Concha Győző jogtudós (1846-1933) Politika című alapművének záró részében aprólékos részletességgel értekezik az egészségügyi igazgatás helyes megszervezésének és strukturális kialakításának kérdéséről, mely alapvető kapcsolatban áll az egészséges élethez, az egészséghez való alkotmányos alapjoggal, mely az úgynevezett második generációs alapvető emberi jogok csoportjába tartozik.[1]
Az egészséges élethez való jogot, és annak állami szintű biztosítási kötelezettségét, vagyis az ahhoz szükséges igazgatási intézményrendszer állami feladatként realizálódó megszervezését a kortárs jogrendszerek alkotmányos deklarációi is magukban foglalják, így Magyarország Alaptörvénye is rendelkezik róluk a normaszöveg XX-XXI. cikkében.[2]
Érdemes megemlíteni, hogy Concha Politika című művének megírása és megjelenése éppen azzal az időszakkal esett egybe, amikor az egészséges élethez való jog, mint második generációs alapvető alkotmányos emberi jog doktrinális megfogalmazása és rendszerezése, jogi szabályozása megvalósult, illetve megkezdődött. Így érthető módon Concha külön fejezetrészben értekezik róla a fent említett alapművében, annak VI. részének egyetlen fejezetében. Vagyis az egészséges élethez való jog állami szabályozásának jelenségére való tudományos reflexióként értelmezhető a Politikán belül ennek a területnek a tematikai megjelenése.
Concha alapvetése egy magánjogi és közjogi jellegű alapvető szembeállítás. Véleménye szerint az egészséges élethez való jog az emberi élet privát szférájához kapcsolódik, vagyis sajátságos, egyéni, magánjogi jelleggel bír alapesetben ez az elemzett jogosultság, és annak értelmezése.
Az állami szintű szabályozás és igazgatási rendszer kialakításának a szerző szubszidiárius, vagyis kisegítő-kiegészítő jelleget tulajdonít, ugyanis az ő álláspontja az, hogy az állami egészségügy, vagyis a közegészségügyi igazgatás hatásköre ott kezdődik, ahol az egyén saját maga már nem képes a saját életében való individuális szinten biztosítani magának ezen jog érvényesülését, tehát Concha álláspontjában az állami közegészségügyi rendszer kialakítása valóban a szubszidiaritás elvével áll kapcsolatban. Érdemes megjegyezni, hogy a szubszidiaritás elvének jelenléte az egészségügyben, és az ezen helyzet által generált kérdések napjainkban is aktuálisak, főleg az egészségügyi privatizáció jelenségében, példának okáért abban, hogy a közegészségügyi ellátás minőségi szintje milyen magánszolgáltatási rendszereket jelenít meg, és hoz létre kiegészítő jelleggel.[3]
Azon esetköröket, amelyekben szükségessé válhat az elemzett állami beavatkozás, több indikációs helyzetben határozza meg. Ezek között szintén a szubszidiaritás szemléletének megjelenése érzékelhető. Concha itt olyan esetköröket nevesít, amelyekben az egyén már külső tényezők révén képtelenné válik saját maga biztosítani egészségének fenntartását, így az ő akaratán és rendelkezésén kívüli tényezőkként említi a ragályos, fertőző betegségek megjelenését és terjedését, vagyis azokat az egészségügyi válsághelyzeteket, amelyekben már tényszerűen nincs lehetősége az egyénnek a megelőzésre. Így például ezen indikációs tényezők közé nem sorolható a helyes táplálkozás megválasztása és kialakítása. Itt azokról az esetekről van szó, amelyekben az egyéni egészség már a közegészség kondícióinak minőségi függvényévé válik, példának okáért közhigiéniai okokból. Ilyenkor már az egészségügyi szabályozásnak is állami szintre kell átterelődnie, ezekkel kapcsolatban említi még Concha a környezeti szennyezettséget, az emberek élőhelyének, és azok tisztaságának általuk egyénileg már nem befolyásolható minőségi megváltozását. Az indikációs tényezők közé tartozik még továbbá az esetleges jogi, illetve vagyoni-gazdasági akadályok csoportja is. Concha nem sorolja ide a szociálisan kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek egészségügyi ellátását, tehát ahogy ő fogalmaz, a "szegények gyógyítását", mert az véleménye szerint a "segélyezés" feladatkörébe esik, tehát a szociális igazgatás területéhez kapcsolódik, amely szintén a második generációs alapjogokkal korrelál.[4] A lényeg tehát az, hogy míg az embernek alapvetően saját, magánjogi rendelkezési körébe tartozik saját egészségének megfelelő szinten való tartása, azokban az esetekben, amelyekben ez a fundamentális egyéni "minimum" saját intézkedések révén már nem biztosítható, állami feladattá is válhat. Amikor az egyéni egészség külső, közösségi szintű tényezők függvényévé válik, vagy a megfelelő állami igazgatás révén kialakított közegészségügy személyi-szervezeti ellátottság hiányosságának, vagy annak rosszul megvalósított fellépéseinek köszönhetően válik veszélyeztetetté, a fentebb említett módon az egészség egyéni szintű biztosításán kívül megjelenik az állami fellépés szükségessége, vagyis a közegészségügyi szabályozás állami feladattá válik.
