Tisztelt Professzor Úr! Kedves Lajos!
Elnézésedet kérem, hogy némiképp rendhagyó módon a nyílt levél formáját választom akkor, amikor a Magyar Jog 2008. szeptemberi számában megjelent írásodra (dr. Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. kormányjavaslatához) a válaszomat kezdem fogalmazni. Ennek oka arra vezethető vissza, hogy az új Ptk. nagyszabású munkáit kísérő - szerintem egyébként jobbára hasznos - viták oly sok szubjektív elemet hoztak felszínre, hogy talán ez az alanyi hang nem kelt sem Benned, sem az Olvasóban megütközést. Bár levelem személyes szakmai véleményemet tükrözi, remélem egy olyan gondolkodásmód bemutatására is alkalmas, amellyel nem maradok egyedül.
Azzal kezdem, hogy örömmel és köszönettel olvastam elemzésedet. Köszönettel, mert úgy látom, hogy áttételesen bár, de elfogadtad felkérésemet, hogy véleményeddel, észrevételeiddel segítsed ennek a nagy jelentőségű kodifikációs munkának a sikeres befejezését. Örömmel, mivel az írásban megfogalmazott gondolatok esélyt adnak arra, hogy - a szakmai közvélemény Ptk. iránt érdeklődő tagjainak remélt figyelmétől övezve - nyílt és konstruktív vitát folytathatunk. Úgy gondolom, két alapvető kérdésről kell mindenekelőtt véleményt cserélni, az egyik - ha tetszik - eljárási, a másik tartalmi természetű. Az első kérdés tehát az, hogy mi volt az indoka annak, hogy az új Ptk. irányítása helyett "csupán" a szakmai közreműködésre kértünk a tervezet államigazgatási egyeztetésének időszakában? A második kérdés pedig arra keres választ, hogy miként ítéljük meg a "jogalkotói bátorságot", mit tekintünk a kódex megalkotása során koncepcionális kérdésnek?
Mint az köztudott, az új Ptk. előkészítése a Kormány tíz évvel ezelőtti döntésén alapult, amely döntés azt is magába foglalta, hogy előbb Harmathy Attila professzort, majd utóbb Téged kértünk fel a munka irányítására. A feladat a kódex tervezetének előkészítésére, az ezzel összefüggő szerteágazó tevékenység koordinálására vonatkozott, amelyben - és ezt talán nem minden Olvasó tudja - az igazságügyi tárca folyamatosan és érdemben közreműködött. Az elkészült és társadalmi vitára bocsátott törvénytervezet átadásával a Kodifikációs Bizottság megbízatásának sikeresen és eredményesen eleget tett, senki sem gondolhatta, hogy egy mégoly hozzáértő testület felelőssége lenne eldönteni, hogy milyen tartalmú előterjesztés kerülhet végül a Kormányhoz benyújtásra. Az államigazgatási egyeztetés lefolytatása ugyanis már a szaktárca feladata volt, mint ahogy az IRM kötelességét képezte a valóban nyílt és érdemi szakmai vita feltételeinek biztosítása.
Az egyeztetés nem csupán a minisztériumok és a jogász szervezetek bevonását tételezte fel, hanem mindazokkal a gazdasági érdekképviseletekkel, fontos társadalmi kérdéseket zászlajukra tűző civil szervezetekkel való együttműködést is magában foglalta, amelyek az új kódex valamely részét illetően arra igényt tartottak. Az egyeztetés - és ebben úgy tapasztaltam, hogy Te másként vélekedtél - nem merülhetett ki az ellenérdekű fél meghallgatásában, hanem az megkívánta a közös gondolkodást, a megoldások közös keresését is. Számomra nem volt elfogadható, hogy a Te felfogásod szerint "elvtelen kompromisszum" lett volna, ha pl. a Nyilvánosság Klub vagy az értelmi fogyatékos emberek érdekeit képviselő szervezetek véleményét, de említhetném a Lízingszövetséget éppúgy, mint a Magyar Szabadalmi Hivatalt, valós jelentőségük szerint vesz-szük fontolóra. Ezzel szemben én mindig úgy gondoltam, hogy a jogászi tudás szerepe az, hogy hozzásegítsen a társadalompolitikai célok és a jogfilozófiai értékek érvényre juttatásához. Az új Polgári Törvénykönyv előkészítése során, ha ettől eltérő megközelítést vallunk, ha nem mutatunk az elvárhatónál is nagyobb fogékonyságot mások gondolatai, szempontjai, érdekei iránt, úgy a végeredmény biztosan nem lesz, nem lehet kielégítő. Nem tagadom, hogy az egymással folytatott szakmai megbeszélésekből azt a következtetést kellett levonnom, hogy Te az új Ptk. előkészítése során a még nyitott kérdések eldöntéséért való felelősséget érdemben nem kívánod másokkal megosztani.
Az előzőekben említett probléma - álláspontom szerint - azáltal vált valóban súlyossá, hogy már 2007 nyarán egyértelművé vált a köztünk lévő koncepcionális különbség a kódex szerepét, rendeltetését illetően. Az általad vezetett Kodifikációs Bizottság a "koncepcionális bátorságot" attól tette függővé, hogy "be merjük-e emelni" a tervezetbe a hatályos magánjogi joganyag mind nagyobb hányadát. Ezzel szemben sokan mások - ideértve magamat is - úgy gondolták és gondolják, hogy érdemi áttörést nem a kódex-jelleg erősítésétől, hanem az előrevivő jogi, társadalompolitikai gondolatoktól várhatunk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
