A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rtv.) 1996-ban iktatta a jogalkalmazó szervek sorába az Országos Rádió és Televízió Testületet (Testület, ORTT), mint a hazai médiapiac működését szabályozó és a műsorszolgáltatók törvényességi felügyeletét ellátó országos intézményt. A Testület működése szinte megszületése pillanatától közéleti vitákat gerjeszt, amelyekben azonban a jogi elem sajnálatosan ritkán jelenik csak meg. A jelen rövid tanulmányunkban ebből a szempontból vizsgáljuk az ORTT jövőjét és feladatait.
A tanulmányban a nemzetközi jogi dokumentumokból és a más európai államokban működő médiahatóságok esetében alkalmazott szervezeti- és egyéb jogtechnikai megoldásokból indulunk ki. A hazai médiahatóság működését részben ennek tükrében, más részben pedig az eddigi jogalkalmazói munka tapasztalatait összegezve értékeljük. Azokon a pontokon, ahol ezt fontosnak tartottuk, személyes álláspontunkat is megfogalmaztuk, és a vizsgálat során azonosított problémák kezelésének lehetőségeire is utaltunk.
A műsorszolgáltatások tekintetében hazánkra nézve két dokumentum állapít meg nemzetközi jogi kötelezettségeket:
- Az Európa Tanács keretei közt megalkotott, a "Határokon Átlépő Televíziózásról szóló" 1989. május 5-én, Strasbourgban aláírt Európai Egyezmény1 (Egyezmény) és a módosításáról rendelkező 1998-as jegyzőkönyv;2
- és a "tagállamokban törvényben, rendeletben, vagy közigazgatási rendelkezésben meghatározott, a televíziós műsorszolgáltatási tevékenységek folytatásával kapcsolatos bizonyos előírások koordinálásáról" szóló, a 97/36/EK irányelvvel módosított 89/552/EGK irányelv3 (TWF4 irányelv).
A két dokumentum tartalma - lényegét tekintve - azonos, így abban is megegyeznek, hogy a tag-, illetve részes államokon belüli eljárások kérdéseivel nem foglalkoznak, és nem állapítanak meg a belső jog intézményrendszerére vonatkozó elvárásokat sem. Ebben a struktúrában a nemzeti jogalkotásokra "mindössze" az a kötelezettség hárul, hogy az Egyezményben, illetve az Irányelvben rájuk nézve kötelezően megállapított anyagi jogi szabályok betartását a joghatóságuk alatt működő műsorszolgáltatók tekintetében feltétlenül és hatékonyan biztosítsák.
A kompetenciák ilyen - a nemzeti jogok és a nemzetközi jog közötti - megosztásából adódóan hazánkat a szabályozó hatóság létrehozatalára, szerepére és jogi helyzetére vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettség nem terheli.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a szabályozó hatóság működésével összefüggésben ne lennének európai elvárások. Ezeket az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a "műsorszolgáltatási szektorért felelős szabályozó hatóságok függetlenségéről és szerepéről" szóló, Rec (2000) 23. sz. ajánlása5 (Ajánlás) összegzi.
Az Ajánlás fogalmilag az ún. "soft law" körébe tartozik, ennélfogva jogunkra nézve kifejezett nemzetközi jogi kötelezettséget nem keletkeztet. A benne lefektetett követelményrendszer azonban a közös európai jogi kultúra egyfajta minimumaként jelenik meg. A dokumentum ezért mindenképpen igazodási pontként kell szolgáljon a hazai jogalkotó számára.
A nemzeti jogok szintjén a médiahatóságok szervezetét, működését és hatáskörét tekintve különösen változatos megoldásokkal találkozhatunk.
Általánosságban megállapítható, hogy a média működését az európai államok - ideértve az Európai Unión kívüli államokat is - mindegyikében az államigazgatási szervek rendszerétől elkülönült szabályozó hatóság felügyeli.
Ez alól az egyetlen kivétel Spanyolország, ahol ilyen, az állam egészére kiterjedő hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóság nem működik. A spanyol alkotmány alapján ugyanis az audiovizuális szektor szabályozásának és felügyeletének feladata megoszlik a spanyol állam és a 17 autonóm közösség6 között. Ebben a struktúrában a hazai ORTT-hez hasonló médiahatóság csak két autonóm közösségben, Katalóniában és Navarrában került felállításra, országos szinten a médiahatóság feladatait két kormányszerv, a Telekommunikációs Piaci Bizottság7 és a Tudományos és Technológiai Minisztérium8 látja el.9
A szabályozó hatóságok szervezetére és hatáskörére megalkotott szabályok alapján az európai államok lényegében három fő típusba sorolhatók: - az egységes, az egész állam területére kiterjedő illetékességgel és a rádiózás és televíziózás valamennyi kérdésében hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságot felállító államok;
- a médiaszabályozásnak a hatáskörök, illetve az illetékesség megosztásán alapuló, több szabályozó hatóság működésén alapuló rendszerét bevezető európai államok,
- az ún. "konvergált" modellt, azaz a média és a hírközlés kérdéseiben egyaránt hatáskörökkel rendelkező szabályozó hatóságot működtető államok.
Az alábbiakban a szabályozó hatóságok e három modelljét alapul véve adunk rövid áttekintést az európai intézményi megoldásokról.
Az adott ország egész területén illetékes és a média működésének egésze tekintetében hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóság legnagyobb tekintélyű példája a francia Legfelsőbb Audiovizuális Tanács,10 a CSA. A szervezet felállításáról a "tájékoztatás szabadságáról" szóló 86-1067. sz. törvény11 egy 1989-ben elfogadott módosítása rendelkezik. Ennek alapján a CSA a francia műsorszolgáltatók felett lényegében működésük valamennyi mozzanata tekintetében hatásköröket gyakorol.
Tevékenységi körében a Tanács:
- frekvenciagazdálkodási kérdésekkel foglalkozik;
- pályázatokat ír ki a műsorszolgáltatási lehetőségekre;
- a pályáztatás alapján a műsorszolgáltatók számára műsorszolgáltatási engedélyeket ad ki;
- a műsorszolgáltatók számára kötelező jogi dokumentumokat bocsát ki a választási kampányok során követendő magatartásról vagy a kiskorúak védelméről;
- részt vesz az audiovizuális területen zajló jogalkotásban és tudományos kutatómunkát végez.
Az Európai Unió tagállamai közt Franciaországon kívül Dániában,12 Görögországban,13 Hollandiában,14 Írországban15 és Portugáliában16 működik hasonló hatáskörű egységes szabályozó hatóság. A Portugál AACS annyiban különbözik a másik négy államban felállított médiahatóságtól, hogy hatásköre az elektronikus médián túl az írott sajtóra is kiterjed.
A nyolcvanas évek végével és a kilencvenes évek elejével kezdődő időszakban a közép- és kelet-európai országok is döntően a francia modellt ültették át saját jogrendjükbe. A lengyel KRRiT, a román CNA és a magyar ORTT egyaránt ezt a típust testesítik meg.
A több szabályozó hatóság működésén alapuló modellen belül az egyik markánsan elkülönülő csoportot azok az európai államok alkotják, amelyek sajátos alkotmányos berendezkedésüknél fogva a médiaszabályozás feladatait is területi, illetve nemzetiségi alapon osztották meg. Ide sorolhatók a már említett spanyol autonóm régiókban működő médiahatóságok is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