- 727/728 -
Ugyanakkor az egészség egyéni és közösségi, illetve állami biztosításának dichotómiájában Concha érdekes párhuzamot feltételez, mert véleménye szerint analóg módon, de az állam lényegét tekintve ugyanazokkal a módszerekkel, gyakorlati elvekkel biztosíthatja a köz-egészség fenntartását, mint ahogy az egyén is teheti azt saját életében, a lényegi különbség csak abban áll fenn, hogy az állam ezt természetesen más eszközökkel képes elérni, illetve más jellegű intézkedésekkel. Ehhez hozzá tartozik a társadalmi együttműködés szükségessége is, hiszen magától értetődő, hogy amíg egy betegség egyéni helyzetként valósul meg, közegészségügyről azért beszélhetünk, mert az már a Concha által is érzékelt módon társadalmi-közösségi vonatkozásokkal is rendelkezik. Ez utóbbi felveti az együttműködés szükségességét, amely szintén aktuális kihívás maradt, de Concha szembeállítása helyes, miszerint amennyire egyéni, bizonyos helyzetekben annyira válhat közösségi feladattá is az egészség biztosítása.[5] Az említett három alapszintű teoretikai meghatározás a "közegészség ápolása", melynek szintén vannak egyéni vetületei, a "veszélyek elhárítása", mely úgyszintén jár egyéni kötelezettségekkel, illetve az "egészség ápolásának" rendészeti, gyógyászati igazgatásának szervezett szintű kialakítása, ez már kifejezetten állami, közösségi jelleggel bír, inkább kizárólagosan állami hatáskörbe tartozik.[6] Ezen harmadik kategóriát nevezi Concha "hygiénikus közigazgatásnak".[7] De mi ennek a fentebb említett igazgatási rendszernek az alapvető jellege, működési sajátossága, milyen jogi karakterrel bír?
Az elemzett igazgatási rendszer egyik alapvető sajátossága, hogy magánszemélyek esetében, mint ahogy az a közjog hierarchikus viszonyrendszerében több területen is megmutatkozik, jogokat megvonó, az egyéni szabadságot részben korlátozó intézkedések foganatosítására alkalmas jelleggel bír. Tehát a közegészség fenntartása érdekében, mely a "hygiénikus közigazgatás" alapvető célja, kényszeríthet jogalanyokat bizonyos jogi értelemben egyébként nem törvénysértő cselekményektől való tartózkodásra a közegészség biztosítása érdekében.[8] A szóban forgó igazgatási terület rendeltetésévé válik így az is, hogy a közérdekek és az egyéni jogosultságok, szabadságjogok esetleges ütközésének bekövetkezésekor fenntartsa a kellő mértékű és szintű egyensúlyt, arányosságot. Döntenie kell arról, hogy a közegészség megkívánt állapotának minőségi szintű biztosítása érdekében kiket, mely csoportokat milyen jogok gyakorlásában korlátozzon, milyen cselekmények elvégzésére kötelezzen, továbbá döntenie kell arról is, hogy az adott intézkedések milyen időbeli hatállyal bírjanak, meddig legyenek érvényben, tartósan vagy csak átmenetileg, határozott időre tartsa fenn jogkorlátozó, vagy többlet kötelességeket előíró rendelkezéseit. Concha megállapítása szerint különleges jelleggel bír a "hygiénikus közigazgatás" a hatályosság kérdésében, mert több alapjogi terület zavartalan működésének a biztosítását is megelőzően befolyásolja, így például megemlíti a közös "vallási-kultikus", és egyéb cselekmények gyakorlását is, de ezek alól a gazdasági élet zavartalan működése sem kivétel.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
