Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Efjtv.)
- egyebek mellett - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) módosításával alapvetően változtatta meg a jogegység biztosításának eszközrendszerét. A módosítások 2020. április 1-jével a jogegység irányítása eszközrendszerének középpontjába a Kúria közzétett eseti határozatait helyezte, és míg a Kúria korábban közzétett határozataihoz való kötöttségét növelte, az alsóbb fokú bíróságok irányában azok kötelező erejét továbbra sem kimondva azokat orientációs pontokká tette. Ezzel együtt megszűnt az elvi határozatok évszázados intézménye, jelentősen csökkent a kollégiumi vélemények szerepe, és tilalom alá került a törvényben nem szabályozott konzultatív testületek álláspontjának közzététele [Bszi 27/A. §], ugyanakkor a jogegység biztosításának új eszközeként megjelent a jogegységi panasz intézménye.
Ez a változás nem tekinthető előzmény nélkülinek; a Bszi. elfogadását megelőző vitában már felmerült a jogegységi eszközrendszer átalakításának gondolata, vagyis hogy a jogegységi eszközrendszer súlypontját a Kúria általános jellegű iránymutatásaitól (jogegységi határozat, kollégiumi vélemény) a Kúria felülvizsgálati ügyekben hozott eseti határozataira kellene áthelyezni, bár akkor ez az álláspont még nem nyert többségi támogatást, elsősorban azért, mert az általános jellegű iránymutatások a büntető és a polgári-gazdasági ügyszakban
- más-más okból - hatékonyabban biztosították a jogegységet, mint az esetről esetre történő jogértelmezés. A Pp. - majd annak mintájára a Kp. - szabályozásában azonban megtörtént a felülvizsgálati eljárás részben jogegységi alapra helyezése az engedélyezési, illetve befogadási eljárás intézményesítése révén, és ennek keretében már megjelent a Kúria közzétett határozataitól való eltérés felülvizsgálat engedélyezésének okaként, igaz, akkor még más tartalommal, mint ahogyan az 2020. április 1-jével intézményesült.
- 5/6 -
A folyamat következő állomásának az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló a 2020. évi CLXV. törvény elfogadását tekinthetjük, amely
2021. január 1-jei hatállyal módosította a Bszi. jogegységi panasz eljárásra vonatkozó szabályait, az addig felhalmozott tapasztalatok alapján sok tekintetben módosította és kiegészítette a szabályozást. A folyamat végpontja pedig a Bszi.
2022. január 1-jei hatállyal történő módosítása volt, amikor az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXXIV. törvény számos ponton módosította a jogegységi eljárás szabályait, szűkítette az indítványozói kört, az eljárás lefolytatását az ad hoc felállított jogegységi tanácsok ügyköréből a jogegységi panasz tanács ügykörébe utalta, és összességében egy kötöttebb eljárási rendet alakított ki.
Bő másfél év alatt tehát alapvetően megváltozott a bírósági jogegység biztosításának eszközrendszere, kiépült a korlátozott precedensrendszer, amelynek gyúpontjában ma már a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) határozatai állnak. Az alábbiakban azt kívánom bemutatni, hogy miként jelenik meg a közzétett határozatoknak ez a kiemelt szerepe az alsóbb fokú bíróságok és a Kúria gyakorlatában, és milyen szerepe van a felülvizsgálat engedélyezése, a Kúria érdemi ítélkezése, a jogegységi eljárás és a jogegységi panasz eljárás keretében.
Az Efjtv. 185. §-a - 2020. április 1-jei hatállyal - módosította a Pp. 346. §-a (5) bekezdést is, azt kiegészítve egy második mondattal, miszerint "[a] jogi indokolás tartalmazza azokat az okokat is, amelyek miatt a bíróság jogkérdésben eltért a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (a továbbiakban: a Kúria közzétett határozata), vagy az arra irányuló indítványt elutasította". Ez a rendelkezés az eljáró bíróságok kötelezettségévé teszi, hogy a jogértelmezés során figyelemmel legyenek a Kúria adott jogértelmezési kérdésben elfoglalt álláspontjára: ahhoz ugyan nincsenek kötve, de ismerniük kell azt, és ha attól el kívánnak térni, annak indokait a határozatuk indokolásában részletesen ki kell fejteniük. A módosítás hatálybalépése óta eltelt időszakban a Kúriának volt alkalma a Pp. 346. §-a (5) bekezdésének második fordulatát értelmezni.
A Kúria egy eseti határozatában[1] rámutatott: az adott esetben a másodfokú bíróságnak nem kellett megindokolni a Kúria - felülvizsgálati kérelemben hivatkozott - határozataitól való eltérést, mert annak tényállása eltért az általa
- 6/7 -
vizsgált ügy tényállásától; ez az eset tehát az ügyazonosság kérdését vetette fel (l. alább).
