Az információs társadalom térszerkezeti narratívájának megközelítése szerint az infokommunikációs technológiák hatására olyan globális társadalom alakul ki, amelyben a fizikai terek és az emberek hálózatba szerveződve összekapcsolódnak.[1] E közegben egyre kevésbé meghatározó a fizikai tér szerepe, a hálózatok új keretet adnak a társadalmi folyamatoknak, a termelésnek, az elosztásnak, a politizálásnak, a kommunikáció egyidejűsége is általánossá válik.[2] Szociológiai és közgazdaságtani szempontból az új stratégiai erőforrás, az információ az információs hálózatokra épülő világgazdaság szerveződését alapvetően meghatározza.[3] A mindehhez szükséges, tulajdonképpen újfajta közműként funkcionáló infokommunikációs infrastruktúra kiemelt fontosságú a szuverén államok határain átívelő, globálisan szervezett termelési folyamatok összehangolásában.
Az így kialakuló, összetett digitális ökoszisztémára ugyanúgy jellemző a különböző érdekek összeütközése, amelyhez idomulnia, és amelyet alakítania kell a normakörnyezetnek. Ennek büntetőjogi szempontból újszerű vetülete, hogy a kibertérben megvalósított jogellenes cselekmények értékelhetők-e jogos védelmi helyzetet megalapozó támadásként vagy végszükséget megalapozó veszélyként, továbbá vannak-e, és ha igen, hol húzódnak az információs rendszer elleni támadások elhárításának határai? Jelentőséggel bír-e a cselekvés e különleges környezete akkor, amikor a hazai büntetőjogi gyakorlatban az utóbbi időben jelentősen megerősödött "a kockázatot a támadó viseli" elve?
A jogos védelem alkalmazása iránti igény abból fakad, hogy a bűnüldözés és igazságszolgáltatás eredményei továbbra is csekélynek[4] mondhatók a kibertérben elkövetett támadások felderítése terén, az állami büntető hatalom alkotmányos kötelezettségét nehezen képes érvényre juttatni e közegben. Az állam tehetetlensége miatt a védelem jogának érvényesítése érdekében a gazdasági és a magánszféra hatékonyabb védelmi szolgáltatásokat venne igénybe, hiszen a jogos védelem kiterjed a más személye, illetve javai ellen intézett támadások elhárítására is.
A hatályos törvényi rendelkezések és a jelenlegi joggyakorlat mellett az információs rendszerek elleni támadások elhárítását szolgáló, ám valamely különös részi tényállást megvalósító cselekmények esetében a jogos védelem a kibertérben is értelmezhető, alappal hivatkozható büntetendőségi akadály. Ez azonban nem megnyugtató következtetés, a kérdés a jogos védelem hatályos törvényi rendelkezéseitől részletesebb szabályozást igényelne a cselekvési közeg különleges jellege és az elhárító cselekmények lehetséges következményei miatt. A tanulmány ezt a problémakört járja körbe.
Az alapvetően földrajzi terekkel összefüggésben értelmezett fogalmakra épülő dogmatikai rendszer szembe kerül egy sajátos közeggel, amelynek bár vannak földrajzi vonatkozásai, mégsem lehet pusztán térgeometriai módszerekkel meghatározni, lévén, hogy különböző tartományokból áll, és mindegyiknek saját formája, illetve szerkezete van.[5] A kibertér és a földrajzi tér között szükségszerűen vannak átfedések, mivel a kettő alkot egy valóságot.[6] A globális, közműszerű működés felé fejlődő információs hálózat funkciója továbbra is az információ feldolgozása, továbbítása, és az információhoz való hozzáférés biztosítása. A globális internet, az adatfeldolgozás virtualizálódása következtében az adatok helye, az információfeldolgozás infrastruktúrájának egyes rendszerelemei - meghatározónak tűnő újszerűségük ellenére - nem kaphatnak kizárólagos szerepet az e közegben végrehajtott cselekvések helyének meghatározása során.[7] A globális kibertér infrastruktúrájának működtetése is több szinten megosztott, a rendszer meghatározó résztvevői olyan gazdasági szereplők, amelyek honossága ugyan kötődhet egyes államokhoz, azonban tevékenységüket globálisan végzik.
