E világjárvány és az azzal járó gazdasági visszaesés idején nem népszerű előhozakodni a környezetvédelem témájával. Eddig sem volt az, de talán most még annyira sem, hiszen sokaknak húsba vágó problémáik vannak, amihez képest a környezetvédelem csak egy extra teher. Pedig a járvány előbb-utóbb lecseng, a környezeti-társadalmi problémák viszont maradnak makacsul és nem is fognak eltűnni, amíg nem változtatunk. Kijelenthetjük, hogy ebben maximális konszenzus van tudományos téren. Azonban abban már nem teljes az egyetértés, hogy miben és milyen mértékben is kellene változtatnunk.[1] Ennek ellenére, létezik egy jelentős és egyre szélesebb körben elfogadott tudományos nézőpont - a legkülönfélébb tudományterületeket magában foglalva (pszichológia, szociológia, rendszerelmélet, kulturális antropológia, oktatáselmélet, filozófia, vallástudományok stb.) -, miszerint ez a változás, rendkívül mély, strukturális alapokat érintő radikális változás kell, hogy legyen, aminek elsősorban világnézeti szinten kell bekövetkeznie.[2] E nézőpontot képviselők véleménye szerint ember és környezet destruktív kapcsolatának hátterében egy "dualista", "materialista" világnézet húzódik.[3] Ahhoz, hogy az ember-környezet kapcsolat rendeződjön, ennek a világnézetnek kellene háttérbe szorulnia egy holisztikus, integratív világkép javára.[4] Ez a változás valójában spontán, szerves és természetes módon már zajlik,[5] aminek a folyamatát a mindenkori szabályozó esetleg gyorsíthatja, vagy akadályozhatja. Éppen ezért a következőkben (környezet)jogi nézőpontból közelítek a világkép-elmélethez (theory of worldviews), arra keresve a választ, hogy az elmélet alapján milyen jogi, szabályozási lépések javasolhatók úgy általában a környezeti-társadalmi problémák kezelésére. A választ interdiszciplináris szakirodalom-feldolgozásra építve keresem.
A világkép (worldview) kifejezésnek többféle definíciója létezik, attól függően, hogy melyik tudományterületről közelítünk. A hétköznapi nyelvhasználatban általában szűk értelmezése az elterjedt, hiszen szinte szinonimaként használják a vallási hovatartozás megjelölésére, vagy valamilyen erkölcsi alapú elköteleződés kifejezésére.[6] Ebben
- 565/566 -
a tanulmányban a világkép, világnézet kifejezést felváltva használom és De Witt fogalmára építve, az alábbi szélesebb értelmezést csatolom hozzá.
"A világnézetek elkerülhetetlen, átfogó jelentés- és értelmet adó rendszerek, amelyek lényegi szinten tájékoztatnak arról, hogy az emberek hogyan értelmezik, alakítják és teremtik a valóságot"[7] (- ford. BO).
Ez a meghatározás arra utal, hogy a világnézet egyfajta filter, amin keresztül az emberek feltérképezik és értelmezik a világot egy komplex, nagyon gyakran tudatalatti szinten.[8] A világnézet az értékrendszerrel mint fogalommal is átfedést mutat, és habár a kettő elméletileg nem egy és ugyanaz,[9] a magam részéről ebben a tanulmányban azonos tartalommal használom őket.
A világnézetet alakító tényezők a genetika, családi környezet, oktatás, kultúra, földrajzi elhelyezkedés és nem utolsósorban a személyes tapasztalatok. Néhány aspektusa stabil, sőt kifejezetten merevnek mondható, míg más részei dinamikusak, változnak.[10] Egy világnézet merev oldala abban nyilvánul meg például, amikor a világnézet birtokosa egyszerűen ignorálja az olyan információkat, amelyek ellentmondanak már meglévő feltevéseinek. Sőt, ezen a ponton azt is érdemes hozzátenni, hogy mivel a világnézet az egyéni identitás alapját képezi, mi emberek nem csupán tagadással, hanem védekezően, sőt kifejezetten ellenségesen reagálhatunk, amikor az alapvető igazságaink, feltevéseink kerülnek megkérdőjelezésre. "Úgy reagálhatunk, mintha egyenesen mi magunk lennénk fenyegetve ".[11] Ugyanakkor, ennek a merevségnek dacára, az életben csupán egy-egy pillanat is elég ahhoz, hogy teljesen megváltozzon a világképünk. Ezek azok a pillanatok, amiket 'aha' élményként szoktak emlegetni és jellemzően mély, meghatározó személyes tapasztalat eredményei, legyen ez véletlen vagy tudatos tapasztalás következménye.[12] Széles körben elfogadott továbbá, hogy a világnézet a meghatározója az egyének gondolkodásának, érzéseinek, s ennélfogva cselekedeteinek is.[13] Éppen ezért ez a téma környezetpolitikai és általában jogpolitikai nézőpontból kiemelkedően fontos. Az előbb említett okozati láncolat visszafele is működik, vagyis egy bizonyos magatartás kifejtése is képes hatni a világnézetre, de ezen a téren még folynak a kutatások.[14]