Sajátosan merült fel a korlátozott precedensrendszer érvényesülése a Kúria egy gazdasági tárgyú eseti határozatában.[2] Ebben az ügyben a másodfokú bíróság kifejezetten egyetértőleg hivatkozott a Kúria közzétett határozataira, és csak utalt arra, hogy az abban foglaltaktól való eltérésre nem látott indokot; a felperes felülvizsgálati kérelmében az egyedi tényállási elemek mérlegelését hiányolva állította, hogy a korlátozott precedensrendszer e körben nem érvényesül.[3] A Kúria ítéletében ezzel szemben leszögezte: "az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését előíró szerződéses feltétel átláthatóságának, ebből következő tisztességes jellegének megítélése a tisztességtelenség érvénytelenségi kategóriáján keresztül jogértelmezést felvető jogkérdés. [...] Az átlagos fogyasztó szempontjából felállított átláthatósági (tisztességességi) mérce azonossága folytán [...] a bíróság eleget tesz az indokolási kötelezettségének azzal, hogy többlettényállási elem hiányát rögzítve utal a Kúria korábbi, az ítélet meghozatalakor precedens értékű határozatnak minősülő határozataira és azok tartalmára".[4]
A Kúria a Pp. 346. §-a (5) bekezdését értelmezve azt is kimondta, hogy "[a]z, ha a kifejtett indokok nem helytállóak, vagy az ítélet meghozatalát követően a Kúria az adott jogkérdésben eltérő álláspontra helyezkedett és a korábbi precedens értékű határozatait már nem tartotta fenn, vagy a hivatkozás más okból esetlegesen nem helytálló, nem az indokolási kötelezettség, mint eljárásjogi előírás megsértését, hanem anyagi jogszabálysértést eredményez".[5] A Kúria egy másik eseti határozatában arra is rámutatott: "a jogkérdésben való eltérés okai az állított eljárási szabálysértés megvalósulása tekintetében érdemben nem voltak vizsgálhatóak. Ebből a szempontból - a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben - annak sem lehetett relevanciája, hogy a felhozott indokok mennyiben voltak újszerűek, azok különböztek-e a hasonló tárgyú perekben a másodfokú bíróság korábban hozott határozataiban kifejtett jogi érvektől".[6] Egy további eseti Határozatában a Kúria rámutatott: "[a]z, hogy az adott ügyben valamelyik fél az indokolás tartalmával nem ért egyet, azt vitatja, nem jelenti, hogy a jogerős ítéletet hozó bíróság az indokolási kötelezettségének nem tett eleget. (3354/2020 (X. 14.) AB határozat [25] pont.)"[7]
- 7/8 -
A Kúria közzétett határozatától való eltérés indokolására az indokolással szembeni általános követelményeket alkalmazta,[8] hivatkozással egy korábbi közzétett eseti határozatára,[9] amelyben kifejtette: "az ítélet indokolásából annak kell kitűnnie, hogy a bíróság döntését mire alapította. A bíróságnak a döntés alapjául szolgáló indokokat kellő részletességgel kell bemutatnia, amelynek terjedelmét és mélységét az adott döntés természete és az ügy egyedi körülményei határozzák meg figyelemmel arra is, hogy az indokolás hiánya vagy fogyatékossága a fél világosan és pontosan körülírt kérdését érinti-e. Minimális elvárás, hogy a bíróság a feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon, amellyel kapcsolatban figyelembe kell venni a jogvita természetét, az eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket (7/2013. (III. 1.) AB határozat Indokolás [31] és [34]). A döntés indokolásának nem kell kiterjednie minden egyes részletre, de ki kell térnie az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre (26/2020. (XII. 2.) AB határozat Indokolás [22])".[10]
Ezzel szemben megállapította a Kúria a Pp. 346. § (5) bekezdésének sérelmét, amikor "[a] jogerős ítélet ugyanis annak ellenére nem tartalmaz semmilyen indokolást arra, hogy a Kúria közzétett határozatától miért tért el, hogy a felperes fellebbezési ellenkérelmében kifejezetten megjelölte a Gfv.VII.30.322/2020/6. számú (közzétéve: K-GJ-2020-98) végzést, hivatkozva arra, hogy a perbeli szerződéshez hasonló szerződéses rendelkezések vonatkozásában a Kúria megfelelőnek találta az árfolyamkockázati tájékoztatást".[11] A Kúria - hivatkozással az Efjtv. általános indokolására[12] - kifejtette: "[a]z indokolási kötelezettség [...] nem formális kötelezettség, hanem csak ezzel biztosítható a jogállam fogalmi elemeként a jogbiztonság, amely kiszámítható és koherens joggyakorlatot is feltételez. A Kúria az Alaptörvény 25. cikkében meghatározottak szerint biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A széttartó, kiszámíthatatlan joggyakorlat sérti a jogbiztonságot és a peres felek tisztességes eljáráshoz való jogát. Ezért az indokolási kötelezettséget előíró Pp. rendelkezés eljárásjogi eszközzel biztosítja annak lehetőségét, hogy e feladatának a Kúria eleget tudjon tenni, és valóban következetes gyakorlatot alakíthasson ki".[13]
- 8/9 -
Az Efjtv. 188. §-a - 2020. április 1-jei hatállyal - módosította a Pp. 409. §-át is. A Pp. 409. §-a szerint "[a] Kúria engedélyezi a felülvizsgálatot, ha az ítélet a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltér". Ez az eset a felülvizsgálat engedélyezésének kötelező esete, amikor az engedélyezési felételek vizsgálata körében a Kúriának nincs mérlegelési lehetősége. Az engedélyezési eljárásnak a Pp. 2018. január 1-jei hatálybalépése óta eltelt öt évben meglehetősen komoly gyakorlata alakult ki az engedélyezési kérelemmel szembeni alaki és tartalmi követelmények, mind az engedélyezés feltételeinek fennállta tekintetében.
A Pp. 409. § (3) bekezdésére alapított felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben - a Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont cd) alpontja szerint - meg kell jelölni a Kúria közzétett határozatát és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér. A Kúria általában visszautasítja a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, ha az nem jelöli meg konkrét kúriai határozatot,[14] illetve az nem minősül a Kúra közzétett határozatának,[15] vagy nem jelölte meg, miben tér el tőle a támadott határozatot;[16] ugyanakkor vannak olyan határozatok is, amelyek a fenti hiányosságokat (a konkrét kúriai határozat megjelölésének elmaradását;[17] annak nem megfelelő voltát;[18] az eltérés megjelölésének hiányát[19]) a megtagadás körében értékelik.
