A Családi Jog folyóirat "Mindennapi családjog" elnevezést viselő konferenciasorozatának immár hatodik, a fenti címmel meghirdetett ülése 2017. május 11-én, ismét a korábbi években megszokott helyszínen, a Hotel Benczúrban került megrendezésre. Bár - a konferenciát megnyitó dr. Somfai Balázs által is elismerten - a szervezők arra törekedtek, hogy a tavalyi rendezvény kiugró sikerét megismételjék, a program felépítése mégsem a tavalyi, hanem a korábbi évek hagyományait tükrözte: a délelőtt zajló frontális előadásokat a délutáni blokkban két kerekasztal-beszélgetés követte. Az alábbiakban az egyes előadások és a kerekasztal-beszélgetések során elhangzottak kerülnek röviden ismertetésre.
Korszakváltás küszöbén - Az új Polgári perrendtartás hatása a családjogi perekre (dr. Szabó Imre, miniszteri biztos, egyetemi tanár, SZTE ÁJK)
Az előadó, aki a Polgári Perjogi Szerkesztőbizottság elnökeként az új Polgári perrendtartás kodifikációját vezette, a 2016. évi CXXX. törvény által az általános szabályok terén és a személyállapoti perekre vonatkozóan bevezetett legfontosabb változásokat mutatta be.
A jelenlegi Pp.-vel szemben gyakran merül fel kritikaként, hogy a perkoncentráció alapelve nem érvényesül; emiatt pedig az eljárás tartama és kimenetele a felek számára nem kiszámítható. E problémák orvoslása érdekében a jogalkotó egy jelentős szerkezeti változás: a magyar perjogban a Plósz-féle Pp.-ből[1] ismert osztott perszerkezet újbóli bevezetése mellett döntött. E modell szerint a peres eljárás két szakaszból, a perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakaszból áll. Az első, perfelvételi tárgyaláson - az írásbeli előkészítést követően, annak alapján - a jogvita kereteinek tisztázására és a perfelvételi nyilatkozatok megtételére kerül sor. Az érdemi tárgyalási szakban a perbeli nyilatkozatok megváltoztatására már csak rendkívül szűk körben - keresetváltoztatásra pl. csak bírói engedéllyel, a törvényben taxatíve meghatározott esetekben - van lehetőség, a bizonyítás pedig kizárólag a perfelvételi szakban előadottakra korlátozódik.
Az eljárás elhúzódását az új Pp. számos más, perelhúzást gátló szabálya is akadályozza, így pl. a jelenleginél lényegesen szigorúbb követelményeket támaszt a felekkel szemben. A keresetlevélnek egyaránt tartalmaznia kell tényállítást, jogállítást (jogalapot), valamint határozott kérelmet; ezek bármelyikének hiánya - hiánypótlásra felhívás nélkül - a kereset idézés kibocsátása nélküli elutasítását vonja maga után. Az érdemi ellenkérelmet szintén még a perfelvételi tárgyalást megelőzően, írásban kell előterjeszteni; ennek elmaradása esetén a mulasztás általános jogkövetkezményei nem alkalmazhatók; ehelyett bírósági meghagyás kibocsátása kötelező. További fontos változás, hogy az általános hatáskörű elsőfokú bíróság szerepét ezentúl a törvényszék tölti be, amely előtt a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselővel eljáró félre - az ügyvédi felelősségvállalás növelése érdekében - még szigorúbb szabályok vonatkoznak: a jogi képviselő nem megfelelő eljárása esetén a fél bizonyos támadási, illetve védekezési lehetőségeket el is veszíthet. Az új Pp. nem csak a felekkel, hanem a bíróságokkal szemben is magas követelményeket támaszt: a határidők be nem tartása esetén - az Emberi Jogok Európai Bírósága mellett - az OBH-hoz is lehet fordulni; ennek folytán pedig a mulasztó bíróval szemben akár fegyelmi eljárás is indulhat.
