk arra, hogy a "szerzett jogok védelmét biztosító területhasználati jogok"[47] a nemzetközi jogi szolgalmak köréből nem zárhatók ki automatikusan. Ezekben az esetekben is vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy az állam területi szuverenitása mennyiben korlátozódik, hiszen "a nemzetközi jogi szolgalmak [...] a területi szuverenitás külö-

- 181/182 -

nös és lokalizált korlátozásai"[48] A területi szuverenitás korlátozása a jegyzőkönyvben világosan megjelenik: a "földek nem fognak sem az agrár reform, sem a kisajátítási törvény alá esni", ezektől a cselekményektől tehát Csehszlovákia a saját államterületén tartózkodik. Ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szuverenitás korlátozásának itt sajátosan földjogi jellege van.[49] A korlátozás különös, hiszen csak két szomszédos ország szerződött, és lokalizált is, mert egy földrajzilag jól körülhatárolható területre terjedt ki. Az pedig, hogy az idegen területen gyakorolt jog élvezője nem maga a szerződő állam, hanem annak állampolgára, a jog nemzetközi jogi jellegét nem befolyásolja.[50]

A II. számú genfi jegyzőkönyv háború utáni története egyrészt azt mutatja meg, hogy mennyire erős a nemzetközi jogi szolgalom területhez kötöttsége. Nemcsak a háború utáni feléledésére utalunk itt, hanem arra is, hogy a korábbi megállapodást átmenetileg fel tudta támasztani, illetve képes volt annak hatályától független életbe kezdeni. Másrészt a II. számú genfi jegyzőkönyv a nemzetközi szerződés felfüggesztődésének is rendkívül érdekes esete, hiszen az már a magyar területgyarapodást követően alkalmazhatatlanná vált más, a maradék szlovák állammal továbbra is fennálló szerződésekkel szemben.[51] A felfüggesztődésre nem hoz jogesetet még Nagy Károly kézikönyve sem.[52]

Fenntartjuk a korábbi tanulmányunkban[53] kifejtett nézetet, mely szerint 1945 után a magyar külügy gyenge teljesítményt nyújtott az ügyben. A hibát nem abban látjuk, hogy a Külügyminisztérium a terület visszacsatolásának felvetését 1949-ben már politikailag nemkívánatosnak minősítette - habár Kiss Roland, az Állami Határügyi Bizottság elnöke még ekkor is tárgyalt volna az ügyben -, hanem abban, hogy a magyar külügy erejéből még arra sem futotta, hogy hatályban tartassa a II. számú genfi jegyzőkönyvet, vagy azt új államközi egyezménnyel helyettesítse. A csehszlovák külügyminisztérium 1947 augusztusában jelentette be, hogy notifikálni fogja a II. számú genfi jegyzőkönyvet, arra vonatkozóan azonban nem került elő irat, hogy a budapesti csehszlovák követség 1948 februári nyilatkozatáig a Külügyminisztérium az ügy állásáról érdeklődött volna.[54] Pedig a háború után az ország a termelőmunkát teljesen lerombolt utakkal és hidakkal kezdte meg, így hatalmas mennyisé-

- 182/183 -

gű kőanyagra volt szüksége. A vasúthálózatnak nemcsak a mozdony- és kocsiparkja, hanem a pályateste is sokat szenvedett, aminek a rendbehozatala szintén óriási kőtömeget igényelt. A városok, főleg Budapest kövezett utcái a bombázás és az ostrom alatt tönkrementek, ezeket helyreállítani jó minőségű bazaltkockák nélkül ugyancsak nem lehetett. Nem véletlen, hogy 1945-ben a II. számú genfi jegyzőkönyv hatályban tartása még nagyon fontos törekvésként jelent meg, a Külügyminisztérium illetékes területi osztálya is ezt tartotta a minimumnak, amit a Békeelőkészítő Osztálynak el kellett volna érnie.