Az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 5. pontja szerint - a Pp. 346. § (5) bekezdésére, illetve a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel - akként, hogy a Kúria a közzétett határozatától jogkérdésben eltérő jogerős ítélet miatt a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet a Kúria által meghozott, a BHGY-ben 2012. január 1-je után közzétett eseti határozatban kifejtettektől eltérő jogértelmezésen alapul.[20] A Kúria ezért megtagadja a felülvizsgálat engedélyezését, ha a fél a kérelmében nem jelölte meg azt a közzétett határozatot, amelytől a támadott határozat eltér,[21] illetve, ha a megjelölt határozat 2012 előtti,[22] azt nem a Kúria
- 9/10 -
hozta,[23] vagy nincs a BHGY-ban közzétéve,[24] illetve ha olyan határozat, amely későbbi jogegységi panasz ügyben hozott határozat alapján nem hivatkozható.[25]
A határozat megjelölése kapcsán rendkívül fontos az ügyazonosság kérdése. Ahogy a Kúria kifejtette: "[a] Pp. 409.§ (3) bekezdésére alapított engedélyezés iránti kérelem kapcsán a Kúriának elsődlegesen arra kell választ adnia, hogy fennáll-e a felülvizsgálat tárgyát képező jogerős döntés és a korábbi közzétett határozat közötti »ügyazonosság«, ennek hiányában ugyanis az eltérés vizsgálata fel sem merül. Az "ügyazonosság" fogalmát nem határozza meg jogszabály, a jogirodalomban »ratio decidendi«-nek nevezett jelenséget a joggyakorlat a tényállási elemek és jogi minősítésük szignifikáns hasonlósága alapján állapítja meg. A Kúria jogegységi panasz eljárásában hozott Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozata szerint a jogegység szempontjából lényeges ügy azonosság sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyhöz, jogértelmezéshez kötődik és az alkalmazott anyagi jogi szabály egyezőségét, valamint a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát jelenti".[26] Ennek megfelelően "[a] Kúriának annak megítéléshez, hogy mikor áll fenn az ügyek (bírói döntések) közötti jogkérdésben való eltérés, mindig esetről esetre kell vizsgálnia a megjelölt határozatokat. Az eltérés ugyanis nem ténybeli, hanem azonos jogkérdést feltételezve, az adott ügyben alkalmazott jogszabály eltérő értelmezését jelenti. Ennek megítélése során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát, a kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit, melyeket a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet előterjesztő félnek kell megjelölnie".[27] A Kúria ennek megfelelően megtagadja a felülvizsgálat engedélyezését, ha hiányzik az ügyazonosság.[28]
A következő lépés a hivatkozott közzétett határozat és a támadott határozat tartalmi összevetése; a Kúria megtagadja a felülvizsgálatot, ha a támadott határozat nem tér el a közzétett kúriai határozattól,[29] vagy ha eltér ugyan, de az eltérés csak egyedi jellegű kérdést vet fel.[30]
- 10/11 -
Az Efjtv. 187. §-a - 2020. április 1-jei hatállyal - a Pp. 406. §-ának (1) bekezdését, felülvizsgálati jogalappá téve azt, ha a támadott határozat a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltér.
A Kúria a Pp. 406. §-a (1) bekezdésének alkalmazása körében a közzétett határozat fogalmát a Pp. 346. §-ának (5) bekezdésére tekintettel értelmezi, vagyis a Kúria 2012. január 1-je után hozott, BHGY-ban határozataitól való eltérésre lehet e körben hivatkozni, a Legfelsőbb Bíróság által hozott korábbi határozatokra nem.[31]
A felülvizsgálati kérelemben azonban nem elegendő megjelölni azt a határozatot, amelytől a fél álláspontja szerint a támadott határozat eltért, hanem részletesen ki kell fejtenie, mely jogkérdésben tért el a támadott határozat a hivatkozott határozattól, így meg kell jelölnie "az általa felhívott korábbi kúriai határozat jogi alapjait, ... az ezzel kapcsolatban megsértettnek állított jogszabályi rendelkezéseket",[32] mert ennek hiányában nem állapítható meg az ügyazonosság[33] és "[...] a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem került abba a helyzetbe, hogy konkrétan kifejthesse azt, korábbi gyakorlatát fenntartja-e, vagy attól el kíván térni".[34]
A Kúria egy eseti határozatában arra is rámutatott, hogy nem alapozza meg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, ha az jogkérdésben eltér ugyan a Kúria hivatkozott, közzétett határozatától, de összhangban áll az utóbb, ugyanazon tárgyban meghozott jogegységi határozattal; a jogegységi határozatot követően az abban kifejtettektől eltérő tartalmú kúriai határozat ugyanis többé már nem hivatkozható kötelező erejűként.[35]
Egy másik határozatában ugyanakkor a Kúria kifejtette: "[a] bíróságok [...] döntésük során nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a Kúria több felülvizsgálati ügyben (például a Gf.VI.30.035/2021/4. és a Gfv.VII.30.322/2020/6. számú ügyekben) is vizsgálta az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó, a perbelivel azonos szerződési feltételeket és [...] a hitelező árfolyamkockázati tájékoztatását világosnak és érhetőnek minősítette, így ebben a jogkérdésben a felülvizsgálni kért határozat eltér a Kúria hivatkozott, közzétett határozatától. A Kúria közzétett határozatai »precedens hatást hordoznak«, azaz a vizsgált jogkérdés kötő erejű értelmezését adják. Mindaddig, amíg az ezekben foglalt jogértelmezéstől a
- 11/12 -
Kúria tudatosan el nem tér, kötő erejűek a kihirdetésüket követő ügyekre, így a jelen ügyre is".[36]
A Kúria közzétett határozatától való eltérés tehát nem jelent valamiféle automatizmust, amely önmagában a támadott határozat hatályon kívül helyezésére vezet, hiszen a Kúria megvizsgálja az ügyazonosságot, ezen belül is az érvényesített jog,[37] a tényállás és a jogi szabályozás[38] azonosságát, a vizsgált jogkérdés azonosságát és a hivatkozott határozat meghozatalát követően bekövetkező változásokat, az adott ügyben esetleg meglévő olyan többlettényállási elemeket, amelyek eltérő következtetésre adhatnak alapot. Ezen túlmenően a Kúria eljáró tanácsának joga van arra, hogy ha nem ért egyet a közzétett határozat jogi következtetéseivel, és attól el kíván térni, akkor jogegység érdekében előzetes döntéshozatali indítványt terjesszen elő.
