A háború után a felsőoktatás és így a jogászképzés területén olyan kisebb változások történtek, amelyek következményeként a képzés igyekezett megfelelni a demokratikus átalakulás kihívásainak és igazodni a korszerű oktatás következményeihez. A pártok felsőoktatási javaslatait elemezve megállapítható, hogy azok a legvisszafogottabb reformaktivitást a jogászképzés területén tanúsítottak. A jogi oktatás átalakítására "csak" a Vallás- és Közoktatási Minisztérium (VKM) tett javaslatokat. A minisztériumi elképzelések elsődlegesen a demokratikus átalakulás elvárásaihoz igazodtak.
A jogi oktatás demokratizálásának jelentős lépései közé tartozott, hogy az 1945-1946-os tanévtől a nők is felvehetők voltak a jog-és államtudományi karokra (JAK)[1], továbbá az 1945 őszén kiadott rendelet, amely a JAK-on munkástanfolyam és munkásszeminárium létrehozását írta elő.[2] A képzés terén annyiban történt változás, hogy 1945. november 27-én megjelent egy rendelet, amely ideiglenesen módosította a jogakadémiák tanulmányi és vizsgarendjét.[3] 1946 tavaszán elkészült a jogi oktatás átmeneti reformterve, melyet az Országos Közoktatási Tanács is elfogadott, a VKM a kormány elé vitt, amit ezután a köztársasági elnök elé terjesztettek jóváhagyás végett.
A tervezet a speciálkollégiumi reformok révén egyrészről az igazságügyi, másrészről a közigazgatási pályákra kívánt "alaposabb" képzést nyújtani, továbbá növelni szándékozták a doktorátus értékét a doktori szigorlatok szabályozásával, az állam- és jogtudományi doktorátus egyesítésével.[4] Ennek részeként egy doktori szigorlatot vezettek be: történeti, elméleti, közjogi és magánjogi vizsgát; ám sem a tárgyak, sem azok tartalma nem változott. Szélesítették továbbá az oktatási keretet, elválasztották a kötelezően oktatott "fő kollégiumok" és a szakképzést segítő fakultatív, az érdeklődési körnek megfelelően kiválasztható "kiskollégiumok" tanítását.[5] 1945-1946-ban az elsődlegesen politikai indíttatásból fogant rendeleteken kívül a jogi képzés területén lényegesebb változások nem történtek, az oktatás szerkezeti átalakítását nem kezdeményezték.
Megválaszolandó a kérdés, hogy a demokráciával való kommunista szakítás után 1946 őszétől lett-e módosulás a felsőoktatási politikában, benne a jogászképzésben, illetve a nem kommunista talajon álló politikai pártok, illetve más társadalmi szerveződések - mint például az egyházak - miként reagáltak az MKP politikájára.
A Magyar Kommunista Párt 1946. szeptember 29. és október 1. között megtartott III. kongresszusán szakított az addig általa is többé-kevésbé betartott demokráciával, amikor kimondta: "ki a nép ellenségeivel" a koalícióból. A felsőoktatás politikájában, így a jogi képzésben ugyanakkor nem hirdetett meg lényeges változtatásokat. A jogi képzés "mellőzése" az MKP részéről a kongresszus után is folytatódott. A Magyar Kommunista Párt 1946. december 14-én Kemény Gábor elnökletével ugyan ankétot indított az ország kulturális újjáépítéséről, de ezeken az értekezleteken a jogászképzés nem került szóba.[6] Az 1946 végén elkészült hároméves terv sem tartalmazott a jogászképzéssel kapcsolatos elképzeléseket.[7] Annak ellenére, hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) XXXV. kongresszusán határozatot hoztak a közigazgatás átalakításával kapcsolatos reformról, az ehhez kapcsolódó jogászképzés nem szerepelt a szociáldemokraták pártértekezletén. 1946 végén, 1947 elején azonban nemcsak a kommunisták és a szociáldemokraták, hanem a többi párt érdeklődését is elkerülte a probléma[8].
