A Jegyző és Közigazgatás hasábjain igazán ritka a büntetőjogot bármilyen irányból érintő írás. Természetesen jól van ez így, hiszen a büntetőjog a laptól távol álló jogterület, nem illik a lap profiljába. Most kivételesen azonban kísérletet teszek a közigazgatásból kitekintő kalandozásra, vagy legalábbis a határok feszegetésére.
Mindig izgalmas és színes téma az egyes jogterületek találkozása, a határvonalak kijelölése és megrajzolása (már ha ez egyáltalán lehetséges). Nemcsak a lap oldalain idegen ez a téma, hanem - szerencsés esetben, nem megbántva és leszámítva azt az egy-két embert, akinek talán ez a jogterület a hobbija lehet - idegen tőlünk a közigazgatást hivatásuknak tudó emberektől is. Ennek ellenére munkánk során időnként belefuthatunk egy-egy ügy kapcsán az állami kényszerítőhatalom ilyen formájú megnyilvánulásaiba. Egyébként is ide is vonatkozhat - az a szakmában dolgozók körében feltehetően jól ismert elvárás -, hogy ami jog, ahhoz a jegyzőnek értenie kell, hiszen egy önkormányzat életében minden eset előfordulhat. Nos, sajnos ez még igaz is lehet - legalábbis a mondat utolsó állítása. Nem hoztam volna a lap írásai közé ezt a témát, mert azt hittem nagyon periférikus, valamint szinte biztos, hogy nagyon kevés közigazgatásban dolgozó munkáját érinti, de kezembe került
Dr. Fázsi László bíró írása,[1] amely a bírósági ítélkezés oldaláról közelíti meg az önkormányzat lehetőségeit a büntetőeljárásban - különös tekintettel a pótmagánvád intézményének alkalmazhatósága tekintetében. Felbátorodva ezen, tollat ragadtam, hogy saját tapasztalataim, gondolataim mutassam be a következőkben. E cikk szempontjából a tényleges büntetőügy teljesen mellékes, a büntetőeljárási szabályok közül is csak a vádemelés szakasza bír relevanciával. A téma feldolgozása során a szükségszerűen ismertetendő alapvető fogalmaktól indulok a probléma irányába.
A vád a büntetőeljárás egyik fontos eleme, hiszen enélkül bírósági eljárás nem indulhat, ez a bíróság igazságszolgáltatási tevékenységének szükségszerű előfeltétele. Ezt maga a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) is kimondja: a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el.[2] Akkor beszélhetünk törvényes vádról, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Általában a vádirat bírósághoz való benyújtásával az ügyész emel vádat, azonban a magyar jogrendben az ügyésznek nincs vádemelési monopóliuma, mert a jogszabályi feltételek fennállásakor más személyekre is hárulhat ilyen feladat. Így közvádas ügyben az ügyész[3] és a pótmagánvádló, magánvádas bűncselekmény miatt pedig a magánvádló jogosult vádat emelni. A vádemelés ugyanakkor nemcsak előfeltétele a bírósági eljárásnak, hanem annak kereteit is kijelöli. A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz. Ugyanakkor a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet, de nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványához. Jelen írás szempontjából a büntetőeljárás vádemelési szakaszából csupán a pótmagánvád intézménye és a pótmagánvádló fellépése a hangsúlyos, ezért a továbbiakban csak erre térek ki. A pótmagánvád intézménye a magyar jogrendben nem ismeretlen. Már a bűnvádi eljárásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikkben is találhatunk rendelkezéseket ezen intézmény vonatkozásában. A törvénycikk 42. §-a alapján, ha az ügyészség azokban az esetekben, melyekben a vádemelés joga őt illeti, megtagadta a vád képviseletét; a sértett az elutasító határozat kézbesítésétől számított nyolc nap alatt vagy átvehette a vád képviseletét, vagy a főügyészhez folyamodhatott. Vagyis a sértett a közvádló helyett léphetett fel. Tulajdonképpen ezt a gondolatot vette át a hatályos Be. is, amikor a 53. §-ában így rendelkezik: a sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette, b) az ügyész a vádemelést részben mellőzte, c) az ügyész a vádat elejtette, d) az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviseletét - magánvádas eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként - nem vette át, e) az ügyész a tárgyaláson a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a bűncselekmény nem közvádra üldözendő. Fentiekből következik, hogy a törvény csak a sértett[4] számára ad lehetőséget a pótmagánvád emelésére. Eljárási szempontból az a tény, hogy az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította vagy a nyomozást megszüntette, a pótmagánvádlókénti sértetti jogérvényesítésnek nem elégséges alapja. Annak ugyanis további feltétele, hogy a feljelentést elutasító határozat ellen a törvényes határidőn belül a sértett a nyomozás elrendelése érdekében panasszal éljen, illetve, ha a nyomozást megszüntették, a sértettnek a törvényes határidőn belül az eljárás folytatásának elrendelése iránt kell panaszt bejelentenie.