Az Efjtv. 70. §-a - 2020. április 1-jei hatállyal - módosította a Bszi. 32. §-a (1) bekezdésének b) pontját, és abban az esetben tette kötelezővé a Kúria eljáró tanácsa részére a jogegységi eljárás megindítását, ha a Kúria BHGY-ban közzétett határozatától kívánt eltérni, ezzel a BHGY-ban közzétett határozatok a korábbi elvi határozatok és elvi döntések helyébe léptek.
A szabályozás - bár többször módosult - e körben azóta is változatlan. Még a korábbi szabályozásból fennmaradt az a szabály, hogy ezekben az esetekben a Kúria tanácsa az előzetes döntéshozatali indítvány előterjesztése mellett a jogegységi határozat meghozataláig az eljárását felfüggeszti [Bszi. 32.§ (2) bekezdés], valamint az, hogy a tanácsnak az előzetes döntéshozatali indítványában nemcsak azt kell megjelölnie, hogy milyen kérdésekben és mely okokból kéri a jogegységi eljárásban a jogegységi határozat meghozatalát, de javaslatot is kell tennie a jogkérdés mikénti eldöntésére.
Az elmúlt években jelentős mértékben nőtt a tanácsok által kezdeményezett jogegységi eljárások száma: 2020-ben közigazgatási ügyben 1 alkalommal[39],
- 12/13 -
2021-ben polgári-gazdasági ügyben 7 alkalommal[40], közigazgatási ügyben 2 alkalommal[41], 2022-ben közigazgatási ügyben 3 alkalommal[42], polgári-gazdasági ügyben 2 alkalommal,[43] 2023-ben közigazgatási ügyben eddig 1 alkalommal[44] született a Kúria valamely tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban jogegységi határozat. A Kúria közzétett határozatainak azonban még ennél is szélesebb körben van szerepe a jogegységi eljárásokban, minthogy számos esetben más indítványozók - különösen a Kúria elnökének, elnökhelyetteseinek és kollégiumvezetőinek - indítványai azon alapulnak, hogy észlelik: a Kúria közzétett határozatai között van adott jogkérdésben látszólagos vagy valós ellentét.[45]
A jövőben egyre inkább a közzétett határozatok közti ellentét vagy a közzétett határozattól való eltérés lesz a jogegységi eljárások alapja, hiszen ahogy a jogegységi panasz tanács egy jogegységi indítványt visszautasító végzésében kifejtette: "A [...] jelenleg hatályos Bszi. 32. § alapján már nincs törvényi lehetőség jogegységi eljárás lefolytatására a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében. [...] A módosított törvényi szabályok tehát csak az ítélkezési gyakorlat egységességének helyreállítása, megteremtése vagy már meghozott, korábbi jogegységi határozat megváltoztatása, hatályon kívül helyezése érdekében, annak okán teszik lehetővé és szükségessé az eljárás megindítását. Az indítványban hivatkozott
- 13/14 -
kúriai határozatokat megvizsgálva megállapítható, hogy a felvetett jogkérdésben a Kúria ítélkezési gyakorlata egységes, a hivatkozott határozatok egybehangzó álláspontot fogalmaznak meg az indítványban felvetett jogkérdésben. Önmagában az a tény, hogy az alsóbb fokú bíróságok ellentétes, adott esetben a Kúria jogértelmezésétől eltérő döntéseket is hoznak, nem képezheti jogegységi eljárás alapját. Az ilyen döntések ellen a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozva a felek felülvizsgálati kérelmet, majd pedig jogegységi panaszt terjeszthetnek elő".[46]
Ezt az irányvonalat erősíti meg a jogegységi panasz tanács egy másik, jogegységi határozat hozatalát mellőző végzése, amelyben kifejtette: "[...] a Kúriának az előzetes döntéshozatali indítványban hivatkozott Pfv.I.21.087/2019/11. számú határozata - amelytől az indítványozó el kíván térni - a BHGY-ban nincs közzétéve, és azt a Bszi.-nek a határozat meghozatalakor (2020. július 8.) hatályos szabályai nem is rendelték közzétenni. [...] Mindezek alapján az indítványozó által megjelölt döntés nem tekinthető a Kúria közzétett határozatának. Mivel az indítványozó által megjelölt döntés nem a Kúria közzétett határozata, a jogegységi eljárás lefolytatásának a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített törvényi feltétele nem áll fenn, ezért a Jogegységi Panasz Tanács nem látott lehetőséget arra, hogy az előzetes döntéshozatali indítványban foglalt jogkérdésben jogegységi határozatban állást foglaljon".[47]
A Kúria jogegységi panasz tanácsa egy jogegységi határozat hozatalát mellőző végzésében rámutatott: "[a] jogegység követelménye megköveteli annak esetről esetre való vizsgálatát, hogy mikor áll fenn az ügyek (bírói döntések) közötti azonosság. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát, továbbá közigazgatási perben - a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt - a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit. Nincs ügyazonosság az eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között (Jpe.I.60.002/2021/7.). Megkérdőjelezhető az ügyazonosság azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén (Jpe.I.60.035/2022/7.). Előzetes döntéshozatali eljárás esetén is szükséges az ügyazonosság (összehasonlíthatóság) vizsgálata."[48]
