Az Országgyűlés az elmúlt közel egy évben kétszer is foglalkozott a nemzeti földvagyon kezelésének problematikájával. A 2001. évi CXVI. törvény a Nemzeti Földalapról 2002. január 1-jén lépett hatályba, azonban rendelkezései csak korlátozottan érvényesülhettek. Megalakult, és meg is kezdhette működését a Magyar Nemzeti Földalap Kht., néhány hosszú távra is kiható jognyilatkozatot is tett, azonban a megkezdett földvásárlásokat már nem tudta tovább folytatni. A 2002. évi országgyűlési választásokat követően megalakult Parlament az ún. 100 napos Kormányprogram részeként szükségét érezte annak, hogy a Nemzeti Földalap szabályozási környezetében alapvető változtatásokat hajtson végre. Erre figyelemmel fogadta el az Országgyűlés a 2002. évi XXIV. törvényt, amely alapvető változtatásokat eszközölt a korábbi szabályozási rendszeren. E változtatások összességében erősítették az Országgyűlés ellenőrző szerepét, valamint a Nemzeti Földalappal való vagyongazdálkodás átláthatóságát, társadalmi ellenőrzését.
A fenti alapelveket azért is indokolt külön is kihangsúlyozni, mivel olyan nemzeti kinccsel kell gazdálkodni, amelyet függetlenül az EU-ban is érvényesülő szabad tőke-, és munkaerő áramlástól minden EU tagállam - természetesen EU konform módon - úgy szabályoz, hogy nemzeti érdekeit is kellőképpen érvényesíteni tudja. Ennek eszköze egyrészt a tulajdonszerzési korlátozások sajátos nemzeti rendszere, másrészt olyan nemzeti intézmények felállítása, mint pl. Franciaországban a Földrendezési és Mezőgazdasági Beruházási Társaságok (SAFER), vagy pl. Németországban Bodenverwertungs- und vervaltungs GmbH. Ezen intézmények egyben a nemzeti birtokpolitika letéteményesei is.
Ha az előzőekben foglalt szempontokat Magyarországon is érvényesíteni kívánjuk, akkor mindenképpen olyan intézmény felállítása szükséges, amelynek működésében a nemzeti konszenzus minél nagyobb mértékben jelen van. E feltételnek pedig csak akkor lehet eleget tenni, ha mind a szabályozásban, mind pedig az intézményrendszer működtetésében a közbizalmat erősítő elemek dominálnak. E tanulmány célja annak bemutatása, hogy a Nemzeti Földalap működésében a közbizalmi elemek milyen mértékig találhatók meg.
Az NFA tv. 1. §-a értelmében a Nemzeti Földalap mint a kincstári vagyon része, az állam tulajdonában lévő, folyamatosan változó mennyiségű és elhelyezkedésű termőföldek és - kivételesen - azon művelés alól kivett földek összessége, amelyet az állam részben mező- és erdőgazdasági céllal vagyonkezelés útján, valamint más jogcímen történő használatba adással hasznosít, részben pedig a földbirtokpolitikai irányelveknek megfelelően, illetve valamely közcél érvényesítése érdekében értékesít. A Nemzeti Földalap tekintetében a tulajdonosi jogokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gyakorolja. A Kormány pedig a miniszter útján évente beszámol az Országgyűlésnek a földbirtok-politikai irányelvek érvényesüléséről, a Nemzeti Földalap helyzetéről és a vagyonkezelő szervezet tevékenységéről. A beszámolóhoz csatolni kell a Nemzeti Földalap Ellenőrző Bizottság észrevételeit.
Az NFA tv. 2. § (2) bekezdése értelmében a Nemzeti Földalap rendeltetésszerű vagyonkezelése és hasznosítása a földbirtok-politikai elvek szerint történik. A földbirtok-politika elveit - ideértve a szociális földprogram szempontjait is - országgyűlési határozat állapítja meg. A földbirtok-politikai elvek érvényre juttatásáról, valamint a szükséges feltételek megteremtéséről a Kormány gondoskodik.