Vannak olyan esetek, amelyekben maga a Be. mondja ki, hogy nincs helye a pótmagánvádlóként történő fellépésnek. Ilyen például, ha a büntethetőséget a gyermekkor vagy a kóros elmeállapot zárja ki, vagy az elkövető halála esetén,[5] fiatalkorúval szemben,[6] katonai bűncselekmény miatt folytatott eljárásban pedig, ha az ügy sértettje nem természetes személy.[7] Léteznek eljárásjogi akadályok is, például ha a nyomozást megszüntető határozat ellen 8 napon belül nem éltek panasz-
- 10/11 -
szal. Kijelenthetjük, hogy a pótmagánvád intézménye - bár több helyen van szabályozva a Be.-ben -, törvényileg a részletszabályokra kiterjedően is rendezett, átlátható és egyértelmű. Kiegészítésként az anyagi jogszabályokhoz kanyarodva említést kell tenni arról is, hogy nincs minden bűncselekménynek sértettje, ezért a pótmagánvádlói fellépésre eleve csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekménynek van passzív alanya vagy a tényállás eredményt tartalmaz.[8] Ezen szabályok mellett az Alkotmánybíróság is foglalkozott a pótmagánvádló személyével, amely döntés legalábbis vitára adhat alapot.
Az Alkotmánybíróság jogszabály, valamint jogegységi határozat alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában hozta meg a 42/2005. (XI. 14.) Ab határozatát, melyben megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak a 3/2004. BJE büntető jogegységi határozata alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a Be. 51. § (1) bekezdése és 53. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt viszont elutasította. A megsemmisített jogegységi határozat szerint az állam vagyoni sérelmével járó bűncselekmények miatt indított büntetőeljárásban helye volt pótmagánvádnak, minden olyan esetben, amikor annak a Be. 53. §-a (1) bekezdésében meghatározott feltételei fennálltak. Nem volt jelentősége annak, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekmény a vagyon elleni bűncselekmények körében, vagy a Büntetőtörvény Különös Része más Fejezetében volt-e elhelyezve. A határozat szerint az államot, mint sértettet pótmagánvádlóként az a szerve képviselte, melynek érdekkörét a cselekmény érintette. Az Alkotmánybíróság a határozatának indokolásában kifejtette, hogy a pótmagánvád intézményére irányadó alkotmányos követelmény, hogy közhatalmi funkcióval rendelkező egyetlen állami szervezet se vehesse át az ügyészségtől a vádemelés és vádképviselet közhatalmi jogkörét. Alkotmányosan kizárt, hogy a sértett eljárási jogállásának erősítését célzó pótmagánvád eszközként szolgáljon a közhatalmi szervezetek ügyészséget megkerülő fellépéséhez, és ezáltal az ügyészség alkotmányos jogállásának gyengítéséhez. Ezen alkotmányos követelménynek a BJE rendelkező részében meghatározott normatartalom nem felelt meg, a BJE a bíróság számára alkotmányellenes kötelezettséget teremtett. A hatalommegosztás, a hatalmi ágak elválasztása elvének megfelelően az állami büntető hatalom gyakorlása is megosztott. A törvényhozó hatalom joga és feladata, hogy általános érvénnyel kijelölje az állam büntető hatalmának jogi feltételrendszerét, alapját és kereteit. A végrehajtó-kormányzati és a bírói hatalom joga és feladata, hogy - e határok között - az egyes esetekben gyakorolja az állami büntetőhatalmat. Az ügyészség, mint egyik klasszikus hatalmi ágnak sem alárendelt, önálló alkotmányos intézmény, a büntető hatalom központi szereplője. Alapvető feladata és joga az állam büntető igényének tárgyilagos, pártatlan, az alkotmányos alapjogok védelmét biztosító érvényesítése a bíróság előtt. A hatalmi ágak elválasztására és a büntető hatalomra vonatkozó alkotmányos követelményekből és garanciákból egyértelműen következik, hogy a közhatalmat gyakorló állami szervezetek csak az Alkotmány és az Alkotmányon alapuló szervezeti és eljárási-végrehajtási törvények kifejezett felhatalmazása és feladatkijelölése alapján vehetnek részt a büntető felelősségre vonás folyamatában. A hatalmi ágak elválasztásának elvéből a jelen esetben egyértelmű, hogy a vádlói közhatalom nem kerülhet az ügyészségen kívül más közhatalmi szervhez. Az alkotmányos büntetőjogra az Alkotmánybíróság gyakorlatában eddig megfogalmazott tételek kizárják azt, hogy a sértett büntetőeljárási jogállásának erősítése céljával megkettőződjön a vádlói közhatalom, és az ügyészi közvád hiánya esetén lehetővé váljon az állam vagyoni jogaiban érintett, közhatalommal rendelkező szervezet belépése a büntetőeljárásba pótmagánvádlói minőségben. (Természetesen nincs akadálya annak, hogy közhatalommal rendelkező állami szervezet sértett a bűncselekményből származó vagyoni kárának megtérítése végett magánfélként fellépjen.) A vádlói közhatalom megkettőzése gyengíti az Alkotmány 51. § (2) bekezdésében kizárólag az ügyésznek biztosított közvádlói jogosítványt is. A közhatalommal nem rendelkező természetes és jogi személyek fellépésének lehetősége más: ezekben az esetekben fogalmilag nem lehet szó a vádlói közhatalom megkettőzéséről.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
