Az Európai Bizottság ("Bizottság" vagy "Európai Bizottság") - mint a "szerződések őre" - már az 17/62/EGK tanácsi rendelet alapján igen széles körű hatáskörökkel bírt mind a versenyjogi jogsértések felderítése, mind pedig azok szankcionálása terén. Az Európai Bizottság - némi "felfutási" szakasz után - nem is riadt vissza ezen eszközök hatékony alkalmazásától: pl. 1973-ban az Európai Bizottság nagyméretű európai cukoripari kartellt leplezett le és ennek keretében számos európai cukoripari vállalkozásra szabott ki több millió európai elszámolási egységet - lényegében a közös európai pénz, az euró elődjét - kitevő versenyfelügyeleti bírságot kartell és erőfölénnyel való visszaélés miatt.2
A 2000-es évek elejére gyökeres változások következtek be az európai versenyjogi jogérvényesítésben, amelyek egy teljesen új alapokra helyezett eljárási rendelet megalkotását tették szükségessé. Az új jogszabály - a jelenleg is hatályos 1/2003/EK rendelet ("Modernizációs Rendelet") - versenyjogi eljárásjogi szempontból jelentős átalakításokat eszközölt többek között az immár Európai Unióvá vált Közös Piac, és annak egyik csúcsszerve, az Európai Bizottság szervezeti és döntéshozatali rendszerében.
A Modernizációs Rendelet egyik jelentős újítása volt, hogy lehetőséget adott a versenyügyek bizonyos mértékig "tárgyalásos jellegű" rendezésére az eljárás alá vont vállalkozás és a Bizottság között, ún. kötelezettségvállalás (angolul: commitment) tétele útján. Ezenkívül a jogszabály a tagállami versenyhatóságokat is feljogosítja arra, hogy kötelezettségvállalást tartalmazó döntést hozzanak az általuk folytatott versenyfelügyeleti eljárások során.
A kötelezettségvállalás lényege, hogy egy olyan versenyfelügyeleti eljárás során, amely a vizsgálat tárgyát képező vállalati gyakorlat (akár megállapodás, akár magatartás) megtiltásához vezethet, a vállalatok a versenyjogi problémák orvoslása végett kötelezettségeket vállalnak, a versenyhatóság pedig kötelezővé teheti számukra ezeket a kötelezettségeket oly módon, miszerint úgy szünteti meg az eljárást, hogy sem a jogsértést, sem annak hiányát nem mondja ki.
Az alábbiakban
(i) áttekintjük ezen speciális jogintézmény uniós jogi hátterét,
(ii) rámutatunk jogalkalmazásának legújabb fejleményeire,
(iii) kitérünk a jogintézmény magyar versenyjogi megfelelőjének sorsára, majd pedig
(iv) mindezek alapján de lege ferenda teszünk kritikai megjegyzéseket a jelenlegi gyakorlat vonatkozásában.
A Modernizációs Rendelet egyik alapvető célkitűzése - az európai uniós versenyjog tagállamok irányába történő decentralizációja révén - a Bizottság munkaterhének könnyítése volt. Ennek az elképzelésnek az indoka abban rejlett, hogy a Bizottság túlságosan nagy energiákat volt kénytelen fordítani az egyedi mentesítések (angolul: individual exemption) elbírálására, mely aránytalanul nagy kapacitáslekötést jelentett a súlyosabb megítélés alá eső kartell- és erőfölényes ügyekhez, valamint a fúziós eljárásokhoz képest. Ezenkívül a küszöbönálló európai uniós bővítés is amellett szólt, hogy az Európai Bizottság tehermentesítése érdekében decentralizálni kell a közösségi versenyjog érvényre juttatását. A vállalkozások részéről pedig azért kapott támogatást a reform, mert az Európai Bizottság az egyedi mentesítési kérelmeket sokszor csak évekkel a benyújtás után bírálta el, és ez számos esetben jogbizonytalanságot okozott a vállalkozásoknak.3