A személyállapoti perekre vonatkozó különös rendelkezések közül elsősorban a házassági perekre vonatkozó új szabályok emelendők ki. A házastársi közös vagyon megosztása iránti igény a jövőben a bontóperben nem érvényesíthető; amennyiben a két per egyidejűleg indul meg, a bontóperben meghozott ítélet jogerőre emelkedéséig a vagyoni pert fel kell függeszteni. A házassági életközösség kezdetének időpontját a bontóperi ítélet (e kérdésben részítélet meghozatalának nincs helye!) rendelkező részében kell megállapítani, így az res iudicatának minősül majd.
Végezetül, az új Pp. hiánypótló jelleggel rendez két, az utóbbi évtizedben - elsősorban az ügyvédi és a bírói kar tagjai között - heves vitát kiváltó kérdést: a jogellenesen készített, illetve felhasznált bizonyítékok, valamint a magánszakértő vélemény megítélésének problematikáját is.
Menni vagy maradni? - A házastársi lakáshasználat rendezésének gyakorlati problémái a Ptk. tükrében (dr. Kőrös András ny. kúriai tanácselnök)
- 56/57 -
Ami a házastársak lakáshasználatát illeti, az új Ptk.-ból a Csjt. alapvetései köszönnek vissza, a rögzült bírói gyakorlattal és számos részletszabállyal kiegészülve. Számos olyan kérdés maradt azonban, amelyekre az új Ptk. sem ad választ, és amelyekre a bírói gyakorlatnak kell megoldást találnia.
A házastársi közös lakás fogalmi eleme - továbbra is - egyrészt a házasság fennállása, másrészt a Ptk.-ban nevesített önálló jogcímek bármelyikén történő együttlakás. E törvényi fogalmi elemeket a bírói gyakorlat pontosította tovább, amelynek megállapításai az új Ptk. hatálybalépését követően is továbbélnek: eszerint nem minősül házastársi közös lakásnak a járulékos jogcímen vagy jogcím nélkül használt lakás, a nem közös lakás céljára használt közös tulajdonú lakás, a kizárólag a házastársak tagságával működő kft.-be apportált lakás, illetve az az ingatlan sem, amelynek harmadik személy a társtulajdonosa, haszonélvezője vagy bérlője. Tisztázatlan azonban, hogy a házastársak külföldre költözése esetén a bontóper folyamán is meglévő belföldi lakás közös lakásnak minősülhet-e.
Annak, hogy a házastársak a lakást közös vagy egyikük kizárólagos jogcíme alapján használják-e, döntő jelentősége van nemcsak a lakáshasználat rendezése, hanem a házastársi közös vagyon megosztása szempontjából is. Ennek meghatározása látszólag egyszerű; vannak azonban olyan helyzetek, amelyek megítélése nem egyértelmű. Így pl. annak ellenére, hogy a lakásra az egyik házastársnak kizárólagos jogcíme van, azt mégis közösnek kell tekinteni - és így akár a lakás osztott használata is elrendelhető -, ha a jelentős beruházások folytán azon a másik házastárs tulajdont szerzett. Elképzelhető ennek fordítottja is: a közös jogcímen használt lakást kizárólagos jogcímen használtnak kell tekinteni, ha az az egyik házastárs önálló bérletének minősül. Nincs azonban rögzült gyakorlat arra vonatkozóan, hogy melyik házastárs jogcíme az erősebb abban az esetben, ha mindketten az általuk eltérő jogcímeken - pl. tulajdonjog, illetve haszonélvezeti jog alapján - használt lakás kizárólagos használatát kérik.
A jogcím közös vagy kizárólagos volta a lakással való rendelkezésre is kihatással van: ahhoz előbbi esetben a házastárs hozzájárulása szükséges, míg az utóbbi esetben nem szükséges a másik házastárs hozzájárulása, amennyiben a lakással való rendelkezés az ő vagy a lakásban lakó kiskorú gyermek lakáshasználatát nem érinti hátrányosan. Jelenleg azonban nincs válasz arra a - konkrét jogesetben felmerült - kérdésre, hogy hátrányosan érinti-e a kiskorú gyermek lakáshasználatát, a férj és a felek kiskorú gyermeke között létrejött, a férj nevére bejegyzett ingatlanon haszonélvezeti jogot biztosító szerződés, amennyiben a feleség nem kíván a lakásban maradni
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
