Amint azt a Céghírnök előző számában kifejtettem, a Ptk. 339. § (1) bekezdés törvényi tényállásában a károkozó személye ugyanazon természetes személy által kifejtett ugyanazon magatartás vonatkozásában nem lehet a jogi személy, és egyidejűleg az a tag, akinek a magatartását a jogi személynek kell betudni. Ez egyet jelentene a jogi személyiség, az elválasztás elvének figyelmen kívül hagyásával.
Véleményem szerint a természetes személy tag által megvalósított "többlettényállás" nem más, mint a joggal - a jogi személyiségből fakadó jogokkal - való visszaélés törvényi tényállása, amely viszont nincs összefüggésben a Ptk. 339. § törvényi feltételeivel. A tagsági (alkalmazotti) jogviszonyával, a jogi személyiséggel visszaélő természetes személy a deliktuális károkozás önálló jogcímén csak akkor volna felelősségre vonható, ha külön kártérítési felelősségi alakzat a tagot (alkalmazottat) a jogi személyiség ellenére önálló károkozónak minősíti, és közvetlen kárfelelősségét szabályozza, megalapozza. Ilyen rendelkezés a korábban hatályos Ptk.-ban szerepelt, és az új Ptk. Javaslat tervezete is külön megfogalmaz olyan tényállást, amikor a tag (alkalmazott) e jogviszonyával, a jogi személyiséggel visszaélve okoz harmadik személynek kárt. A hatályos Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján azonban, külön deliktuális törvényi tényállás hiányában a "nem valódi felelősség-átvitel" eredményét és célját tekintve valójában nem más, mint "szégyenlős felelősség-átvitel".
A Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma az 1/2005. (VI. 17.) kollégiumi ajánlásában úgy foglalt állást, hogy a jogilag létező (működő) társaságok esetében külön törvényi tényállás nélkül is, de a Ptk. alapelvi, törvényi rendelkezéseiből [Ptk. 4. § (1), (4) bekezdés, 5. § (1) bekezdés] levezethetően a tag kivételes közvetlen felelőssége, a jogi személyiség "áttörése" megállapítható. Ezen az úton járt a külföldi joggyakorlat is. A miénkhez hasonlóan külön törvényi szabályozás hiányában a német, az amerikai és az angol joggyakorlat kivételes esetekben lehetőséget engedett a jogi személyiség "áttörésére", és közvetlenül marasztalták a jogi személy tagját a károsult hitelezők javára (részletesebben: Magyar Jog 1996/12. szám: "Durchgriff - a jogi személyiség áttörése; Magyar Jog 2001/3. szám: A korlátozott felelősség áttörése az angol társasági jogban). Külön törvényhelyre hivatkozás nélkül, a külföldi bírói ítéletek indokként a következő fordulatokat említik: "egy kft. tagja felel a társaság tartozásaiért, ha a jogi személyiség felhasználása a jogrend céljával összeegyeztethetetlen"; "az áttörés akkor indokolt, ha a tag és a társaság közötti különbségtételt a jóhiszeműség és tisztesség elvébe ütközően használta ki a tag. Ha tehát a kft.-t csak saját maga helyett előretolta, hogy ezzel önmagát mentesítse a felelősség alól, és csökkentse a hitelezők kielégítési alapját, a jogi személyiség nem vehető figyelembe, amennyiben visszaélnek vele". A külföldi joggyakorlattal összhangban a kollégiumi ajánlás a hazai jogszabályi háttér alapján, a magánjog törvényi alapelvi rendelkezéseinek értelmezésével kivételesen megállapíthatónak tartja a jogi személyiség valódi "áttörését", a felelősség-átvitelt, a mögöttesen felelős tag közvetlen helytállását. Érdemes ehelyütt is felidézni az állásfoglalásnak az ítélkezési gyakorlat szempontjából hasznosnak vélt téziseit:
"I. Ha a jogi személy tagja (vezető tisztségviselője, tisztségviselője, alkalmazottja) a jogi személy tevékenységi körében eljárva a jogi személlyel szerződéses vagy szerződésen kívüli jogviszonyban álló harmadik személynek vagyoni érdeksérelmet okoz, a polgári jogi felelősségi jogkövetkezmények a jogi személlyel szemben alkalmazhatók. A taggal (tisztségviselővel, alkalmazottal) szemben közvetlenül e jogkövetkezmények akkor sem alkalmazhatók, ha a magatartás egyúttal bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg. II. A jogi személy tevékenységi körében eljárt taggal szemben a jogi személyt terhelő polgári jogi következmények a jogi személlyel szerződéses vagy szerződésen kívüli jogviszonyban álló harmadik személy károsultak részéről közvetlenül - a törvényben meghatározott eseteken kívül - kivételesen, csak akkor érvényesíthetők, ha a tag a jogi személy elkülönült felelősségéből származó elő-nyökkel, az ebből eredő jogosultságaival szándékos magatartással súlyosan visszaélt. III. A jogi személy elkülönült felelősségével való visszaélés valósul meg különösen akkor, ha a jogi személyt olyan célból mű-ködtetik, amely a jogrenddel ellentétes, a harmadik személyek (hitelezők) kifejezett megkárosítását célozza. Joggal való visszaélést jelent az is, ha a tag külsőleg azt a látszatot kelti, hogy a jogi személy nevében és érdekében jár el, ténylegesen azonban a vagyoni előnyöket a magánvagyona javára vonja el. IV. A joggal való visszaélés következménye, hogy a tag a jogi személy elkülönült felelősségére nem hivatkozhat, ezért a jogi személlyel szerződéses vagy szerződésen kívüli jogviszonyban álló harmadik személy ugyanazokat a polgári jogi felelősségi következményeket érvényesítheti közvetlenül a taggal szemben is, mint a jogi személlyel szemben. A jogi személy és a tag felelőssége ilyen esetben egyetemleges." (A kollégiumi ajánlás indokolással együtt megjelent: Bírósági Döntések Tára 2005. évi 10. szám). ■
Visszaugrás