Az imént vázolt elképzelésbe illeszkedett a kötelezettségvállalás intézményének a bevezetése is. Ennek révén ugyanis az Európai Bizottság hatékonyan képes egyes, versenyjogi aggályt kevésbé támasztó ügyeknek az eredményes, kisebb munkaterhet igénybe vevő lezárására.4 Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a korábban hatályos egyedi mentesítéses eljárás során is lehetőség volt vállalásokat tenni a Bizottság irányába a vizsgált vállalati megállapodás vonatkozásában, azonban ennek nem volt jogilag formalizált kerete. A Modernizációs Rendelet ebből a szempontból (is) lényeges újításokat vezetett be, hiszen körülírja - még ha jelentős diszkrecionális jogkört hagy is az Európai Bizottság számára - azon esetek körét, amelyeknél szóba jöhet a kötelezettségvállalás jogintézményének alkalmazása, lehetőséget biztosít harmadik feleknek véleménynyil-
-722/723-
vánításra, valamint meghatározza azon eseteket, amelyeknél az Európai Bizottság újraindítja az eljárást.5
A Modernizációs Rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a Bizottság olyan határozatot szándékozik elfogadni, amely a jogsértés befejezését írja elő, és az érintett vállalkozások olyan kötelezettségvállalásokat ajánlanak fel, hogy a Bizottság által számukra az előzetes értékelésben kifejezett elvárásoknak eleget tesznek, a Bizottság határozatával ezeket a kötelezettségvállalásokat a vállalkozások számára kötelezővé teheti. Az ilyen határozat azt közli, hogy a Bizottság részéről semmilyen további intézkedés nem indokolható. A kötelezettségvállalásnak a Bizottság részéről történő elfogadása tehát egyúttal azt jelenti, hogy a Bizottság döntésében sem a jogsértés elkövetését, sem annak hiányát nem mondja ki.
Prima facie úgy tűnik, hogy a kötelezettségvállalás intézményének alkalmazásában az Európai Bizottság rendkívül széles diszkrecionális jogkörrel bír. A Modernizációs Rendelet azonban több garanciális rendelkezést tartalmaz ennek ellensúlyozására.
Fontos megkötés, hogy a kötelezettségvállalási határozatnak nincs helye olyan esetben, amelyben a Bizottság bírságot kíván kiróni.6 Ennek a rendelkezésnek a vállalkozások számára az a gyakorlati következménye, hogy különösen súlyos jogsértések (pl. kőkemény kartellek) estében a Bizottság alapvetően nem fogadhat el kötelezettségvállalást.
A vállalkozások részéről felajánlott, illetve - a Bizottság oldaláról - elfogadott kötelezettségek egyrészt magatartási (pl. tartózkodás egy bizonyos üzleti gyakorlat folytatásától), másrészt szerkezeti (pl. vállalkozás valamely üzletágának leválasztása) jellegűek lehetnek. A Modernizációs Rendelet lényeges megszorítása, hogy a Bizottság csak olyan kötelezettségeket írhat elő, amelyek az elkövetett jogsértéssel arányosak és a versenyjogi anomália tényleges megszüntetéséhez szükséges mértékűek. Ezenkívül szerkezeti jellegű intézkedéseket csak akkor lehet megtenni, ha nem áll rendelkezésre ugyanolyan hatékony, magatartásra vonatkozó orvoslási mód, vagy ha az ugyanolyan hatékony, magatartásra vonatkozó előírás az érintett vállalkozás számára nagyobb terhet jelent, mint a szerkezeti jellegű intézkedés.7
A nyilvánosság szintén lényeges garanciális eleme a bizottsági eljárásnak. Ennek megfelelően, ha a Bizottság kötelezettségvállalási határozatot kíván elfogadni, közzéteszi az ügy tömör összefoglalóját és a kötelezettségvállalások vagy a javasolt intézkedés fő tartalmát. Az érdekelt harmadik felek a Bizottság közleményében meghatározott, legalább egy hónapos határidőn belül nyújthatják be észrevételeiket.8 Nyilvánvaló, hogy a véleményt nyilvánító harmadik felek jogosultságai attól függnek, hogy az eljárás korábbi szakaszában milyen eljárásjogi minőségben vettek részt.9 Amennyiben olyan harmadik személy vállalkozásáról van szó, amelynek panasza nyomán indult az európai bizottsági eljárás, akkor őt megilletik az ügyféli jogok.10
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