5. Térképmelléklet

■

JEGYZETEK

[1] A somoskői bazaltbánya macskalyuki részlegének ügye. Az idézett, 1949. december 17-én és 20-án kelt feljegyzések az előadói ív belső oldalán olvashatóak, melyben ügyiratra tették Kiss Roland rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az Állami Határügyi Bizottság elnökének a volt Somoskői Bazaltbánya Rt. macskalyuki bányarészlegének ügyében 1949. november 23-án kelt feljegyzését a Külügyminisztériumban. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) XIX-J-1-k (Csehszlovákia ‘adminisztratív ügyiratok’ 1945-1964), 29/h. tétel, 13931/1949/Politikai Ügyosztály, 69. doboz.

[2] Ld. ehhez: Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Budapest, Osiris, 2007.

[3] A bazalt minősége nem mindenhol egyenletes, így a rosszabb minőségű felsőbb rétegek áthányásához biztosítani kell a megfelelő teret, ez az ún. hányóterület.

[4] A legenda egyik változata úgy tartja, hogy az ügy elintézésében meghatározó szerepe volt egy francia antanttiszt közbenjárásának, akin dr. Krepuska Géza (1861-1949) életmentő műtétet hajtott végre korábban. Egy másik változata a történetnek, hogy 1921-ben a gégészprofesszor az antant bizottság egyik tagját klinikáján sikerrel kezelte. A gyógyulás után a professzor levitte birtokára a volt beteget, és megmutatta neki, hogy azon a környéken senki sem érti a szlovák nyelvet. A látottak, meg a hála meggyőzték az angol tisztet, és közbenjárására megkezdődtek a tárgyalások a visszacsatolás érdekében Lipthay B. Jenő, valamint Auer Pál jogi szakértő bevonásával. Forrás: http://www.hangyamate.hu/Almenuk/Foldrajz/macskakolyuk-banya.htm Letöltve: 2013. szeptember 9. A PPKE Jog- és Államtudományi Karának épületéhez igen közel, a Reviczky utca 4/b. szám alatt található dr. Krepuska Géza volt lakásán és rendelőjén az emléktábla. Ld. még: Dékány Zoltán (szerk.): Szemelvények a magyar fül-orr-gégészet történetéből. Budapest, HIETE Fül-Orr-Gégeklinika Békésy György Alapítványa, 2000.

[5] Dr. Jugovics Lajos főiskolai rendes tanár, egyetemi magántanárnak a Somoskői Bazaltbánya Részvénytársaság megbízásából írt bányageológiai szakvéleménye. Budapest, 1945. december 12. MNL OL XIX-J-1-k, 50183/1945. sz. ügyiratban elhelyezve, 65. doboz. A vélemény kéri a Krepuska-birtok földosztás alóli mentesítését is, mert a Részvénytársaságnak a Krepuska családdal kötött szerződése szerint a vállalat a Krepuska-birtok bazalttal borított részein bárhol jogosult volt a bazaltot kitermelni.

[6] 1921. évi XXXIII. törvénycikk az Észak-amerikai Egyesült Államokkal, a Brit Birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal, továbbá Belgiummal, Kínával, Kubával, Görögországgal, Nicaraguával, Panamával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal, Sziámmal és Cseh-Szlovákországgal 1920. évi június hó 4. napján a Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezéséről.

[7] II. számú jegyzőkönyv a Somoskőtől északra fekvő bazaltbánya ügyében. A ‘genfi’ jegyzőkönyvet valójában Prágában adták ki, de mivel a Népszövetség Genfben működött, ‘genfi’ a jegyzőkönyv. Az 1945 utáni iratanyagban a jegyzőkönyv másolatban fordul elő a Somoskői Bazaltbánya Részvénytársaság egyik beadványához mellékletként csatolva, a jegyzőkönyv eredeti iktatószáma 287/1924. volt a Magyar Királyi Külügyminisztériumban. A megállapodást a Magyar Királyság részéről Walter Emil magyar királyi külügyminisztériumi tanácsos, a Csehszlovák Köztársaság részéről pedig Vavrecka Hugó rendkívüli és meghatalmazott miniszter írta alá.

