Jelen sorok egy korábbi könyvbemutató rendezvényen[1] elhangzott recenzeáló laudáció írásos verzióját[2] kívánják az érdeklődő olvasó elé vetíteni. A műfaj sajátossága, hogy ilyenkor kötetlenebbek a gondolatok, keresetlenebbek a szavak. Éppen ezért különös megtiszteltetés, hogy ez a kisebb dolgozat írásos formában is megjelenhet. Ugyanakkor előre kell bocsátani, hogy részben több, részben másabb is az írás, mint a könyvbemutató eseményen elhangzottak, és bár mindenképpen igyekszik követni a szóban felvezetett gondolati struktúrát, helyenként az akkor a szóbeliség hevében megformált keresetlenségeket is. Egyben megragadom a szomorú alkalmat, hogy megemlékezzek az azóta elhunyt néhai Sárközy Tamás professzorról, az állam- és jogtudományok akadémiai doktoráról (1940. október 26. - 2020. február 4.), aki alighanem e tudományos eseményen szólalt fel utoljára.[3]
A Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetében került sor 2018. november 15-én az itt ismertetendő tanulmánykötet előzményének, az Elméleti jogtudomány. Körkép, dilemmák, útkeresések című könyvnek a bemutatására.[4] A 2017-ben megjelent monográfia a szerző, Varga Csaba professzor korábban megjelent tanulmányaiból készült válogatáskötet, és ugyanez igaz a most vizsgált Jogfilozófia a múlt, a jelen és a jövő ölelésében című kötetre. A 2018-as Jogfilozófia a múlt, a jelen és a jövő ölelésében című monográfia szerepe, műfaja a 2017-es Elméleti jogtudomány. Körkép, dilemmák, útkeresések kötetével azonos, annak mintegy szerves folytatásaként értékelendő. E körben a tanulmányok topográfiája, egymás mellé helyezettségéből kiépülő gondolati hálózatok adhatnak ki újszerű keretet a korábbi, cikkformában történt megjelenéshez képest. Különösen fontosak a monográfia kompozíciója szempontjából a másutt közzé nem tett írások mint az életmű újabban nyilvánosságra kerülő elemei. Így a szövegek gondolatisága másként hat az újszerű kolláció és közzététel folytán.
- 361/362 -
A szerző személye, Varga Csaba professor emeritus, Széchenyi-díjas jogtudós, a jogelmélet-tudomány nemzetközileg is ismert és elismert, kiemelkedő iskolateremtő művelője 1965 óta, 55 esztendeje tevékenykedik a Jogtudományi Intézetben.[5]
Mivel a Jogfilozófia a múlt, a jelen és a jövő ölelésében című könyv az Elméleti jogtudomány című, szintén retrospektív tanulmánygyűjtemény folytatása, és ekként a szerző szándéka szerint immár egy sorozat része, szükséges a korábbi kötet tematikáját, programját felidézni, hogy a sorozat második darabját ennek tükrében értékelhessük. Az itt tárgyalt első jelentősebb tárgykör a Tudományfilozófia címet viseli (17-74.). A második főbb tárgykör Kelsen életművének mint a kontinentális jogi gondolkodás formaadójának és Hart, a "brit minta", a csoda és jelenség életművének elemzése (75-112.). A harmadik tematika A jogfilozófia és jogelmélet teoretikus gondolkodása és a jogdogmatika címet viseli (113-210.). A negyedik tárgyalt kérdés: Teoretikus kiágazások: jogi néprajz, jogantropológia, jog és irodalom (211-330). Az ötödik vizsgálati terület címe a könyvben: Tanulság. E kérdés altémái körében a kötet a jog talánya; jogfogalmunk változásai, és a hazai jogbölcselkedés állapota témakörök nehéz útjait vizsgálja (275-330). A hatodik kérdéses szegmens A jog és mibenléte: jogi nyelv és jogi érvelés, és az emberi jogok problematikája (331-400.). A hetedik vizsgálódási szempont A jog és megvalósulása. E körben kerül feldolgozásra a bírói jog és jogértés; a jogalkalmazás - bírói döntéshozatal; a külső és belső a jogban; a cél-eszköz viszony a jogban; a bírói eljárás természete; valamint teória és gyakorlatiasság a jogban (401-488.).
