Az adórendszerek változásának dinamikája, tehát gyakorisága és tartalma, kedvező és kedvezőtlen képet formáló képessége, az aktuális nemzetgazdasági helyzetet tükrözni próbáló, azt befolyásolni szándékozó gazdaságpolitikai és politikai konstelláció meghatározó légköre miatt jobbító szándékkal alakult át. Ezt igyekezett bemutatni a jelen tanulmány előtti anyagok adótörténelemre visszaemlékező része. A gondolatsort folytatva, érdemes visszatekinteni a vállalkozási formák átalakulásának időszakára, amelyek eredményes működés esetén törvényszerűen átrendezték a gazdasági palettát, az eredménytelenségükből levont következtetések újabb vállalkozási formák engedélyezése, megjelenése iránti racionális akaratot tükröztek.
Mindez azért is kiemelt hangsúlyt érdemel, mert törvényszerűen maguk után vonták az így megjelent működési formák pénzügyi szabályozásának megváltoztatása iránti szándékot is, amelyek már az adóreform munkáinak kezdetben előjel szintjén, majd törvényi szintű jogalkotásban deklarálták az adóztatás új mozgáskörletét, feltételrendszerét. Megjelentek az igazodó igazgatási rendek, eszköz- és módszerrendszerek, a szerkezeti és szervezeti változások kiemelték az adóztatási változások célját és irányát, továbbá időszakonkénti tervezett további feladatok célkitűzésével folyamatos tájékoztatást kapott a potenciálisan érintettek köre, tehát a piaci szféra egésze.
Jelen anyag (mint a tizenhét előzményben is) feladata is visszaemlékezni az adóreform előtti időszak adóztatásának és feltételrendszerének, konstellációinak lényegére, mert a jogalkotásban résztvevőknek kizárólagos adószakmai megfontolásból kíván esetleges segítséget nyújtani.
Az új vállalkozási formák 1982. januárban a szükségletek rugalmasabb, jobb kielégítése érdekében kaptak mozgásteret, többféle szervezeti keretben kiegészítő, kisegítő tevékenységre irányuló szándékkal. Ezek a szervezetek: leányvállalat, kisvállalat, vállalati gazdasági munkaközösség, kisszövetkezet, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport, gazdasági munkaközösség, szerződéses üzemeltetés. A kisiparosok és kiskereskedők korábbi szabályos működése nem került korlátozás alá, továbbá az akkori szabályozás nem zárta ki két vagy több vállalkozási formában történő működésüket. Leányvállalat esetében a cél a mozgásbővítés lehetősége, a termelőerő kapacitás jobb kihasználásának kiaknázása volt. Alapításához az ágazati minisztérium és a helyi tanácsok engedélye kellett, amelyhez az engedély kiadásának feltétele a hatékonyabb és jövedelmezőbb működés volt. Kisvállalatot miniszter, országos hatáskörű szerv, tanács alapíthatott, de kizárólag szolgáltató-javító tevékenységre, ritkán alkatrészek gyártására, speciális exportfeladatokra (külföldön végzett szolgáltatás), találmányok, újítások hasznosítására, új technológiák terjesztésére alkalmas munkát végezhettek.
Külön kiemelésre érdemes a vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozása, amelyben résztvevők a vállalat munkaeszközeit használták, tevékenységükért a vállalat vezetése felelősséget vállalt, tehát meghatározták a csoport tevékenységének jellegét, mértékét és vagyonjogi biztosítékot köthettek ki. A munkaközösség tagjainak anyagi felelőssége a bevitt vagyonra és a szerzett jövedelemre terjedt ki. Eredményes működés esetén - általában a megalakulást követő második esztendőben - olyan tevékenységet is végezhettek, amely nem igazodott a vállalat eredeti profiljához (takarítás, hulladékfeldolgozás stb.), de létszámhiány, egyéb okok miatt nem volt megoldott. A munkaközösségben a tagok munkaidő után, szerződés alapján dolgoztak, a végzett munka ellenőrzése pedig kizárólag a munkaközösség vezetőjének feladata volt. Feltételezhető volt az összefonódás lehetősége, azonban ennek a vállalkozásnak a működési kifutása nem volt olyan hosszú, hogy érdemi következtetések levonására alkalmas lett volna.
A fentiekhez alapvetően hasonló volt a kisszövetkezetek létrehozásának szándéka és engedélyezése. Létrehozását magánszemélyek kezdeményezték, a munkavégzéshez szükséges eszközöket a tagok adták össze. Segítette a kisebb települések ellátását, így lakossági fuvarozást, építőipari karbantartási-felújítási feladatok végzését, számítástechnikai rendszerek kialakítását, körzetek élelmiszer ellátását stb. Érdekessége volt, hogy a tagok részjegy (!) alapján és a bevitt vagyon nagyságának megfelelően is részesülhettek jövedelemben, de a meghatározó jövedelemforrás a végzett munka után került kifizetésre. Lényeges tulajdonságai másfajta megközelítésben és szabályozási környezetben fellelhetőek a mai vállalkozási szférában, nem kevésbé a különböző adónemekben hordozzák a tevékenység elismerésének szándékát.
A témakör keretében meg kell említeni, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari és szolgáltató szakcsoportokat hozhattak létre, amelyek saját szervezeti keretein belül magánlakás-építés, karbantartás, alkatrészek gyártása, felújítása, elfekvő készletek hasznosítása, újítások, találmányok értékesítése stb. tevékenységi körre koncentrálódtak. Szinte minden mezőgazdasághoz kapcsolódó profilt felvállalhattak, kivéve a pénzintézeti tevékenységet.
Egyes speciális gazdasági munkaközösségek kizárólag szellemi munkát igénylő feladatok végzésére orientálódtak. Területük lehetett az oktatás, műszaki tervezés, újítások, találmányok hasznosítása, lakossági szállítás és fuvarozás, humán szolgáltatások területe.
A történeti áttekintés utolsó működé-
- 22/23 -
si területe a szerződéses üzemeltetési forma volt, ami szintén a vállalat eszközeivel dolgozott. Ebben a vállalat átadta a szerződés időtartamára a részleg vezetőjének a szükséges eszközöket, akinek gondoskodnia kellett az eszközök megóvásáról, az eredményes, jövedelmező működésről. A kereskedelmi és vendéglátóipari üzletek szerződéses üzemeltetésén kívül más egyéb szolgáltatás (házhoz szállítás, megrendelés felvétele stb.), termelés végzésére is volt szerződéses lehetőség.
Mindezen működési lehetőségek a pénzügyi szabályozási rendszer makro és mikró szintű újragondolását, megfogalmazását, törvényi szintű szabályozását, igazgatási struktúrájának átalakítását, irányítási és ellenőrzési rendjének átszervezését kényszerítették ki úgy, hogy a lakosság jövedelmi viszonyai és a piaci dimenziók ne romoljanak. Ezért is következett az adóreform rendje és az adóigazgatás rendszerének átalakítása.
A következőkben a 2018. évi és 2019-es helyi adóváltozások közül hangsúlyt érdemlő, a helyi önkormányzatokat érintő szempontokról néhány gondolat fontos lehet:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