A törvény előzőekben idézett rendelkezései az Országgyűlés ellenőrző szerepének erősödését jelentik. Amíg a korábbi szabályozási rendben a birtokpolitika kialakításának letéteményese a Kormány volt [lásd: 1010/2002. (II. 1.) Korm. határozatot a birtokpolitika elveiről], addig az új földbirtok-politika az Országgyűlési határozaton alapul [lásd: 48/2002. (VII. 19.) OGY határozatot a földbirtok-politikai irányelvekről]. A tartalmi kérdéseket és különbségeket most nem elemezve, megállapítható, hogy az Országgyűlési határozati forma összességében biztosítja annak lehetőségét, hogy a földbirtok-politika széles körű, és nyilvános vita keretében alakuljon ki. Az pedig a mindenkori parlamenti többség bölcsességén múlik, hogy ebben a parlamenti ciklusokon átnyúló kérdésben az egyszerű többséggel elfogadott Ogy. határozatban a nemzeti konszenzus milyen szintjét tudja elérni.
Külön is említést érdemel az NFA tv.-nek az a rendelkezése, miszerint a földbirtok-politika megvalósulásáról a Kormánynak évente be kell számolnia az Országgyűlés előtt. E beszámoló feletti vita mindenképpen alkalmas annak összegzésére, hogy a Kormány számot adjon a nyilvánosság előtt is a földbirtok-politika gyakorlati megvalósulásáról. A gyakorlatban a beszámolóról való szavazás bizalmi szavazásnak is tekinthető, amit évente rendszeresen megismételnek. Az állami vagyonnal való gazdálkodás tekintetében nyugodtan állítható, hogy teljesen újszerű megoldással állunk szemben.
Az NFA tv. 3. §-a értelmében a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a Nemzeti Földalap felett a Magyar Állam nevében őt megillető tulajdonosi jogok gyakorlását a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) útján látja el, ebben az esetben a Nemzeti Földalapba tartozó vagyonnal kapcsolatos polgári jogviszonyokban az államot az NFA képviseli.
Az NFA a miniszter felügyelete alatt álló, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. Az NFA dolgozóinak munkajogi jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az NFA elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel, míg az egyéb munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. Az NFA elnökhelyetteseit az elnök javaslatára a miniszter nevezi ki és menti fel. A kinevezés 6 évre szól. Az NFA egyes feladatait központja, területi szervei, a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalok, valamint a földhivatalok közreműködésével látja el. Az NFA szervezeti és működési szabályzatát a miniszter hagyja jóvá.
Mint látható, a vagyonkezelési feladatokat ellátó szervezet jogi státusában alapvető változások következtek be. Amíg a korábbi szabályozás a vagyonkezelési feladatokat közhasznú társaság ( Magyar Nemzeti Földalap Kht.) feladatává tette, addig az NFA már költségvetési szervként működik, dolgozóik pedig köztisztviselői státussal rendelkeznek. A szervezeti formában bekövetkezett változás szintén az átláthatóság irányába tett lépésnek kell tekinteni. Mint közismert, az államháztartás működési rendjét, annak ellenőrzési mechanizmusa törvényi, illetve kormányrendeleti szinten kellően szabályozott. A Számvevőszék, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, valamint a felügyeletet ellátó FVM miniszter intézményi szintű ellenőrzést végezhet az NFA felett. Az NFA dolgozói esetében pedig azáltal, hogy a Ktv. hatálya alá kerültek, szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak rájuk, egyes vezető munkatársaira pedig vonatkoznak a nemzetbiztonsági ellenőrzésre vonatkozó szabályok is. E szigorú feltételrendszerhez ugyan még nem társul olyan mértékű bérezés, mintha a szervezet gazdasági társasági formában működne. Ezt a kötöttséget részben oldhatja a köztisztviselők jutalmazási korlátozásának oldása (megszűnne a hat havi jutalom maximum).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
