2004. november 18-19-én Prof. Harry C. Sigman immár második alkalommal tartott szemináriumot az USA hitelbiztosítékok jogáról az Igazságügyi Minisztériumban. Az első szemináriumra 2004. január 21-22-én került sor, amelyről a Polgári Jogi Kodifikáció VI. (2004) 3. számában jelent meg beszámoló.1 Ennek alkalmával az előadó vizsgálta a különböző európai és az amerikai szabályozás kialakulását és rendszerét, a Uniform Commercial Code (Egységes Kereskedelmi Törvény, UCC) jellemzőjét, annak a hitelbiztosítékokkal foglalkozó 9. cikkének revízióját, a funkcionális szemléletű security interest (hitelbiztosítéki jog) és a personal property (ingó dolgok és követelések) fogalmát, a security interest létrejöttének két alapvető létszakaszát: az attachment-et és a perfection-t, valamint a nyilvántartás és a nyilvántartásba vétel ( filing) specialitásait.
A januári előadás zárásaként az előadó "a magyar polgári jogi kodifkáció során a UCC megoldásainak, különösen a dogmatikus megközelítés helyett a funkcionális szemléletnek az alkalmazását, a formális-jogi szempontok helyett a tartalmi-gazdasági szempontok, a gazdasági szereplők igényeinek tekintetbe vételét"2 javasolta. A novemberi szeminárium ezt a gondolatmenetet folytatta. Az előadó szerint a modernizáció elengedhetetlen feltétele, hogy a jogalkotó a gazdasági szektor valódi igényeit felismerve készítsen jogszabályokat. A gazdasági igények pedig e tekintetben világosak: egyszerűen és olcsón elérhető hitelek. Az előadó ezen cél eléréséhez a következő hat szabályozási szempontot vázolta fel:
1. világosan megfogalmazott jogszabályok, amelyek a felek szerződéskötés során felmerülő kérdéseire bonyolult jogértelmezési folyamat nélkül is egyértelmű választ adnak;
2. részletesen megfogalmazott, komplex, ezért terjedelmes jogszabályok, amelyek által elkerülhetővé válik a bírói jogfejlesztés;
3. a részletes megfogalmazás ellenére is világos, könnyen érthető szabályok, amelyek akár a jogászok közreműködését is feleslegessé tennék a biztosíték létrehozásakor;
4. világosan megfogalmazott rangsorszabályok, amelyek meghatározzák az elsőbbséget a korábbi és a későbbi hitelezőkkel, az ellenérték fejében és az ingyenesen szerzőkkel szemben;
5. olcsó, gyors és felhasználó-barát hitelbiztosítéki nyilvántartás;
6. hatékony és gyorsan igénybe vehető jogorvoslat nemteljesítés esetére.
Az előadó álláspontja szerint a UCC 9. cikke mindezen kívánalmaknak megfelel. A 9. cikk sikerét mutatja, hogy azt az összes kanadai tartomány (ideértve a nem angolszász jogrendű Québec tartományt is) átvette. Az angol Law Commission 2004 augusztusában tette közzé a hitelbiztosítékok újraszabályozására vonatkozó jelentését,3 amely a UCC 9. cikkének alapulvételével készült. Az egyes nemzeti példák mellett számos nemzetközi kezdeményezés létezik, amelyek az amerikai rendszert kívánják alkalmazni. Ilyen többek között az Európai Unió pénzügyi biztosítékokról szóló irányelve,4 amely átveszi a UCC hitelbiztosítéki fejezetének funkcionális megközelítését, és egységesen kezeli az azonos célokat szolgáló különböző eszközöket. A lex rei sitae okozta problémák kezelésére a Hágai Konferencia is az amerikai megoldás átvételét javasolja a közvetítőnél letétbe helyezett értékpapírokon fennálló, meghatározott jogokra alkalmazandó jogokra alkalmazandó jogról szóló egyezményében.5 2001-ben fogadta el az Uncitral a követelések engedményezésére vonatkozó egyezményét, amely egyes elemeiben szintén a UCC befolyását tükrözi. Az Uncitral VI. munkacsoportja 2002 óta foglalkozik a hitelbiztosítékok témájával: a cél egy legislative guide elfogadása.