- 14/15 -
A Kúria jogegységi panasz tanácsa egy jogegységi eljárásban megvizsgálta azt a kérdést is, hogy a Bszi. 32.§ (1) bekezdés b) pontja alapján joga van-e az eljáró tanácsnak ugyanazon ügy keretei között kezdeményezni az eltérést a saját korábbi, a BHGY-ban közzétett hatályon kívül helyező végzésétől. Ennek kapcsán a jogegységi panasz tanács kifejtette: "[a] Kúria Közigazgatási Kollégiumának következetesen alkalmazott, a Kp. idézett törvényhelyein alapuló joggyakorlata szerint [...] a már eldöntött jogkérdés vonatkozásában a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy az elsőfokú bíróság a korábbi, a jogkérdést már elbírált végzésben foglaltaknak megfelelő döntést hozott-e; [...] a megismételt eljárásban hozott jogerős ítélet elleni felülvizsgálat nem szolgál alapul arra, hogy egy - jogorvoslattal egyébként nem támadható - kúriai döntés ellen nyisson újabb jogorvoslatot. [...] A Kúria idézett törvényhelyeken alapuló, töretlen joggyakorlatától abban az esetben kell eltérni, ha például az EUB uniós jogszabály értelmezése a nemzeti jogszabálynak más alkalmazási irányt szabott (pl.: Kfv.I.35.481/2022/5.), vagy az AB az alkalmazott jogszabályokra vonatkozó indítványt érdemi határozatával elbírálta (az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 63. §), illetve, ha a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa közzétett határozatról döntött (Bszi. 41/D. §), és azok kihatnak az ügyre. A joggyakorlattól való eltérést indokolja továbbá, ha időközben megváltozott az alkalmazott nemzeti jogszabály akként, hogy azt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, vagy lényegesen eltérő az ügy releváns tényállási eleme".[49]
Az Efjtv. 72. §-a alkotta meg - 2020. április 1-jei hatállyal - a jogegységi panasz eljárás szabályait. Ennek az eljárásnak központi elemét képezi a Kúria közzétett határozataitól való eltérés vizsgálata.
A Bszi. 41/B. §-ának (1) bekezdése értelmében jogegységi panasznak van helye a Kúriának a felülvizsgálati kérelem vagy indítvány vagy a Kp. alapján a Kúria hatáskörébe tartozó fellebbezés alaptalansága esetén a megtámadott határozatot hatályában fenntartó határozata, valamint a felülvizsgálatot Pp. alapján megtagadó, illetve a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. alapján megtagadó határozata ellen, feltéve hogy a felülvizsgálati kérelemben a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkoztak. A Bszi. 41/B. §-ának (2) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - úgy tér el a
- 15/16 -
Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor.
A jogegységi panasz tanács gyakorlata szerint a jogegységi panasz visszautasítására ad alapot, ha az előterjesztő a jogegységi panaszt a Bszi. 41/B. §-ának (1) bekezdése alapján nyújtotta be, de olyan kúriai döntést jelölt meg, amely nem felel meg a Kúria közzétett határozata fogalmának, vagyis azt nem 2012. január 1-je után hozták és nem tették közzé a BHGY-ban,[50] vagy amelyre a felülvizsgálati kérelemben nem hivatkozott.[51] Ennek kapcsán a Kúria panasz tanácsa egy végzésében kifejtette: "[a] jogegységi panasz konkrét támadott határozathoz kapcsolódik, attól nem választható el, és a hatálya nem terjeszthető ki más eljárásban hozott Kúriai határozatra, még abban az esetben sem, ha ez az eljárás a jelen jogegységi panasszal támadott kúriai ítéletben szereplő ugyanazon tényállásban és jogkérdésben indult".[52]
Fontos, hogy a támadott határozattól való eltérésére kell hivatkoznia,[53] és azt meg is kell indokolni, "[...] nem elég arra hivatkozni, hogy az egyik határozat eltért a másiktól, a panasz befogadásához szükséges, hogy az előterjesztő megjelölje, miben látja az eltérést. Az eltérés megjelölésének azonban konkrétnak kell lennie, pontos jogértelmezésre vonatkozó álláspontnak kell ütköznie, pontos jogértelmezésre vonatkozó állásponttal".[54] A Kúria arra is rámutatott, hogy "[...] önmagában elvileg nem kizárt eljárási kérdésben is - eltérő jogértelmezésre hivatkozással - jogegységi panasz előterjesztése, de ez esetben az ügyazonosságnak az összemérhetőség szintjéig történő kimunkálása még részletesebb elemzést kíván a panasz előterjesztőjétől, mint egy jól körülhatárolható anyagi jogi kérdés felmerülésénél".[55] A Kúria következetes gyakorlata szerint: "[n]em megfelelő az érvelés, ha az nem a közzétett kúriai döntésre, hanem annak kezdeményezői értelmezésére koncentrál, és ezzel elszakad a kúriai döntés elvi magjától".[56]
