Ez a tanulmány az új sporttörvény kritikai elemzésére vállalkozik. Összefoglalóan véleményem az, hogy a sporttörvény alapkoncepciója progresszív alapvető jogi megoldásai alkotmányosak. Ugyanakkor a törvényszövegezés súlyos kodifikációs tévedéseket tartalmaz és torzult bürokratikus szemléletmódot tükröz. Az alacsony jogtechnikai színvonalat jól jelzi, hogy márciusban a 2001. évi V. törvény két technikai hibát javított ki, majd májusban kormánypárti képviselők nyújtottak be bizottsági önálló indítványként olyan technikai okokkal magyarázott törvénymódosítási javaslatot, amely egy öt hónapja elfogadott száz paragrafusos törvény harmincöt paragrafusát érinti (2001. évi LVII. törvény).
A sporttörvény szükségességének kérdése két vonatkozásban merült fel az eddigi kritikákban:
a) szükség van-e egyáltalán sporttörvényre;
b) szükség volt-e az 1996-os sporttörvény után most új sporttörvényre.
Ami az első kérdést illeti, jogtudományi oldalról nézve nyilván nem szükségszerűség a sporttörvény elfogadása, sőt általában a jogi elmélet - különösen a klasszikus jogi elmélet - ellenzi is az egyes társadalmi-gazdasági területek kvázi ágazati törvényekben való szabályozását. A sport történetileg egyébként is az ún. önszabályozás elsődleges tárgya, a sport különböző "szakmai" testületei, a sportszövetségek írták a normáit, fejlesztették a sport szabályozását.
Ugyanakkor, ahogy a sport a fejlett országokban egyre jobban a megnövekedett emberi szabadidő eltöltésének eszköze, tömegjelenség lett (ún. szabadidősport), ahogy az élsport egyre jobban összefonódik az üzleti élettel, és egyben részben látványsporttá, tömegszórakoztatási médiaeszközzé is válik, úgy erősödik a sport állami jogi szabályozása. Ez az állami jogi szabályozás természetesen lehetséges sok különálló jogszabállyal avagy egy sporttörvénnyel a középpontjában. Európában mindkét megoldás ismert. Fejlett sportjog van például Németországban vagy Angliában sporttörvény nélkül, sporttörvénye van viszont Franciaországnak, Olaszországnak vagy Spanyolországnak. Mindkét megoldás tehát EU-konform.
Történetileg Magyarország mindig a sporttörvényt választó országok sorában állt, ld. az 1921. évi LIII. törvénycikket. Természetesen ez az 1921-es törvény - a "régi" sporttörvények nemzetközi trendjéhez igazodva - még alapvetően a testnevelésről szólt, és az iskolai sporton keresztül jutott el a sport általános kérdéseihez (míg a modern sporttörvények ez utóbbit helyezik előtérbe). 1945. és 1996. között viszont nem volt magyar sporttörvény, annál nagyszerűbb volt viszont a magyar sport, jelezve, hogy a sportbéli eredményesség és a sport jogi szabályozottsági foka között nincs közvetlen összefüggés. De azért a sport egyes elemeinek jogi szabályozása akkor sem hiányzott, ld. például az 1989. évi 9. tvr.-t a sportszövetségekre nézve.
Nem volt tehát szükségszerű, hogy hazánkban 1996-ban sporttörvényt alkottak (az 1996. évi LXIV. törvényt) és az is igaz, hogy ebbe a politikai szempontok az At-lanta-i olimpia előestéjén bőségesen belejátszottak. 1996 óta azonban a sporttörvény léte Magyarországon realitás. 2001-ben legfeljebb azt lehet felvetni, hogy indokolt volt-e az 1996-os sporttörvény módosítása, helyesebben az 1996-os sporttörvény helyett 2000 végén új sporttörvény alkotása.