- 214/215 -
A katolikus egyház viszont aktivitást mutatott a felsőoktatás, benne a jogászképzés iránt. A demokráciát veszélyeztető kommunista politikai lépések idején a katolikus egyháznak egyetempolitikai elképzeléséről volt szó abban az elgondolásban, amelyben egy katolikus egyetem jog- és államtudományi karát kívánták felállítani Egerben. A mozgalom elindítója Majsay Mór ferences szerzetes, a Budapest-Hűvösvölgyi Szent-földi Zárda ház főnöke volt. A javaslatot az egyház azzal indokolta, hogy szükségesnek érzi, hogy a kitűnő állami egyetemek mellé egy katolikus is létrejöjjön. Majsay Mór az egyetem alapításának szükségességét azzal magyarázta, hogy öntudatos, hívő, katolikus magyarokat neveljen. Példaképük a milánói katolikus egyetem volt. Az egyetemalapítás ügyét Czapik Gyula érsek is támogatta. Az egri főpap még az érseki palotát is felajánlotta az egyetem céljaira. A katolikus egyház elképzelése szerint az egyetemet már ősszel meg kívánták nyitni.[9]
A katolikus egyház egyetempolitikai kezdeményezései közé sorolható még Grok József párton kívüli képviselő 1947. április 15-i nemzetgyűlési beszéde is. A képviselő felszólalásában indítványozta, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem újból katolikus egyetem legyen. Javaslatát azzal indokolta, hogy az egyetemet egykoron katolikus forrásból alapították és katolikus forrásból is dotálták, ezért ennek az egyetemnek katolikus egyetemnek kellene lennie. Fejtegetésének többi részében arra utalt, hogy az ország 63%-át kitevő katolikusok egyeteme jól működne, ha az elvett egyházi vagyont visszaadnák az egyháznak.[10] Grok szerint a Pázmány Péter Tudományegyetem átadása a katolikus egyháznak az egyetlen reális alternatíva lehetne, mert a háborús pusztítás következtében tönkrement egyetemet másképpen nem lehet a tudományos kutatás szolgálatába állítani.[11]
Az egri katolikus egyetem felállításának kezdeményezésével egy időben felmerült, hogy Miskolcon is egyetemet kellene alapítani. Az új egyetemek tervezetével kapcsolatban a pártok többsége nem fejtette ki a véleményét, illetve értesülésük sem volt az elképzelésekről. Az egri Jog- és Államtudományi Kar tervét a Független Kisgazda Párt (FKgP) sajtója, a Kis Újság kommentár nélkül ismertette, ugyanakkor a miskolci egyetem felállítását ellenezte: ezt azzal magyarázta, hogy négy egyetem elég egy kis és szegény országnak, és mielőtt egy új egyetem felállítására sor kerülne, sok más kulturális intézményre lenne még szüksége Magyarországnak.[12] Meglepő, hogy a "reakcióról" jól tájékozott Magyar Kommunista Párt, illetve annak kommunista államtitkára Alexits György nem tudott a katolikus egyház egyetemalapítási elképzeléseiről.[13]
A katolikus egyház egyetempolitikai aktivitása után a politika részéről a jogi képzés reformja a parlament 1947. március 12-i ülésén ismét napirendre került. A VKM tárca költségvetési beterjesztésekor a Nemzeti Parasztpárt (NPP) politikusa, B. Farkas Ferenc a még el nem indult felsőoktatási reform területén sürgősen megoldandónak a jogi képzés reformját tartotta.[14]
Az MKP részéről a VKM költségvetéséhez hozzászóló Losonczy Géza a jogászképzéssel még nem foglalkozott. Az ugyancsak kommunista képviselő, Rudas László a jogi oktatást a tudományos minősítéssel kapcsolatban annyiban érintette, hogy szerinte helytelen az olyan fokozatszerzés, amely lehetővé teszi, hogy Magyarországon minden jogász, minden fáradság nélkül megkapja a doktori titulust.[15] A jogi képzés területén viszont kezdeményezően lépett fel a parlamenti ülésen Révész László: a kisgazdapárti politikus a jogakadémiák egyetemi rangra emelését indítványozta. Révész javaslata a katolikus egyetemalapítási elgondoláshoz kötődött: a jogakadémiák egyetemi rangra emelésének indoklását azzal magyarázta, hogy az intézkedés semmiféle anyagi terhet nem jelentene az államnak. A politikus szerint ezek a főiskolák megfelelő alapítványokkal és vagyonnal rendelkeznek, és fenntartásukról kizárólagosan az egyházak tudnának gondoskodni az érdekelt városokkal karöltve.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