A Kúria jogegységi panasz tanácsa ugyanígy a Bszi. 41/B. §-ának (2) bekezdésére alapított jogegységi panaszt is visszautasítja, ha a megjelölt határozatot nem a Kúria hozta 2012. január 1-je után, vagy azt nem tették közzé a BHGY-ben,[57] illetve ha a panaszos a közzétett határozattól való eltérést állítja, de nem indokolja meg.[58]
- 16/17 -
A jogegységi panasz eljárásban is sarkalatos kérdés az ügyazonosság megléte. A jogegységi panasz tanács elvi éllel kifejtette: "[...] A jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le - negatív oldalról - következtetés, melynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. [...] A jogegység követelményén belül [...] az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység [...] Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát, továbbá közigazgatási perben - a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt - a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit".[59]
A jogegységi panasz tanács egy másik végzésében kifejtette: "[a] kúriai határozat jellemzően akkor minősül precedensnek, ez által követendőnek, ha az mind ténybelileg, mind jogilag lényeges pontokon hasonlít a konkrét ügyhöz. Két egymással maradéktalanul megegyező tényállású ügy bizonyosan nem létezik. Ezért a jogegységi panasz intézményének kiüresedéséhez vezetne, ha az ügyazonosság kizárólag csak a teljesen egyforma tényállások esetében lenne megállapítható. Ehelyett az ügyazonosság szempontjából azok a hasonló tényállások vehetők figyelembe, amelyek a releváns jogkérdés megítélése szempontjából egyáltalán nem, vagy csupán jelentéktelen mértékben térnek el egymástól. Ha tehát a felmerülő azonos jogkérdés esetén a tényállások kizárólag nem fontos, mellékes elemeikben mutatnak különbözőséget, akkor az ügyek azonosnak mondhatók. Mindig alapos vizsgálatot igényel annak megítélése, hogy az eltérő tényállási elemek érdemi relevanciával bírnak-e az eldöntendő jogkérdés szempontjából".[60] "A releváns tényállásbeli különbség kizárja, hogy a jogkérdésben való eltérés egyáltalán felvethető legyen".[61]
- 17/18 -
A Kúria rámutatott arra is: "[a]mennyiben a jogegységi panasz benyújtására felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzéssel szemben kerül sor, figyelemmel kell lenni e határozat sajátos jellegére. [...] A jogalkotói szándékkal ellentétesnek tűnik az olyan megközelítés, amely szerint az eltérés tartalmi vizsgálata befogadás megtagadását eredményező eljárásban nem, hanem kizárólag érdemi felülvizsgálati eljárásban történhetne. Ez a felfogás azzal járna, hogy elegendő lenne a felülvizsgálati kérelemben akár formális alapon eltérést állítani, és azt máris érdemi felülvizsgálatban kellene elbírálni. A befogadási mérlegelés ilyen megkerülése a befogadási eljárást kiüresítené, [...] Ugyanígy ellentétes lenne a jogalkotói szándékkal és a Kp. normaszövegével, ha a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés teljes érdemi vizsgálatát a befogadási eljárásban végezné el, hiszen így a befogadást megtagadó végzés a[z ...] érdemi felülvizsgálati határozat helyébe lépne. [...] Befogadásra csak a jogkérdésben való eltérés és nem annak puszta látszata alapján kerülhet sor. Az a körülmény, hogy az azonos jogszabály meghatározott rendelkezésének eltérő értelmezése az összevetett határozatok eltérő tényállási elemeinek, illetve a felek és érdekeltek különböző tartalmú kérelmein alapul, nem a befogadási, hanem a felülvizsgálati eljárás érdemére tartozó kérdés. [...] Az indokolatlan és a szükséges befogadás közötti határvonal olyan általános elvek tartalmának kibontásával húzható meg, [...] mint a bírósághoz való hozzáférés, a tisztességes eljárás iránti igény, az átláthatóság, a kontradiktórius elve, a közvetlenség és az indokolási kötelezettség egyes elemei határozhatják meg, hogy mikor kell, hogy befogadásra sor kerüljön. Ezek az eljárási elemek azonban csak esetről-esetre határozhatók meg".[62]
A fenti rövid áttekintésből is láthattuk, hogy a Kúriának az Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdésében foglalt feladatának betöltésben rendelkezésére álló eszközrendszer milyen mélyreható változáson ment keresztül az elmúlt néhány évben, amely a jogegységesítés súlypontját a testületi állásfoglalásokról és az alsóbb fokú bíróságok eltérő gyakorlatára tekintettel meghozott jogegységi határozatokról a Kúria egyedi ügyekben folytatott gyakorlatának egységesítése felé helyezte át.