A jelen írás szűkebb tárgyául szolgáló Jogfilozófia a múlt, a jelen és a jövő ölelésében című monografikus tanulmánygyűjtemény az előző gyűjteményes műnél 20%-kal terjedelmesebb, és tematikája bizonyos értelemben ez előző kötet tematikájából következik.
Az első főbb vizsgált kérdéskör sokágú. E körbe tartozik az A XX. század elméleti jogtudománya: Szabadfalvi József akadémiai doktori értekezése; Somló Bódog; Moór Gyula; Horváth Barna; Losonczy István; Nékám Sándor; Karl Schmitt-problematika; Halász Aladár; Kulcsár Kálmán munkássága; Peschka Vilmos jogfelfogása; Lukács György és a jogontológia; organikus jogszemlélet; MTA pályakezdés és igazgatói pályázat emlékei és az akadémiai Jogtudományi Intézet kilátásai (15-264.). A második főbb tárgykör címe Tanulságok a jogállami átmenet során. E fejezet tanulmányai: A rendszerváltás sorsfordító évei; "Méltón a sorshoz, alkalmas a küzdelemre": tudásfilozófia, gondolkodástörténet és jog; A szekrények nem csontvázaknak valók című interjú; az alkotmányos átmenet kérdése; két írás az elévülési és visszaható hatályra vonatkozó kérdésekről; a Volt-e egyáltalán szocializmus című írás; egy, Az élethosszig tartó juttatásokról címet viselő kisebb eszmefutattás; Civil szerveződések - állami politikák című fejezet; Felelősségünk a jövendő generációkért; Közép-Európa jogrendszereinek kérdése; A joguralom és színeváltozásai (265-416.). A harmadik tematika a jogösszehasonlítás és jogi népszokások számos kérdését tárgyalja (Theatrum legale mundi; Jog és kultúra összehasonlító perspektívából; Comparatio a jogtudományban és a jogi oktatásban; A jogösszehasonlítás kalandja, avagy a centrumok/perifériák viszonylagossága; Jany János: Mítosz és valóság - a szerző iszlám, zsidó, valamint zoroasztriánus/iráni jogrendszert összehasonlító könyve elé írt Varga-féle előtanulmány). A jogi népszokásokkal a Népszokások mint kollektív én-reprezentációk című tanulmány foglalkozik (417-546.). A negyedik tárgyalt kérdés a katolikus egyetem szerepe: étosz; közös vállalkozás; jövőalapozás témakörei (Egyetemi létünk éthoszáról; Egy közös vállalkozás íze; Jövőalapozás közös szándékkal a katolikus egyetemi jogászképzés beindulásakor; Búcsúírás; Tudásban hit, hitben tudás; 547-570.).
A kötet elemzése körében terjedelmi okokból kifolyólag csupán egy-egy érdekes momentumra utalnék.
Varga Csaba az 1949-1989 közötti korszak összefoglalásaként idézi Szabó Imre (1912-1991) jogászakadémikus, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete igazgatójának plasztikus mondását: "Előttünk a Markó utca, mögöttünk a Duna...",[6] utalva ezzel az egyes, politikailag
- 362/363 -
nem megfelelő magatartások retorziójaként fellépő (esetleges) megsemmisülés/önmegsemmisítés dilemmáira. Az akkor a Budapest, V. kerület Szemere és Szalay utcák kereszteződésében, az ún. Jogászházban székelő MTA Állam- és Jogtudományi Intézete környezetében lévő bírósági negyed, és a folyó közelsége adott nyomatékot e riasztó mondásnak (228.), hozzátéve, hogy az akkori korban mind Szabó, mind hallgatósága számára a "Markó utca" kifejezés a börtön szinonimája volt.
Megragadó az életműveket vizsgáló kutatások körében, mind a 2017-es, mind a 2018-as kötetben a Somló-oeuvre helyzete, illetve Somló Bódog (1873-1920) Állambölcseleti jegyzeteinek kiemelt szerepe és eltávolodásának érzékeltetése támogatóitól - Jászi Oszkártól (1875-1957), Kunfi Zsigmondtól (1879-1929), és Vámbéry Rusztemtől (1872-1948) -, a maga Somló által ihletett Huszadik Század folyóirattól, illetve a részben általa alapított Társadalomtudományi Társaságtól egyaránt (48-50.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