[8] Lásd ehhez: Sallai Gergely: Az első bécsi döntés historiográfiája. Limes, XX, 2007/2. 141-155.

[9] Jugovics Lajos: Somoskő-Fülek-Ajnácskő között települő bazaltelőfordulások. Különlenyomat a M. Kir. Földtani Intézet 1939-40. évi jelentéséből. Budapest, 1944.

[10] A jegyzőkönyv - és az egykorú iratok többsége is - a bányákra egyes számban hivatkozik, mivel a jegyzőkönyv már az elején rögzíti, hogy "A Somoskő falutól északra fekvő kőbánya alatt, amelyet a következőkben bányának fognak nevezni, azon helyek értendők, ahol most a bazaltot bányásszák". II. számú genfi jegyzőkönyv, 1. pont

[11] II. számú genfi jegyzőkönyv, 2. és 11. pontok.

[12] Nagy Károly: Nemzetközi jog. Bp., Püski, 1999. 159.

[13] Váli Ferenc: Nemzetközi jogi szolgalmak a nemzetközi jog rendszerében. Budapest, Angyal Szeminárium Kiadványai, 24. szám, 1933.

[14] II. számú genfi jegyzőkönyv, 12. pont.

[15] II. számú genfi jegyzőkönyv, 13. pont. Gépek esetében maximum hat hónapra, autók, kocsik és "nehéz állatok" tekintetében egyéves időszakra. Csak az egyéves időszakot lehetett hosszabbítani, az engedélyt minden évben újból kellett kérni.

[16] Értsd: állampolgárok.

[17] II. számú genfi jegyzőkönyv, 16. és 17. pontok. A vízumokat hat hónapra kellett kiállítani, a jegyzőkönyv itt a Budapesten 1922. november 22-én aláírt magyar-csehszlovák kereskedelmi egyezmény E/ függelékére hivatkozik. E hivatkozás az 1945 utáni eseményekben fontos szerepet fog játszani.

[18] II. számú genfi jegyzőkönyv, 5. pont.

[19] II. számú genfi jegyzőkönyv, 6. pont.

[20] Az, hogy a magyar tulajdonos a bányakincset kitermelhette, a csehszlovák állam szuverenitását önmagában véve nem érintette, ezért - nézetünk szerint - csehszlovák részről tűrési kötelezettség nem állapítható meg, ami a szolgalom ‘in patiendo’ jellegűvé minősítésének a feltétele lenne. A nemzetközi jogi szolgalmak osztályozásával itt nem foglalkozunk, azok csoportosítási módjait korábbi tanulmányunkban már bemutattuk. Hollósi Gábor: A Budapest-Bécs közút csehszlovák területre eső szakasza. Egy 1947-es egyezmény és a nemzetközi jogi szolgalom kapcsolata. Iustum Aequum Salutare, IX, 2013/1. 83-96. Online: http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/20131sz/06.pdf

[21] II. számú genfi jegyzőkönyv, 20. pont.

[22] II. számú genfi jegyzőkönyv, 4. pont. Az említett holland-porosz esetnek azért is erősebb a szolgalmi jellege, mert ott a bánya belseje büntetőjogi, adójogi és szociális jogi szempontból úgy minősült, mintha Hollandia része lenne.

[23] II. számú genfi jegyzőkönyv, 8. és 9. pont.

[24] II. számú genfi jegyzőkönyv, 14. pont.

[25] "Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját." (2Móz 20,8-11.)

[26] II. számú genfi jegyzőkönyv, 15. és 19. pont.

[27] II. számú genfi jegyzőkönyv, 18. pont.

[28] II. számú genfi jegyzőkönyv, 21. pont.

[29] A területátadás, a határkiigazítás, a területcsere, az új államközi szerződés és a nemzeti vállalatok közötti szerződéskötés lehetőségeivel itt nem foglalkozunk, ezeket az utakat korábbi tanulmányunkban már bemutattuk: Hollósi Gábor: A Macskalyuki bányák esete. A II. számú genfi jegyzőkönyv sorsa. Trianoni Szemle, IV, 2012/208 (január-december). 90-102.