A jogegységi eszközrendszer e változásának lényegét a Kúria jogegységi panasz tanácsa egyik határozatában így foglalta össze: "[a] jogegységi panasz eljárás bevezetésével és az azzal egyidőben módosított felülvizsgálati eljárási
- 18/19 -
szabályozással a jogalkotó célja kifejezetten az volt, hogy az ugyanabban a jogkérdésben jelentkező eltérő jogértelmezés problémáit a konkrét ügyekkel összefüggésben, az érintett felek kérelmére, az ő részvételükkel zajló eljárásban, elsősorban a felülvizsgálati eljárásban tárja fel és oldja meg a Kúria. Az alsóbb fokú bíróságok számára részletes és alapos indokolás mellett lehetőség van a korábban kiadott és közzétett kúriai ítéletektől eltérő álláspontot kialakítani, amelynek megalapozottságát a Kúria az arra jogosult kérelmére induló felülvizsgálati eljárásban értékeli. A jogegységesítésnek ezért az elsődleges, a jogegységi eljárást időben is megelőző eszköze a felülvizsgálati eljárás. Ennek megfelelően a jogegységi helyzet elsősorban konkrét ügyekkel kapcsolatban vizsgálható abban az esetben, ha a Kúria ugyanabban a jogkérdésben egymástól eltérő elvi döntést hozott".[63]
Ez a változás mind a Kúriát, mind a bíróságokat, mind a többi jogászi hivatásrendet nehéz feladat elé állítja, amennyiben a Kúria közzétett határozatainak készség szintű ismeretét követeli meg annak érdekében, hogy az azoktól való eltérés utóbb ne vezessen az adott eljárásban meghozott határozat hatályon kívül helyezésére vagy megváltoztatására. Látnunk kell azt is, hogy az ügyazonosság sokrétű fogalma, ahogyan azt a Kúria értelmezi, nemcsak a bíróságoktól követeli meg az e körben releváns körülmények (tényállás, jogi szabályozás, kérelmek, jogkérdés) gondos elemzését és összevetését. Aligha tévedek, ha úgy gondolom, hogy a jövőben a jogászképzés és továbbképzés, valamint az informatikai fejlesztések egyik új irányvonala lesz e munka módszerének elsajátítása és támogatása, így a jogegységi eljárás eszközrendszerének változása a jövőben a bírósági gyakorlatnál jóval szélesebb körre fog hatni. ■
JEGYZETEK
[1] Kúria Pfv.II.20.413/2021/5.
[2] Kúria Gfv.V.30.281/2021/9.
[3] Vö. Kúria Gfv.V.30.281/2021/9. [26].
[4] Kúria Gfv.V.30.281/2021/9. [47].
[5] Kúria Gfv.V.30.281/2021/9. [47]. L. még: Kúria Pfv.I.21.306/2021/4. [32]; Kúria Gfv.V.30.282/2022/7. [23].
[6] Kúria Pfv.III.20.287/2022/5. [29].
[7] Kúria Gfv.V.30.282/2022/7. [23].
[8] Kúria Gfv.I.30.168/2022/11. [29].
[9] Kúria Pfv.I.20.288/2022/8. [51].
[10] Kúria Gfv.I.30.168/2022/11. [28].
[11] Kúria Gfv.VI.30.141/2022/7. [12].
[12] Kúria Gfv.VI.30.141/2022/7. [13].
[13] Kúria Gfv.VI.30.141/2022/7. [14].
[14] Kúria Pfv.I.21.322/2021/2.; Kúria Pfv.II.20.364/2022/3.; Kúria Gfv.VI.30.398/2021/2.
[15] Kúria Pfv.II.20.074/2022/2.; Kúria Gfv.VI.30.249/2022/2.
[16] Kúria Pfv.I.21.322/2021/2.; Kúria Pfv.II.20.364/2022/3.; Kúria Pfv.V.20.556/2022/2.
[17] Kúria Gfv.VI.30.117/2022/2.
[18] Kúria Pfv.II.20.573/2021/3.; Kúria Pfv.III.20.689/2021/2; Kúria Pfv.V.21.059/2021/2.; Kúria Gfv.VI.30.517/2021/3.
[19] Kúria Pfv.IV.20.013/2022/4.; Kúria Pfv.III.20.536/2022/2.
[20] Kúria Pfv.II.21.453/2021/6.; Kúria Pfv.III.20.689/2021/2.; Kúria Pfv.V.20.375/2021/2.
[21] Kúria Pfv.V.20.916/2019/2.; Kúria Pfv.III.20.238/2020/3.; Kúria Gfv.VI.30.117/2022/2.
[22] Kúria Pfv.I.20.003/2022/4.; Kúria Pfv.II.20.573/2021/3.; Kúria Pfv.III.20.916/2020/3.; Kúria Pfv.V.21.387/2021/2.; Kúria Pfv.VI.20.256/2021/5.; Kúria Gfv.VI.30.138/2021/3.
[23] Kúria Pfv.I.20.003/2022/4.; Kúria Pfv.II.20.573/2021/3.; Kúria Pfv.III.20.689/2021/2.; Kúria Pfv.V.21.387/2021/2.; Kúria Pfv.VI.20.256/2021/5.
[24] Kúria Pfv.I.21.312/2020/3.; Kúria Pfv.II.20.573/2021/3.; Kúria Gfv.VII.30.344/2020/2.; Kúria Gfv.VI.30.138/2021/3.
[25] Kúria Pfv.V.21.088/2021/2.
[26] Pfv.I.20.316/2022/2. [6].
[27] Kúria Pfv.IV.20.013/2022/4. [26]
[28] Kúria Pfv.I.20.003/2022/4.; Kúria Pfv.II.20.168/2022/2.; Kúria Pfv.III.20.339/2021/2.; Kúria Pfv.IV.20.336/2022/3.; Kúria Pfv.V.20.992/2021/3.; Kúria Pfv.VI.20.256/2021/5.; Kúria Gfv.VI.30.138/2021/3.; Kúria Gfv.VII.30.437/2020/2.
[29] Kúria Pfv.I.21.316/2020/2.; Kúria Pfv.II.20.029/2022/3.; Kúria Pfv.III.21.067/2021/2.; Kúria Pfv.IV.20.932/2021/2.; Kúria Pfv.V.21.237/2021/2.; Kúria Gfv.VI.30.290/2021/2.
[30] Kúria Pfv.I.20.834/2021/4.; Kúria Pfv.II.20.640/2021/2.; Kúria Pfv.V.20.791/2021/2.; Kúria Pfv.VI.20.044/2021/2.
[31] Kúria Pfv.I.21.020/2022/6. [24].
[32] Kúria Pfv.IV.21.030/2022/9. [27].