Az előadó a UCC újszerű megközelítését a következő példán ismertette. Ha egy vállalkozás eszközöket kíván vásárolni, azt háromféle módon teheti meg: alapíthat a vagyonán jelzálogjogot, a megvásárolni kívánt eszközöket lízingelheti vagy megveheti azokat tulajdonjog-fenntartással. Ezek a beruházások gazdasági értelemben azonosak. A vevő más pénzéből tud eszközt vásárolni és már a - gazdasági értelemben vett - tulajdon megszerzése előtt jogosult az eszközt birtokolni és használni. Ez a gondolatmenet a hitelbiztosítékok funkcionális megközelítéséhez vezet: ha ezek a megoldások ugyanazt a cél szolgálják, akkor azokra ugyanazoknak a jogszabályoknak kell alkalmazhatónak lenniük.
A UCC semmilyen alaki feltételt nem ír elő a hitelbiztosítéki szerződés érvényességéhez. A szerződés létrejöttéhez kizárólag az szükséges, hogy a felek kinyilvánítsák azon akaratukat, hogy az adósnak egy - ésszerű pontossággal meghatározott - vagyontárgyán in rem biztosítékot kívánnak létrehozni (valamint az, hogy a felek consideration-t nyújtsanak). A hazai megoldással ellentétben tehát a UCC alapján nem feltétel a regisztráció: a biztosíték végrehajtható az adóssal és - bizonyos kivételektől eltekintve - harmadik személyekkel szemben is.
A szerződéssel kapcsolatban külön kérdésként merül fel, hogy a hitelbiztosítékot milyen pontossággal szükséges meghatározni. A szerződés létrejöttéhez elegendő a biztosíték rendkívül felületes megjelölése (például: "egy asztal") is, vita esetén a bíróság feladata annak eldöntése, hogy mely asztal képezte az ügylet tárgyát. A UCC szóhasználatában - bizonyos kártérítési igények és fogyasztói ügyletek kivételével - "ésszerű meghatározás" szükséges, amelyet azonban nem elégít ki "az adós minden vagyona" és más hasonló körülírás.6 A tulajdon átruházáshoz természetesen szükséges annak megjelölése, hogy melyik asztalt ruházom át, mivel tulajdonjog csak egyedileg meghatározott dolog esetében tud átszállni. Az amerikai rendszer ismertetése heves vitát váltott ki a szeminárium résztvevői között. Kérdésként merült fel, hogy a hatályos szabályok alapján hogyan lehet nem egyedileg meghatározott dolgokat bejegyezni a zálognyilvántartásba. A vita önmagában is kellően tükrözte, hogy a gyakorlatban - a közhitelességre való törekvés miatt - számos probléma merül fel a jelenlegi szabályok alkalmazása során.
A UCC rendszerében a fentiekben bemutatott szerződés amellett, hogy a felek között kötelmet hoz létre, dologi hatállyal is bír. A dologi hatály legfőbb jellemzőjére, a prioritásra azonban speciális szabályok vonatkoznak. A hitelezők közötti rangsort a first to file-or-perfect rule határozza meg. A perfection-höz az alábbi feltételek közül - a biztosíték tárgyától függően - legalább egy teljesülése szükséges.
1. nyilvántartásba vétel ( filing);
2. birtokba vétel (possession);
3. ellenőrzés (control);
4. automatikus dologi hatály (automatic perfection).
Specialitásai miatt az előadó részletesebben a nyilvántartásba vételt és a nyilvántartás jellegzetességeit mutatta be, mivel az gyökeresen eltér a zálogjogi nyilvántartás hazai rendszerétől. A kezdetben papír alapú, mára elektronikus nyilvántartás - az ingatlanok, a szabadalmak, a repülőgépek és a hajók kivételével - az adós személyén alapul. Mivel a nyilvántartásban az adós neve alapján lehet keresni, a UCC meghatározza, hogy mi tekinthető az adós megjelölésének; ennek hiányában érvénytelen a bejegyzés. Az adós meghatározása mellett a nyilvántartás tartalmazza a hitelező (vagy annak képviselőjének) megjelölését, valamint a biztosíték körülírását.7
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