[30] A Somoskői Bazaltbánya Részvénytársaság összesen tíz beadványban kérte, hogy a Külügyminisztérium tegye meg Csehszlovákia felé a szükséges lépéseket a működése biztosítása érdekében: 50183/1945. (1945. július 5.), 50441/1945. (1945. szeptember 22.), 50747/1945. (1945. november 29.), iktatószám nélkül/1945. (1945. december 11.) Ezt a kérelmet a Külügyminisztérium csak másolatban kapta meg, mivel a Magyar Iparügyi Minisztériumhoz nyújtották be. 41205/1946. (1946. július 10.), azonos iktatószámon (1946. július 26.), 42692/1946. (1946. december 12.), 114708/1948. (1947. június 10.), azonos iktatószámon (1947. december 4.), azonos iktatószámon (1948. április 3.) Ekkorra a Somoskői Bazaltbánya Részvénytársaságot már állami tulajdonba vették. MNL OL XIX-J-1-k, 65. doboz.

[31] A somoskői bazaltbánya helyzetének ideiglenes rendezése a csehszlovák kormánnyal Szóbeli jegyzék a Szövetséges Ellenőrző Bizottság csehszlovák tagozatának. (1945. július 13.) MNL OL XIX-J-1-k, 50183/1945, 65. doboz.

[32] C.j. 2972/1945. (1945. december 29.) Ld. még: Cedicove lomy v Somoskő. MNL OL XIX-J-1-k, 40076/1946, 65. doboz.

[33] Feljegyzés a Somoskői Bazaltbánya R.T.-nak a trianoni határ által kettészakított bányatelepéről. Készült a Magyar Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztálya részére 1946. augusztus 5-én. MNL OL XIX-J-1-k, 41339/1946, 65. doboz.

[34] Somoskői Bazaltbánya helyzetének rendezése a csehszlovák kormánnyal MNL OL XIX-J-1-k, 42692/1946, 65. doboz.

[35] A hivatkozott rendelkezés a békeszerződés végleges szövegében a 10. cikk 1. pontjában található meg: "Minden Szövetséges vagy Társult Hatalom a jelen Szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül közölni fogja Magyarországgal, hogy a háború előtt Magyarországgal kötött kétoldalú szerződései közül melyeket kívánja érvényben tartani vagy felújítani. A jelen Szerződéssel össze nem egyeztethető rendelkezések azonban a fent említett szerződésekből törlendők lesznek." 1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában.

[36] A Somoskői Bazaltbánya helyzetének rendezése. (1947. január 23.) MNL OL XIX-J-1-k, 40199/1947, 65. doboz. Szerelve Rosty-Forgách Ferenc értesítése: 48/1947. (1947. január 9.) A csehszlovák külügyminisztérium hozzájárulása: 248.764/VI-3/46. (1946. december 30.)

[37] A Somoskői Bazaltbánya Részvénytársaság 8. beadványa a Magyar Külügyminisztériumhoz. (1947. június 10.) Ld. a 30. számú jegyzetet.

[38] A csehszlovák külügyminisztérium nyilatkozata (Prága, 1947. augusztus 23.) és a magyar állampolgárok érdekvédelmét ellátó meghatalmazott jelentése (Prága, 1947. szeptember 29.) MNL OL XIX-J-1-k, 114708/1948. 65. doboz.

[39] Belső feljegyzések a 44.840/1947. számú ügyiraton. (1947. december 5. és 6.) MNL OL XIX-J-1-k, 114708/1948. (szerelve), 65. doboz.

[40] A Somoskőtől északra fekvő bazaltbánya ügyében Prágában 1924. évi február hó 20. napján kelt jegyzőkönyv érvényben tartása. Az ügyiratban a budapesti csehszlovák követség nyilatkozata (1948. február 27.) MNL OL XIX-J-1-k, 114708/1948, 65. doboz.