Magam részéről erre a kérdésre két szempontból is igennel válaszolok.
a) Az 1996-os sporttörvény egyértelműen csak sportigazgatási és - mégpedig csökkentett mértékben, főleg a sportközalapítványok folytán - sportfinanszírozási törvény volt. A sport számos - elsősorban gazdasági jogi, kereskedelmi jogi - területét e törvény szabályozás nélkül hagyta. A sporttörvény mellett ezért egyre újabb és újabb sporttárgyú törvények születtek, ld. pl. a sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvényt, vagy az olimpiai járadékról szóló 1997. évi XXII. törvényt. Szükségképp előbb-utóbb törvényt igényelt volna a sportfegyelmi felelősség is (amely törvényi alap működött az 1990-es évek elejétől), vagy a sportesemények rendezése és a nézők biztonságának biztosítása [amelyet kormányrendelettel - ld. a 28/2000. (III. 8.) Korm. rendeletet - legfeljebb átmenetileg lehetett rendezni]. Az 1996-os sporttörvény "féloldalasságát" tehát meg kellett szüntetni.
Emellett az 1996-os sporttörvénybe utólag - elsősorban az 1998. évi XXXI. törvénnyel - bekerültek a hivatásos sportra vonatkozóan olyan láncreakciót elindító szórványos rendelkezések, amelyek igen rövid időn belül megmutatták káros hatásukat. Ezek a szabályok a többi csapatsportágban csak 2001-ben léptek volna be, hátrányos vonásaik így csak a labdarúgásban voltak észlelhetők. Így a labdarúgásban mutatkoztak meg a sportági szakszövetségek köztestületté való átalakításának és a sportfőhatóság általi törvényességi felügyeletnek hátrányos hatásai is - ld. az MLSz elnökségének és ellenőrző bizottságának 1999-es felfüggesztését. Ezen anomáliák hatására szükségképp meg kellett kísérelni a hivatásos sport általános és átfogó törvényi szabályozáséit.
Más kérdés, hogy az új sporttörvény 2000 májusában társadalmi vitára bocsátott tervezete - szerintem helyesen - még kompromisszumos jellegű volt, igyekezett megőrizni az 1996-os sporttörvénnyel való folyamatosságot. Ez elsősorban abban fejeződött ki, hogy a törvény első része megőrizte volna az 1996-os sporttörvény felépítését, azaz az igazgatási résznél az evolúciót. Ugyanakkor az Országgyűléshez 2000 augusztusában benyújtott T/2989. számú törvényjavaslat már az erőteljes szerkezeti revízió mellett döntött. Ez a változás viszont részben felerősítette az 1996-os sporttörvényhez ragaszkodó politikai ellenzékkel való konfrontációt, részben súlyos jogi ellentmondásokat okozott [pl. a sportolókra vonatkozó I. fejezetbe kerültek a sportszervezetekkel, mint jogi személyekkel szembeni fegyelmi eljárás szabályai (17. §), a sportszervezetekről szóló VI. fejezet sportszervezetként csak a sportegyesületet tárgyalja, a sportvállalkozások e fejezetből teljesen kimaradtak és csak a záró-értelmező rendelkezésekből lehet azt megtudni, hogy a sportvállalkozások képezik a sportszervezetek másik alapvető fajtáját stb. - ld. később részletesen],
A 2000-es sporttörvény jelentős érdeme, hogy jogágilag komplexszé, lényegében teljessé teszi a sport jogi szabályozását, világos és egyértelmű alapra kívánja helyezni a magyar versenysportot az eddigi félprofi-félamatőr keveredés megszüntetésével, igyekszik megteremteni a sport versenyrendszerének pénzügyi biztonságát (pl. sportegyesület felszámolhatósága, sportegyesület professzionista szakosztályának elkülönítési lehetősége, a hivatásos bajnokság lebonyolítását szolgáló pénzügyi biztosítékok, a szakszövetségeknél bíróság által kirendelhető felügyelőbiztos a gazdasági csődhelyzet megelőzése érdekében stb.). Az is a decentralizálás felé hat, hogy a nemzeti sportszövetségek (azaz a sportági szakszövetségek szövetségei) jelentős szerepet kapnak a sportágak állami támogatásának elosztásában. A sportszövetségek szabályzatalkotási lehetősége is megnőtt - így biztosítani lehet a kellő differenciálást. Az új törvény megteremti a sport szükséges mértékű piacosításának jogi alapjait - szponzorálási szerződés, merchandising szerződés stb. Alapvető nemzetközi tendenciákhoz igazodik a törvény például a Sport Állandó Választottbíróság felállításával is. Az új magyar sporttörvény egyértelműen megfelel az Európai Unió egyébként csak csírájában létező sportjogának vagy az Európai Sport Chartának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