Fontos kiemelni, hogy a világnézet nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is megfigyelhető jelenség.[15] Társadalmi szinten párhuzamosan több világnézet is létezik egy adott időszakban, de mindig van egy, ami éppen domináns, amit a társadalom többsége képvisel. A különféle társadalmi, gazdasági rendszerek, struktúrák, beleértve a jogrendszert is, pedig ezt a domináns világnézetet tükrözik.[16] Nemcsak az egyéni, de a világnézetek társadalmi aspektusának is van belső dinamikája. Ez abban nyilvánul meg, hogy bizonyos periódusonként a mindenkor domináns világnézetet felváltja egy másik alternatíva.[17] Ez történik például olyankor, amikor az éppen uralkodó világnézet önmaga karikatúrájába fordul - mint manapság.[18] Sorokin is hasonló ciklikusságra világított rá munkásságában az uralkodó kulturális értékek, igazságok és etika tekintetében.[19]
Meghatározni egy személy világnézetét több oknál fogva sem egyszerű feladat.[20] Először is, egy személy világképe nem feltétlenül koherens, egységes, különféle világképek működhetnek benne és helyzettől függően hol az egyik, hol a másik kerül felszínre.[21] Másodsorban, az emberek általában nem tudatosak saját világnézetükről, vagy legalább annak néhány vetületéről. Végül a világképek egymással is átfedést mutatnak, ezért kihívást
- 566/567 -
| Tradicionális/hierarchikus világkép A tradicionális világképben a vallásos szféra általában nem különül el a világi szférától, illetve a metafizika a tudománytól. A va- lóságról alkotott vallásos vagy metafizikai nézetek adnak választ az élet nagy kérdéseire; lényegi hangsúlyt kapnak az olyan vallá- sos autoritások, mint a szentírások, doktrínák, vezetők. E világképben a transzcendentális Isten elkülönül a profán, földi világtól, és az ember is alapvetően különbözik a természettől. A természeti környezettel való kapcsolatot olyan kifejezések jelölik, mint az "uralom" vagy a "gondnokság". A tradicionális világképek általában hajlanak a család és közösség jelentőségének hangsúlyozására, valamint olyan értékek fontosságát emelik ki, mint a mértékletesség, alázat, áldozat, a hagyomány tisztelete, önmegtartóztatás. Modern/individualista világkép A modern világképek a racionalitás és kritikus gondolkodás hangsúlyozásával próbálnak megszabadulni az elnyomó, gyakran val lásos autoritások uralmától és így próbálnak magyarázatot adni az élet kérdéseire. A valóságról alkotott kép itt jellemzően világi- (szekuláris), materialista, mivel tagadja egy magasabb hatalom, isteni, érzékekkel felfoghatatlan valóság létét. A tudomány az, amit a tudás végső és szinte egyetlen hiteles forrásának tekint, ami hozzáférést enged az objektív valósághoz. A valóság "tárgyiasítása" kettősséget generál a szubjekum és objekum között, ami egy hatalmas tudományos, technológiai, anyagi/gazdasági fejlődéshez ve- zetett, valamint a természet instrumentalizálásához. A tudományt és technológiát jellemzően a fejlődés útjának tekinti és egyben központi jelentőségűnek az emberiség problémáinak kezelésében. Az autonóm indivídum áll e világkép centrumában. Individua- lista és hedonista értékek, úgymint szabadság, függetlenség, siker, teljesítmény, társadalmi elismerés, kényelem és szórakozás do- minálnak a modern értékrendben. Posztmodern/egalitárius világkép A posztmodern világkép jellemzője, hogy elismeri és értékeli a valóságról alkotott különféle világképeket és általában kritikus az- zal kapcsolatban, hogy csak a tudomány képes objektív tudást adni. Ez a világkép e helyett a tudás relativitását, kontextualitását hangsúlyozza, illetve értékeli az érzelmeket és művészetet, mint a tudás megszerzésének módjait. Jellemző rá egy a modern társa- dalmi modellel (pl. fejlődéselmélet, modern tudomány és technológia, kapitalizmus, stb.) szemben megfogalmazott kritikai attitűd, továbbá a marginalizált és elnyomott társadalmi csoportok felszabadítása központi motiváció e világképben. Ez tükröződik a hat- vanas évektől kezdve induló olyan társadalmi mozgalmakban, amit például a békéért, a multikultúralitásért, a homoszexuálisak jogaiért, a környezetvédelemért folytatnak. A posztmodern világkép általában ünnepli a sokszínűséget, heterogenitást, relativiz- must, illetve az olyan posztmaterialista, önkifejeződési értékeket mint a kreativitás, egyediség, autentikusság, képzelet, érzések és intuíció. Integratív világkép Az integratív világképet elsősorban az az önreflexív kísérlet jellemzi, hogy összehozza, szintetizálja más világképek elemeit, ahol ezek általában egymást kölcsönösen kizáró viszonyban állnak évszázadok óta: mint például tudomány (racionalitás) és spiritualitás, képzelet és logika, szív és ész, emberiség-természet. Ebben a világképben ezek az ellentétpárok úgy vannak értelmezve, mint egy nagyobb egésznek a részei, ami egy "is-is" típusú gondolkodásban nyilvánul meg a "vagy-vagy" típusú helyett. Az ilyen holisztikus, integratív perspektíva elvezethet egy a természettel való kapcsolat mély kapcsolat érzéséig és annak a megértéséig, hogy a földi élet át van itatva egy nagyobb tudatossággal. E világképben az olyan exisztenciális és univerzális problémák, mint az élet és halál, glo- bális tudatosság, a társadalom szolgálata, emberiség, vagy az "élet" úgy általában központi jelentőségűek. |
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