[33] Kúria Pfv.IV.21.030/2022/9. [27]; Kúria Pfv.I.21.020/2022/6. [25]
[34] Kúria Pfv.IV.21.030/2022/9. [27].
[35] Kúria Pfv.I.20.558/2021/7.
[36] Kúria Gfv.I.30.118/2022/10. [12].
[37] Kúria Pfv.IV.21.030/2022/9. [27].
[38] Kúria Pfv.I.21.020/2022/6. [25].
[39] 1/2020.KJE határozat a Kúria Kfv.II.37.894/2014/13. számú határozatától való eltérés megengedéséről.
[40] 1/2021. Polgári jogegységi határozat az együttes aláírási jog átruházásáról; 2/2021. Polgári jogegységi határozat a biztosítéki céllal alapított önálló zálogjog esetén a zálogkötelezett jogainak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 269. § (3) bekezdése alapján történő érvényesítéséről; 4/2021. Polgári jogegységi határozat a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések felmondása jogszerűségének megítéléséről; 5/2021. Polgári jogegységi határozat a felszámolás kezdő időpontjában az adós ellen folyamatban lévő végrehajtási eljárás megszüntetéséről; 6/2021. Polgári jogegységi határozat a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés semmisségének egyes kérdéseiről; 7/2021. Polgári jogegységi határozat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerződésátruházási szabályainak érvényesüléséről; 8/2021. Polgári jogegységi határozat a büntetőügyben tartott nyilvános tárgyaláson készített képmás hozzáférhetővé tételéről.
[41] 1/2021. közigazgatási-polgári jogegységi határozat; 2/2021. közigazgatási jogegységi határozat.
[42] 1/2022. közigazgatási jogegységi határozat; 2/2022. közigazgatási jogegységi határozat; 5/2022. Jogegységi határozat (Jpe.IV.60.024/2022/12. szám) a "helyben lakó" fogalmának értelmezése és tényének igazolása tárgyában.
[43] 2/2022. Polgári jogegységi határozat a bérleti jogviszonynak a bérbeadó vagyonkezelő által felmondással történt megszűnését követően a felmondás érvényességének, jogellenességének tárgyában; 2/2022. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.011/2022/15. szám) a genetikai, teratológiai ártalom következtében egészségkárosodottan született gyermek esetében az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségének fennállása miatt kártérítésként fizetendő felnevelési költségről.
[44] A mezőgazdasági igazgatási szerv által lefolytatott földárverési eljárásban hozott döntés ellen igénybevehető jogorvoslatról szóló 3/2023. jogegységi határozat (Jpe.IV.60.028/2022/11. szám).
[45] 3/2020. számú KJE határozat; 2/2021. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat; 1/2022. Közigazgatási és polgári jogegységi határozat a közterület-használati jogviszony közjogi vagy magánjogi jellegének megítéléséről és az ilyen tárgyú perben eljáró bíróság meghatározásáról; 1/2022. Jogegységi határozat ( Jpe.IV.60.014/2022/9. szám) a munka törvénykönyve munkaidő-nyilvántartási kötelezettségre vonatkozó szabályainak értelmezéséről; 4/2022. Jogegységi határozat (Jpe.IV.60.012/2022/12. szám) a Btk. 371. § (2) bekezdése b) pont ba) alpontjában meghatározott falfirka elhelyezésével elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétségének elkövetési tárgya és a rongálással okozott kár meghatározása kérdésében; 6/2022. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.027/2022/15. szám) követelésrész érvényesítése esetén az anyagi jogerőhatás érvényesüléséről.
[46] Kúria Jpe.IV.60.034/2022/5. [8]-[10].
[47] Kúria Jpe.IV.60.026/2022/9. [18]-[19].
[48] Kúria Jpe.IV.60.060/2022/9. [13]. Az ügyazonosság hiánya miatt vonta vissza az indítványozó az indítványát a Jpe.III.60.051/2022/12. sz. ügyben.
[49] Kúria Jpe.III.60.037/2022/12. [56]-[58].
[50] Kúria Jpe.II.60.048/2022/3. [7]; Kúria Jpe.II.60.056/2022/3. [8].
[51] Kúria Jpe.I.60.014/2021/5. [12]; Kúria Jpe.II.60.010/2022/4. [11]; Kúria Jpe.I.60.039/2022/6. [10]; Kúria Jpe.II.60.056/2022/3. [7].
[52] Jpe.I.60.039/2022/6. [12].
[53] Kúria Jpe.II.60.010/2022/4. [10].
[54] Kúria Jpe.I.60.014/2021/5. [16].
[55] Kúria Jpe.I.60.014/2021/5. [18].
[56] Kúria Jpe.I.60.029/2021/9. [18]; Kúria Jpe.II.60.019/2021/18. [29].
[57] Kúria Jpe.I.60.003/2022/9. [17]; Kúria Jpe.II.60.008/2022/8. [20].
[58] Kúria Jpe.I.60.003/2022/9. [16], [18]; Kúria Jpe.II.60.008/2022/8. [21]-[22].
[59] Kúria Jpe.I.60.002/2021/7. [19]-[21]. L. még: Kúria Jpe.I.60.029/2021/9. [12]-[15]; Kúria Jpe.II.60.019/2021/18. [26]<a id=470421 ssz=64>[27]</a>-; Kúria Jpe.I.60.003/2022/9. [21]-[23].
[60] Kúria Jpe.II.60.008/2022/8. [26].
[61] Kúria Jpe.II.60.008/2022/8. [35].
[62] Kúria Jpe.I.60.029/2021/9. [19]-[25].
[63] Kúria Jpe.IV.60.034/2022/5. [10].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főtanácsadó, Kúria.
Visszaugrás