Az infrastruktúra és az adatok önmagukban semleges entitások. A védett társadalmi érdeket az információs rendszereket illetően a rendeltetésszerű működésükhöz fűződő érdek, az adat esetében pedig a hordozott információ jelenti, de minden esetben egy meghatározott társadalmi viszonyhoz kötődően. Az információval immár
- 642/643 -
szinte valamennyi társadalmi érdek leképezhető, ezért alakult ki az a helyzet, hogy lassan minden jogtárgy sérthető információs rendszerek manipulálása révén, legyen szó akár az emberi életről (pl. az intelligens inzulinadagoló implantátumok működésének befolyásolása révén), vagyoni jogokról, vagy össztársadalmi érdekekről. Ebből következően az általános információbiztonság a mögöttes konkrét társadalmi érdekek védelmének közvetítője, interfész-jogtárgy. Hogyan írható le ez a közvetítő közeg?
Úgy vélem, nincs értelme a nemzeti kibervédelmi stratégiáktól eltérő, önálló büntetőjogi kibertér-fogalommal kísérletezni, ami egységes kibertér-fogalom alkalmazásának igényét veti fel. A kibertérben - például nemzetgazdasági szempontból kiemelt gazdasági szereplők, és ezen keresztül az állam gyengítése céljából - végrehajtott egyes jogellenes cselekmények a gyakran emlegetett "hibrid hadviselés" érdekérvényesítő eszközei is lehetnek. Mindez a büntetőjogi kereteket meghaladó dimenzióba helyezi a kibertér védelmének szempontjait és a védekezés lehetőségeit is. A hagyományos hadászati tartományok (levegő, föld, víz, űr) mellett egy ideje már a kibertér is deklaráltan hadműveleti terület,[8] ennek okán a hadtudományi szakirodalom[9] és a kibervédelmi stratégiai dokumentumok is foglalkoznak a kibertér fogalmi meghatározásával. A büntetőjog számára nem a kibertér hadászati szempontú definíciói lehetnek hasznosak, hanem az a megközelítés, ahogyan a hadtudomány és a kiberbiztonsági intézményrendszer kezelni törekszik a kibertér és az állami fennhatóság kérdését.[10] A kibertér definíciós kísérletei során felmerülő fő kérdés, hogy a hálózat kétségtelenül globális jellege mellett értelmezhető-e egy állam-, illetve állampolgár-orientált kibertér, amely a globális kibertér valamely szempontok alapján körülhatárolt része.[11]
A magyar kibervédelmi stratégiák alapján a globális kibertér úgy definiálható, hogy globálisan összekapcsolt, decentralizált, egyre növekvő elektronikus információs rendszerek, valamint ezen rendszereken keresztül adatok és információk formájában megjelenő társadalmi és gazdasági folyamatok együttese.[12] Ezen belül a magyar kibertér a globális kibertér elektronikus információs rendszereinek azon része, amelyek Magyarországon találhatóak, valamint a globális kibertér elektronikus rendszerein keresztül adatok és információk formájában megjelenő társadalmi és gazdasági folyamatok közül azok, amelyek Magyarországon történnek vagy Magyarországra irányulnak, illetve Magyarország érintett benne.[13] Mindezek alapján a kiberteret a) a fizikai elemek, b) a virtuális komponensek és c) a tevékenységek, interakciók együtteseként kell tekinteni.
A nemzeti kibertér részét képező információs rendszerek elleni támadások elleni védekezés kapcsán annak van további jelentősége, hogy a védekezés műveletei mely tartományban fogadhatók el: Csak a védett információs rendszerben? Azon kívül, de a nemzeti kibertérben maradva? Vagy akár a globális kibertérben is? Az infrastruktúra összetettsége és az interakciók virtualizálódása miatt a nemzeti és globális kibertér közötti határ könnyen átléphető. A kibervédelem stratégiájának kialakítása ezért különös körültekintést igényel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