[41] Ld. a 17. számú jegyzetet.

[42] A felfüggesztődés természetesen csak történeti távlatból állapítható meg, 1938-ban még nem lehetett tudni, hogy a Felvidék déli része csak hat évig marad ismét magyar államterület. "Valamely részes fél a szerződés teljesítésének lehetetlenülésére, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára akkor hivatkozhat, ha a lehetetlenülés a szerződés végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges tárgy tartós eltűnése vagy megsemmisülése folytán következett be. Ha a lehetetlenülés időleges, erre csak mint a szerződés alkalmazása felfüggesztésének okára lehet hivatkozni." 1987. évi 12. törvényerejű rendelet a szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről. 61. cikk 1. Ha az időben kétségkívül későbbi bécsi egyezménnyel szemben mégis lehetetlenülésként értékelnénk az esetet, az ahhoz a képtelenséghez vezetne, hogy Magyarország megszűnt szerződés hatályban tartását kérte, Csehszlovákia pedig megszűnt szerződés hatályban tartását utasította el a háború utáni években. Tehát a korabeli gyakorlat nézetünket alátámasztja.

[43] Kérdés lehet, hogy nemzetközi jogi szolgalom kapcsán megállapítható-e függő helyzet. Váli Ferenc megszűnési okként tünteti fel, ha a jogosult állam kiterjeszti a szuverenitását a kérdéses területre, ennek nyomán értékeljük mi is megszűnésként a helyzetet. Váli i. m. 162.

[44] A mai szakirodalomban a cessio (lat. cessio, onis f = lemondás, átengedés) kifejezés az elterjedt, pedig a Váli Ferenc által használt consolidatio (lat. consolidatio, onis f = elrendeződés, közállapotok helyreállása) a nemzetközi szolgalmak esetében sokkal jobban kifejezi a lényeget. Ld. Váli i. m. 162. A nemzetközi szolgalom léte ugyanis természetellenes abban az értelemben, hogy a szolgalmi jog szükségtelen lenne, amennyiben a jogosulté lenne az idegen államterület. Amikor a jogosult ezt a területet megszerzi, a szolgalom megszűnik, azaz a helyzet "elrendeződik", "konszolidálódik".

[45] Szövegét ld. Dalibor M. Krno: A békéről tárgyaltunk Magyarországgal. Budapest, kiadó megjelölése nélkül, 1990. Eredeti kiadása: Dalibor M. Krno: Jednali Jsme O MÍR SMADARSKEM. Praha, Orbis, 1947.

[46] A kor diplomatáin természetesen nem is kívánjuk számon kérni ezt, habár Váli Ferenc nemzetközi jogi szolgalmakról írt értekezésének magyarnyelvű változata már 1933-ban megjelent, így több mint tíz év alatt a 'jogtudatba’ bekerülhetett.

[47] Nagy i. m. 159.

[48] Váli i. m. 24.

[49] Ez 1945 után különösen érdekes, amikor a térség szovjetizálása során a földbirtokviszonyokban alapvető változások következtek be.

[50] Váli Ferenc az "Egyesült Államok halászati jogai Newfoundland partjainál" eset egyik bírósági kijelentésének értelmezéséből jut erre a következtetésre. Váli i. m. 94.

[51] A Pozsonyban, 1939. március 14-én megszavazott önálló Szlovák Köztársaság kormányfőjévé Jozef Tiso-t választották.

[52] Nagy i. m. 392-393.

[53] Ld. a 29. jegyzetet.

[54] Így kérdés marad, hogy mikor változhatott meg Csehszlovákia álláspontja, és hogy a magyar fél a változásra egyáltalán megfelelő időben reagálhatott volna-e. 1948. február 20-án ugyanis a csehszlovák kormány nem-kommunista miniszterei lemondtak, majd öt nap zavargásokat követően, február 25-én a kommunisták átvették a hatalmat ("diadalmas február"). Két nappal később, február 27-én kelt a budapesti csehszlovák követség nyilatkozata.